Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-03-31 / 39. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. Élejeiben: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesz.léséül iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kindóhivatal Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.___________ Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész, évre ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Évnegyedre ... 2 frt. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten •Neumann I. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám, bécsben Hausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Moise Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban ,i. I.. Daube & Co és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisimé Havas, Eufilte, Bullier A Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strasslurgban, Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában 39-ik szám. Vasárnap, március 31-én. POLITIKAI ÉS VÉGTESTAETALMU KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Hirdetésnek dijai: Magyínhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 széli frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár, a „SZEGEDI HÍRADÓ“ második negyedévfolyamára. Lapunk évnegyedes előfizetőit tisztelettel figyelmeztetjük, hogy e hó végével lejárandó előfizetéseiket megnyitni szíveskedjenek. Ellfogadunk két és egy hónapos előfizetéseket is, előbbit 1 írt 40, utóbbit 70 kijával. A többire nézve az elöfiz. föltételek lapunk homlokán olvashatók. Az elöfiz. pénzek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat. A kiadóhivatal. A Deákpárt álláspontja. (K. L.) Az országgyűlés terme hetek óta nem a komoly munka, hanem frivol bohózatok színhelyét képezi, s a színészek, kik ez országos bohózatokat nagy laposságai és kevés szellemmel eljátszák, egytől egyig az ellenzék soraiból kerülnek ki. Nemzetünk legjobbjai. Európa mivelt népei e cégéres botrányok elítélésében egyetértenek, de bal és szélsőbal már annyira lesikamlottak az egyenes útról, hogy alig találnak már vissza a helyes ösvényre, melyet utólagos szégyenükben mégis csak keresnek. E szégyenből veszik eredetüket mindazon egyezkedési kísérletek , melyek közvetítő javaslatok és ajánlatok alakjában föl-fölmerülnek, hogy époly hamar letűnjenek. Nem akarunk ezen egyes javaslatok és ajánlatok tüzetes bírálgatásába bocsátkozni; elég, ha azt mondjuk, hogy mindmegannyian végelemzésben a kisebbség győzedelmét és a többség erkölcsi vereségét célozzák. Mert bármily előzékenyek és őszintéknek látszó szavakba legyenek burkolva, ha a dolog velejét tekintjük, csakhamar észreveszszük, hogy akár az egyik, akár a másik kompromiszszum elfogadása, a jobboldal részéről az ellenzék eddigi taktikájának igazolását és helybenhagyását, evvel pedig a Deákpárt eddig tanúsított magaviseletének elítélését jelentené. Ezen fontos körülmény eléggé megmagyarázza az egyezkedési megerőltetések sikertelenségét. A Deákpárt az alkotmányos képviselet álláspontját foglalja el és védelmezi , védelmezi, ha kell, élő szóval, ha kell , a néma hallgatással, de mindig azon méltósággal, melyet jog, törvény és igazság kölcsönöznek, azon nyugalommal, mely a kötelesség teljesítésének tudatából ered, azon benső meggyőződéssel, mely a haza életbevágó érdekeinek szemmeltartásával jár, azon lelkiismeretességgel, melylyel a nemzet bizalmának tartozik. A Deákpárt nem vesztegeti meg a tömeget érzelgő vagy szenvelgő fölkiáltásokkal és teljesíthetlen ígéretekkel; a Deákpárt nem hangoztat üres szavakat, hogy az éretlenek füleit csiklandozza, nem kápráztatja a szemeket utópiákkal, melyek után a gondolkodni nem tudó osztályok oly mohón szeretnek kapkodni. A Deákpárt nem fest Eldorádót a renyhék számára, hanem a munka szükségét hirdeti, nem árait arany hegyekkel, hanem az erőmegfeszítés tanát érvényesíti; a Deákpárt nem él azzal a fonáksággal, hogy a politikai szabadság magában egyszersmind a teljes függetlenséget, a haladást, a gyarapodást, a társadalmi átalakulást , az ipar és közgazdaság emelését és a műveltség terjedését jelenti. A Deákpárt komoly párt, mely nem kaleidoszkópot, hanem tükröt tart a nemzet elé, mivel az igazságot akarja és azért megveti a kapós , félrevezető jelszavakat; a Deákpárt komoly párt, mely nem a képzelmek, hanem a tényezők logikáját követi és a gyakorlati élet szigorától nem irtózik ; a Deákpárt komoly párt, mely a nemzet teljes bizalmát igazolni és kiérdemelni akarja, de a népszerűséget nem hajhászsza ; a Deákpárt komoly párt, mely nem hízelg, nem tetszeleg, nem kacérkodik, hanem