Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-11 / 109. szám
Hetenkint 3-szor: vasárnap, szerdán ás pénteken reggel Ny.«*rl*«*Bz.a»»|*Kl Irolla, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. liilKlOlliTIlLlI Burger Z.sigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők._________ JGIOfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Besten -Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca 1 szám, bécsben Kansenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seiler Bltte 22) hirdetési ügynököknél; Majna in. Frankfurtban (1. II. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Iaflite, Ilullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Moyse R. hirdetési irodájában 109-ik szám. Szerda, szeptember 11-én. / 1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. NK«l«»viselt dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő !A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. „F i zi «.“ (K. L.) Azon jámbor óhaj, hogy az országgyűlési pártok ezentúl ne lennének egymásnak ellenlábasai az eddig gyakorlatban volt értelemben, a „fúzió“ szóban nyeri teljes kifejezését, mely hetek óta kisért a lapok hasábjain és az országgyűlés kezdetével a klubboli gyűldésbe is behatolt. A „fúzió” magyarán mondva nem akarna sem többet , sem kevesebbet jelenteni, mint a pártok összeolvadását, anélkül azonban, hogy nevükről és politikai hitvallásukról egészen lemondanának. Csak bizonyos engedmények történnének egyik részről úgy, mint a másikról , miáltal a közös alap széleskednék , melyen aztán egyesült erővel könnyebben, biztosabban és gyorsabban lehetne előrehaladni. Nem lehet tagadni, hogy az eszme igen kecsegtető s elvitázhatlan dolog, hogy foganatosítása korszakot alkotna parlamentáris életünk folyamában. Nem csodáljuk tehát, hogy találkoznak férfiak, kik ez eszméért lelkesülnek és keresztülvitelében fáradoznak, de azon sem csodálkozunk, hogy ez őszinte fáradozások mindjárt az első napokban határozottan hajótörést szenvednek. Hajótörést szenvednek sajátságos viszonyainknál fogva, melyek nem engedik, hogy a Deákpárt a kiegyezés teréről csak egy tapodtat is föláldozzon az eddig követett és üdvösnek tapasztalt politika kockáztatása nélkül; hajótörést szenvednek az ellenzék zömének makacsságán, mely a kiegyezés lényeges pontjait — bár a siker minden kilátása nélkül — ezentúl is ostromolni akarja s épen ezáltal kényszeríti a jobboldalt erődje minden zugának óvatos védelmére. Mikép lehetne szó közeledésről ily körülmények között? s hogyan ne váljék üres hanggá a „fúzió“ , mely nem is létező s egyelőre nem is létesíthető föltételekből indul ki ? Mi nem osztjuk azoknak vérmes reményeit, kik a múlton nem okulva s a jelenben történtek után ki nem ábrándulva, egy szebb jövő kilátásán elmerengnek; mi ellenkezőleg azt tartjuk, hogy a megkisérlett érintkezés az álláspontok merevségét csak növelni fogja. Lehet, hogy az erőlködések új pártszakadásokat vagy legalább pártárnyalatokat szülnek, de az ilyenek még inkább megkeserítik a kedélyeket s igy nem teremthetnek fúziót — legfölebb konfúziót. A dolog természetében fekszik, hogy ha fúzióról van szó, elsősorban a balközép határoz. A Deákpárt, mint már mondottuk, a nemzetközi szerződés lényegéből mit sem engedhet, mert az 1867-iki egyezés lelkiismeretes fönntartását nemcsak az ország becsülete, hanem politikai hitele is szigorúan követeli; magától értetik tehát, hogy balközép és jobboldal közt csak amannak programmja rovására történhetnék némi közeledés. A szélsőbal fanatizmusa pedig oly kevéssé hajlékony, hogy a világért sem tenne egy lépést programmjából ki a balközép felé, sőt azon tapasztalása, hogy alkalmilag — mint a múlt országgyűlés végén történt — