Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-09-27 / 116. szám
Hegyelen: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • iskola-itoa, Vadász-ház,lső emelet, síiatdlóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre. . . 8 frt | Félévre Évnegyedre ... 2 4 frtfrt Egész évre 7 frt. | Félévre 3 frt 50 kr. Évnegyedre 1 frt 75 kr Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban. PestenNeumann B. első magyar hirdetési irodájában,1 kigyó-utcai szám. Bécsben Slausenstein & Vogler (NeuerMarkt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban G. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Lattite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában. 116-ik szám. Szerda, szeptember 27-én. 1871. Tizenharmadik év folyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ“ tizenharmadik évfolyamának utolsó negyedére. Közeledvén az év utolsó negyede, bizalommal kérjük föl negyedéves előfizetőinket előfizetéseik megújítására. Egyszersmind kérjük e lapok minden jó barátját, hogy azt körükben terjeszteni s ezáltal minket a lassú, de folytonos térfoglalásban segíteni szíveskedjenek. Részünkről nem lankadó, de inkább fokozott buzgalommal fogunk ezután is az eddigi szellemben haladni, mindig és mindenben csak a közérdeket tartván szem előtt s hangot adván annak akkor is, ha az egyesek vagy kasztok érdekei vagy érzületével ellentétben áll. A küszöbön levő új szervezés gyökeres változást hozand be városunk közviszonyaiba; e változó helyzet előtt különösen is biztosítjuk olvasóinkat a felől, hogy az minket nem fog megváltoztatni, legfeljebb a modorban, de egyébként leszünk ezután is, amik eddig voltunk : független s megvesztegethetlen ellenőre a közügyek kezelésének, kimondója az igazságnak s leleplezője a hibáknak, bárhol és bárki által is követessenek el azok. A következő évnegyed alapos reménynyel kecsegtet bennünket, hogy e lap előnyére tetemes reformokat léptethetünk életbe . Szeged város ez egyetlen közlönyét lassanként odaemelhetjük, ahova kedvezőbb viszonyok közt már rég kellett volna emelkednie. Erre nézve azonban most is jó dolog az anyagi támogatás növekedése ; erre kérjük tehát föl újra is e város és vidéke t. közönségét. A szerkesztőség: Magyarország és az osztrák válság. (K. L.) Midőn Horvátországban a nemzeti párt felütötte fejét és a törvényellenes oppositio zsilipjei megnyíltak, a mi német szomszédaink a káröröm és gúny mérges nyilaival támadtak meg bennünket. Ezen eljárás az ildomosság és a politika szempontjából egyaránt érthetlen volt, mert egyrészt az oly szükséges jó szomszédság kötelességei, másrészt a német alkotmányos párt saját érdeke ellen vétett. Az 1867-diki kiegyezés a magyar koronának visszaadta önállóságát és újra körvonalazta határait; e kiegyezés, melyet a német alkotmányosnál annak idején elfogadott, egyszersmind a monarchia két fele közt egy oly viszonyt hozott létre, melynek fönntartása és respektálása a köztünk és a németek közti jóbarátság egyik fölöltétele. Midőn tehát a németek a hazánkban netalán támadható zavarokon örvendenek, ezzel — ha csakugyan valami értelmet tulajdoníthatunk neki — csak azt mutatják, hogy kivívott függetlenségünk fölötti mérgüket nem tudják elfojtani, s ebben rejlik az ildomtalanság. A politikátlanság pedig abban fekszik, hogy a nemzeti pártok bujtogatása nem maradhat visszahatás nélkül a reichsrath emberei ellen sem, amint az csakugyan nem is maradt. A példátlan cháosz, mely jelenleg a lajtántúli tartományokban uralkodik, a nemzetiek lázításában, amelyben a németek oly buzgón résztvettek, gyökeredzik, úgy, hogy a jelen állapotok méltán nevezhetők a németek bűnhödésének. Távol vagyunk attól, hogy mi viszszafizessük a németeknek mindazt, mit eddig ellenünk elkövettek s amit elkövetni, tökéletesen meg vagyunk győződve, mindig készek lesznek jövőben is, valahányszor annak szerét tehetik. Mi nem örvendünk, mi nem gúnyolódunk, ámbár a lajtántúli bonyodalmak mellett mi most százszorosan visszafizethetnék a németeknek ellenünk elkövetett vétkeit; mi nem örvendünk azon, hogy az alkotmányosság veszélyben forog; mi nem gúnyoljuk a decembristákat, hogy tehetetlen jogóvásokat kockáztatnak, vagy hogy a nemzetiek