Szegedi Híradó, 1865. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-04 / 36. szám

gát, s azt vette fel kebelébe a kit épen akart. A képviseleti rendszer behozatala 1848 előtt is sürgettetett ugyan, 1848-ban itt-ott majd­nem követelés alá helyeztetett, mindazáltal egész 1860-ik szeptemberig elmaradt, midőn azt a tiszántúli ref. egyházkerület elfogadá, s a következő évben életbe is léptető. Ezzel minden meg volt nyerve, a­mit csak a szabad önkormányzat érdekében kívánni lehetett. Az új presbyterválasztás nálunk e héten fog befejeztetni, s ápr. 30-án a megválasztot­tak templomban eskeztetnek fel nyilvánosan. A szavazatok már rendbehozva és összeszá­molva vannak, a presbyterek száma azonban még nem teljes, miután a megválasztottak kö­zül többen nem fogadják el a nekik szánt megtiszteltetést. A választás úgy ment véghez, hogy min­­denik választó kapott egy nyomtatott ívet, melyen a volt presbyterium s a nép bizalmi emberei által közösen kijelölt egyének nevei állottak. A neveket (összesen 216) a vá­lasztónak ki kellett húznia s csupán azokét (összesen 72) meghagynia, kiket presbyterek­­nek óhajt. Ilyen is kiosztatott mintegy 5250. A szavazat­szedő bizottsághoz visszakerült be­lőle mintegy 1100. Ebből formahiány miatt tekintetbe nem vétetett mintegy 570, szava­zott pedig mintegy 530, tehát a választók egytizede. Hogy a szavazatok felét forma­hiány miatt visszautasítani kellett, ennél ke­ményebb és megdöbbentőbb bírálatot már képzelni sem lehet a felsőbb helyről élőnkbe kitűzött választási szabályra. Előttünk áll a szavazatszedő bizottság jegyzőkönyve s ebből látjuk, hogy a szavaza­tot nyert egyének '/7-ed része az úgynevezett honoratior osztályból telt ki. A nevek ily rendben következnek. (Az első szám­sorszám, a hátulsó a szavazatok mennyiségét jelenti). 1. Kovács Ferenc 486. — 2. Török Bá­lint 460. — 3. Szabó Mihály 451. — 4. Id. Técsi József 419. — 5. Duzs József 400. — 6. Ifj. Dobosi Lajos 376. — 7. Zsarkó Ferenc 365. — 8. Csáki Mihály 364. — 9. Nagy­ András János 358. — 10. Csáki Sámuel 357. — 11. Szom­or Lajos 356. — 12. Szomor Imre 344. — Kristó Lajos 341. — 15. Nagy Sándor szűcs 335. — 20. Cs. Hódi János 324. — 21. Balogi Samu 324. — 22. Duzs Pál 320. — 23. Pap József 320. — 45. Mucsi János 245. — 47 Be­­reczk Pál 239. — 48. Beretvás Kálmán 238. stb. — A 72-ik sorszámú egyén 208 szavazatot nyert, a mi az érvényes szavazatok számának már felét sem képezi, az összes sza­vazatképesekének pedig m­ás­od részét sem teszi. Levelezések. Varsó, apr. 26. 1865. (Eredeti levél.) T. szerkesztő ur! I, itt küldöm a második levelet a „Szegedi Híradó“ számára, noha nem tudom napvilágot látott-e az első vagy sem, mert ide magyarországi lapnak járni nem szabad.