Szeged és Vidéke, 1920. január (19. évfolyam, 260(1)-284(25). szám)
1920-01-29 / 23. (282.) szám
Drámai jelenetek a kolozsvári Nemzeti Színház utolsó előadásán Hogyan üldözték ki hajlékából a magyar színészetet a románok. A magyar történelem gyászos fejezetének legszomorúbb lapjain borong, sötétlik Kolozsvár. A román uralom törhetetlen terhét nyögi ez az ősi kulturája, tradíciókon fölnemesett büszke magyar város, Erdély dédelgetett kincses Kolozsvárra. A keleti Magyarország ékessége volt Kolozsvár. Ódon falai évszázadok kulturájának, műveltségének becses emlékeit őrizték, modern alkotások, új intézmények a föllendülő élet fényét sugározták. Kolozsvár kultúrájának egyik erőssége volt a színészete. A kolozsvári magyar színészet méltóképen töltötte be nemzeti és művészi hivatását. A színház, fölismerve helyzetének rendkívüli jelentőségét, helyes irányítással Erdély jelentékeny részére kiterjedő, erőteljes és hatásos magyar propagandát csinált. Az új, díszes állami hajlékban kellemes otthonra talált a kolozsvári magyar színészet, amely a komoly művészi problémák megoldásához, magasabb színvonal eléréséhez szükséges eszközöket és feltételeket sem nélkülözte. A következményeiben szerencsétlen forradalom után a betóduló románok kíméletlenül letiporták mindazt, ami magyar érzést vagy szellemet fejezett ki. Válogatott kínzásokkal igyekeztek kivégezni a kolozsvári magyar színészetet. Az apró túszugdások után következtek a kemény rúgások, de az életerős, mély gyökerű senészetünket nem sikerült elnémítani. A kolozsvári magyarság az elnyomatás fülledt, fálasztó levegőjű napjaiban még lelkesüebb rajongással vette körül a színházat, amelyben bátran harsogott a magyar EZO. A románok gyűlölettel néztek a kolozsvári színházra, amely mint egy mesebeli vár, szilárdan állta az ostromot. Mintha a magyarság lelke költözött volna Thália templomába. És egy napon vége szakadt a játéknak ... A románok fegyveres erővel elrabolták a kolozsvári magyar állami színházat, nemzeti kincsünket. Hamlet. ya/Jovács Jenő dr., a kolozsvári nemzeti színház igazgatója Szegeden jut mostanában Janovics direktor a legizgalmasabb dráma hatását keltő, fájdalmas könnyeket csorbító részleteket beszélt el arról, hogyan fosztották meg a románok a kolozsvári magyar színészetet hajlékától. 1919 szeptember 30. Gyászos emlékű dátum. Ezen a napon történt. A Hamlet szerepelt műsoron. Mindenki tudta, hogy ez az utosó előadás. A színigazgató is tudta, de azért kitűzte az egész heti műsort. Amíg le nem kergetik, mondotta Janovics — addigti nem hagyja a színházat. A Shakespeare előadásra, az utolsóra, szorongásig megtelt a színház. A páholyok roskadásig, a földszint zsúfolva, az erkélyen tolongás. Még a zenekarban is elhelyezkedett — a kényelemmel mit sem törődve — mintegy kétszáz ember. Megkezdődött az előadás. Izgalom hullámzott a nézőtéren, de a színpadon is forró volt a levegő. Janovics (Hamlet) a színfalak mögött brómmal csillapította idegességét. A nagy monológ következett. Lenni vagy nem lenni... A románok megcenzúrázták Shakespearet. A monológból ugyanis csak az első két sort engedélyezték: ,Lenni vagy nem lenni Ez itt a kérdés,, A többit kihúzták, Lenni!... És amikor Janovics zokogva elmondotta a tép::Bődés klasszikus szavait, felejthetetlen jelenet következett. A színház egész közönsége fölemelkedett a helyén és kórusban harsogta, üvöltötte: — Lenni!... Lenni!... Lenni!... Az emberek zsebkendőt lobogtattak a színpad felé és úgy kiabáltak. A