Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-04-02 / 40. szám
javadalmaink jövedelme fokról-fokra fog alább szállni. Itt volna az ideje egyszer már komolyan gondolkodni arról , hogy tulajdonképen bár mit akarunk mi elérni azzal , hogy utainkat a jó isten gondviselésére bízzuk egyed(i). — Nagy ideje már, hogy lépjen föl a város erélyesen, hogy Torontál megye valahára az újszegedi , most tik vízzel borított utat megcsináltassa, a maga határán levő országútikat pedig helyezze járható karba. Szőregh maholnap nagyobb gabnapiaccal fog bírni, mint mi; hetivásárjain máris több gabonás kocsi van, mint a szegedin. Jól vigyázzunk , most még csak javadalmaink jövedelmén, nemsokára azonban igen sok polgártársak erszényén is, és így majd az adószedői hivatalban is megérezzük a vidékiek hiányát. A helyes bérrendszer és jó közlekedési utak azonban az 1871. évi költségelőirányzaton már bajosan fognak segíteni; de igenis segíthetne az , ha a város hozzányúlna s lenne bátorsága előteremteni a piaci átalános helypénzszedési javadalmat, s kimondaná a biovámkötelezettséget a helybeliekre is; — előbb-utóbb mind a kettő be fog következni, minek engedje hát, a mostani közgyűlés, hogy a kínálkozó jövedelmet később, majd utánunk élvezzék mások ; az első legalább 8,000 forinttal, az utóbbbi 10,000 forinttal, összesen 18,000 forinttal emelné jövedelmeinket s apasztaná a városi pótadót. Ez bizony nagyon ránk férne. Végül a közköltségelőirányzat eredményét közlőni úgy, mint az papíron meg van állapítva. Jövedelem 353,446 frt 12 Va kr. Kiadás 492,626 frt 47 % kr. Mutatkozik hiány 139,180 frt 5 kr, a mely pótadó utján lévén fedezendő, esik minden egyes országfejedelmi adóforintra 59 kr városi pótlék. ....... A Lajtán túl. A Lajtán túlról végre szállingóznak oly hitek, melyek a Hohenwart-minisztérium részéről széthúzó elemek összehozása nehéz munkájában komoly törekvésről tanúskodnak , s e törekvéseknek némi sikere iránt is reményt nyújtanak. Legutóbban azon hír van elterjedve, hogy Galicia és Csehország számára külön * Védelem. ASzegedi Híradó“35-dik számának tárcarovatában ifj. Ábrányi Kornél úr oly súlyos váddal lép föl az „izraelita világ“ ellen, melynek, ha csak fele is alapos és indokolt volna, elegendő lenne arra nézve, hogy a régi fajgyűlöletet a zsidóság ellen , melyet pedig századunk józan és észszerű fogalmainak sikerült egy időre megsemmisítenie, ismét teljes borzasztóságában fölelevenítse. Á. K. úr ugyanis hivatott tárcacikkében a fővárosban, fájdalom , nagyon is elharapózott luxuskórságról elmélkedvén , az efölötti indokolt boszuságának következő apathikus szavakban ad kifejezést : „E luxust a nevetségesség superlativusáig csigázza az izraelita világ, mely arrogáns azóta, mióta egyenjogosittaték , de nem jut eszébe, hogy tényleg elismerje a nemzetnek humanismusát, és hogy cselekvőleg vegyen részt a nemzet szellemi és anyagi törekvéseiben.“ Ha e sorok nem oly jeles tehetség tollából kerültek volna ki, minőnek Á. K.-t ismerjük, ha nem aSzegedi Híradó“-ban, hanem valamely ultramontán papi lapban láttak volna napvilágot, úgy hajlandók lettünk volna ezen ép oly nevetséges, mint alaptalan ingáimat a vallási fanatismus idétlen szülöttének és egy a kortól elmaradt s hivatását tévesztett szerencsétlen fűzfapoéta irigyelejű rajongásának tulajdonítani, melyet legjobb esetben egy szánalmas mosolylyal ignoráltunk volna. De midőn Á. K. ur a ,Sz. H.