Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-07-29 / 60. szám
Megjelen • Hetenkint kétszer, vasárnap és csütöörtöközt reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. | Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . . 3 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2 ik sz. Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppenk A . — Maria/m. Frankfurtban Haasenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expedciójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Parisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál. 60 ik 8 Csütörtök, p 1869 Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Hirdetések dija: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás* mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Szeged, júl. 22-én. Üdvözlöm mindenekelőtt a megalakult szegedi iskolaszéket a gyakorlati működés terén , a népoktatás mezején. Adja Isten, hogy a lelkes megkezdést hasonló buzgalom kövesse , végül a munkát siker koronázza. — Mert meggyződésem szerint, senki sem tesz nagyobb szolgálatot hazájának , mint ki a nép fölvilágosításán és oktatásán fáradozik ! Örömmel olvastam e lapok mai számában közzétett jegyzőkönyvét a helybeli tanszéknek, mely által működését a közönségnek tudtul adván, azzal és a nyilvánossággal közvetlen viszonyba lép. Engedje meg azonban, hogy e jegyzőkönyv némely intézkedéseire nézve elmondhassam nyilvánosan én is eltérő nézeteimet. Ezek közt főleg annak 17-dik pontja s illetőleg végzése ragadta meg figyelmemet, mely szerint t. i. Szabadfy Ede tanítónak a helybeli tanszékbe az összes tanító testület szavazattöbbségével tett megválasztását azon kettős indokból semmisítő meg, mert a szavazatba a szegedi tanítónők is befolytak , és mert a szavazásra nem minden hittanító lelkészek hivattak meg. Ezen választást nézetem szerint is meg kellett semmisítni, de nem az első, hanem a 2-dik indok szempontjából. Itt mindjárt következő kérdések jönnek megoldás alá: a) illetékes volt-e az iskolaszék ezen választás megsemmisítésére ? b) szavazhatnak-e a tanítónők is ily választásnál vagy nem? Én részemről mindkét kérdésre „igénknél felelek s megjegyzem, hogy indokaimat a törvényből merítem, a miniszteri utasítást nem ismervén. Az első pontra nézve indokom, mert az 1868. évi XXXVIII. t. c. 116. §-a szerint a köztörvényhatóság, az összes népoktatási intézetek fölötti hatalmát az iskolaszék által gyakorolván , ezt oly önálló közeggé és testületté teszi ez által a törvény, hogy saját tagjait is maga igazolhatja; annál inkább akkor, midőn már mint hivatalos hatóság a községtől megválasztva és fölesketve van , működését pedig tettleg megkezdte. Ezen túl az elemi tanügyre vonatkozó minden kérdést ő végez, a tanítókat is ő választja s a t, s innen megy a fölebbezés az iskolatanácshoz. De a tanszéknek ezen törvényes jogát elismerte Szeged város tanára is, amennyiben ezen választás kérdését, illetékes intézkedés végett végzésileg hozzá tette át. A második kérdést, vagyis a tanítónők szavazati jogát illetőleg, bár nem tudom, váljon Szabadfy Ede megválasztatása épen a nők szavazatának tulajdonítandó e, de ettől eltekintve is: miután a törvény 29. § a fiú- és leány gyermekekről beszél, túlfelől a 33. §. egyszerűen „tanítót“ említ, de a 117. §. ily választásra egyátalában a tanítói testületet jelöli ki, mely egyetemes elnevezés alatt szükségképen a tanítónők is értendők, mert ezeket határozottan ki nem zárja, sem közöttük a 133. §. különbséget nem tesz: véleményem az, hogy ezen tanító-képviselő megválasztásába a tanítónők is befolyhatnak s alkotmányos jogukat szabadon gyakorolhatják; annyival is inkább, mert ők is pályavégzett és vizsgát tett okleveles egyének, kik a férfiakhoz hasonlólag, a törvény szerint szintén 3 évet tanulni s annak bevégeztével csaknem ugyanazon tantárgyakat előadni tartoznak. Ezeknélfogva, tekintettel arra, hogy a törvény 145. §-a „a tanítónőket“ nyilvánosan is megnevezi, — még azon határozott meggyőződésben is élek, hogy a tanítónők magának az iskolaszéknek is tagjai lehetnek, legalább kizáratásukat a törvény szelleméből indokolni nem bírom, mert a nevezett 117. §. az iskolaszék tagjait, a kebelbeli „lakosok“ (nemi különbség nélkül) közül és lehetőleg az oktatásügyhez értő „egyénekből“ (tehát nem kizárólag férfiakból) rendeli megválasztatni a közgyűlések által. A törvény ezen óvatos fogalmazása mindenesetre mellettem bizonyít, bár jobb lett volna azt világosabban szerkeszteni, hogy ily vitályos kérdések és kellemetlenségek előre elháríttassanak. De említsem-e mindezekhez a szabadelvűség elvét, a kor haladó irányát, a jogegyenlőség eszméjét s a népek azon törekvését, hogy a szabadságot és jogokat kiterjeszteni óhajtják? Valóban ezen a téren a demokratia uralma legtöbb joggal érvényesülhet s főleg a tanítónőkre nézve, kik a gyakorlati tanügy kérdéseit sokszor a férfiaknál is jobban megítélni képesek. Lám, némely vidéken, mielőtt még a zsidók polgárosítási joga kimondatott volna, — már bizottmányi tagoknak beválasztattak. Ne féljünk s ne idegenkedjünk ezen új reformoktól, uraim! sőt egyengessük annak útjait, míg hatalmunkban áll, főleg azok részére, kik azt tőlünk joggal is követelhetik. Tehát már ennélfogva sem pártolom az iskolaszék ezen szűkkeblű indokolását. Szabadfy Ede megválasztását ennélfogva én is megsemmisítendőnek tartom , de csakis azon okból, mert a szavazatképes hittanárok a gyűlésbe meg nem hivattak; de korántsem azért, mert ezen választásba a meghívott tanítónők is befolytak. Nem teszem tehát magamévá az iskolaszék azon kifejezéseit, „hogy a tanítónők a törvény és alkotmányos szokás szerint választási jogban eddigelé még nem részesíttetvén, szavazatképességgel nem bírnak.“ Végül még csak azon styláris észrevételem van a jegyzőkönyvre nézve, hogyha már a bizottmányi tagok nevei után az „ur“ címezés elmaradt, maradjon el minden címezés az elnökség és prépostságnál is. Ez a diplomatiai és hírlapi irmodorból már kiszorult (?) a jegyzőkönyvet szabatosabbá teszi s inkább is megfelel a jogegyenlőség kívánalmainak. Magyar János. * * * Böngészdék az ellenzék tarlóján. Vitézlő Rákóczy János, ez a második Livingston, aki elindult vala „kákán csomót keresni“, folytatja fejedelmi visszapillantásait a „M. U.“ ciceros hasábjain. Itt már azt a rettenetes vádat sújtja a többség ellen, hogy az „nyakra-főre akar mindent keresztülhajtani“, mint ezt a lefolyt 82 nap folyama tanúsítja. (!!) Az meg „minden törvényhozási fogalmat kizáró cynismust* — kiált föl nagy mérgesen — hogy „a többség a válaszfölirati vitában a tárgyhoz való további szólástól el illott“, annyira, hogy még Rá-Rá, ko-ko, Ráko , ez y czykóczy Rákóczy János fejedelmi vér ellenzéki érvei sem indíthatták többé hosszasabb szólásra azon gyűlöletes szónál: „szavazzunk !“ amely szörnyű cynismussal „a hazapolgár és honatya magasztos nevek a szó értelmében megkáromolva vannak !“ Az igaz, hogy Csernátony mester a kacskaringós gorombaságokban, de ahol nagyokat kell mondani, ott elülhet Rákóczy János nótáriusi „aranytolla“ mellett. Ezekből pedig kitűnik, hogy a Nyáry Pál megye volt főnótáriusa 82 napra sokalja azt a két vagy három megszavazott 1. cikket, s ha őreá bízták volna a dolgot, honatyáink máig is ott bebattroznának kutyakánikulában a válaszfeliratok fölött, aminek megvolna az a jó oldala, hogy Magyarország nem sietne — mint ő státusbölcsessége mondja — Ausztriába beolvadni, Rákóczy úrék pedig húzhatnák a követi diurnumot, és ami legfőbb, a megyei basánkodást nem hegedülte volna el szent Boldizsár ! * * * Lakozik pediglen II.Szalonta városában egy Csorvásy István nevű szélbali „hazapolgár“, akiből lehet „honatya“ is, amint ez a „Magyar II.