színészek sírtak. Percekig tartott a tüntetés, amely a felvonás végén megismétlődött. Az előadás befejezése után a közönség nem akart távozni a színházból. Mindenki a helyén maradt. A lelkesült tömeg elénekelte a Szózatot és Himnuszt és utána éltette Magyarországot. Éjfél volt már, de a közönségből még senki nem hagyta el a színház épületét. Hiábavaló volt minden kérés, fölszólítás, az üldözött magyarság nem akart megválni a színházától, az egyetlen helytől, ahol tömegben gyűlhetett össze. Éjfél után egy díszletező jelentette Janovicsnak, hogy a román katonaság közeledik. Az igazgató erre a színpadon térdenállva könyörgött a közönségnek, hogy távozzék a színházból, kerülje el a bajt. Még ennek a fölszólításnak is nehezen engedtek. Végre aztán megindult a tömeg kifelé. Megható látvány volt, amint távozóban sokan csókolták a színház falát és úgy sírtak, mint a gyermekek. Az utcára tóduló közönség egy része már nem menekülhetett a román katonaság elől. Mintegy hatvan embert elfogtak és megbüntettek a demonstráció miatt. A románok átveszik a színházat. Másnap délelőtt megjelent a színházban egy vegyes katonai és polgári román bizottság és tudtára adta Janovics Jenő dr.-nak, hogy a román állam tulajdonába veszi a színházat. Az igazgató tiltakozott, kijelentette, hogy az épületet elvehetik erőszakkal, de a kolozsvári magyar színészet százhuszonhétéves kultúráját fegyveres erővel sem veheti el senki. Janovics jegyzőkönyvbe foglaltatta, hogy a kolozsvári nemzeti színházat, amely a magyar államé, csak az erőszaknak engedve adta át. E szomorú aktum után a színpadra vonult Janovics, ahol már várta a színház teljes személyzete. Az igazgató fölolvasta a társulat tagjainak az imént fölvett jegyzőkönyvet. A végzetes szavak hallatára eltorzult a bohémek arca. Nem tudták visszafojtani könnyeiket. Amikor a jegyzőkönyv utolsó szavai is elhangzottak, mint döbbenetes dobpergés, a színészek, színésznők, színpadi munkások a román bizottság jelenlétében elénekelték a Himnuszt. Janovics megkérdezte a román parancsnokot, mi lesz most már a magyar színészekkel, játszhatnak-e legalább a nyári színkörben. A parancsnok vállvonogatva felelte, hogy ott játszhatnak, ha akarnak. Az állami színház nagyértékű díszleteit és ruhatárát azonban a románok megtartották saját színtársulatuk számára. A felszerelésből sok volt Janovics tulajdona, aki tizenöt évi kolozsvári működése alatt jelentékeny értékű díszletet és színpadi ruhát szerzett be. Alig kapott valamit vissza a nyári színkör részére. Az igazgatónak a színházépületben volt lakása. A gyönyörűen berendezett, hatalmas lakásból négy szoba színházi múzeum volt. Itt őrizte Janovics évtizedek munkájával összegyűjtött becses színművészeti, részben kultúrtörténeti érdekességű relikviáit. A színház átvételének napján megkérdezte a direktor a román parancsnokot, hogy a lakásában megmaradhat e. Azt a választ kapta, hogy erre vonatkozólag a Kormányzótanácstól nem érkezett utasítás, tehát egyelőre maradhat. Janovicsot a lakásából is kidobták. Janovics örült, hogy legalább a lakásából nem dobják ki, nagy meglepetésére azonban a következő napon délelőtt tíz órakor a románok kézbesítettek neki egy végzést, amely szerint csak aznap délután egy óráig övé a lakás, addig tartozik onnan mindent elhordatni, mert ami egy óra után még ottmarad, arra már nem tarthat igényt. Az igazgató kétségbeesve mutatta a végzést színészeinek. Csak a legdrágább holmijainak a megmentésére gondolhatott. És