Szeged és Vidéke, 1920. január (19. évfolyam, 260(1)-284(25). szám)
1920-01-02 / 260. szám
r- Huszár Károly miniszterelnök újévi beszéde. BUDAPEST, január 1. (MTI.) A keresztény blokkhoz tartozó pártok együttesen tisztelegtek ma délelőtt Huszár Károly miniszterelnöknél, akihez Miklós Ferenc intézett beszédet. Huszár Károly miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszéddel válaszolt. Elsősorban rámutatott arra, hogy a nemzet romlása nem 1918 október 31-én kezdődött, hanem a nemzet erkölcsének bacillusokkal való telilése évtizedek trunkája. Vizsgálva, ahogy kik intézték a nemzet tönkretelét, megállapítja, hogy a titkos társaságok, a szabadkőművespáholyok, a Galliier-kör, a szociáldemokrácia, a szabad gondolkodók társasága mindent elkövettek, hogy ez a nemzet egy világtörténelmi mérkőzés pillanatában elgyengülten, testvértelenül, árváiv maradjon. A nemzetnek le kell számolnia a múltnak ezzel a politikájával. Nem voltunk — úgymond — eléggé jó keresztények és eléggé erős magyarok. A keresztény princípiumok lábbal tiprása okozta a háborút és azt is, hogy a nemzetiségi kérdésben odajutottunk, ahol ma vagyunk. Gonosztevők, beteglelkű emberek tönkretettek egy ezeréves királyságot és mindent, ami ebben az országban érték volt. Nagyzási hóbortjukban az elvesztett háború után kiprovokálták a román megszállást, amely 40—45 milliárd költséget okozott az országnak. Rettenetes birkózás folyt itt a magyar földön, az európai keresztény civilizáció küzdött az ázsiai anarchiával. Az volt a tragédiánk, hogy miként a tatár és török áramlatokat, a bolsevizmust is a mi testünk tartóztatta föl nyugat felé való útjában. Az elmenekült kommunisták most a külföldön hangos agitációt folytatnak ellenünk, ők a legkegyetlenebb zsarnokok és gyilkosok mernek Európához segélykiáltást intézni és támogatást kérni. Minket azonban nem téveszthet meg a külföld semmiféle protekciója, mert a művelt nyugat nem lehet orgyilkosok, sikkasztók, világbujtogatók patrónusa. A nyugati civilizált népeknek semmiféle jogcíme rém lehet arra, hogy beavatkozzanak a magyar igazságszolgáltatásba. Ebből a kháoszból, amelyben most van az ország, csak egyetlen kivezető út van: visszatérni a magyar alkotmányos élethez. Ebben a pillanatban két fix pont van: a magyar nemzeti kormány és a magyar nemzeti hadsereg. E között a két erőtényező között teljes a harmónia. A miniszterelnök ezután kijelenti, hogy január 25 én okvetlenül meglesz a nemzetgyűlési választás és azontúl csak egy alkotmányosan megnyilatkozott népakaratból kiindult törvényes magyar kormány gyakorolhatja itt a hatalmat. — A béketárgyalásra — úgymond — el kell mennünk, mert minél későbben megyünk, annál erősebben érvényesül ellenünk a külföldi intrika. Nem sok jót várhat a nemzet a békétől, de el kell szenvedni, miként elszenvedtük Mohit, Mohácsot és Világost. Csalódnak azok Parisban, akik azt hiszik, hogy örök békét kötnek Neualyben. — Egész Európa öngyilkosságát jelenti, ha újabb gyújtóanyagot hagynak itt Európa közepén. Nekünk a békére szükségünk van, meg is fogjuk azt kötni, ez azonban nem azt jelenti, hogy ott Magyarország históriája véget ér. — A nemzet legkiválóbb fiát küldjük el a béketárgyaláshoz abban a hitben, hogy amit meg lehet szerezni a nemzetnek, ő megszerzi. Nehezebb kálvária még alig volt államférfi előtt, mint Apponyié. Most egy gyásznak kellene lennie és fáj