­­ Öt év után végre ismét megengedte a kormány a szokásos hús­véti népünnepélyeket, melyek husvét vasár­napján délután 1 órakor kezdődnek s a kö­vetkező vasárnap fejeztetnek be. Ez alkalom­mal a kormány a többi közt 2—3 magas póznát állíttat fel, melyek mindenikére 25 rubel, egy egész öltözet, egy óra, s egy üveg jó bor tűzetik fel, s mindez azé a sze­rencsés halandóé, a­ki úgy tud mászni, hogy a tárgyakat eléri. Csodálatos, hogy ilyenkor nyak vagy lábtörés nem történik. Három ka­tonai zenekar áll ott 8 napon át reggeltől estig. Nem­ képes voltam a sok tarkaságot le­rajzolni , az egésznek olyanféle képe van, mint Bécsben a Práterben tartatni szokott ünnepé­lyeknek. Tolongott is a nép oda, és élvezte az 5 év óta nélkülözött mulatságot, és mondhatni, hogy egész Varsó talpon volt s tolongott az Ujazdow-térre. Azon a téren áll Hinné circusa is,ahol mindennap két előadás tartatott zsú­folt ház előtt. Hogy a népet valami kül­ ellen ne hábor­gassa, gondoskodva volt, hogy egy pár ezer katona 4—5 mozsárral mindig készen álljon. Alig vette kezdetét a népünnep, 3—4 óra felé a népség egyszerre szaladni kezdett a város felé, az egész nagy piac kiürült. Ennek oka az volt, hogy Varsó minden tűztornyán a vörös zászló lobogott, a város két részén túl támadt, a kormányzói palota és egy ház az Elektoralna utcában lángban állt. De sze­rencsére nem volt szél s két órai erős munka után a tüzet elfojtották. A nép ismét az Ujazdon-térre sietett és mulatott. Ez ünnepélyből azt következtettük, hogy a kormány vele a népet kisérteni akarja, s ha az egész háborítlanul üt ki, a rendkívüli állapotot felfüggeszten­i. Tévedtünk, mert ha valaki elkésett, s véletlenül 9 óra után a rend­őrség lámpa nélkül az utcán találta, szépen a hűvösre kísértetett, hol 2 napi időt adtak neki gondolkozni a fölött, hogy várjon taná­csos-e az Ujazdow-térre lámpa nélkül menni. Vasárnap, mint az ünnep utolsó napján, annyi nép volt itt, hogy a legidősb emberek sem­’ emlékeznek ily néptömegre. A zene ját­szott , a­ Caroussel-ek robogtak, a kintornások húzták a Mazurkát, a Bajacceo­k a bódék előtt táncoltak, a bohócok ugráltak, a felállított korcsmákban itták a Mét-et és a bajor sört. Szóval a nép javában mulatott. De mi az megint? Mit jelent e porjelleg? Sebesen vág­tat a térre egy cserkész­tiszt, egy csapat ka­tonával. 3—4 óra volt délután. A piac ki­ürült. A zene elhallgatott. A bohóc-­bódék bezárattak. Hinné előadását félbe kellett hagyni. Fél óra alatt az egész téren egy lelket sem lehetett látni. A városban a falragaszok, a színcédulák leszaggattatnak, a kitűzött elő­adásokat a két színházban megtartani nem szabad. Mi történhetett ismét? hallatszék a városba siető nép közt. Végre megtudtuk hogy mi történt. Ka­tonák jönnek és osztogatnak fekete-keretű gyászcédulákat, melyeken francia, orosz és lengyel nyelven e sorok állanak: „Nizza apr. 23. Varsói kormányzó gróf Berg exillájának! Tetszett a mindenhatónak ő fenségét a trón­örököst 22-ik reményteljes évében magához hívni. A cár ő felsége ma érkezett Nizzába. A cárné ő felsége 3 éjjel nem távozott a be­teg ágyától, és a szörnyű eset őt is ágyba szegezte.“ Ma tartatott Varsó minden templomában az ünnepélyes gyászmise, az orosz templom­ban az ország nagyjai jelen valának. A tisz­tek és a tisztviselők mind gyászban jelentek meg. Az ünnepély végéig minden bolt zárva volt. Az iskolákban előadás nem tartatott. Ezen eset az itteni már öt év óta szenvedő polgárságnak s különösen a kereskedőknek ismét sok bajt okoz s hat hónapon át számos családnak kenyerét veszi. Rendelet szerint ugyanis hat hónapon át zenének szólni, szín­háznak s egyéb mulatságoknak tartatni nem szabad. Most egy éve gyászolt a lengyel nem­zet elveszett hona fölött, és ime most gyászol ismét az orosz nemzet korán elhunyt trónörö­köséért. Másrészt a zaklatott ország ez eset­től némi könnyebbülést remél. Hiszik, hogy az új trónörökös kinevezésével sok száműzött kap kegyelmet a cártól. Holnap innen polgári küldöttség megy Pétervárra, a hazatérő cárt kérni, hogy azon idő alatt, míg Pétervárott a vészes betegség dühöng, lakását Varsóba tegye át. Egyéb újat írni nem tudok, de nem hall­gathatom el, hogy itt a magyar boroknak nagy kerete van, s jól megfizetik. Továbbá naponta hoznak ide magyar almákat, mik da­­rabonkint 5 képekkel ( 10—12 kr., fizettet­nek. A nyáron át pedig számos, gyümölcs­csel rakott vonat érkezik ide Magyarországból. A múlt héten bizonyos ügyben Grondnóba utazván, kénytelen valók az ottani (Lithvánia) kormányzó segélyét kérni. Megvallom félve léptem elébe. A kormányzóról hallott dolgok nagy ijedelmet gerjesztettek bennem. Végre rá kellett szánni magam, s a magyarországi élces lapokban több alkalommal és több karrikatú­­rában előfordult Murawieff tábornok elé lép­tem. Az öreg úr igen nyájasan fogadott, a­mit igazán nem vártam volna tőle, s ügyem egy óra alatt el volt intézve. Murawieff már öreg ember, ő maga bizalmasan mondá nekem: „Vágyódom nyugalom után, mert 76 éves va­gyok, és 50 év óta, mint katona, kötelessége­met híven teljesítem . Hogy mit értett ő a kötelességek hív teljesítése alatt, ezt nem szükség magyaráznom. Kérdezősködött hazám­ról , még­pedig érdeklőleg, s úgy látszott nem ismeretlen előtte Magyarország, Isten önnel ! Jövőre talán kedvesebb képpel végzem be le­velemet. " Múlt hó 26-án nálunk iszonyú szélvész dühöngött, mely városunkra nézve csaknem az enyészet magvát hordá magával. Ugyanis délután, midőn a szélvész leg­erősebben fújt, a harangok kondulása iszonyú rémületbe hozta a lakosságot, jelentvén, hogy tűz van. De a Mindenható kegyelme megmentett bennünket ez irtózatos csapástól. A tűz a belvárosban, egy zugkocsmában akart lábra kapni; a ház gyékén fedélzetének széle már javában füstölt, midőn a tűz észre­­vétetett, de az oda sietett helybeli kémény­­seprőmester Jerzabek Mihály erélyes és bátor működése által csírájában elfojtatott. Fogadja e dicséretes önfeláldozásáért, me­lyet e válságos percekben kifejtett, a közönség őszinte köszönetét. Mint hírlik, a ház úgy gyújtatott volna meg rész­akaratúlag, mi ha bebizonyul, ször­nyű elvetemültségről tesz tanúságot, mert a gyújtásnak a fél város lehetett volna áldozata. Ugyanaz­nap az akkor még folyvást áradó Tisza is fenyegetett bennünket a sártói töltés elszakításával, de most már az is apadó fél­ben van. A tűzveszély elhárítására nézve e helyütt megjegyzendőnek találom, hogy a városi ha­tóság abbeli rendelete, miszerint minden házi­gazda házánál létrát, csáklyákat, vedreket és víztartó kádakat tartani köteles, nemcsak nem foganatosíttatik, hanem a kutak átaljában ki­­száradtan a legelhanyagoltabb állapotban ha­gyatnak. Tekintve pedig, hogy helyben min­den harmadik ház nádtetejű, s igy a veszély annál iszonyúbb, ajánlatos volna a maladékos háztulajdonosokat példás szigorral büntetni, hogy a tűzrendőri szabályokat megtartani