Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)

1863-07-22 / 58. szám

1863. Ötödik évfolyam.­­Megj­elen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerk­esztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. K­­u­dóihi­vatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden h­ázh­ozhordással és vidékre postán. Egész évre . ................................................8 frt Félévre .......................................................4 „ Évnegyedre.......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.........................................6 frt — kr. Félévre .........................................3„ — „ Évnegyedre.........................................1 „ 60 „ 58-ik szám. Szerdán, július 22-én. Ihirdetések­: ] Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, két szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási díj: 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsig­mond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes szám­ára o kr oszk­. ért. Jegyzőkönyv. 1863. évi julius hó 17-én szabad kir­. Szeged városában méltóságon Abonyi István am. m­. kir. helytartótanácsos, mint az ország ínséges vidékeire kiküldött kir. biztos elnöklete alatt mélt. Petrovich István Csongrádmegye főispáni helytartója, mélt. gróf Dessewffy László cs. k. pézügyi tanácsos; nagyságos Metzner Károly cs. kir. ker. pénzügyi igazgató, Csongrád megye részéről tek. Vidovich Mihály I. és Kovács Károly II. alispánok , Lubinszky Ignác főjegyző, Vidovich Imre tiszáninneni, Kossa László h.­m.-vásárhelyi főszolgabirák, Beliczay Tamás csongrádi , Balogh Lajos szentesi, Matók Béla szegvári járási szolgabirák, Sz. kir. Szeged város tanácsa és közönsége részéről tek. Taschler J­ózsef polgármester, Veszelinovits Bazil főbíró, Harsányi Pál fő­kapitány, Schmidt Ádám, Gegus Dániel, Far­kas János, Szent-Gály István tanácsnokok, Szremácz János főjegyző, főtisztelendő nagy­ságos Kreminger Antal címzetes prépost, pa­lánk belvárosi plébános, Osztróvszky József, Lefzter Mihály, Burger Zsigmond, Gábriel Já­nos, Dobszay Antal, Ausländer Simon , Szüts Ferenc, Bamberger Sámuel, Szabó János, Fekete János, Kiss István ifj., Vidra Ferenc, Rosenbaum Adalbert, Körösy Antal, id. Kiss István, Bátori Antal, Eördögh János, Rózsi Mihály, H.-M.­Vásár­h­ely város részéről, tekintetes Fekete Mihály polgárnagy, Tornyai Pál városi ügyész, Nagy András János, Ju­hász Mihály és Juhász Ferenc; Csongrád város részéről Marsovszky Imre polgármester; Szentes város részéről Kamocsay János polgármester urak jelenlétében az idei termés­hiányból bekövetkezhető ínség elhárítása érde­mében tartott tanácskozmány alkalmával; Méltóságos Abonyi István, nagyméltó­ságú magyar kir. helytarótanácsi tanácsos s kir. biztos ur, a leghálásabb alattvalói elisme­rést ébresztő azon szavakban nyitván meg a tanácskozmányt, hogy a császári királyi apo­stoli Fölsége legkegyelmesebb urunk , hűséges alattvalói sorsa fölött őrködni soha meg nem szűnő kifogyhatlan kegyelmű atyai szándéká­tól vezéreltetve, midőn legfelsőbb tudomására jutott volna, hogy Magyarország egy jelenté­keny része, különösen pedig az alföld, az idei folytonos szárazságból eredeti mostoha időjárás okozta terméshiány miatt ínséggel fenyegettetik; személyének legmagasabb bizal­mával lett felruháztatása s királyi biztosi mi­nőségben történt kiküldetése által legkegyel­mesebben gondoskodott arról, hogy az ínség nyomorai által fenyegetett vidékeken az idei termés állapotáról, a terméketlen földterületek nagyságáról, a mívelési és fönntartási szük­ségletről , a netalán meglevő gabonakészletről, a fölsegélés folytán fedözendő hiány mennyi­ségéről, a segélyt nem nélkülözhető népesség számáról, az illető hatóságok lelkiismeretes közremunkálása mellett személyes meggyőző­dése folytán biztos és