Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-07-01 / 52. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Megjelen : Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Eladóhivatal s Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre...................................................8 frt. Félévre........................................................ 4 „ Évnegyedre ........... 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre..................................................6 frt — kr. Félévre .......................................................3 „ — » Évnegyedre ...................................................1 „ 60 „ 52-ik Vasárnap, Hirdetések: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási di 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyen számára 8 kr osztr. ért. Midőn a helybeli és vidéki t. közönséget a „Szegedi Híradó“ további pártolására felkérnénk, azon ígéretet teszszük, hogy a jövőben is legfőbb törekvésünk leend lapunkat minél változatosabbá s hasznosabbá tenni. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az árvaintézet és dologház ügyében. Sajnos, de való, hogy az árvaintézet és dologház létrehozásában, mióta aláíírott a pártolók gyűjtésével fölhagyott, nem történt egyéb, minthogy új aláírások gyűjtésére egyének neveztettek ki. Én a bizottmányok kinevezésével azon célt óhajtottam volna elérni, miszerint egyelőre pártolók szerzésében, jövedelmi források fölkeresésében engem támogattak volna. Ha van alap, amire építeni lehessen, akkor csekély nézetem szerint mindenekelőtt oda kell törekvésünket fordítani, hogy elégséges anyagot szerezhessünk, és habár erre azt mondhatni, hogy a tervet kell előbb elkészíteni , de én meg arra azt jegyzem meg, hogy ha van elégséges építőanyag beszerezve, a tervet mindig lehet a körülményekhez idomítani. Legnehezebb dolog oly egyénekre szert tenni, kik legalább is 30 napot arra szentelnének, hogy házról-házra járván a pénz beszerzése végett elegendő aláírásokat szerezzenek, mert ehez idő, béketűrés és kitartás szükségeltetik ; de attól, hogy az árvaintézet Szegeden létre nem jöhet — mint némelyek jósolni szeretik.— tartani egyátalában nem kell akkor, midőn már is, oly csekély utánjárás mellett 11,000 frt van biztosítva, holott a palánki lakosság negyedrésze még nem is irt alá, a többi 3 városrészben pedig, meg a tanyákon nem is volt még az aláírás gyűjtése megkísértve s a megyés püspök ő méltósága, báró Sina, b. Wodianer, a vasúti, gőzhajózási, só- és szálfa-szállítási, légszeszgyári s egyéb Szegeden székelő társulatok még meg sem kerestettek. Vannak és lesznek nekünk forrásaink, csak lássunk lelkesen a dologhoz, aztán föltéve, hogy a mostani mostoha körülmények nyomása miatt Szeged népessége az előszámláltakkal sem lenne képes ezen intézet kellő kiviteléhez elégséges pénzerővel járulni, ez esetben kérjük föl a magas kormányt, engedje meg, amint ezt már másutt is tette, hogy a jótékony intézetek létrehozása szempontjából bizonyos mennyiségű sorsjegy kibocsájtása mellett tárgysorsjátékot rendezhessünk. Mauks Zsigmond: A pesti kereskedelmi testület emlékirata. Miután a főváros különböző osztályai legtöbb anyagi s szellemi erőt képesek öszpontosítani, nem csoda, ha tetteik, határozataik a vidéknek legtöbnyire irányadóul szoktak szolgálni. De szomorú dolog volna, ha a vidék egyes osztályai véleményeiket a fővárosiaknak föltétlenül alárendelnék, ha például azt, amit a pesti kereskedelmi testület legközelebbi emlékiratában főzött, azért, mivel a fővárosban a legtekintélyesebb kereskedők szakácskodása mellett készült, a vidékiek is jónak találnák a magyar gyomor számára. Részünkről meg vagyunk győződve, hogy a vidéki kereskedelmi testületek legtöbbje, s köztük a szegedi is, határozottan vissza fogja utasítani az emlékiratban kifejezett nézeteket, melyek annyira nélkülöznek minden magyar szellemet, mintha egyenesen Bécsből sugaltattak volna. De szóljon helyettünk maga az emlékirat , melynek rövid tartalma a következő : Előre bocsátván, hogy törvényeink reorganisatiója körül nem lehet szem elől téveszteni, hogy az osztrák örökös tartományokkal anyagi tekintetben is elváltatlan kapocs köt össze, és amennyiben ezeknek váltós kereskedelmi ügyekben a külfölddel egyenlő törvényeik vannak, a külföldéi is. Azáltal, hogy ezek intézményeire reflectálunk s velük szorosabb üzleti viszonyba kívánunk lépni, egyátalában nem látja veszélyeztetve politikai szabadságunkat. Nem ismeri el az emlékirat, hogy hazánk nagggyá és hatalmassá egyedül csak a politikai szabadság által válhat, sőt állítja, hogy okvetlenül szükség anyagi existenciánk föltételeit is lelkiismeretesen szem előtt tartani, s hogy a politikai kérdések voltaképen csekélyek azon roppant krízissel szemben, melynek az anyagi életben elébe megyünk; mert az emlékirat azt hiszi, hogy egy elszegényült nép nem képes politikai szabadságát sem föntartani, sem hasznára fordítani. Nem látja át, mi veszélyteáramlanék abból a törvényhozás autonómiájára, ha ez önmagától olyan törvényeket hoz, melyek a külföldiekhez hasonlóak. Következetes átvitele azon elvnek, hogy a magyar törvények speciálisak s jellemzők legyenek, úgy sem vihető ki a gyakorlatban, annálfogva csak az a kérdés, hogy többé vagy kevésbé hasonlítsanak-e más államok, nevezetesen a szomszéd nyugatiak törvényeihez, melyekkel mi szorosabb érintkezésben vagyunk. Azon ellenvetést, hogy külkereskedésünket és hitelünket illetőleg lehetnek törvényeink azokéhoz hasonlók, de a belkereskedés és hitel saját speciális törvényeket kell, hogy kapjon, nem ismeri el az emlékirat alaposnak. Specificus belkereskedés, még inkább specificus belhitel, ma már nem létezik. Kereskedés és hitel, mely csak a geographiai határokig terjed — és csak azok közt mozog, ma már nem érdemli e nevet sem; a szakadatlan váltói összeköttetés a termelő és fogyasztó népek, az export és import, a földművelő és iparűző államok, a tőke és előállító erő közt ily korlátozást nem ismerhet. A mi terménykereskedésünk kiterjed egész Európára, tehát hitelviszonyaink is, mert a hitel lényeges kiegészítő része a kereskedésnek. Szükséges tehát, hogy kereskedelmi hiteltörvényeink egyezzenek azokéival, kikkel üzleti összeköttetésben állunk. Ha nekünk olyan törvényünk van, mint Hamburgnak, akkor a hamburgi kereskedő szívesebben hitelez az itteninek, mert tudja, minő törvények és terveljárás biztosítják az ő hitelezői jogát, mint, habár jobb törvényeink volnának is, de előbb azok milyensége iránt tudakozódni és úgy hosszú úton kénytelen magának megnyugvást szerezni. Hogy menynyire vagyunk pedig a külföldi hitelre utalva, annak bizonyítgatását fölöslegesnek tartja az emlékirat. Hivatkozik az emlékirat, hogy úgy a személyi, mint a dologi jogot illetőleg, máris számos törvényeink ugyanazon jogphilosophiai alapra építvék, melyen az osztrák törvények állanak. Azután kéri, hogy a váltó- és kereskedelmi törvény, a váltójog és közjegyzői intézmény, valamint a törvénykezési eljárás, tétessék egyenlővé az osztrákkal, illetőleg léptettessék életbe itt is úgy, mint ott. Méltán jegyzi meg egész sajnálattal a „P. Hetilap”, hogy ezen, koránsem magyar eredetű emlékiratban a pesti kereskedelmi testület cosmopoliticismussal tüntetvén, voltakép csak német szűkkeblüségét akarja takarni, mely tulajdonság régi baja kereskedésünknek , a miért is az hazaivá, magyarrá lenni sohasem tudott.