ön­hasznukra megtanulják. A Hetényi igazgatása alatt rövid ideig itt mulatott színtársulat — pártolás hiánya miatt, — Orosházára vándorolt. Itt olyan emberre is akadtak, ki gazdag létére, a már lejárt bérlet árát szegényeknek, többszöri felszólítás dacára is, megfizetni vonakodott. Bizon nem tudom, az öreg Hetényi nem küld-e majd a színművészet eme maecenasá­­nak névnapjára egy jó nagy darab szappant? Node vigasztalja magát ez az úr, Szentesen is akadtak, kik nem restelték a szegény szí­nészt rászedni; ergo az egészből az a tanúság, hogy bérletet ne adjon többé senki sem hi­telbe. — 29-én délután valahára elkezdett szép csendesen esni, csakhogy nem soká szokott tartani, pedig hogy mennyire szükséges volna már egy jó tartós eső, azt csak azok érzik, kiknek magtáruk nincs tömve búzával, hogy az ellenkezőt, t. i. szárazságot kívánjanak, mert hiába, nem mindenkinek hasznos ám a búzá­nak magas ára. R. I. H.-M.-Vásárhely, ápril 29. (Pályázat tiszti­ állomásokra. — Temérdek jelentkező. — H- M­.Vásárhely veszedelemben. — Derék tűzoltó — Ritka szinészet-pártolás.(l) — Időjárás ) Csongrád megye tisztiszékének Szegvárit f. hó 21-én tartott ülésében a városi hatóságot képvi­selő következő tiszti állomások főnek sm­egálla­­pítva: 1 főbírói, 5 közigazgatási tanácsnoki, 1 fő-, és 2 al­jegyzői, 1 fő­s 2 al-kapitányi, 1 pénz­tárnok­i ellenőri, 2 adószedői, 1 számvevői, 1 telekkönyvi nyilvántartói, 1 előfogati s ka­tona elszállásolási biztosi, 1 útibiztosi, 1 csend­biztosi, 1 orvos, 1 halottkém, 1 mérnök, 1 baromorvos, 1 árvapénztárnok 1 ellenőrrel, 6 irnoki, 1 kertészi és 1 bába-állomás. Ezen állomásokra nyilvános csőd nyittat­ván , a pályázati­ hirdetmény a városház fekete táblájára ki lön függesztve; mint hírlik, a hi­vatalért folyamodók száma régió, mi fölött épen nem lehet csodálkozni; ha tekintetbe vesszük, hogy mailag mindenki, kinek üzlete vagy mestersége többé ínyére nincs, hivatal­noknak készül. *) A községi szolgálat sokféle ágazatai em­bert kívánnak a gátra, ki azokat helyes szem­pontból felfogni és képviselni bírja, hogy pe­dig valaki arra képes legyen, annak szakava­­tottságra és tudományra van szüksége. Közönségünk feszült figyelemmel várja a június 1-ig talán már ki is nevezendő községi tisztviselők névsorát, miután ezektől várja a város bonyolult ügyeinek valahára jobbra for­dultát. *­ Hasztalanul, miután egy múlt évben kiadott kancelláriai rendelet a tisztviselőktől szakképzettséget s pályavégzettségi bizonyítványokat I­­ván. Szerit: Helybeli újdonságok. * A kaszinó most költözködik az uj helyiségbe. Eme lakváltoztatás által azon reménynyel kecsegtette magát, hogy tagjainak száma tetemesen fog szaporodni, mert tagad­­hatlan, miszerint a volt helyiség távolsága a felsővárosiak s a rókusiak közül számosat tar­tott vissza. Többen, a palánki tagok közül, ellenezték ugyan az áttételt, de a többség re­ményében meg nem csalódott, mert a kaszinó már is hetven új tagot számít, minthogy a régibb tagok száma 190-et tőn, s az egylet tagjainak összes száma jelenleg 260-at tesz. A könytár is örvendetes gyarapodást mutathat fel, mert a magyar s német nyelven írt mű­vek száma a 3000-et felülmúlja.