Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-03-12 / 31. szám
nak fürkészésébe, melyek e csekély eredményt okozták , mélyebben belebocsájtkozni, de azt el nem hallgathatjuk, hogy nézetünk szerint a lényegesebb okok közé tartozott azon kettős körülmény, hogy 1-8zör a bérlőt a tanács és hatóság sokszor keseríte, holott meg kellene gondolnia, hogy valamely erkölcsi testület bérlőjének, avagy vállalkozójának, már magában emiatt is sokkal több utánjárása s költsége van és pedig mindig folyamodási utakon részint a tanácsnál, részint számvevőségnél sat. 2- szor, hogy az újszegedi feneketlen országút miatt, melynek úgyszólván nincs gazdája , melynek kiépítési költségei fölött a városi hatóság majd Torontál megyével, majd az állammal folytonos vitában áll, — gyakran félévig sincs közlekedés , de ha volna is, állandó híd és rendes kompjárás nem lévén, ez e javadalomnak rendes jövedelmét tetemesen csökkenti, s így az emberek vállalkozási kedvét elvonja. Fölolvastatván ezzel kapcsolatban a tanács végzése és véleménye is, ez odajárul, hogy a hatóság ezen javadalmat jövőben házilag, saját közegei által kezelje. A tárgyhoz először szól Csányi képviselő. Azon nézetben van, hogy a házi kezelést még mindjárt nem kellene behozni, hanem két kompot fölállítani, s e javadalom kiadását egy újabb árverésen megint megpróbálni. Masa képviselő és Stremátz főkapitány ennek ellentmondanak, s a házi kezelés és hatósági ellenőrzés mellett szólalnak föl. Balogh János képviselő szintén a házi kezelést pártolja ily helyzetben , de nyomós szavakban hangot ad egyszersmind azon nyomorúságos közlekedési viszonyoknak, melyeknek Szeged városa egész télen folyvást kitéve van. Vessünk véget — úgymond — valahára már ezen csapásnak, mely nemcsak a járhatlansággal összekötött kalapveszekedések és szerencsétlenségekben mutatkozik , hanem leginkább azon roppant károkban, melyek a jó közlekedési utak hiányai miatt a városra háramlanak. Csak annak van erről fogalma, kinek Szeged és Torontál közt gyakran kell utaznia , csak az tudja, hogy emiatt egész Bánát úgyszólván egész télen át el van tőlünk zárva. Ez alkalomból tehát bátorságot vesz magának kérdést intézni a polgármester úrhoz : vajjon miben áll már az állandó híd bizottmányi ügye, melynek tudvalevőleg ő az elnöke? Elnök: A bizottmányt egyszer összehívta, de a tagok nem jelentek meg, azóta a bizottmány jegyzője Mészáros György beteg, pedig a vállalkozók személyei és ajánlatai leginkább ő előtte ismeretesek. Ígéri azonban, HELYI TÁRCA. II. (Két levél története, vagyis: Auróra,én és Birkafy ur.) „Oh üdvöm üdve, isteni lény, mily vihar dúlja szivemet, mióta szemeid sötét éjjelének első csillagságára lövell felém ! Te nem képzelheted, nem tudhatod, mily nagy, mily végtelen, mily herculesi, mily őrült, mily földatrázó szerelem az , melyre bűbájos lényed gyulaszta. íme itt térdelek előtted, itt fetrengek a porban, mint hitvány féreg, néma imádattal, üdvömért csengve. Od vesd reám azon észrabló pillantását gyémántszemeidnek, mely éltem keserédes hajnalára a bubánat lomha fellegeit terelte; nyújtsd liliomkacsóidat, és emelj a kétség izzó pokolhonából a paradicsom rózsafelhős régióiba; emelj föl magadhoz, kebledre, ama márvány kebelre, melyen mennyemet hordozod. — Csak egy szócskát, csak egy igent. Mondd, hogy szeretsz, és én a boldog őrjöngés bavkarjaiba dobom magamat, írd meg, hogy viszonzod forró , hő , elszánt, lángoló, ábrándos, ünnepélyes, borongó, méla, epesztő, örökkévaló szerelmemet; különben kész a cyankalium fluidum; különben iszik — őrjöngő imádód: Birkary Arthur.