“ A többi lapok is hasonló értelemben nyiltkoznak s a „Pesti Napló” kivánta volna, hogy a fővárosi kereskedői testület állását, befolyási törekvését szerencsésebb enuntiátióval mutassa be a világnak, mint minővel azt ezen „Emlékiratában téve, melynek elvei indokolásai és okoskodási menete ellen még azok is tiltakoznak, kik érdemleges iránya tekintetében vele egyetértenének. Mint halljuk, az aradi kereskedelmi testület már készül a pesti Emlékirat ellenében hazafias nyilatkozatot tenni. Hiszszük, hogy a szegedi is meg fogja tenni e tekintetben a magáét, erélyét s álhatatosságát megkettőztesse. Az ország teljes bizalommal van a hadsereg hősiessége iránt s nem kétkedik, hogy fényes elégtételt fog szerezni. A hajóhad türelmetlenül várja a cselekvés pillanatát, a hadsereg jó karban s a csatába vissza kíván vezettetni, uj hadcsapatok Cialdini alatt rögtöni parancsokra várnak. A közvélemény nyugodt s elhatározott. Az olaszok veszteségei súlyosak, Villarenalnok elesett. Amadeo hercegen kívül még Durando Gozani és Cerale tábornokok is megsebesültek, utóbbi igen veszélyes sebeket kapott. Az osztrákok két zászlót és két ágyút foglaltak el s két tábornokot fogtak el. A déli csatatérről egyéb uj nem érkezett, mint hogy 26-dikán délután Garibaldi-féle szabadcsapatok jelentek meg Peschiera előtt s megtámadták déli Tirolban az ott állást foglaló cs. kir. hadcsapatokat és tartományi vadászokat. A Judicariába benyomult szabadcsapatokat az insbrucki vadász századdal egyesült császáriak visszaverték. Az olaszok Cremona és Piacenzanal öszpontosulnak. Cialdini tábornok, ki újabb hír szerint, a Pót nem is lépte át, elhagyta hadállásait s Bologna felé vonul Victor Emánuelhez csatlakozandó. Úgy látszik, hogy az olaszok most már osztrák támadástól tartanak s az „Ost. Ztg.“ szerint ez könnyen be is következhet, mert szerinte csupán katonai tekintetek tartóztatták vissza Albrecht herceget, hogy rögtön átvigye actióját a lombardiai területre s pillanatig sem fog tartózkodni, ha katonai tekinteteknél fogva tanácsosnak vagy szükségesnek látszik előnyomulása, az ellenséget saját területén fölkeresni. Az északi csatatérről érkező tudósítások jelentik, hogy az összecsapások az egész vonalon megkezdődtek. Az első jelentékenyebb csatázás a Prágától 9 mértföldnyire fekvő Münchengrätznál volt. A Piret, dandár és a szász királyi csapatok vettek először részt a csatában, mely 26-dikán délután kezdődött s 27-dikén reggeli 2 óráig tartott. A harc heves és eredménytelen volt. Osztrák részről mintegy 300 ember veszett el. Stockau gr., Attems és Lichtenstein meg vannak sebesülve. Ugyanakkor Neustadt-Skalic közelében is folyt a csata Benedek táborszernagynak a josephstadti főhadiszállásról jun. 27-dikén este 8 órakor keltezett hivatalos távirata arról értesít, hogy a 26-dikán Opocnoból Skalicba rendelt 6-dik hadtest 27-dikén reggel 8 órakor megtámadtatott a wisokowoi és wetzelsbergi magaslatokon felállított poroszok által, de a 6-dik hadtest 4/3 órai harc után megostromlotta ezen magaslatokat s minden ponton győztes volt. A poroszok délben fris erővel kezdették ismét a támadást, de a tartalék tüzérség által visszanyomattak, s a 6ik hadtest nyugtalanítás nélkül foglalhatta el eredetileg szándékolt állását Skalic mellett E napon Gablenz altábornagy hadteste is kemény csatát vivott Trautenau előtt. Gablenz elfoglalta s megszállotta Trautenaut. A poroszok 1000 halottat és sebesültet hagyva a csatatéren, Glatz irányában porosz területre vonultak. Hir szerint az osztrákok Benedek tábornagy vezetése alatt követni akarják őket, mig más oldalról a bajorok a szász területről készülnek a poroszokat kiszorítani. Múlt hó 27-ike mondhatni véres nap volt. E napon Visztula mellett is heves csata folyt. — Az osztrák előőrsöket megtámadták a poroszok Mislowitznál s Jelennél, honnan azonban visszanyomattak. — A főtámadás Osviecimnél volt s az osztrákok 10 óra hosszat harcoltak s nagy veszteséggel nyomták a poroszokat vissza a Visztulán túl. A poroszok vesztesége nagy, az osztrákoké is jelentékeny. Lehman százados, Lippe gr. főhadnagy és Schönberg hadnagy, a Grüne gr. dzsidások közül 80 közemberrel maradtak a csatatéren. A poroszok 28-dikán bevonultak Troppauba. Frigyes Károly poros főherceg főhadiszállása jelenleg Reichenbergben van. Az olasz haderő létszámáról a múltkor írtunk, ezúttal röviden megismertetjük olvasóinkat a többi hadviselő felek erejével is. A porosz rendes hadsereg létszáma 202,725 ember; tartalék 110,250 ember; az első felhívásu Landwehr 233,313 főre terjed; a második felhívásu Landwehr létszáma 148,738 ember; összes haderő: 695,025 ember. A szövetségi had mozgósítására vonatkozó határozat lényegben az 1. 