jelleme, elvei és tettei által akar győzni. Ez az országgyűlés Deákpártja, melynek példáját és eljárását mindnyájunknak, kik e párt hívei vagyunk, szem előtt tartani és tétova nélkül követnünk kell, ha hazánk jövője szívünkön fekszik. És most inkább, mint valaha , mert a kérdés, mely a jelen országgyűlés még hátralevő napjaiban az eldöntésre, a megoldásra vár: a parlamentarizmus kérdése. Már mondottuk, hogy a Deákpárt az alkotmányos képviselet álláspontját foglalja el; ez álláspontból engedni tiltja a becsület, tiltja az alkotmányos elv, tiltja a nemzet saját érdeke, melyet ellenzéki szeszély, vagy részakarat szentesítése által nem szabad kockáztatni; mert ha a kisebbség imparlamentáris konoksága csak egyetlen egyszer környezheti magát a siker nimbuszával , akkor a többség örökre fenyegetve van, akkor folytonosan feje fölött függ a Damokles-kard, meg van bénítva, tehetlenné vált. Ez az oka, hogy a kompromiszszumok meghiúsulnak és meg fognak hiúsulni mindaddig, míg a kisebbség szintén nem áll az alkotmányosság és parlamentarizmus terére. A két baloldal tehát húsvét után is folytathatja az üres szalmacsépelést egész az országgyűlési tartam végéig; meggátolhatja a napirenden levő törvényjavaslatok letárgyalását és elfogadását; lehetségessé teheti, hogy ennek következtében azon legszükségesebb intézkedések is elmaradjanak, melyeknek létesítésére az ország polgárai régóta várnak , szóval, a két baloldal minden merényletet elkövethet a haza anyagi érdeke ellen, hanem avval nem fog dicsekedhetni, hogy az erkölcsi érdek megbuktatása is sikerült neki. Mert habár az alkotmányosságot, a parlamentarizmust kijátsza, azért a Deákpárt percig sem adja föl jogos pozícióját és nyugodtan várja be az ellenzék kifáradását és kijózanodását, melynek előbbutóbb okvetlenül be kell következnie; ha mostan nem , úgy jövőre és pedig Gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök országgyűlési beszéde. (A képviselőház március 28-iki ilésében.) T. ház! Engedjék meg, hogy néhány komoly szót intézzek a t. házhoz. A múlt napokban többször gondolkoztam azon , itt-e már az ideje hogy ismét úgy, mint azt 7-én tevem, elmondjam nézeteimet a mostani nevezetes parlamentáris crisis jelen állásáról; nem akartam szólani, mert mindig reméltem, hogy eljö végre is azon pillanat, midőn fölismeri az ellenzék azon viszás helyzetet, melyet teremtett; meggondolja cselekvényeinek minden lehető következményeit s győzedelmeskedni fog a valódi, önzetlen hazaszeretet a látszólagos pártérdek felett. Szándékosan vártam a szólással, nehogy felszólalásomnak az legyen következménye, hogy meggyőződésem nyilvánítása, nézetem kifejtése, új meg új anyagot szolgáltasson a meddő s lankadni indult egyoldalú sziváradatnak. De a múlt napokban alkalmazott modor, az eszközök , melyek igénybe vétettek, meggyőztek arról, hogy eljött azon idő, midőn már hallgatni mulasztás volna, midőn szólani kötelesség. (Halljuk!) Fölszólalásom egyedüli célja, hogy ismét fölemeljem szavamat az alkotmányosság, a haza és nemzetünk jövője érdekében, s kérjem az ellenzéket, hogy most, midőn talán még nem késő, térjen vissza a törvényhozást megillető rendszeres tárgyalás modorára, és ezáltal — ha még lehet — tegye jóvá az elkövetett hibákat , állítsa vissza a képv.ház tekintélyét és mutassa meg, hogy az ellenzék előtt sem egészen közönyös a Parlamentarismus és alkotmányosság alapelve és életföltétele. (Helyeslés jobbfelől.) Éltünk válságos pillanataiban, midőn érezzük, hogy fontos irányadó határozatot kell a további teendőkre nézve hoznunk; midőn még van talán idő a követett s hibás útról letérnünk, mindig tanácsos: vizsgálnunk a helyzetet, melybe jutunk, s igy visszatekinteni a közelebb történtekre. Ily válságos pillanatban vagyunk most rövid parlamentáris életünkben s igy legyen szabad visszatekintenem a múlt hetekre és röviden jeleznem a történteket, hogy azokból tanulságot merítsünk, és hogy tisztán álljon mindenki előtt azon eljárás, melyet követnünk a kötelesség és hazaszeretet parancsol. (Halljuk ! Halljuk ! Magam is azon nézetben vagyok, hogy oly fontos törvénynek, mint a választási törvény, tárgyalására a legcélszerűbb időszak az ülésszak kezdete, azonban megjegyzem, hogy a választási törvény iránti javaslat a képr.házhoz beterjesztetett november 9-én, tehát nemsokára 5 hónapja lesz, hogy a ház előtt fekszik. Beterjesztetett e javaslat előbb, mintsem szerencsém volt e helyet elfoglalni, azonban az összes minisztérium terjesztvén azt a ház elé, e javaslat iránt a felelősséget és együttműködést egész készséggel elvállaltam. Az ellenzék részéről