Szegedi Híradó, 1864. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-04 / 36. szám
Megjelen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Előfizetési feltételek: Szerkesztési iroda : Egyháztér, 367. sz. Kiadóhivatal : Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre...................................................8 frt Félévre ... 4 „ Évnegyedre ...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................6 frt — kr. Félévre ....................... 3 „ — „ Évnegyedre......................................1960 „ Egyes szám ára & kr osztr. ért. Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Szeged városának kereskedelmi forgalma. ni. Folytatjuk a Szegedre behozatni és innen kivitetni szokott nevezetesebb cikkek elősorolását. A gyékényponyva azon cikk egyike, melyeknek valódi hazája Szeged és vidéke. Helyben ugyan nem sok készül, de annál több a fél órányira fekvő Tápén, melynek egész lakossága gyékényponyva készítéssel foglalatoskodik. Az itteni készítmények legnagyobb része, a környékbeli fogyasztáson kívül, Horvátország és a tengerpart felé, egy kis rész Pest felé is vitetik. Azonban sem a készített, sem az elszállított gyékényponyvák összes súlyát nem sikerült kisütni, de a tápéi készítők előadása szerint csupán ott évenként legalább 200,000 darab készül, sőt dő nádterméskor jóval több. Finom kosarak részben itt készülnek, a hozzájuk való fűzfavesszők a Maros partjáról kerülnek ;közönséges kosokat a bánsági Marosvidékekről és Csanádr megyéből évenkint néhány ezer mázsányit hoznak. A finom díszkosarak egy kis része a kereskedések számára Bajor- és Csehországból is jó, mi azonban nem igen tesz többet 200 mázsánál. Ez utóbbiak, valamint az itt készültek is, részint helyben, részint a szomszéd helyeken jutnak vásárra. .Megjegyzendő, hogy a helybeli kosarasok nagyon díszes műveket készítenek, melyek a külföldieket egészen nélkülözhetőkké teszik. A helybeli szükségletre való kádármunka kemény fából itt készül, s a hozzávaló donga és fenék, melynek mennyisége évenkint 3—4000 mázsára mehet, leginkább Tótországból hozatik. A puha fából készült kádármunkát Lippa és felső Marosvidékéről szállítják ide. De ez utóbbinak súlyát nem lehet meghatározni, mivel azt ottani kereskedők hozzák a helybeli vásárokra, s a részletenkint el nem adottat itt vagy lerakják, vagy tömegesen eladják. A viaszt Szeged leginkább Békés, Csanád, Bács megyékből és a bánságból kapja, és a szükséglet helybeli fogyasztásra s üzérkedésre 2000-2.500 mázsára tehető. A nyersanyagot többnyire itt dolgozzák föl, valamint helyben és a szomszéd helyeken el is kel. Az öntött fagygyú-gyertya nagy részben Erdélyből kerül, honnan igen szép árú szokott érkezni. Miután azonban a helybeli gyertyakészítők saját készítményüket valamivel olcsóbban adhatják, e szállítmányok utóbbi időben némileg csökkentek, úgy hogy most nem igen tesznek többet 3—400 mázsánál. Annál inkább növekedik évről évre a fagygyán (Stearin) gyertya-fogyasztás, melyekből legalább 3000 mázsa hozatik ide, leginkább Bécsből, de a mennyiségnek egy része ismét tovaszállíttatik. Gyufagyár helyben csak egy van, mely azonkívül, hogy a helybeli szükségletet ellátja, vidékre is szolgáltat mintegy 100 mázsát. E helyett azonban a kereskedésekben néhány 100 mázsa pesti és bécsi is megfordul. A