elöl csúfosan megfutamodnak. Sőt mi nagyon természetesnek is találjuk, hogy legnagyobb szükségükben hozzánk, a kigúnyolt, gyűlölt nemzethez folyamodnak segítségért. Mert mibennünk elevenen él a kötött szerződés iránti hűség; mi nem tagadjuk meg a szomszédság iránt reánk rótt kötelmeinket; mi nem különítjük el érdekeinket a németekéitől, amennyiben azok a kiegyezés és az alkotmányosság érdekei. Ha tehát, az imént tisztázott szempontból kiindulva, nem lehet tulajdonképen kifogásunk az ellen, hogy a német alkotmányos párt egyes képviselők által érintkezésbe teszi magát a magyar kormánynyal és kiválóbb Deák-párti férfiakkal ; ha még azt is megengedjük, hogy a kiküldött egyéniségek bizonyos eshetőségekre nézve alkudozásokat indítanak meg, mégis a jelen körülmények közt csak helyeselhetjük, hogy ez érintkezések csupán eszmecserére, az alkudozások csupán az álláspontok kidomborítására szolgáltattak okot, anélkül, hogy valamely gyakorlati eredményt szültek volna. Mert a magyar kormánynak és vezérférfiaknak iránya a 67-diki kiegyezés által eltéveszthetlenül ki van jelölve; ez iránytól a magyar korona érdekeinek megsértése nélkül sem jobbra, sem balra egy lépést sem térhet el. A 67-diki kiegyezés alapelvei a dualizmus, a paritás, az alkotmányosság. Amíg ezen elvek meg nem sértetnek, nem áll jogunkban, a lajtántuli dolgok folyamába avatkoznunk. Ha Hohenwart kiegyezési politikája a nemzetiek kielégítését és kibékítését a 67-diki kiegyezés rovására akarná kieszközölni, úgy percig sem habozhatnánk és a lajtántúli kormány oly elszánt ellenségre találna bennünk, mely végre őt emelné ki a nyeregből. A miniszterelnök eddigi intézkedései, nézetünk szerint, a méltányosság alapján nyugosznak , mert a nemzetiek sajátságosságait és viszonyait veszik kiindulási pontul és óvják a németek eddigi túlkapásai és hatalmaskodásai ellen. A választási reform, a nemzetiségi törvényjavaslat nem is céloz egyebet és a királyi leirat a prágai landtaghoz még nem kockáztatja az alkotmányt és a kiegyezés egyéb lényeges részeit. Mi tehát egyelőre nem tehetünk egyebet, minthogy figyelemmel kisérjük a lajtántúli mozgalmakat és azon érdeklődéssel viseltetünk szomszédaink iránt, melyet bennünk a köztünk fönnálló kapocs és baráti viszony szükségképen költ. Afelől mindenesetre biztosíthatjuk a németeket, hogy résen állunk, és ha csakugyan oly tények merülnének föl a politikai látkörön , oly tényezők kezdenének szerepelni a politikai arénában, melyek a kiegyezés alapját csak legkevésbé is megingatni képesek lennének, akkor mi bizonyára ki fogunk lépni a passivitásból a cselekvés terére. Erre — de csakis erre — a németek számíthatnak! Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Minden igény kielégítése végett fönntartom a két és egy hónapos előfizetést is, amazt 1 fit 40 kr., ezt 70 kr. díj mellett. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánlom a postai utalványok igénybevételét, mint amely legcélszerűbb és legkevesebb (5 kr.) költséggel jár. A kiadó. A nemzetközi levélbélyeg. Hogy mily nagy hátrányt okoz az, ha a kereskedőnek egy egyszerű levélért nagy vitelbért kell fizetni, azt fölösleges bőven indokolnunk , hiszen a levelező közönséget gyakran a nagy költség tartja vissza a levelezéstől. Pedig ezen könnyű lenne segíteni és úgy, hogy nyerne vele nemcsak a közönség, hanem maga az állam is; egyideig ugyan deficittel kellene küzdenünk, de később annál több tiszta jövedelmet tudnánk fölmutatni. Példa erre Angolország, hol a penny-portó a negyvenes években behozatott, ott is deficittel kellett küzdenie néhány évig, de vessünk csak most egy pillantást Anglia postájára; arról fogunk meggyőződni, hogy a penny-portó behozatala által a levélforgalom oly mérvet öltött, hogy 1870. év végén a bevétel 4.929,475 font sterlinget tett; ebből levonva a kezelési költségeket, mégis tisztán maradt 1.495,610 font sterling; ez oly összeg, melyet mi mint tiszta hasznot a postától csak 50 év múlva fogunk fölmutattatni, föltéve, hogy addig rendezett, jó iskoláink és, ami fő, gyors közlekedési eszközeink lesznek. Továbbá a levélportot a lehető minimumra le kell szállítani, mert ezáltal könnyítve lesz a levelezés is, és végre, amit