2. 3. 7. 8. 9. és 10 ik szövetségi hadtestek és az ezekhez tartozó tartalék osztályok és pótseregek mozgósítására vonatkozik. E tíz hadtest jelen létszáma 553,028 ember (426,635 főnyi gyalogság, 69,219 főnyi lovasság, 50,254 főnyi tüzérség, 6921 főnyi mérnök- és árkász csapatok). Ebből először is a három porosz hadtest (4, 5 és 6-ik számú hadtest) levonandó, melyekre a mozgósítási határozat természetesen nem terjed ki. Ezek létszáma 147,170 ember, nélkülük a mozgósított szövetségi hadsereg hét hadtestben 405,858 főből áll, ide számítva az (1. 2. 3 számú) három osztrák szövetségi hadtestet. Ez utóbbiak létszáma 173,841 ember, mely összeg a fennebbi 405,858-ból levonatván, marad 232,017 ember, mint azon haderő, mely a szövetségi mozgósítás által elvileg Ausztri ügyének támogatására szolgálna. De tettleg a dolog kevésbé kedvező, mert ama szövetségi államok, melyek a Frankfurtban végbement szavazásnál kisebbségben maradtak, vagy Poroszország hatalmi körében fekszenek, s a mozgósítási határozatot nem foganatosítják, részint mivel nem akarják, részint mivel Poroszország által gátoltatnak, mely ellenkezőleg a maga számára veszi igénybe illető hadjutalékaikat. Nagyobb biztonsággal csupán arra lehet számítani, hogy Bajorország, Würtenberg, Hannovern, Szászország, valószínűleg Baden is, továbbá Hessen-Darmstadt, Kurhessen és Nassau hadjutalékaikat kisebb-nagyobb határidő alatt a Bund rendelkezésére helyezik Bajorország állit gyalogs. 49418, lovas. 8159, tüzérs. 6766, mérnökt. 925. Würtemberg állit gyalogs. 19219, lovas. 3169, tüzérs. 2790, mérnökt. 377. Hannoveri állit gyalogs. 18690, lovas. 2982, tüzérs. 2011, mérnökt. 240. Szászország állit gyalogs. 17344, lovas. 2740, tüzérs. 1586, mérnökt. 220. Baden állit gyalogs. 13382, lovas. 2291, tüzérs. 2477, mérnökt. 184. Hessen-Darmstadt állit gyalogs. 8878, lovas. 1426, tüzérs. 946, mérnökt. 113. Kurhessen állit gyalogs. 8201, lovas. 1301, tüzérs. 806, mérnökt. 105. Nassau állit gyalogs. 6036, lovas. 17, tüzérs. 586, mérnökt. 78. Összesen: gyalogs. 141168, lovas. 22129, tüzérs. 18058, mérnökt. 2212. Ausztria haderejének tehát a fentebbi feltevések alapul vétele mellett közel 200,000 emberrel, vagy pontosan véve 183,607 emberrel kellene szaporodni, azonban tekintve azon rendet, mely a nevezett államok hadseregében létezik, Ausztria örülni fog, ha ez oldalról 60 — 70000 hasznavehető katona felett rendelkezhetik. A csatatérről. Az olaszokat az első csatavesztés úgy látszik nem hangolta le. Az olasz lapok egyhangúlag Olaszország azon rendületlen elhatározását nyilatkoztatják ki: az utolsó áldozatot is meghozni, hogy a háború a legvégsőig folytattassék, míg Velence az olasz hadsereg által föl nem szabadíttatik. Az első veszteség csak arra szolgál, hogy az olaszok Levelezések. Pécs, junius 25. 1866. .Magyarnak Pécs, németnek Bécsi“ Régi példabeszéd városunk kedvességéről, mely ha nem is áll oly kőrakásokból, nem dicsekedhet oly kereskedéssel, szóval, oly világ-városi nevezetességekkel, mint Becs ; oly gazdagon meg van áldva a természettől s az ipar s szorgalom oly szépen fölhasználta a természet adományait, hogy méltán sorozható Magyarország legvirágzóbb városai közé. Központja, székhelye Baranya megyének, sőt nem mondunk valótlant, ha állítjuk, hogy nemcsak Baranya-, de Somogy s Tolnamegyének is jó nagy része ide siet. Mégis e központ e környék egyetlen helye , hol az ipar szépen virágzik, az alföld kedves lapjában , a „Szegedi Híradó“ban nincs közvetlenül képviselve. Ezt eszközölni célom, s ha soraim nem a levélkosárban, de a lap hasábjain hagyják el a szerkesztői irodát, koronként tudósítani fogom a „Szegedi Híradó* t. olvasóit városunk mozgalmairól. *) Városunk közintézetekben s egyletekben gazdag, a mi tanúskodik megyénk lakosainak józan értelmiségéről. Alig indította meg tévét) Szívesen vesszük. Szerk.