cukorbehozatal 10—12.000 mázsára megy, és Gratzból, Bécsből, Csehországból és felső magyarországi cukortisztitó gyárakból kerül. Innen a kivitel a behozat mennyiségnek mintegy felét teszi. Kávé 4—5000 mázsa hozatik leginkább Trieszt felöl, a kisebb rész Hamburgból. A szomszéd megyékbe való kivitel nem megy többre 1500 mázsánál. Gyógyszerek és vegyészeti cikkek helybeli fogyasztásra 800 mázsa körül s ezek részint Triesztből, részint nyugotról Bécsen keresztül érkeznek. Higany alig hozatik több 10 mázsánál, glaubersó pedig 30 mázsa, és ezekre Pesten történik megrendelés. A keményítőhozatal, leginkább Aradról 3000 mázsára megy, s ennek egy harmada szomszéd helyekre vitetik. (E cikkből helyben is meglehetős mennyiség készül, és ennek számára rendszeresen űzve Szegeden szép jövő nyílnék. Néhány év előtt H. M.Vásárhelyen létezett egy keményítőgyár, melyből Pestre és Bécsbe meglehetős mennyiséget szállítottak. Papiros, könyvek, képek mintegy 800 mázsa mennyiségben érkeznek, és pedig nagyobb részint Lipcse, Berlin, Prága, Bécs és Pest városokból. Ezek nagyobb részben itt kelnek el, s kisebb mennyiségben Csongrád, Csanád és Torontál megyékbe vitetnek. Olaj. A behozatal 4—5000 mázsa, jó pedig Triesztből és Bécsből, egy kis mennyiség azonban az itteni vidékről is kerül. Ásványvizeket 1500—2000 ládával hoznak, mi, egy ládát egy mázsának véve, ugyanannyi mázsát tesz. Érkeznek pedig leginkább a felső Tisza vidékéről. Ezenkívül a szomszéd helyek számára is átmegy Szegeden 1000—12000 mázsa. Enyv a felső tájakról hozatik, s nem igen tesz többet 100 mázsánál. Olajmag, nevezetesen repce kedvező évben 50— 60,000 mérő jö forgalomba. Ezt az egész vidék részint vizen, részint tengelyen Szegedre szállítja, hol azt bécsi, trieszti és prágai kereskedők vásárolják. Szeszgyár helyben csak egy van, s ez sem gyártott egy év óta semmit. Ellenben törkölypálinka kedvező években 1200 — 1300 akó főzetik, melynek egy része itt fogy el, a többi részint közel vidékre, részint Pestre vitetik. Azonkívül érkezik évenkint néhány ezer akó szilvapálinka leginkább Slavoniából és Arad megyéből is. Ebből 1000 mázsán felül a közel vidéken kerül kereskedésbe. Festék és festékanyag, melyekkel az itteni nagy festőgyár jelentékeny üzletet tesz, és pedig nemcsak a közel környéken, hanem távolabb vidékeken is, több ezer mázsányi jó forgalomba, s nagyobb részint külföldről származik. Lennel és kenderrel Szegedet leginkább Bács vármegye látja el, s innen tovább is szállíttatik Csongrád, Békés, Bihar vármegyébe, sőt Pestre is. A behozatal és kivitel 3—4000 mázsára megy. A hüvelyes vetemények nagyobb részben Bács megyéből és a bánság alsó vidékeiről kerülnek, egy részt Csanád megye is szolgáltat. Hoznak belőlök egyre-másra 8—10,000 mázsát, de ennek nagy része Tót-, Horvátországba s Pestre, Bécsbe, Triesztbe is vitetik. A gubacs az itteni üzletekben nem bir forgalommal, s néhány száz mázsa csupán helybeli fogyasztásra hozatik. Cser itt leginkább stájerországi használtaik , mely a Tiszán érkezik, s a feldolgozott mennyiség 2000 mázsára tehető. Komlót mintegy 100 mázsát használ föl a helybeli sörház. Némelyek szedik ugyan nyereségre a vidékről is a komlót, de ez alig érdemel említést. Fa, szén, tégla, mész. A kőszén kitűnő cikket képez a helybeli kereskedésben, és noha e tüzelőanyag a magas