“ — Vájjon hányadika van ma a hónapnak ? — Rohanok a naptár után; rájövök, hogy még jó tova van április elseje, így fájdalommal bár, de kénytelen vagyok következtetni, hogy e szent naptól fogva ismét több egygyel a futó bolondok száma Szeged városában. — Hogyan ? — kérded nyájas olvasóm. — Hát már hogyan is ne, mikor az a méla, ábrándos, forró, lángoló , őrjöngő szerelmi vallomás, mely amott föntebb ömledezik — én hozzám van intézve ! Tizszerhuszszor végig olvasom a levelet; a tartalom ugyanaz marad , betűnként syllabizálom az adreszt, a cím nem változik: „Tekintetes Kék Hiacynth urnak.“ Mi a patvar ! Ugyan szépen vagyunk. Most jövök rá, hogy nekem éjszemeim, liliomkacsáim, márvány keblem van. Bájaim elbűvöltek valami Birkaly Arthur nevű szellemóriást, aki viszont szerelmemért kunyorál és cyankaliumot akar inni, de ennek már fele se tréfa ! Életemben egyszer akadtam egy lényre. * * * Szegeden sok bájos, imádatraméltó hölgy van , így nem csoda , ha van egy, kit én is imádok; ami azt illeti, imádok ugyan többet is, de mégis egy van, kit különösen imádok. Baklövés , mégpedig mitrailleusökkel, tenyeres-talpas csizmadia és legimpertinensebb pech képezék életem egész láncolatát; az ostoba sors most sem kegyesebb irántam ; az imádott lényhez még eddig közelíthetni sem volt szerencsém. Képzelhető, mily édes örömérzet fogott el, midőn ugyanazon bolond napon, melyen a szerelmes levelet kaptam, az imádottnak egy rózsaszín vizit kártyája érkezik hozzám a következő sorokkal: „T. Hiacynth ur ! Szíveskedjék öt órakor meglátogatni; egy levele van nálam. — Tisztelettel. X. Auróra.“ Ah, hát megértem e napot; még néhány óra választ el azon áldott időtől, mely üdvöm paradicsomába vezetni fog. Három év óta keresem, hajhászom az ürügyet, miként lehetne közelednem a bájos Aurórához ; végre is onnan jött, honnét legkevésbé reméltem, tőlejött, mennyem kulcsát magam származtató kezeimhez. — De micsoda levelem lehet nála ? ... Eh , majd megtudunk mindent. " Délután 5 órakor ott álltam Auróra ajtaja előtt; szivem majdnem szétcsattant az örömtől. Kopogtatok. Egy kedves csengő hang, egy lépés és előttem állt ő minden bájaival, varázsával. A gyönyörtől majdnem önkívületbe estem. — Szemben állt ő velem s nekem alkalmam volt kellemeinek tengerébe es-elmerülni. Hévvel, epedve lopták meg szemeim kecseit, ittas mohóssággal , mint midőn Akteon a fürdő Dianára lesett. — Bocsánat édes Hiacynth úr! hogy idefárasztom; de valakinek tévedése kényszerite, hogy önt magamhoz kérjem. Valóban, igen mulatságos quiproquo. Nézze, olvassa ön e levelet — ezzel kedélydús nevetéssel egy levelet nyújtott át. Nézem. A kézirat hasonmása az én szófolytatás a mellékleten, hogy a bizottmányt jövő péntekre ismét öszszehívja. T a s c h e r took : A hidvámszedési javadalmat szintén házilag kívánja kezeltetni, s a további árveréstől sikert nem vár. Az ellenőrzésre nézve megjegyzi, hogy az megbízható és gyakorlott kezekbe teendő le s amellett napi biztosokat képviselők hivandók be. Dobó Miklós: A hidvámszedésnek házi kezeléséről van szó, de az általános hidvámfizetésről még nem hallott szólani, pedig ha már házilag és saját embereink, által akarjuk a hidjavadalmat igazgatni, s igy mindenkit magunknak szerezni, itt volna a legjobb alkalom azt kimondani és érvényesíteni. Egyébiránt szóló megvallja , hogy ő a házi kezeléseknek testületeknél nem barátja; végtelen sok nehézség van gyakorlatban főleg az ellenőrzés körül , amely jövedelem a bérletnél a bérlők zsebébe megy, ugyanazt a házi kezelésnél legtöbbnyire az ellenőrzők és kezelő személyek teszik el. ő tehát inkább azt ajánlaná, adassék át a javadalom a megígért 6500 írtért az illetőnek, azonban csak egy évre , addig az általános vámfizetési kötelezettség eszméje megérik és behozatik. Bátori Antal a házi kezelés mellett szólal fel. Ezután a képviselők szavazást sürgetvén, az elnök kitűzi a kérdést a házi kezelés mellett. A közgyűlés közakarattal elfogadja a házi kezelést ajánló tanácsi végzést, s utasítja a tanácsot, hogy miután az ügy sürgős, a kivitel módozatairól jövő vasárnapra adjon javaslatot. Olvastattuk ezután a tiszaparti töltések ellen folyamodók kérvényei, s miután a közgyűlés rövid vita után ezen töltések szükségességéről és Szabó János képviselő, valamint a városi főmérnök előadásai után azok célszerűségéről , valamint arról is meggyőződött volna, hogy ezen töltési munkálatok által egyesek tulajdonjogai nem sértetnek — a kérvények egyszerűen elvettetni határoztattak; egyúttal azonban a töltésező bizottmány utasíttatott, minél előbb javaslatot adni aziránt: mennyibe kerülhet a csatornázási rendszer, miként lehetne szakelvek szerint a Tisza áljától az innenső partot véglegesen megmenteni, s végül: mily adatok vannak a gőzhajótársulat hajóinak megvámolására a hatóságnál? Fölvétetett ezután Rajner Pál volt belügyminiszter lemondásáról, valamint Tóth Vilmos új miniszternek a belügyi tárca és Dr. Pauler Tivadarnak a közoktatási miniszteri tárca elvállalásáról szóló körleveleik. Tudomásul vétettek. Olvastatott a belügyminisztériumnak azon rendelete, mely szerént a városi közgyűlésnek meghagyatik, hogy jövőben, midőn névszenki szerelmes volt belém , ez is nő volt s csak addig tartott szerelme, mig kifizettem adósságait, s ecce, most oly veszedelmes hódító vagyok, hogy a férfiak is bolondulnak utánam. — Welche Wendung durch Gottes Gnaden irinti szavazás történik, a szavazó képviselőknek neveit az „igen“ és „nem“ rovatba személyenként vétesse jegyzőkönyvbe, miként ezt ily alkalmaknál más törvényhatóságok is teszik, egyúttal kijelentvén, hogy azon képviselők, kik a m. é. június havi közgyűlésen a mezei gazdáknak a várossal levő ügyében „nem“-mel szavaztak, ezen jegyzőkönyvbe neveiknek beigtatását pótlólag bármikor kérhetik. Dobó M. képviselő ezen jogot azonnal igénybe veszi s azt ezzel bejelenti. Elnök előadván szóval bővebben a miniszteri rendelet értelmét, abbeli meggyőződését fejezi ki, hogy ezen rendelet nem törvényes , így azt részéről el nem fogadhatja. A rendelet nem kíván kevesebbet a szavazatok név szerént való bejegyzésével, mint felelősséget hárítani a képviselőkre, a város ügyeiben adott szavazataikért. Ily nyomást eddig sem a törvény, sem a gyakorlat nem ismer. A képviselők, kiknek mindnyáját elnök eddig is becsületes embereknek ismerte, mindig meggondolva és lelkiismeretesen adták szavazatukat. Az új köztörvényhatósági törvény rendelkezik ugyan ilyen névszerinti szavazat bejegyzése s ezen alapult felelősség iránt, azonban ezen törvény még nincs életben Uralkodjék tehát a törvény és eddigi gyakorlat, mik ily felelősséget nem ismernek , mert ha ezt elfogadjuk, a képviselők utoljára még közgyűlésbe sem járnának. A nép nem is választott meg bennünket ily föltétellel, az erkölcsi felelősség pedig irányában úgyis fönnáll. A rendelet ellenében nyilatkozni és fölírni kíván. A képviselők közül a tárgy érdemében először emel szót Magyar János képviselő. A felelősségtől nem ijed vissza, sőt azt demokratikus és szabadelvű intézménynek tartja. Csak azon népek alkotmánya és szabadsága áll szilárd alapon, melyek a felelős rendszer alapjára építik azokat. Legyen tehát minden ember felelős szavazatáért, cselekményéért a