most megkapó jelenet következett. A színház egész személyzete, színésznők, színészek, színpadi munkások egytől egyig ajánlkoztak, hogy kiürítik Janovics lakását. Nem tétováztak, a következő percben már el is indultak, hogy megkezdjék a munkát. Az igazgató pedig kocsikról és raktárról gondoskodott, ahol ideiglenesen elhelyezhesse bútorait és különféle tárgyait. Kocsit annyit kapott, amennyi csak kellett, még egy temetkezési vállalat is fölajánlja kocsijait. Egy órára egy szög nem maradt a falban. Az utolsó darabig mindent elhordtak a színészek. Janovics új lakásba költözött. Az új lakosztály a nyári színkör egy szegényes szobácskája, benne egy dívány. Ezen aludt az igazgató, akinek éjjeli álmát gyakran megzavarták. Román katonák éjszakánkint puskatussal zörgettek be a színkör kis kapuján, hogy házkutatást tartsanak Janovicsnál. A direktor már annyira megszokta az éjszakai látogatást, hogy hajnali három óráig el sem aludt. Még minden alkalomnál zsúfolásig megtölti a kis színházat, amelynek személyzete kibővült. Törvényszéki bírák is vannak a díszletező munkások között, akik nei tették le a román hűségesküt és állás nélkül maradtak. A műsorba nagyon is beleszólnak a románok, elvakultságukban a Coriolanus és a Julius Cézár betiltására is ragadtatták magukat. Ja.novics írásban kérte Shakespeare betiltását és a végzés fényképmásolatát eljuttatta több angol lapnak, lássa a világ, milyen kulturnép az oláh. Jmovics hosszabb időt töltött Budapesten, Kolozsvárra való visszatértében néhány napig Szegeden tartózkodott. — Megyek vissza Kolozsvárra, — mondotta bucsuzáskor — ahol rózsaszínű ködben élnek az emberek, a magyarok, várják a fő szabaduást. Tölgyes Gyula ORáMA TELEFON 1872. Ma csütörtökön, január hó 29-én: ALWIHN NEU88, idei első filmje A koldusok klubja. Proteszk filmjáték négy fölvonásban. Ezenkivül:Ellép és arany. Amerikai történet négy felvonásban Előadások */26, Vá7 és */29 órakor. Oráját és ékszereít szakszerűen javítja a jóhipnevü elsőrendü nagy javítóműhely! IPrivy m7GPP ntHnnácic óbeconcer illinnnirc fon 11 (A Branswetter cégnek 16 évig # Ajánlja pontos beszabályozott óráit és modern ékszermili JUedfii RldluruSBS BnSLCrBSfi, UUyUlllbHBr I. volt elsőrendű szakmunkása.) ♦ raktárát. Törött aranyat a legmagasabb árban vesz sziei Mivi Dilli 1920 január 29 A nyári színkörben Kolozsvár magyar színészei is átköltöztek a nyári színkörbe és ott játszanak estéről estére, megbecsülhetetlen szolgálatot téve a magyarság ügyének. A közönség, a régi közön színház, ZENE. Házi műsor: Csütörtökön először: A fekete lovas, szinmű. Premierbérlet A. 28. Pénteken : A fekete lovas, szinmi Premierbérlet B. 28. Szombaton : .4 fekete lovas, színmű. Bérletszünet. Vasárnap délután: Bohémélet,opera. Vasárnap este: A fekete lovas, szinmű. Bérletszünet. Hétfőn délután : Erdészleány, operett. Hétfőn este: János vitéz, daljáték. Bérletszünet. Az előadások kezdete este 7 órakor Ifizvezetéki javítások, átalakítások és berendezések • Fekete Nándor Kossuth Valos-sugárút 25. Telefon 10 72. 980 Aranyat veszek gr.-ként 30—38 K-ért, régi arany pénzekért 50 K-t fizetek gr.-ként. Régi ezüst pénzeket, órákat és brilliáns ékszereket legmagasabb nöt:Ba5PAHFEHEHI,ST Miikner László bélyegáruháza Klauzál-tér 2. Telefon 1503. Régi európai, tengerentúli bélyegek és az összes újdonságok nagy választékban raktáron. Bélyegtárcák, cserefüzetek, bélyegragasztók kaphatók. — Veszek bélyegeket minden mennyiségben a legmagasabb áron. 94,5