­­ A könyvek újra számoztatván, a hiányosok ki­egészíttettek. Egyébiránt a kiszolgáltatásban is az eddiginél nagyobb rend fog követtetni. Ugyanis több visszaélések s kellemetlenségek megszüntetése tekintetből, jövőre csak azon tagoknak fognak könyvek kiadatni, kik vagy személyesen jelennek meg a könyvtárnok ur­nái, vagy legalább küldötteiknek írott megha­talmazást nyújtanak. Továbbá senki sem tart­hat 14 napnál tovább művet magánál, nehogy ezáltal mások az olvasásban akadályoztassanak. Különösen gazdag most az egylet új butorne­­mekben, mert 2250 frt ára igen szép bútoro­kat szerzett, melyek nemcsak a helyiség dí­szét fogják rendkívül emelni, hanem a tagok mindennemű igényeit is kielégíteni.­­ Mind­ezeken kívül a tágas udvarban még egy angol ízlésű parkot is rögtönöznek, melynek díszét egy helybeli derék iparos által készített szö­kőkút képezendi.­­ Az áthelyezés megünnep­lésére f. hó 14-én társas-ebéd s táncvigalom van rendezve, melyre már nagyszámú aláírá­sok történtek. Kívánatos, hogy mindazok, kik az ebédben résztvenni óhajtanak, magukat leg­följebb e hó 12-ik napjáig az elnökségnél vagy az ivtartó uraknál bejelentsék. Ellenben a táncvigalomra még az nap is lehetséges jegyet váltani.­­ Több köztiszteletben álló vendég­re is biztosan számíthatván, igen óhajtandó, hogy a részvényes urak közül is minél többen vegyenek részt az ünnepélyben, nemcsak hogy annak dísze emeltessék, hanem hogy egyszer­smind a szövetkezés, — mely minden esz­mét létesítésre segélhet — mindinkább szi­lárduljon. — őszinte öröm között tudatván kaszinónk ezen anyagi és szellemi gyarapodá­sát a közönséggel, lehetetlen meg nem emlé­keznünk, hogy ezen örvendetes előmenetelért az elismerés legnagyobb részt Vadász Manó elnök urat illeti, ki fáradhatlan tevékenység­gel buzgolkodik az egylet jólétének emelésén. Beküldetett. Társadalmi életünkben minden embernek van a sorstól bizonyos álláspont rendelve, melyet ha betölt , ele­get tett honfiúi kötelességének. Hogy mint felel meg f. t. Baranyai Zsigmond tanodai igazgató úr azon fontos állásnak, melyet a nevelés körül elfoglal; legszebben bizonyítja azon elismerés, mely névnapja megünneplése alkalmával a tanuló ifjúság­i tisztelői részéről nyilatkozott. Az ifjúság dalárdája nevenapja előestéjén nyilvánítá, szive tolmácsával, a dallal hálaérzelmeit, és alig hangzottak el e dalok, melyekből Szőnyi úr e nap emlékére készített énekszerzeményét tarjuk kiemelen­dőnek — Íme a város ifjú de már is előreha­ladott dalárdája tisztelé meg a derék férfiút. Reggel az összes ifjúság egy becses és szép emlék kíséretében nyilvánitá forró szeretetét és hű ragaszkodását, melyekre viszonzásul az igazgató úr az emlék árát a létesítendő gym­­nasiumi önsegélyző-egyletnek ajánlá föl. Végül a ház barátai kívántak nevenapjára hosszú életet. — A díszebéd alatt pedig a ház ré­széről magyarul t. Kustár J. és egy remek ódában t. Budaváry J. emelék ki érdemeit. A számos jó kivánatokhoz mi is csatoljuk a ma­gunkét s őszintén óhajtjuk, hogy minél tovább legyen e város szerencsés őt kebelében üdvö­zölhetni. Többen. * Első május ugyancsak rútul viselte magát. Épen nem érdemelte meg az üdvözletet, melylyel april rovására illettük, mert még ennél is garázdább