szállítási költség következtében, még mindig drága, évről évre mind inkább keresettebb, és miután a kőszén használatára való kemencék örvendetesen szaporodnak, a fogyasztás is mindig növekszik. A két nagy gőzmalom, a többi tűzzel dolgozó foglalkozás, valamint a közönséges fűtés legalább 100.000 mázsát föltételez. De e mennyiség még kétannyira emelkednék , ha a kőszén olcsóbb áron lenne kapható. Említeni is alig szükséges, hogy Mohácsról legkönnyebben volna szállítható. Legkedveltebb a pécsi kőszén, mivel az a gőzgépeket s átalában a vasrészeket kevésbé rongálja, s e mellett jutányosabb is az oravicainál. Cserépzsindely évenkint legalább 2.000.000 darab készül, s ezek nagy része a Maroson szállíttatik tova, egy kis részt a Tiszán is visznek lefelé. Kitűnő tulajdonságuk biztosságul szolgál arra, hogy a közlekedési eszközök fejlődésével nagyobb keletnek is örvendenének. Téglát, mintegy 2.500.000 darabot készítenek, de ez nagyobbára helyben használtatik föl, csak kis rész vizetik Horgosra és Dorozsmára. A két rendbeli tégla égetésére leginkább nyár és fűzfa, alig egy nyolcadrész keményfa használtatik. Úgy hogy a szükséglet nem igen megy többre 3000 ölnél. Mész 50—60,000 mázsa termeltetik, melynek nagy részét a szomszéd vidék fogyasztja el; a hozzá való mészkövet a Duna vidékéről hozzák. Az égetésnél 1000—1200 öl fát fogyasztanak. A faragott fával és zsindelylyel való kereskedést leginkább a Tiszán űzik. Az alföldi vasút e cikknek is utat nyitna Bács megyébe, miután azt innen olcsóbban kaphatnák, mint Bezdánból. Ugyanez után a tüzelő fát a Duna vidékéről, melytől egészen el vagyunk különítve, olcsóbban kaphatnak. Most egy öl fa ide szállítása hajón 2 frt 50 kr—3 frtba kerül, mi a fát nálunk tetemesen drágítja. Szeged szükséglete fölmegy 10—15,000 ölre, nem számítva azt, mi nyár- és fűzfából helyben és a közel falukról kerül. Eddig terjednek a kimutatásnak adatai. Jövő cikkünkben e tárgyra még egyszer visszatérve, nem mulasztjuk el néhány észrevételünket megtenni. —br— Hazai mozgalmak. Szeged, 1864. május 3. —nyi. Dohánykivitel. Erdélyi vasút és a dunai fejedelemségek vasúti hálózata. A budapesti kereskedelmi és iparkamra a pénzügyi ministériumhoz a magyarországi dohány kivitele tárgyában ápril 20. intézeti fölterjesztésében előadja, hogy e kivitelnek több rendbeli akadály áll útjában. Mely akadályok gyors elhárítása okvetetlenül megkivántatik, hogy e kivitel valamint a dohánytermesztésre, úgy a kereskedésre nézve is előnyös legyen. Ilyen akadály a kivitelre szánt dohánylevelek beváltásának határideje, mely akkor jár le, midőn a kincstár számára való beváltás kezdődik. E rendszabálynál fogva a termesztő kénytelen a dohányt vagy mielőtt tökéletesen kiszáradt volna, vagy ellenben, ha nagyon száraz, locsolás segélyével is csomózni, miáltal jóságából igen sokat veszt, mi egyfelöl a termesztőre már magában is káros, másfelöl pedig a hazai termesztmény hitelét külföldön csökkenti. Kívánatos ennélfogva, hogy minkét rendbeli beváltásra nézve ugyanazon határidő tűzessék ki. Továbbá ily megváltoztatandó rendszabály a következő : „Minden évi áprilistól kezdve a magán raktárakban levő dohány csak bálokban hivatalos zárlat mellett tartathatik. Valamint minden évi septemberben, úgy a beszállításkor a lerakott dohány letartóztatik.