minisztertől lefelé is. Ha a szavazat meggyőződésből és a törvények rendeletei szerint történik, baj soha sem lehet. Ha a közgyűlés név szerinti szavazást rendel valamely ügyben, ezzel csak azt akarja mondani, hogy azon tárgyat fontosnak ismeri és tudni kívánja tehát, kiben mi lakik. Ellenkező esetben a végzésnek nem lévén gazdája, sok érdek Csáky szalmája lehetne. Abból, hogy szavazatom név szerint jegyeztetik be, még nem következik, hogy függetlenül ne adjam szavazatomat, szükség esetén még a miniszter ellen is. De magából a dolog természetéből is következik , hogy ha valamely tárgy fölött névszerint szavaztak a képviselők, ezen szavazatok ekként vezettessenek is be a jegyzőkönyvbe. relmes levelemnek ; a cimzet: „X. Auróra ő nagyságának forrongó érzülettel.“ — Szabad tartalmát olvasnom? — Tessék, hisz még csak az az érdekes. Kibontom a levelet és végigfutok rajta, kezdvén mind nagyobb bámulatba merülni. A levél igy hangzik: „T. Kék Hiacynth ur ! — Egy igen bizalmas kérésem van önhöz. Röviden előadandóm. Ön mint értesültem , őrülésig szerelmes X. Auróra kisasszonyba. Ezt sajnálattal kelle hallanom, mert én is szerelmes vagyok belé. Nem tudom, ön mennyire van szerelmével, azonban ha létezik is már valami gyöngéd viszony, az égre kérem, mondjon le e hölgyről .— A szerelmen kívül ezer okom van, hogy Aurórát nőül vegyem, melyek közt első az, hogy váltóimat nem akarják többé prolongálni. Tudja-e ön, mily iszonyú helyzet ez ? Azért tekintse calamitásomat, álljon félre utamból, hogy Auróra kezét bátran és biztos siker reményével megkérhessem. Háládatos leszek ön iránt. Nemde, nem fog akadályként közbelépni ? írja ön egy levelezési lapra a boldogító választ, a „nem“-et. — Tisztelettel Birkaly Arthur.“ Auróra merően függesztő rám szemeit, a vonásokat látszék vizsgálni, miket a levél olvasásánál kelt benyomások rajzoltak arcomra. Látta az angyal, előbb mint futott át arcomon a pir, később mint gyujca lángra a harag egész valómat. — Az olvasottak folytán azon helyzetbe jutottam, hogy én is szolgálhatok nagysádnak egy levéllel, mely most már kétségen felül önt illeti. Ezzel átnyujtom a Kék Hiacynth nevével címzett szerelmes levelet. A szép hölgy elolvasá azt, kacagott, igen mulattatónak találta a komédiát. Komédia nekünk, de hejh tragoedia ám egy szerencsétlen flólásnak ; tisztán állt mindkettőnk előtt a dolog. Birkafy úr a címeket borzasztó véletlen folytán fölcserélte; egyszersmind világos tudomást vettünk a derék vőlegényhezném ifjú tisztességes céljairól. — Tessék válaszolni a levélre, mely önt illeti, — mond Auróra, elébem terítve a hozzá címzett levelet. Pillanatig tartó zavarba jöttem. A levélből megtudta a bájos lény , hogy én imádom őt. Most nyilatkozatra hí fel, képes vagyok-e lemondani. Éjsötét szemeibe tekintek, zavar.-Az intézmény" pedig nem is új, mert ilyen felelősségről s névszerinti bejegyzésről az 1868. 21. t. sz. 77. §-a már az életben is intézkedik. Szóló a miniszteri rendeletet törvényesnek tartja s azt elfogadja jövőben zsinórmértékül ; azt azonban ezúttal részéről nem kívánja, hogy a mezei gazdáknak múlt nyáron letárgyalt ügyében a szavazatok újból fölvétessenek. Elnök megjegyzéseket tesz előtte szóló beszédére. Újból kiemeli, hogy e tekintetben nincs törvény és a szegedi gyakorlat ellenkezőt bizonyít, mi ellen a kormány most szólal fel először. Az idézett törvény csak egy esetre, az adótörvény tekintetéből hozott miniszteri rendeletre vonatkozik. A közgyűlés eddig is csak azért rendelt egyes esetekben név szerinti szavazatot, mert a többséget felállással kivenni nem lehetett. Fönntartja