-ban támad meg ily súyos váddal — melynél nagyobb talán csak a hazaárulás vádja lehet — ezt ignorálnunk nem lehet, ez ellen honfiúi kötelességnek tartjuk emelt fővel s hangosan tiltakozni. Á. K. urnak tökéletes igaza van, ha mint tárcaíró azon nevetséges luxuskórságot ostorozza, melyet a fővárosban (és itt Szegeden is) észlelni; de másrészt rutul visszaél a journalista hivatásával , ha meg nem magyarázható meggondolatlanságával ezen őrült szokás gyakorlását egyedül, vagy csak kiválóan is , az izraelita nőkre akarja petroválni és ezeket inspirálja, mint kik ezen luxust a nevetségesség superlativusáig csigázzák. Nem akarom az okokat fürkészni, melyek Á. K. urat arra birhatták , hogy épen most, midőn a nők oly eclatans jelét adták Elnök jelenti, hogy Ocskay Rudolf képviselő betegeskedése miatt mandátumát letette. Új választás fog kitüzetni. A m . 88 . S. interpellálja a közlekedési minisztert, szándékozik-e intézkedni arra nézve, hogy magyarországi vasutakon német szövegű számlák és szelvények ne adassanak ki. Irányi D. megnyitván az iparszabadság érdekében és Raspe H. elfogatási ügyében tett interpellation, választ kér. Az interpellációk kiadatnak, nálunk annak , hogy a főzőkanál mellett , ha kell, a tollat is elég ügyesen tudják forgatni, adja magát azon háládatlan szerepre, hogy a leggyöngédtelenebb sarcalmussal a nővilág gyöngéit ostorozza; de annyit mégis mondhatunk , hogy nagyon lekötelezne bennünket Á. K. úr, ha igazolná magát arra nézve, vájjon mi okból volt épen hajlandó az izraelita világra ráfogni azt, hogy a luxust ad absurdum vitte? mert legyen szabad Á. K. urat fiegyelmeztetnünk ara, hogy valamint egy fa még nem képez erdőt, úgy egy nő, vagy egyes nők gyöngéi miatt az egész izraelita világot vádolni legalább is oly valami , amit Inlő néven hencegésnek nevezünk. De Á. K. ur vádjának egész súlya tulajdonképen nemcsak az izraelita nőkre szorítkozik, de egyátalában minden magyar zsidót sért , mert úgy látszik , Á. K. úr a zsidók állítólagos luxusát csak ürügyül használta föl arra nézve, hogy abból megfoghatlan consequentiával az összes magyar zsidóság arrogantiáját és a magyar nemzeti szellem elhanyagolását deducálja. Már megbocsásson Á. K. ur, de egy tárcaíró részéről ily részakaratú rágalom terjesztése oly hiba, mely minden kritikán alul áll, s melyet valódi néven ismét csak hencegésnek nevezhetünk. Mert kérdük, mi okon állíthatja azt Á. K. ur, mintha a magyar zsidóknak eszébe sem jutna cselekvőleg résztvenni a nemzet szellemi és anyagi törekvéseiben? Hallott már Á. K. úr egyetlenegy esetről, hol a zsidók — hatáskörükhöz képest — az ország jólétének emelésétől elvonták volna magukat? van-e Á. K. urnak arról tudomása, hogy a zsidók akár egyenként, akár testületileg, a nemzet szellemi és anyagi törekvéseiben nem osztoztak volna ? vagy hány jótékonycélú egylet vagy társulatot ismer Á K. ur, hol aránylag zsidók is nem volnának képviselve? Kérdjük , hol talál Á. K. ur a magyar zsidók részéről a szellemi téren feltűnő aránytalan pangást ? Emelt fővel s önérzetünk egész méltóságával utalunk Á. K. úr ezen insinuatior ellenében a statisztikai adatokra, melyek kétségkivülivé teszik azt, hogy a magyar zsidók a nemzet szellemi törekvéseiben igenis nagy részt vesznek; tényekre hivatkozhatunk, melyek a legszebb, a legnemesebb versenyről tanúskodnak a magyar zsidók részéről a nemzeti szellem terjesztésére és az iparvállalatok szaporítására nézve. Íme a fővárosban az egész magyar szellemű izraelita árvaház, kórház, nőnövelde s egész sora a jótékonycélú egyleteknek (amiként ilyenek nálunk Szegeden is vannak), melyek hangosan be-A napirendben folytattatik a községrendezési törvény IV. fejezet 34. §-sának