Szegedi Gyorsíró, 1931. szeptember - 1932. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1931-09-20 / 1. szám
szeretet és hála nyilatkozott meg, jeléül annak, hogy a kapott ajándékokért a viszonzás az egyesület lekötelezettségének érzetében fogamzott meg, így is van rendjén. És mert Széll Gyulának is éreznie kell, hogy az egyesület ilyenformán őt a legnagyobb elismerésében részesíti, amelyet egyáltalában csak nyújthat, kiegyenlítettnek tudhatja magát az egyesület érdekében kifejtett működéséért azzal a hálával és nagyrabecsüléssel, amelyre az egész közéleti tevékenységének jutalmául a társadalom ütötte rá pecsétjét. Széll Gyulának a gyorsírókkal való összeforrottsága azt eredményezte, hogy ebből a kapcsolatból egy nemes versenyzés indult meg, amelyben mindegyik fél arra törekedett, hogyan tudna becsületügyből mindig többet nyújtva a másik fölé kerekedni. Kétségtelen, hogy a gyorsírók mindent adtak, de Széll Gyula még ennél is többet adott. Itt a minden és a több nem a számszerű egymása mellé állítás mérlegelő összehasonlításában áll, hanem az egymásért való cselekvésnek abban a megértésében és biztos tudatában, hogy mindegyik fél készségesen megteszi a másikért mindenütt és minden alkalommal a maga kötelességén felül is a pluszt. Széll Gyulának hatása és varázsa ebben a nemes versenyzésben való igyekezetben van. Lényét csak az ismerheti meg teljesen, egyéniségét csak az értékelheti igazán, aki gondolkodásának nobilitását, szilárd jellemének erősségét és barátságos szívének jóságát ennek az önzetlen szolgálatkészségnek keresztényi alázatosságán át megcsillanni látta. Nála a jóság önmagáért való cél és mert minden cselekedetével és tettével ennek a jóságnak a közért való beállítottságáért küzd, tudja magát sokoldalú elfoglaltsága mellett felaprózni a közéletet, egyházat, társadalmat szolgáló számos olyan munkának elvégzésére, amelynek terheit éppen a feladatoknak ideális felfogása könnyíti meg, így jutott és maradt neki ideje a gyorsírásra és a gyorsírókkal való foglalkozásra is. A gyorsírással kora ifjúságában ismerkedett meg és hogy kitart mellette még felsőházi tag korában is, hogy használta és használja pályájának minden lépcsőzetén, működésének minden ágazatában, ebben lényének egy másik fővonása, a hűség nyilatkozik meg, amellyel kitart rendületlenül minden mellett, amit jónak, értékesnek, önmagára és a közre hasznosnak és üdvösnek ismert meg. A gyorsírásról pedig ilyen szép elgondolásai vannak. Meggyőződhettünk erről számos nyilatkozatából, az egyesületben mondott tartalmas elnöki megnyitóiból és előadásaiból, a nemzetközi gyorsírókongresszuson való szerepléséből és — last, not least — a felsőházban feltűnést keltett két tartalmas felszólalásából. Egész biztosra vehetjük, hogy amíg a gyorsírás tanítása a középiskolákban nem nyer kötelező bevezetést, addig Széll Gyula a felsőházban ezt az égetően szükséges problémát ismét és ismét fel fogja vetni. Mert Széli Gyula minden ügyet odaadással és lelkiismerettel szolgál. Nem követi sohasem a gáncsoskodóknak dobverő és önreklámozó handabandázását, nem irigykedésre és féltékenykedésre alapítja fellépését, hanem az önkritikával párosuló tudományos búvárkodás és a felvetett problémán való elmélyülés ad neki jogcímet ahhoz, hogy nézetét és felfogását minden befolyásolástól mentesen nyilvánítsa és meggyőződéséért helyt álljon. Állásfoglalásában komoly meggyőződés, messzenéző megfontoltság, gondos körültekintés és tárgyilagos igazságszeretet vezérlik, hogy a maga hitével és becsületével hátra védelmezhessen fejlődést és haladást jelentő mozgalmakat és törekvéseket. Őt nem az új és az újszerű izgatja, hogy ezeknek fölkarolása révén modern gondolkozását igazolja, hanem alapjában véve konzervatív lényét éppen a jónak a jobbal való felcserélésére irá-