látnom, hogy mégis táncolni tudnak Budapesten. — A keresztény blokk pártjait egy közös gondolat vezeti: a keresztény magyar nemzeti királyság gondolata. — Az ír politika, amit csinálunk, nemcsak az üres jelszavak politikája lesz, hanem az igazán dolgozó magyar nép politikája. Két forradalom után más politikáról, mint egy egészségesebb, demokratikusabb, népies politikáról gondolni és beszélni ebben az országban nem is lehet. A mai rettenetes helyzetből való kibontakozásra egyetlen út van: a nemzetgyűlési választásoknak mielőbb való megtartása. Arra kéri az összes jelenlévő pártokat, hogy a választások biztosítása érdekében minden erkölcsi erejüket vessék latba, a maga részéről és vele a kormány semmi szín alatt sem járulna hozzá a választások bármiféle eltolásához. A letűnt korszak igazi bűnöseivel szemben szigorúaknak kell lenni és ez ellen hiába tiltakozik Csicserin vagy bárki más, de azokkal a félrevezetett tömegekkel szemben, akik az intelligencia mulasztásának bűnei folytán kerültek a szociáldemokrácia bűvkörébe, a munkásokkal szemben okos, higgadt és bölcs politikát kell folytatni. A magyar munkásnép kész arra, hogy nemzeti és keresztény alapon keresse szociális boldogulását. Kijelenti, hogy semmiféle alkura sem hajlandó a kereszténység kérdésében, de nem fog szélsőségekbe sem tévedni. Rátért ezután a miniszterelnök arra, hogy a legközelebbi időben mindent meg kell tenni, ami a magyar földmíves nép, a magyar iparosság és a magyar munkásosztály részére tűrhető anyagi létet biztosít. A keresztény parlamenti többség megcsinálja majd az erre szükséges reformokat. Végül kikiáltja a nagyvilágba, hogy a békét csak akkor tekinthetjük békének, ha igazságos, méltányos béke lesz, mert az erőszak békéje nem lehet tartós. Népszavazás nélkül nem mondhatunk le területekről, ha mégis erőszakot követtek el rajtunk, akkor csak ideiglenes állapotot teremtenek, mert a dolog további fejlődése, a történelem logikája helyre fogja állítani ebben az országban azt az állapotot, amely ezer éve egyedül bizonyult lehetségesnek. (Zajos éljenzés.) BUDAPEST, január 1. (MTI.) Az újév alkalmából a középpárt is küldöttségileg tisztelgett délután egy órakor a miniszterelnöki palotában a miniszterelnöknél. A küldöttég szónoka Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter volt, aki a párt üdvözletét tolmácsolva annak a reményének adott kifejezést, hogy a miniszterelnöknek okos, tapintatos vezetésével sikerülni fog elérni, hogy az országot alkotmányos után ismét visszavezessék a parlamentáris élethez. Az üdvözléshez hozzáfűzte a pártnak azt a kérését, hogy a miniszterelnök a választásokat a kitűzött időben minden áron ejtse meg, mert veszedelmet látna abban, ha a választások időpontját bármely okból kitolnák. Huszár Károly miniszterelnök szíves szavakkal mondott köszönetet az üdvözlésre. Ebből is — mondotta — kis biztatást merítek ahhoz a nehéz munkához, amely az én vállaimra hárult. Mindenki tudja, hogy én ezt a szerepet nem kerestem, az isteni gondviselés és a pártok bizalma ruházta rám ezt a feladatot, úgy akarok megfelelni ennek, mint magyar hazafinak kötelessége. A mérsékletnek azt a politikáját akarom követni, amelyet egyedül tartok e pillanatban alkalmasnak arra, hogy a két forradalom által megpróbált országban valahára a jogrend, a törvények uralma és a gazdasági és alkotmányos élet lehetősége helyreálljon. A szélsőségekkel szemben egyforma eréllyel fogok eljárni. Kijelentette, hogy minden törekvésével azon van, hogy január 25 én a választásokat föltétlenül megtartsák. Köszönetet mondott azért, hogy a középpárt olyan önzetlenül támogatta a kormányt. Ez — mondotta — annak a guvernementális érzéknek a hagyománya, amely az urakat egyenként és összeségükben régi időktől fogva eltölti. Ez szintén egyike azon erkölcsi tőkéknek és erőknek, amelyeket nem lehet mellőzni olyan időkben, amikor az országban ilyen szörnyű pusztulás ment végbe. Én minden konstruktív erőt össze akarok fogni és minden előmunkálatot el akarok végezni, hogy a nemzetgyűlésen egy hatalmas nagy guver-nementális magyar párt alakulhasson ki. — Az egyén és a párt ma semmi — a haza minden. Ha nem alakul egy ilyen hatalmas, nagy keresztény magyar párt, akkor homokra építünk. Én, aki ilyen exponált pártember vagyok, szégyelném magam önmagam előtt, ha ebben a pillanatban a párt érdekében nem tudnám fölébehelyezni magam és nemzetem érdekét. Kérem önöket, tegyenek meg saját hatáskörükben mindent, hogy a nemzetgyűlés összetétele ennek az irányelvnek megfelelő legyen, mert csak ilyen nemzetgyűlés alkothatja meg kellő stabilitással a szükséges közintézményeket és törvényeket. Soha még miniszterelnök nem volt, aki akkora szélsőségek között vergődött és morzsolódott volna, mint én. A szenvedélyek hullámai magasra csapkodnak. Azt hiszem, hogy csakis a megértésnek, a higgadtságnak arany középútján lehet járnunk, mert minden szélsőség végzetes érvénybe vezetne bennünket. Ha talán nem is fog ez a politika nekem egyénileg sikert hozni, az mellékes. Azt a politikai tőkét, amelyet becsületes munkával két évtizeden át szereztem, szívesen teszem le a haza oltárára. Arról is biztosítom önöket, hogy egy percig sem maradok tovább állásomban, ha megtalálom azt az embert, aki nálam csak egy jottányival is többet tud elérni. Minden lépésemben, minden törekvésemben a tiszta hazafiság és a szigorú lelkiismeretes megfontolás vezet. Köszönöm még egyszer az urak szíves üdvözlését és kérem ebben a nagy munkában nemcsak a magam, hanem az egész magyar kormány részére hathatós támogatásukat. A küldöttség a miniszterelnök válaszát élénk tetszéssel fogadta. Sl»31«leaik minden délután. « Szerkesztőség, kiadóhivatal és Sidnda, Kálvária utca 6. szám. Telefonszán 84. Kéziratokat its ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS. y/i' ' / / ára 60 fillér. TEBElles VIDÉKE XIX. évfolyam, 260. (5473) szám. * ESTILAP.* Szeged, 1920 január 2. péntek Előfizetési árak: egész évre 96 kor., félévre 48 kor., negyedévre 24 kor., egy héra 8 kor. « Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonios-nyomda r.-L könyvnyomdájában, Kálvária utca 6. sz. 9 francia városnemiányzó sajtója litt. A városkormányzó tábornok 10000 korona pénzbírsággal sújtotta X. ur szegedi lakost, mert birtokában francia katonai kincstári tárgyak találtattak. De Tournadre s. k., tábornok-városkományzó. A párisi békekonferencia ülése LONDON, január 1. (MTI, Szikratávirat.) Különböző hiteles forrásokból nyert értesülés szerint a párisi értekezletet csak a jövő hét végén tarthatják meg. Lloyd George szerdán, vagy csütörtökön Párisba utazik. Vele megy Nitti is, akinek Londonba érkezését vasárnapra, vagy hétfőre várják. Megerősítik, hogy egyáltalában nem volt szó arról, hogy az értekezlet székhelyét Londonba tegyék át.