“-ból nyilván kitetszik. Ez a derék úriember megbotránykozását fejezvén ki az odavaló törvénybíró azon embertelen tette fölött, hogy az egy „zsidó suhanc gyereket“ megbotoztatott, eme bölcs megjegyzésre fakad : „Nagyon jó lett volna azt a törvényjavaslatot (a botbüntetés eltörléséről) még a lefolyt ülésszakon tárgyalni, de hiába, nem volt rá idő, előbbvaló volt a centralizálás.“ (Értsd az igazságügyi törvényt.) Bizony előbbvaló volt az, nagy jó uram, mert lássa, épen ennek a centralizálásnak a következése lesz majd , hogy az ilyen törvény bírák az őket jobban megillető foglalkozásra, a kasza-kapa forgatásra s a t. fognak szoríttatni. Hanem persze Csorvásy István uram az ő szélbali bölcsességében azt tartja, hogy a toronyépítést a kereszten kellkezdeni. A mosdó és törülközőről szóló példabeszédként, Csorvásy uram egészen beválik a „Magyar II.“ vidéki politikusának. Az isten éltesse! * * * Tudós Schwarz Gyula úr, székesfehérvári képviselő, aki megesküdött mokra választóinak, hogy egyik párthoz sem, vagy ha igen, csakis a szélbalhoz fog tartozni — hazaérkezett lelkes választói közé s nem késett azoknak ékes diktióban számot adni az országgyűlésen viselt dolgairól. Elmondá nekik , hogy az igazságügyi törvényjavaslat elleni petitiójukat beadta, hanem hát azon párt, mely nem a haza üdvét akarja, mégis azt határozta, hogy ezentúl nem fogjátok biráitokat választani, hanem a miniszter nevezi ki azokat is a t. Persze, az ilyen aztán argumentum ad mokram, s a nemes hallgatóság heve föl is lobbant ám amúgy istenigazában s nagy zajjal kiáltozák , hogy nekik nem kell ez a törvény , nem fogadják el, ők választani fognak, aki lelke van! Aki annak idején elszánta magát azon sovány mulatságra, hogy Schwarz Gy. úrnak a bírói hatalomról szóló törvényjavaslat fölött tartott beszédét a „M. U.“-ból elolvassa, önkénytelenül is vissza kell itt emlékeznie a derék képv. ur azon fenyegető jóslatára, hogy e törvény ellenzésre fog találni a népnél s izgatottságot szülni az egész országban! Körülbelül így fenyegetőzött a képviselő úr, aki, mint látjuk, most iparkodik fenyegetését beváltani azzal, hogy a szentesített törvény ellen izgat, így persze könnyű jövendőmondónak lenni — legalább Székesfehérvárra nézve. Hanem ismerek én egy beszédes hollót, aki a többi közt nagyon szépen tud négy szót kiáltani, s meg vagyok győződve, hogy ha egy olyan képviselő menne közelébe, aki szentesített törvény ellen bujtogatja a népet, ugyane négy kedvenc szavát kiáltaná el: „Wart, wart schlechter Kerl!“ Csak az a szerencse, hogy tudós Schwarz Gyula úr, a közmondás ellenére, csupán otthon próféta, s hogy Székesfehérvár, annak is csak mokra fele, még nem Magyarország. Meg vagyon írva (ha nem is a szentirászan), hogy — bizonyos hangok nem hallatszanak mennyországba. És ez nagyon jól van, hogy így van, mert így csak magunk nevethetünk és szánakozhatunk min magunkon, egynémely ellenzéki hősünk fakardoskodása miatt. De hát kiről is volna itt másról szó, mint bősz Csernátonyról, aki múlt vasárnapi „gemeinerjében“, saját magas személyében kiáll az utcasarokra és csípőre tett kézzel — mint a falusi nénémasszonyok szokták — megereszti nyelvének kasztáliai forrását, és úgy, de úgy lehordja Beuszt közös ügyes főfőminisztert, hogy ha az meghallaná, rögtön hanyatt vágná magát, vagy legalább is elpusztulna a miniszteri székről ! És ugyan mit vétett az a Beoszt, hogy