hiteles adatok szerez­tetvén, azok a körülményekhez képest szüksé­gessé vált mérve és módja iránti kimerítő javaslat kíséretében legmagasabb tudomására juttassanak. Miután ezen kegyelmes kegyes kikülde­téséhez képest a terméketlenség siralmas csa­pása által legsúlyosabban látogatott hajdú­­városokat, Bihar megyét, Kúnság vidékét, a szinte igen rosz termés miatt ínséggel fenye­getett Torontál megyét, a nem sokkal meg­nyugtatóbb helyzetben levő Bács és Temes megyéket bejárva, e megyében is megjelent, s az idei termés szinte nem örvendetesebb eredményéről értesült volna. Csongrád megye főispáni helytartója e méltóságát, s a tanács­kozmány jelenlevő tagjait a kiküldetésre vo­natkozó hiteles adatoknak azon irányban le­endő előterjesztésére fölhívni méltóztatott, me­lyekből kitűnjék, hogy Csongrádmegyében mennyi a vagyon és egyéb biztos önfentar­­tási alap nélküli, egyedül a dolog- és kézi­munka-keresményből magát fenntartható né­pesség száma? — ezen népesség-osztály szá­mára a közmunkán és napszám-keresményen kivül, a helyi, gazdászati és földmívelési vi­szonyokhoz képest nem kínálkozik-e egyéb az ország sok vidékein gyakorlatban levő, és a haszon bizonyos aránya szerint átvállalt földmunkáltatásban rejlő keresetforrást; és ezekhez képest miben állhatnának azon mó­dok vagy célszerű intézkedések, melyek által az említett néposztály saját s családja fönn­tartásában az ínség vészes örvényéből kiemel­hető volna? Ennek következtében főispáni helytartó Petrovich István úr ő méltósága által előadat­­ván, hogy valamint a megyében a fenyegető ínség elhárítása föladatával már megalakított központi bizottmány, úgy a megyei egyes községek hatóságai által bejelentett biztos adatok szerint, Csongrád megyében vagyon és minden egyéb biztos önfentartási alap nélkül, csupán a dolog- és munka­keresményből élő népesség száma 26,089 lélekre rúg, mely lé­­lekszámból, ha a kialkudott bér és élelmi ellátásból magát fentartó, s igy a napszám­munkára nem szoruló különféle alkalmazású szolgák 5445 lélekre tehető száma levonatik is, marad még mindig 20,544 lélekszám, mely­nek a fenyegető inségteli megmentése kizáró­lag munka által biztosított keresmény utján eszközölhető, s ezen utóbbi lélekszámból ál­talános vagyontalanság mellett testi elnyomo­­rodottság vagy elaggottság miatt minden mun­kára és ezutáni keresetre alkalmatlan, még egy igen jelentékeny résznek fönntartása. a cs. kir. apostoli Fölsége atyai legkegyelmesebb elhatározása folytán, a magyarországi szüköl­­ködök fölsegéllésére utalványozott pénzalapból, királyi biztos ur e méltósga kegyes intézke­dése következtében folyóvá teendő pénzössze­gen bevásárlandó gabonakészletből, visszaté­rülés reménye nélkül, egyedül könyörületes segélyezés által történhetik. Ezen az inséghez legközelebb álló emberiség sorsa kegyes föl­karolására s a kifejtett célra a rendelkezése alá bocsátott fölsegélési pénzalapból, egy a körülményekhez képest elegendő pénzösszeg utalványozására fölkért kir. biztos ur ő méltó­sága kijelenteni méltóztatott, miként onnan indulva ki, hogy 0 cs. kir. ap. Fölsége leg­kegyelmesebb urunk, atyai gondoskodása jó­tékonyságát az idei mostoha termési viszonyok által ínségre kárhozottak közül a lehetőségig kiki érezze, a hozzá intézett kérésnek, a­mennyire a körülmények engedik, szívesen hajlandó ugyan eleget tenni, nem mulaszt­hatja el mindazonáltal megjegyezni, hogy Csongrád megye, — az ínséggel fenyegettettek s segélyezést igénylők sorába nem tartozók — lakosságának, valamint mindenkor tanúsított, úgy a jelen viszonyokra nézve is már több utánzást érdemlő példákban a szenvedő em­beriség iránt nyilvánult lelkesülését ismerve, nem kétli, hogy mindenki abból, ami a meg­előző áldásos évekből saját szüksége fedözé­­sére nélkülözhetővé vált, kisebb nagyobb arányban szűkölködő embertársai