Szegedi Gyorsíró, 1912. szeptember - 1913. május (9. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-20 / 1. szám

és nem bizonyos irányokat ellenzők személyének bántalmazásával törek­szünk elérni. Mert különben a reform nem fog sikerülni és a jubi­leum sem. Hiszen mi is rajta vagyunk és talán kivétel nélkül minden műtárs, hogy az egységes gyorsírás eszméje a jubileumra megvalósuljon és a magyar gyorsíróvilág egy hatalmas és nagyszerű ajándékkal lephesse meg a külföldet, annak a megvalósításával, ami Németországban évtize­des szakadatlan munka után máig sem sikerült. Mi is a legnagyobb készséggel veszünk részt a munkában. Mi is akarjuk a reformot. Mi is a gyakorlatiasság követelményeinek meg­felelően könnyíteni akarjuk a gyorsírás megtanulhatását. Mi is szeretnék, ha megszűnnének a rendszeri villongások és féltékenykedések és az egységes rendszer megvalósulása után a sok felszabaduló energia a gyorsírás tudományának fejlesztését szolgálhatná. Mi is szeretjük ennél­fogva a Stolze- és a Nagy-rendszert és olajággal hívjuk fel híveiket közös munkára. De jobban bizony nem szeretjük őket, mint saját rend­szerünk követőit. És az egységesítés jelszava alatt bizony káros a két idegen rendszer jelentőségét oly túlzott mértékben hangoztatni. És hely­telen három, teljesen egyforma jelentőségű rendszer összeolvasztásáról beszélni. Mert elsősorban a másik két rendszer örüljön az egységesítésnek, nem mi. A vezető munkának a gabelsbergeri hívek megszabott elvei alapján kell készülnie. Ezért kell egymás közt lehetőleg egységes állás­pontot követnünk. És nem támadnánk saját rendszerünk legbuzgóbb katonáit, mert ők más véleményen vannak, noha a cél közös. Ceterum censeo: tiszteljük egymás véleményét! Gabelsberger müncheni emlékei. — írta; Dr. Folgm' Oy. Ödön, aradi föginin. tanár. — Münchenben, a bajor királyi fő és székvárosban, a művészek váro­sában áhitatos kegyelettel keresi fel minden gyorsíró azokat az emlékeket, amelyek a mi művészetünk megteremtőjére, Gabelsbergei­re vonatkoznak s amelyek örökké meg fogják őrizni kedves gyorsírásunk feltalálójának emlékezetét. Félszázados jubileumunk küszöbén kétszeresen érdekes lesz ezeket felsorolni, hogy mi is hasonló módon állítsunk emléket Markovits Iván szellemének elsősorban a Markovits-szobor és egy Markovits-múzeum mielőbb való megteremtésével. A királyi palota kertjétől nem messze, a régi mesterek festményeit magában foglaló gyűjtemény (Alte Pinakothek) mellett, a mesterről elneve­zett Gabelsbergerstrasse 10. számú házának egyik oldalán gyorsírásunk megteremtőjének sikerült reliefjét találjuk, a másik oldalon pedig egy emléktáblát, amely figyelmeztet, hogy itt élt és ebben a házban halt meg Gabelsberger. Sokáig itt volt a Gabelsberger-múzeum is (hibásan ma is így van még feltüntetve egyes térképeken). A Gabelsberger-múzeum a parlament (Ständehaus) szomszédságában, a Salvatorstrasse 12. számú kis kétemeletes ház első és második emeletén van most elhelyezve. A múzeum falán ugyancsak Gabelsberger reliefjét látjuk, de hogy beléphessünk, a gyorsiroda főnökétől kell előbb engedélyt kérnünk. (A nyári hónapokban hétfőn, szerdán és szombaton Va 10-től 12-ig.) A gyorsiroda főnöke, Josef Alteneder, szíves készséggel tesz eleget közé-

Next