sokszor és tegnap is szemrehányás emeltetett, hogy mi nem közelítünk és egyáltalában nem vesszük tekintetbe az ő igényeiket. Az okoknak mindig kész volt engedni e párt; a törvényhozás menetére hivatkozom, hogy midőn e helyet elfoglalni szerencsém volt, a budget-tárgyalás kezdetén magam szólítottam föl az ellenzék vezetőit, hogy értekezzünk e tárgyról és rövidítsük meg a budget-tárgyalások folyamát, hogy üdvös törvények alkotására minél több időnk jusson. Sajnálom, hogy nem hallgattattam meg. Mi természetesebb, mint az, hogy a budget-tárgyalás hosszú folyama volt és ennek folytán minden törv. javaslat tárgyalása és így a választási törvényé is az országgyűlési időszak utolsó hónapjaira maradt. Mindamellett még azt sem lehet mondani, hogy nem volt elegendő idő adva ezen törv. javaslat tanulmányozására, mert hogy kellő idejük legyen a képviselőknek ezen törvjavaslat minden részletével megismerkedni és azt alaposan megfontolni, az osztálytárgyalások előtt a ház hosszabb ideig szünetelt, a többség tárgyalta részletesen, tett rajta nevezetes módosításokat. Alaptalan tehát mindazon állítás, mely ezen javaslatot egyszerűen kormányjavaslatnak kívánná tekinteni. Megindult az általános vita febr. 21-én és tartott március 5-ig, tehát egész 14 napon át; március 5 től mai napig 24 nap telt le, összesen több, mint egy hó, anélkül, hogy bármely eredmény eléretett volna, sőt az ellenzék részéről nyíltan és határozottan kimondatott ezelőtt három héttel s azóta folyvást ismételtetett, hogy készek ezen törvénynek létrejöttét erőszakkal is megakadályozni, tehát minden más üdvös törvényjavaslat tárgyalását lehetetlenné tenni. Pedig tekintve a fontos teendőket, melyek még ezen országgyűlésre várnak, s melyeknek befejezése az ország érdekében elkerülhetlenül szükséges, mennyi üdvös törvényt lehetett volna ez utóbbi két hét alatt létrehozni ! (ügy van jobbfelöl.) Midőn bebizonyulni látszott, hogy ezen, a Parlamentarismus történetében hallatlan eset komolyan valósíttatni szándékoltatik, nem mulasztom el, mégpedig f. hó 7-én, a lehető legkíméletesebb módon figyelmeztetni a t. házat, kérve az ellenzéket, de kérve egyszersmind a többséget is, hogy őrizzük meg a törvényhozás tekintélyét és méltóságát, ne alacsonyítsuk le meddő és minden haszon nélküli és csak az idővesztegetésre szánt egyoldalú vitatkozásokra; kérve kértem az ellenzéket, becsüljük meg azon két nagy kincset, melyet bírunk : a parlamentarismust és a szólásszabadságot, azonban mindez nem használt semmit. Napról napra idézte és nézetem szerint sokban nem helyesen értelmezte az ellenzék a házszabályok rendeleteit, melyekre nézve igen helyesen jegyezte meg tisztelt barátom a pénzügyminiszter, hogy ezen szabályok nem oly ház számára voltak alkotva, melyről föl lehetett tenni, hogy annak bármely része, bármely kisebbsége a házszabályokat a törvényhozói teendők egyenes megakadályozására és a szólásszabadsággal való visszaélésre fogja kiaknázni. A múlt három héten lefolyt tárgyalások világosan kimutatták, miképen lehet a névszerinti szavazással visszaélni, melynek a józan felfogás szerint más feladata nem lehet, minthogy azon esetben, midőn a többség megszámlálás által biztosan nem vehető ki, a szavazatok arányát biztosan kitüntető mód alkalmaztassák, mégpedig csak nagy és fontos kérdéseknél, hol súlylyal bír nemcsak az, hogy hány szavazattal, de egyszersmind az is, hogy kiknek a szavazatával döntetett el a kérdés. Több évi tapasztalat ezt igazolá, ezen szakasz így alkalmaztatott és értelmeztetek mindeddig. Visszaélés történt az interpelláció jogával, midőn a szabályok nyilvános rendelete ellenére hosszú órák töltettek el azáltal, hogy egyes interpellálók, noha kötelességük lett volna röviden indokolni interpellációjukat, részint régebben elmondott beszédeket, részint okmányokat olvastak. Visszaéltek a kérvények tárgyalásánál. Azelőtt a kérvények tárgyalása alig fél órai időt vett el, most minden ok és cél nélkül, sőt, a szabályok és a Parlamentarismus természetével és szellemével ellentétben a kérvények felolvasása is követeltetek, sőt egy alkalommal négy egészen egyforma tartalmú kérvény olvastatott föl s minden szombaton reggel és este 7 óra hosszat tartott a kérvények tárgyalása. A képviselők ideje a hazáé, és azon képviselő teljesíti hűen kötelességét, ki nem tekintve az idő tartamára, melyet a törvényhozási teremben tölteni kénytelen, kész elvégezni azt, ami szükséges. (Helyeslés jobb felől.) A múlt hetekben, minden más alkot annál inkább, mivel a választásoknál az országgyűlési botrányok nem maradhatnak visszahatás és befolyás nélkül.