fölsegélésére örömest hozand kitelhető áldozatot, s önma­gától — saját érzékeny megrövidítése nélkül — elvonható falatját és fillérjét az éhezőkkel megosztani nem késenb annál inkább, mivel a szűkölködők felsegélésére fordítandó legelső forrást a megye minden községének önma­gában kelletvén keresni, a magas kormány által rendelt fölsegélési alap csak azon hiány pótlására vétethetik igénybe, mely a szüköl­­ködők fölsegélésében az illető községek hozzájárulásán fölül fedözendőnek mutatkozik. Ezek után a segélyezendők, munkatehe­­tetlen vagyontalanokra, biztos kereset nélküli munkaképesekre és kisebb birtokosokra osz­­tályoztatván, a segélyezési rendszabályok te­kintetében, a megállapodás következőkben történt, jelesen: I. A megye és Szeged város azon la­kosságára vonatkozólag, mely vagyon és az önfentartási biztosító más alap nélkül, a mun­kára alkalmatlan volta miatt, életszükségeit saját keresménye után megszerezni elégtelen, s könyörsegedelmet méltán igényel, elhatá­roztatott. Hogy valamint a megye, úgy szabad királyi Szeged város területére nézve, a segélyezést intéző s a körülmény­ekhez ké­pest annak érdemében felsőbb helyre is célszerű előterjesztéseket teendő központi bizottmány alakíttatván, minden egyes köz­ségekben , lelkipásztori hivatásuk buzgó teljesítésére, az erészbeni közreműködésben alkalmas és fényes tért nyerendő lelkészek hozzájárultával, az elöljárókkal, úgy értel­mes, becsületességük által magukat kitünte­tett, bizalomra érdemes helyi lakosokból, a központi bizottmánynak alárendelt albizott­­mányok szereztessenek, melyeknek fölada­tuk leend az ezen segélyezési osztályba so­rozható községbeli munkatehetlen s a szó szoros értelmében vett szegényeket részre­hajlás nélkül s lélekismeretesen kinyomozni s összeírni. Ami a lakosság ezen osztályrészének ínséges sorsa enyhítésére fordítandó segély­­gyűjtést illeti, habár az a mostoha termés jelen időszakában, midőn annak káros kö­vetkezményei, kisebb nagyobb mértékben ki­vétel nélkül mindenkit érzékenyen sújtanak, felette nehéz feladatnak, s annyival nehe­zebbnek tekintendő lenne, mennyivel igazabb, hogy Csongrád megye gazdálkodó lakossága általában s birtoknagyság tekintete nélkül, az idei terméshiány által azon aggasztó helyzetbe jutott, miként nagy része csa­ládja, egyéni életszükségletét is, csak leg­­feszítetteb gonddal láthatván el , földjét saját készletéből bevetni elégtelen leend, ha mégis a fennebb előadottak szerint te­kintetbe vétetik, miként kiki a felebaráti szeretet szabta tökéletességet tartva szem előtt, s az isteni gondviselés azon határta­lan kegyelmű intézkedésében, mely szerint a hasonló nyomor és ínségtől megmentett­­nek magát elég szerencsés tekinthetni, — máris eléggé meg nem hálálható mennyei áldást látva, részint a múlt évek áldásai­ból még fenmaradt, részint sikerrel megál­dott szorgalma­s ipara után megtakarítha­tott, ha még oly csekély és jelentéktelen készletből is, az önmagától megvonható fö­lösleget, szenvedő embertársai fölsegétésére készségesen és örömest szentelendi, annál­­fogva — annak előrebocsátása mellett, hogy a megyében levő földes uradalmak is, ne­mes és követésre méltó példát találván az országban a tehetősebbek részéről az em­beriség oltárára hozott több nagylelkű ál­dozatokban — a szóban forgó népességi osztály javára teendő ajánlatra, a központi megyei bizottmány által fölszólítandók lesz­nek, a községenkint szervezendő alárendelt bizottmányok egyik fő feladata leendő a köz­ségükben valamennyi lakosokat — egyedül a legszegényebb osztályba tartozókat mel­lőzve, — egyenkint a vagyontalanok és munkatehetetlenek fölsegítésére fordítandó pénz, gabona vagy egyéb élelmi cikkek kitelhető adakozására, e célra megindítan­dó adakozási ívek alkalmazása mellett föl­szólítani; az összegyűjtött segélyezési ado­mányokat annak