már előbb kellett volna fölemlítenem, a hivatalnokok mostani, lehető leggyarlóbb fizetését, a mai kor viszonyaihoz képest kell megszabni. E tekintetben Poroszország, de különösen a kis Hamburg, de még a piciny Szerbia is, sokat tettek. Az előbbiekben egy hivatalnoknak 500 tallértól fölfelé van a fizetése , mi az agróval kétszer annyit tesz, mint az ausztria-magyarországi postások fizetése. Mert — és erre különös súlyt fektetek — egy hivatalnoknak minden gondtól menten kell hivatalában dolgoznia, ami pedig nálunk lehetetlen. Mert hogy a mai viszonyok között egy 7—900 frt fizetéssel ellátott hivatalnok családját csak szegényesen is fönntarthassa, lakbért fizessen, (arra ugyan van külön 100— 150 frt), gyermekeit ruháztassa, neveltethesse, az a mai drágaság mellett nem Pesten, de még vidéken is a lehetetlenségek közé tartozik. E bajon csak akkor, lesz segítve, ha az ígért fizetésrendezés életbe lép, ami hogy minél előbb történjék, valóban kívánatos. Hogy kormányunk eddig sem nézte tétlenül az idegen államok postáinak szervezését, az kitűnik postánk haladásából, kitűnik onnan is, hogy a fizetések némileg javítva lettek , tehát a jóakarat megvan, és hogy a kormány a közönség kényelméről is gondoskodni fog, kitűnik egy bécsi német lap cikkéből is, melynek tárgyát a nemzetközi levélbélyeg képezi, s amely lényegileg így hangzik : „Hogy a sokféle levélbélyeg használata különösen a postahivatalnokoknak volt terhére, az természetes, és számos postahivatalnok eme gondolatot táplálhatta agyában. Csak én parancsolnék, tudom, hogy a világon csak egyféle levéldíjazás léteznék! De bármily egyszerűnek képzeljük az egynemű levélbélyeg eszméjét, óriási nehéz annak valósítása és valóban egy Bismarck kellett ahhoz, hogy egy posta conferencia meghívása alá nevét merje tenni, anélkül, hogy ki ne tegye magát a világ gúnyának. így példa mily összefüggés vagy méltányosság van abban, ha egy bécsi kereskedő egy 15 latos levelet ad fel Schwechatba és fizet érte 65 krt, míg ellenben ha egy ép oly súlyú levelet Hamburgba vagy Saarbrükenbe küld, sokkal olcsóbba kerül, míg ismét ha ugyan a levelet Párisba küldi, ő trt 25 krt fizet, ami egy oly kereskedőnek, aki nagy kiterjedésű levelezéssel bír, igen terhére esik , és kinn veszi meg utoljára is e nagy portót, a nála vásárló közönségen. Ezek oly differenciák, melyek a rendeltetés távolságának különbsége dacára sem állnak semmi arányban a mostani nagy kereskedés jogos követelményeivel, míg ellenben a porta-leszállítás a forgalmat nagyobbítva, a mostani jövedelmet is megkétszerezné. A nemzetközi levélbélyeg még az egységes „értékjegyet“ is létrehozná, ami, tekintve még más előnyeit is, szintén nagy nyereség lenne. Ezáltal például lehetségessé lenne téve: Szegedről egy bizonyos összeget Párisba vagy Londonba táviratilag utalványozni, melyet azután az ottani postapénztárak néhány óra múlva kifizetnek. Ez egységes értékjegy a forgalomban oly változást idézne elő , mely a nemzetközi levélbélyeget nélkülözhetlenné tenné. Ez eszme fölött tanácskozzanak tehát az országok képviselői; meglehet, hogy ez leend ama utász, mely az összes műveit világ erkölcsi érdekei előtt egyengeti az utat. Ma már mit sem ér az elavult, újat és nagyot kell teremteni, hogy az idő rohamos haladásával egyenlépést tarthassunk.“ Ezekhez kevés mondanivalónk marad. Mindenből a legjobbat válaszszuk ki, és a reformok megkezdett útján bátran haladjunk tova. A siker semmiesetre sem fog kimaradni. Kispostás. Hazai ügyek. — Országgyűlés. A képviselőház szept. 23-diki ülésén a kérvények elintézése után Hefy interpellálta az ő felsége személye körüli minisztert, a Gamperl Alajos névváltoztatásánál történt díjelengedés tárgyában. — Henszlmann az ország címerének kiigazítása végett kiküldött bizott részéről bemutatja a kiigazított Országcímert s egyúttal törvényjavaslatot nyújt be „az ország címeréről“, mely az osztályokhoz utasittatik. Ezután a ház napirendre, az államkölcsön tárgyalására tér. Széll K. előadó után, aki kifejté a kölcsön szükségét, elszámlálván az illető vasúti s egyéb építkezéseket — a baloldal részéről Péchy Tamás, Horn, Jókai, Tisza K. stb. erősen megtámadják a kölcsön fölvétele iránti törvény-