indítványát. Babarcy József nem lát törvénytelenséget a miniszteri leiratban. Nem riad vissza a felelelősségtől s a név szerinti bejegyzést már azon okból is kívánatosnak tartja az elrendelt esetekben, mert sokszor egyes képviselők adott szavazataikat is eltagadják. Másutt is gyakorlatban van ez mindenütt, sőt az országgyűlésen is, miért képeznénk tehát mi egyedül kivételt? Fodor Imre képviselő nem fogadja el a leiratban felállított elvet. Stremátz főkapitány hasonló értelemben nyilatkozik, mert szerinte ha csak a névszerint bejegyzett szavazatokból folyna felelősség, ebből az következnék, hogy a névszerint be nem jegyzettekből nem folyna, ez pedig már magában ellentét, mert a szavazatok és határozatok közt különbséget tenni nem lehet. Pártolja a polgármestert és hasonlag fölírni kíván. Szűts tanyai képviselő szintén nem fogadja el a rendeletet, hisz — úgymond — akkor biztosítékot is kívánjanak a képviselőktől. Elnök igazat ad neki és ily esetben csakugyan biztosíték kívánása volna szükséges, ennek absurditása pedig szembetűnő. Vadász Manó: Ami a közgyűlésen nyilvánosan történik , annak, véleménye szerint, a közgyűlési jegyzőkönyvben kell foglaltatnia; áll ez különösen szavazatoknál s végzések hozatalánál. A miniszter is ezt kívánja jövőben tőlünk , s miután ezen név szerinti szavazás a múltkor kimaradt, ezt most elrendeli utólag azokra nézve, kik annak fölvételét netalán kívánnák. Miután azonban a köztörvényhatósági törvény még eddig életben nincs, szerinte is csak erkölcsi felelősségről lehet szó, ámbár részéről kijelenti, hogy őtet adott szavazatáért soha semmiféle felelősség sem fogja aggatni, már édes hevület válta föl. Itt a kedvező alkalom a nyilatkozatra. Kezembe vevem a tollat : — mi is a levél kérdése ?,— „Nemde, nem fog akadályként közbelépni ?“ — Odaírtam termetes, dühös betűkkel a választ: „Igen !“ — S most adja át ön a célt tévesztett szerelmes levelet és tollat. Amint átnyújtom a kért tárgyakat, gyöngéd szorítást érzek ujjaimon a rózsás ujjaktól. Auróra mosolyogva írta a hozzám címzett szerelmi nyilatkozat alá e szócskát: „Nemi“ — Kézbesítse ön e leveleket Birkafy úrnak , hadd örüljön. Távozám a kétrendbeli válaszszák Auróra gyakori látogatásra kért föl. A boldogságot egy kriegli sörrel föleresztendő, beléptem az „Üstökösébe , hol egyik asztalnál magánosan üldögélve morfondírozott egy hórihorgas, nagyorru, de különösen irtózatos nagy szájú idegen fiatal lólovag. Mellé telepedek. Beszédbe eredtünk. — Kihez van szerencsém ? — kérdem discursus közben. — Én Birkaly Arthur vagyok. — Brávól Épen önt keresem. Megbizattam önnek két választ kézbesíteni Kék Hiacynthtól és X. Auróra kisasszonytól. — A válasz ? — kérdő Bikafy úr mohó kiváncscsal. — Kék Hiacynthól „nem“, a kisasszonytól „igen.“ A hórihorgas nagyott ugrót örömében és két kézzel kapta el tőlem saját leveleit, melyekbe a válaszok is oda voltak igtatva. Olvassa, nézegeti hol egyiket, hol a másikat , forgatja hol elől, hol hátul, majd a cimst, majd a tartalmat, majd a választ syllabizálja, miközben nyugtalanul fészkelődik, kékül, zöldül, fakul; végre a két levelet kiterjesztve meredt szemekkel bámul maga elé és borzasztó lelki küzdelmében fejvakarás mellet csak ennyit tud kinyögni: „Runyel“ Látván, hogy már itt is tisztában vannak a dologgal, kalapomat véve távozni készülök. Fogadja ön forró köszönetemet jó szolgálatáért — mondom kezemet nyújtva a verejtéket izzadónak. — Ön tett engemet boldoggá. Mert ha ön nem született volna s mint neve mutatja — nem volna valódi Birkafi , úgy most is hasztalanul epednénk Auróra után. Adieus Kék Hiacynth.