idején — azonban a buzgó eljárástól föltételezhető lehető legrövidebb idő alatt — az adakozók pontos névjegy­zékét s az egyes ajánlatok minőségét s mennyiségét tartalmazó aláírási ívekkel, s a segélyezendő vagyontalan munkatehetet­lenek összeírási jegyzékeivel együtt Csong­rád megye főispáni helytartója e méltó­ságához bemutatni, honnan kellő számbavé­tel után mind a segélyezendők névjegyzéke, mind a gyűjtött segély az illető központi bizottmányhoz intézteini fogván, ez, már előre megállapítandó és szabályozandó el­járási mód, és az illető segélyezendők vi­szonyaitól függő szinte meghatározandó ré­szesítési arány szerint, az adakozás útján befolyt segélynek, az illetők közötti kiosz­tására nézve a szükséges rendelkezéseket megteendi; egyúttal azonban az ajánlatok számba vétele után is netalán födözetlenül maradandó fölsegélési szükségletet — ugyancsak királyi biztos ur ő méltósága rendelkezése alá adott országos segélyezési alapból történendő födözése tekintetéből, a további szükséges lépéseket intézendő — megyei főispáni helytartó ur ő méltóságá­nak híven, s a dolog valódi állásához ké­pest bejelentendi. Továbbá a központi, úgy az aláren­delt bizottmányok figyelmébe ajánltatott, a tehetősek buzdításául, megkísértem­, nem találkoznának-e oly nagylelkű emberbarátok, kik más, ínség által súlyosan látogatott he­lyeken nyilvánult nemes felebaráti jótéte­mények példájára, vagyoni állapotukhoz képest maguk vagy mások társaságában, az ínség tartamára hetenkint bizonyos na­pokon, egy vagy több vagyontalan s munka­­tehetetlen szegényeket kenyérrel vagy főtt eledellel ellátni hajlandók lennének? É­s nem lenne-e célszerű, a tűzi anyagok ne­­taláni drágasága esetére, különösen az ily anyagok szűkében levő vidékeken célsze­rűen behozott, úgynevezett inségi konyhák fölállításáról gondoskodni, melyekben a tűzi anyagok hiányában levő segélyeknek a ne­kik könyöradománykép jutott élelmicikkek elkészítésére alkalom nyujtassék. Ugyanekkor kir. biztos ur ő méltóságá­nak fölhívására főispáni helytartó ur ő mél­tósága által Csongrád megyében az Ínség által sújtott, segélyben részesítendő községek gyanánt: Szeged város, H.-M.­­Vásárhely, Szentes és Fábián, a mostoha időjárás mellett is remélhetett némi termé­sében legutóbb jégkárt szenvedett s igy kétszeres csapással sújtott Csongrád város, Algyő, Tápé, Horgos és Kis-Horgos, Kis- Telek község egy része, Szegvár, Mind­­szent egy része, továbbá Sámson, Felgye s Csany kertészségek jelöltettek ki, s ha­­sonlóaknak , Dóc , Sövényház , Hantház, Pusztaszer, Siróhegy, Mártély és Ányás kertészségek is fölvétettek. (Folyt. köv.) Hazai mozgalmak. Szeged, julius 21. —nyi. A cs. kir. pénzügyministerium már intézkedett a szárazság által sújtott vi­dékekre nézve az adóteher iránti enyhítéséről, utasítást küldvén legközelebb a nagyváradi, budai, kassai pénzügyigazgatósági osztályok­hoz és a temesvári orsz. pénzügy-igazgató­sághoz a szárazság miatt szenvedett károk­­ részletes fölvétele és tárgyalása iránt. Ez­­­utasítás szerint, mint a „Fen“t értesítik, a károk csak azon esetben vétetnek föl, ha azok miatt valaki — községi vagy egyes birtokos — adófizetési haladék vagy adóelengedés végett pénzügyi hatósághoz folyamodik, mi, úgy hiszszük, az adóhivatalok útján is történhetik. Az ily folyamodásra aztán a helyszínéni vizs­gálat azon módon eszközöltetik, mint az elemi csapások által kárvallottakat illetőleg előszabva van. Ennek teljesítésére ugyanis alkalmas adóhivatalnok küldetik ki, ki mellett az ér­deklett községbeli elöljáró, két bizottmányi tag, a szomszéd községből is két bizottsági tag és két elfogulatlan becslőbiztosnak kell közreműködni. Azonban azon körülmény meg­ítélésénél, ha várjon a magát károsodottnak valló fél részére kedvezmény egyáltalában ajánlható­­, és ha igen, tehát milyen mérvű

Next