tárgyalása. Szóltak a virilis szavazatok mellett : Brennerberg Mór, Török S., (soproni); ellene: Vidlicskay J, Gr. Csáky T., Bobory K., Almássy S., Vukovich L. , Rannicher J , Hrabár M., Babes V. Tóth V. miniszter a szóbanforgó intézmény szabadelvűség tekintetében Európa bármely szabad államával kiállja a versenyt. — Egyéb országokat nem is említve, csak Belgiumot hozza föl, hol a községi képviselet egy része kineveztetik , s csak egy rész választatik, s nálunk kinevezés helyett csak az adósok adja meg a virius szavazatot, s e tekintetben, valamint a censusra nézve is bátha kiállhatjuk a szabadegűségi versenyt, ott a polgármestert a király nevezi, nálunk választatik városokban a képviselő-testület által, a községi elöljárók pedig az adózók összesége által s mégis ott a kinevezett polgármester alkotja meg a rendőri törvényeket. De gyakorlati szempotból is támogatandó ezen intézmény, mert először biztosítja minden osztály , minden érdek képviseltetését, melyeket talán ez osztálygyűlölet , választás mellett, kizárná az őket megillető helyről, másodszor ez érintkezés bizalmat kelt a nép és többi osztályok közt, végül, mert ha ezen bizalom szilárd lesz, a jelen törvény szenvedhet módosítást, most azonban hiányozván e kölcsönös bizalom, szükséges e törvény, s azért ajánlja elfogadását. Az előadók zárszavai után névszerinti szavazás rendeltetvén el, az eredmény következő : 404 igazolt képviselő közül a kp. biz. szerzete mellett 150, a kisebbségi vélemény mellett 137 szavazott, távol volt 116, elnök nem szavazott. Eszerint a virilis szavazatok 13 szótöbbséggel elfogadtattak. 35. §. A községi képviselők számát a népesség száma szabályozza meg , i. i. minden 100 lélek után egy képviselő számíttatik. A választott és nem választott képviselők összes száma azonban : kis községekben 12-nél kevesebb és 24-nél több, nagyközségekben 24-nél kevesebb és 48-nál több, rendezett tanácsú városokban 48-nál kevesebb és 200-nál több nem lehet. 76 szóval 72 ellen elfogadtatik. A 36. és 37. §§-sok elfogadtatnak. 38. §. A képviselők választása, ha a községi választók összes száma a 600-at megszólnék arról, hogy a magyar zsidók igenis cselekvőleg vesznek részt a nemzet, szellemi és anyagi törekvéseiben. A nemzet humanizmusáról beszél Á. K. úr, melyet el nem akarunk ismerni , de nem gondolja meg, hogy épen ő sérti a nemzetet legjobban ezen roszhiszemű insinuációjával; nekünk sokkal szebb, sokkal magasztosabb fogalmaink vannak a magyar nemzet nemességéről , semhogy föltehetnők róla , hogy a zsidók egyenjogúsításának ténye miatt „humaDismussal® kérkedjék, ezt a bókot valóban nem köszöni meg e nemzet önnek, uram. De még ha , téve tagadva , „humanismus“ lett volna is a magyar nemzet részéről a zsidók emancipációja — határozottan tagadom, hogy a nemzet — „midőn ama a művelt világ és önmaga iránti elodázhatlan kötelességet“ teljesítette — a magyar zsidók részéről elismeréssel ne találkozott volna, melyet pedig igényelt, nem igényelhetett , mert a nemes tett — uram! — önmagában találja legszebb jutalmát ; kicsinyes kérdés ahoz nem férhet, mert az csak értékéből vonna le; ezt jegyezze meg at, mielőtt e nemzettel parodizálni megengedné magának ? Hogy A. K. úr azon elismerést, melylyel az egyenjogúsítás a zsidók részéről, a nemzet irányában nyomban találkozott, tudomásul nem vette: ennek okát leginkább azon megbocsáthatlan elfogultságában találjuk , amelylyel A. K. ur az izraelita világ felől egyltalában nyilatkozik , amely elfogultság nem engedi meg Á. K. úrnak , hogy mielőtt epébe mártott tollával , minden elfogadható alap nélkül — vagy legfölebb egyesek gyöngéi miatt — az összes magyar zsidóság fölött pálcát törjön — számbavegye azon tényeket és mozzanatokat is , melyeket a napi sajtó annak idejében kellően méltányolt és amelyek eléggé igazolják azt, hogy a zsidók az egyenjogúsítás után hivatásukat — mint a magyar haza teljes jogú polgárai — egész horderejében fölfogták, és Hogy egyik legszentebb célukal tűzték ki maguknak a közös haza boldogítására, hatáskörükhöz képest, mindenkor és minden körülmények között közreműködni. Legyen meggyőződve Á. K. úr, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tesz vala a journalistikának, ha kicsinyes elfogultságokon felülemelkedve, jeles tollához méltó tárgyilagossággal ostorozná korunk ferde kinövéseit és nem provokálná a vallási türelmetlenséget és középkori fajgyűlöletet az által , hogy — talán egyesek hibái miatt — országvilág előtt az összes magyar zsidóságot iparkodik de Lunciálni, — és akkor, midőn a zsidó qua zsidó megszűnt szerepelni és csak mint magyar polgár létezik, kinek legfőbb célja , deszívesen közöltük ezen — hibáit leszászámítva — hazafias szellemű felszólalást; de amennyiben közvetve lapunk is vádolva van az inkriminált megjegyzés fölvétele miatt, lehetetlen némi megjegyzést nem tennünk önigazolásunk végett. Tartózkodunk az egész polémia boncolgatásától, különösen amennyiben az Ábrányi úr megjegyzése és személye ellen van intézve , mi fönntartjuk számára is a tért, ha akar, majd megfelel ő magáért. Mi óhajtanók is ezt, amennyiben kiki saját szavainak legjobb értelmezője, de saját igazolásunk végett ki kell jelentenünk, hogy a t. cikkíró ur azon fölfogását, mintha az ineriia. megjegyzés az összes hazai zsidóságra vonatkoznék s azt sérthetné — valamint a cikk fölvételekor nem osztottuk , úgy most sem osztjuk. Tudva azt, hogy Á. K. ur állandóan a fővárosban él, e körülményből higgadtan és elfogulatlanul csak azt lehet következtetni, hogy megjegyzése csakis a fővárosi izr. világra vonatkozik, így fogtuk ezt mi föl s azért vettük föl a vádterhes szavakat , melyekért a felelősség is csak őt terhelheti ; ha azt vehettük volna ki, hogy e szavak éle az összes hazai zsidóság ellen van intézve , legyen meggyőződve a t. cikkíró úr, hogy gondolkodás nélkül kitöröltük volna azokat, így kijelölve a , szerintünk, egyedül helyes nézpontot, véleményünk a védelemre nézve odamegy ki, hogy az az egérből elefántot csinál, verébre ágyúval lő, így a célt aligha eltalálhatta. Egyébiránt emlékeztetjük a t. cikkíró urat a lapunk múlt évfolyamának 91. és 92. 93. számaiban megjelent tárcaközleményekre ; azokban sokkal súlyosabb és okadatolt vádak vannak az összes magyarországi zsidóság ellen , és mégis senkinek sem jutott eszébe azok ellen síkraszállni. S ha kérdjük, hogy miért ? majdnem azon gondolatra kell jönnünk, hogy azért, mert azokat izraelita írta. Mindenesetre feltűnő, hogy akkor senki sem szólalt föl, míg most egy, habár éles, de rövidke megjegyzésben a t. cikkíró úr a fajgyűlölet hirdetését látja. E súlyos vád már nemcsak Á. K. urat illeti, hanem lapunkat is, s azért az ellen ünnepélyesen tiltakozunk. Szerk. tartományi miniszterek fognak kineveztetni legközelebb. A „Presse® szerint e kérdés elvileg el van már döntve és most már csak alkalmas egyének kerestetnek e két miniszteri állomás betöltésére. Lehetséges, hogy a húsvéti szünetek letelte után a reichsrath már maga előtt fogja látni a miniszteri padokon a Galíciát és Csehországot képviselő két külön minisztert. A HohenWart-minisztérium , mint már említettük, egy