volt. Rengeteg széllel köszöntött be s észak-nyugotról havas felhőket s oly hideget hozott, hogy ismét a téli felöltőkre szorultunk. Mint halljuk a felső vidéki hegyek közt hó esett s itt is szállon­gott ama néhány csepp eső közt, mely a port sem volt képes leverni. A szőlők egészen ho­mokkal vannak fedve s a hétfőn esti fagy né­hol a gyümölcsnek is ártott. Esőnk máig sincs, egyedül a folytonos szelek járnak. Pesten ha­sonlóan nagy viharok pusztítanak s a vidéken is roppant károkat tesz a szeles időjárás. * óvszer a pusztító rovarok ellen A veteményeket vidékünkön is, s különösen a rétföldeken az itt úgynevezett vas­féreg pusz­títja. Ennek elterjedése ellen Bácsmegyében az ellepett földrész egyszerű elárkolása legcélsze­rűbb óvszernek tapasztaltatott, miután ennek foganatba vétele által az elszaporodásnak min­denütt s ideje korán gát vettetett. * A koldusok, e valódi nyűgök, kik szombatonként ellepik a házak ajtait, mindinkább követelőleg lépnek fel s az imádság rögtön át­­kozódássá fordul szájukban, ha valahol eluta­sítják őket. Múlt szombaton magunk hallottuk egy koldus-asszonytól a „Mi atyánk“ után ezt a cifra beszédet: Nincs? (krajcár.) No hát ne is adjon az Isten se erőt, se egészséget, se sót, se kenyeret! — Kár, hogy nem volt ott közelben egy hajdú, hogy elvezette volna oda, hol eszébe juttatták volna, hogy a „Mi atyánk“ után az „Üdvözlet“ következik. * Ismét egy száraz­malom égett le vasárnap este az alsóvároson. A száraz­malmoknak most alkalmasint nagyon rosz ke­resetük lehet. * Horgoson is tűz vo­lt hétfőn reggel, épen midőn a szél legjobban dühöngött, mind­amellett csak 4 ház égett le, az úgynevezett kopasz-soron, mert a lakosság a tűzoltásban roppant erélyt fejtett ki; hogy is ne, midőn, úgyszólván, az egész helység léte forgott kér­désben. A tűzoltásban, mint halljuk, külö­nösen a nagy korcsma bérlője tüntette ki ma­gát, ki az egyik égő tetőzet felét letépvén, a tűznek, épen a szél irányában vágta el útját. * A Tisza két nap óta ismét egy hü­velyket nőtt, áradástól azonban már nem kell félnünk, miután biztos forrásból tudjuk, hogy Beregh és Marmarosban hó már alig van, Naménynál pedig a Tisza már annyira apadt, hogy néhány nap múlva több helyen átgázol­ható is lesz; az úgynevezett zöld ár ez idén alig fog feltűnni.­­ Vásárunkban a pénzszükség által előidézett kényszerű eladások leginkább a baromvásárban voltak nagyban észlelhetők. Marhát sokat s igen szépet hajtottak be, de vevő annál kevesebb volt; láttunk 4 igen szép jármos ökröt, melyet 225 frtért vettek meg. Csupán két nagyobb falka marhát vásároltak össze, egyet szt.-tamási szerbek, a másikat valami Purgli nevű örmény. Mihelyt egy vevő mutatkozott, azonnal körülfogták, hogy csak ígérjen valamit; eladni mindenki akart, mert kénytelen vele. Mindezekről bővebben szól üzleti tudósításunk, mi csak azt jegyezzük meg, hogy a marha jutányos áraival a hús ára sehogy sincs arányban, most 15 krajcá­ron mérik, pedig 12-en is lehetne, mert a hízott és sovány marha árai között alig van különbség. * Dalárdánk e lap kiadóját is meg­tisztelte névnapja előestéjén nehány dallal melyek alig zendültek meg s máris minden­ P* Folytatása a mellékleten.

Next