ennyire magára vonta Csernátony mennydörgő haragját ? Hát a hit azt a szörnyű vakmerőséget követte el, hogy a magyar delegátusok mulatságán magyar nyelven toasztírozott ! Már ez csakugyan sok! Gondold csak el nyájas olvasó, hogy ez a Beuszt német is, miniszter is, közös ügyes is, és mégis magyar felköszöntést mer mondani! Hiszen ha savó folyna ereinkben, még annak is fel kellene fortyanni erre a hallatlan impertinentiára ! • No hanem ki is adja neki ezért Tinitany a podlást, mondván : „Hallod-e te, aki vagy te a magyar királyt, vagy épen a királynét akarod majmolni? Hát közös ügyes miniszter létedre még azt sem tudod, hogy „quod licet Jovi, non licet bovi?“ Az rendén van, hogy a magyar király értsen és beszéljen magyarul, hanem neked kusit is azt mondom, hogy velünk ne merészelj komédiát űzni, s meg ne merészeld próbálni, hogy még egyszer magyar toaszttal hízelegj nekünk, ilyen-amolyan jöttment szász-németre! mert ezt tűrni nem fogjuk (vajh kik és hányan ? !) és tudd meg, hogy kinoztathatsz, fidibuszt darabolhatsz hazafias testünkből, ha lesz időd rá, de . . . de megvetésben fölötted állunk!“ ... Hogy is mondta az bizonyos szegedi — nem országos , csak amolyan — képviselő, hogy — milyen lyukból milyen szél fúj? _____ TANÜGYI ROVAT. Értesítés. Alólírott tisztelettel értesítem a t. c. szülőket, hogy a szünidői két hónapban magántanítást fogok tartani; a beadott, s bármely osztályt végzett elemi tanulók ismételni fogják a már tanultakat, valamint előkészíttetnek a jövő tanévre; a tanítás — naponkint délelőtt 8 órától 10-ig—jövő hót án veszi kezdetét. Ferenczi János, belvárosi tanító. — A k.-m.-vásárhelyi nőegylet által felállított leánynevelő-intézetben a jövő tanévvel, folyó évi szeptember hó 1-ső napján, az egész tanfolyamot befejező harmadik osztály is megnyílik, a következő tanterv szerint: 1. Vallástan: mindhárom osztályban, külön hitfejezetenkint. 2. Magyar nyelvaz I. és II. osztályban nyelvtan, a III ban irálytan és vázlatos irodalomtörténet. 3. Német nyelv: mindhárom osztályban nyelvtan, olvasás-, irás-, fordítás- és beszélgyakorlatokkal 4. Francia nyelv: csak a két felső osztályban taníttatik azoknak, kik különösen kivánják, nyelvtan, olvasás-, irás-, fordítás- és beszédgyakorlatokkal. 5. Földrajz és történelem; kezdve az I. osztályban a hazai, s befejezve a II. és III. osztályban az egyetemes földrajz és történelemmel; utóbbiban különös tekintettel a mythologiára. 6. Menynyiségtan: mindhárom osztályban számtan. 7. Természettudomány: az I. és II. osztályban természetrajz, a IH-ban természettan. A természetrajzi tárgyak és természettani kísérletek bemutatása végett a helybeli ref. lyceum múzeuma az intézet használatára, nyitva fog lenni addig is, mig ez saját eszközöket fog beszerezhetni. 8. Az aesthetica alapvonalai: egyedül a III. osztályban. 9. Szépírás és rajzolás: mindhárom osztályban. 10. Mindennemű női kézimunka: mindhárom osztályban. 11. Zene és tánc: csak különös kívánatra. — E nevelőintézet, mint nyilvános közintézet, közvetlenül a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium főfelügyele alatt áll, hova az intézet állapotáról félévenkint jelentés terjesztetik föl. A helybeli felügyelőegy tizenkét tagú tanügyi bizottság gyakorolja, melyet a nőegylet igazgató-választmánya részint szakférfiakból, részint saját tagjaiból alakít. Az intézet vezetője Tatai Karolina k. a. nevelőnő, kivel a jelen évben közreműködött egy segédnevelőnő és öt tanár. Fölvétetik ez intézet I. osztályába minden oly leánygyermek, ki írni, olvasni tud s az elemi számvetésben némi jártassággal bir. A II. és III. osztályba is bárhonnan bevézetik oly növendék, ki a szükséges fokú előismeretekkel bir. Hogy