törvényjavaslatot készít, mely a lajtántúli tartománygyűlések törvényhozási kezdeményezését kiszélesbíti. A gráci lap félhivatalos forrásból erre vonatkozólag a következő sorokat kapja Bécsből: E törvényjavaslat tartalma atalán ismeretes, és úgy céljai is, mely a tartományi gyűlések s a reichsrat között oly viszonyt akar fölállítani, hogy a reichmath hatáskörének megszorítása nélkül a tartományi gyűlések legalább biztosítékot bírjanak arra nézve, hogy a reichsrath nem tér át kívánságaik fölött egyszerűen napirendre , hanem teljes figyelmét lesz kényszerítve rájuk fordítani. A tervjavaslat részletein még szorgalmiban dolgoznak kormánykörökben. Hogy e műre nagy gond fordulatik, azt megmagyarázzák a körülmények. A kormány, mely meg van győződve arról, hogy e javaslata határozott ellenszenvvel fog találkozni a parlamentben, n°m akar gyönge művel föllépni. Tagadhatlan , hogy nagyon nehéz ott olyan politikai arkánumot fölfedezni, mely azt a sokfelé húzó elemet egy testté ragaszsza össze, olyan testté, melynek zászlajára e jelszó legyen írva: A közös haza minden előtt. — Pedig addig cseréplábakon áll ez a birodalom. Országgyűlés. A képviselőház ülése márc. 27-én haladja , választó-kerületenként, ha meg nem haladja, tömegesen eszközöltetik. Egy-egy választó-kerületben 200 nál kevesebb és 600- nál több nem lehet. — A választó-kerületeket a képviselő-testület alakítja. Egyegy választó-kerület lehetőleg páros számban csak annyi képviselőt választ, amennyi a képviselő-testület választás alá eső tagjaiból a kerület választóinak az összes választókhoz viszonyított aránya szerint a kerületre esik ; ugyan ez alkalommal ott , hol a választás tömegesen eszközöltetik, a választandó képviselők összes számának egynegyedrésze erejéig póttagok választandók , ott pedig, hol a választás kerületenként történik, az, egyes kerületekben a póttagok választása is, az ott választandó képviselők számához képest eszközlendő, úgy azonban, hogy minden kerület legalább 1 póttagot válaszszon. Perczel Béla módosítványt ajánl: „A községi képviselők számát az illető törvényhatóság határozza meg.” Királyi Pál ezt a törvényhatóságra bízhatónak nem véli. Tóth Vilmos miniszter első bekezdésül módosítványt ajánl a 35 §. értelmében, a számokat 10—20, 20 — 40, 48—200-ra változtatván. Szólnak még: Dietrich, Török S. (sopronyi) , Cservátony , Bobory , Simonyi Ernő, Madarász József, Péchy T., Halász B., mire a §. a miniszter módosítványával elfogadtatik. Ezután elfogadtatnak eredeti szerkezetük szerint a 39—48 §-sok. 49. §. A választás, a szavazók nevének nyilvános följegyzése mellett, szavazatlapok által történik. Ha a szavazatlap több nevet tartalmaz, mint ahány bizottsági tagot a község, illetőleg a községi választókerület választani jogosítva van, az utóbbi nevek nem vétetnek számba. Ha többen egyenlő szavazatot nyertek, afölött, hogy ki legyen a képviselő — a választás elnöke által kihúzott sors dönt. B. Simonyi L. a „szavazatlapok” és 2-i k kikezdés elhagyását ajánlja, mert visszaélésre adhat alkalmat. Az előadó a szavazási hátrányt nagyobbnak tartja az eshető visszaélésnél, miért is a módosítvány elesik. Elfogadtatik azonban a T. Jankovich M. azon módosítványával, mely szerint a 3. kikezdés világosság szempontjából így szövegeztetnék : Ha azok közül, kik a válaszhétsége és hatásköréhez képest, azon haza javára közreműködni, mely őt kebelébe fogadta , melynek nyelvét magáévá tette , és melynek sorsában jó és rosz körülmények között egyaránt osztozik, Weitzenfeld Zsigmond. Foli/fn/fis a mellékleten.