“ E pont az említett kamara nézete szerint nem annyira a kereskedőre, mint a termesztőre vonatkozik, miután más helyen ugyanerről mondatik, hogy a következő évi áprilison túl nem szabad raktárában a dohányt tartani, minélfogva ez idő közben, ha kereskedésre nincs feljogosítva, tartozik azt szabadalmazott kereskedőnek átadni, midőn a dohánynak természetesen bálokban kell lennie. De az áprilisi leltározás emennél már csak azért is lehetetlen, mivel a bálozáshoz több hónapra van szüksége, s a forrás után a dohányt még osztályozni is kénytelen. Magában a kormányrendeletben pedig ki van mondva, hogy a forrás május végével végződik, azelőtt tehát lehetetlen hálózni, anélkül, hogy elromlanék. Végre a dohánykivitel még megkívánja, hogy az erre való engedély egy évnél hosszabb időre adassák meg, mi egyes esetekben meg is történt, midőn öt évi engedély adatott. Az erdélyi vasútra nézve, bécsi tudósítások szerint, az arad-szebeni vonal kiépítését már csaknem befejezett ténynek tartottuk. Nem tudjuk, nem fog-e ez ügynek kedvezőbb irányt adni a dunai fejedelemségek országgyűlésének legközelebb adott vasúti engedélye, mely önkényt kezet nyújt azon erdélyi vasúti tervnek, mely Brassót tűzte ki végpontul. Az oláhországi megszavazott vasúthálózat fővonala ugyanis a „P. N.“ szerint Orsovától Bukaresten át Brailáig és Foksányig nyúlik, utóbbi pont képezvén a csatlakozást Moldvával. És a vonal az Erdély déli határvonalát képező havasokkal párhuzamosan vágja hosszában egész Oláhországot, de ama határszéltől jó messze esik, kivéve a két végpontot, Orsovát és Foksányt, melyek mindketteje közel van a magyar korona területének határaihoz. Ennélfogva az oláh vasutakkal való csatlakozás csak e két végponton célszerű, sőt lehetséges, mert a törvénycikkben ki van mondva, hogy a kijelölt oláh vonalakon kívül az ország semminemű parallel vonalra nem ad engedélyt. Az Orsovánál való csatlakozás annyiban céltalan, hogy a csatlakozó vonalon Erdély merőben érintetlenül maradna általa. Csak a Brassó felé kiviendő vasút találná nagyon közel a határhoz az oláh vasútat. Minden másutt, példa Verestoronynál kivezetendőnek, messze be kell nyúlnia az oláh területbe, hogy csatlakozhassák. Ennek építése pedig, mint parallel vonalé, ki van zárva az oláh vasútak engedélyi törvényében. A munkálatok, mint olvassuk, legfölebb 5 hónap múlva elkezdetnek s 8 év alatt egészen el kell készülnek. E vasútak építésének engedélye Ward W. K. és Bartlett T. angolok által képezendő társulatnak adatott meg. Az állam a befektetett tökének 60 % jövedelmét biztosítja, 200—215 ezer frank befektetési tökét számítván egy kilométerre. Ezekből láthatni, hogy az arab szeben-verestoronyi combinatio számításában nevezetes csorba történt s Bécsben bizonyosan meglepetést okozott a bukaresti kamra határozata. Helybeli újdonságok. * Május elseje az idén egy cseppet sem volt kellemetes. Hideg szél társaságában köszöntött be hozzánk, mely megrontotta a hajnali sétát a népkertbe, melynek kopasz fái alatt nem sok élvezetet talál még az ember s szétfújta a vendéglősi vérmes reményeket, mert bár kora reggel sokan siettek át, a hideg miatt többnyire csakhamar visszatértek. Ideát sem várt rájuk valami kellemes meglepetés. Itt a háziúr kopogtatott be, boldog tavaszi ünneplést kívánván, ami egyszersmind figyelmeztetésül szolgál, hogy ez a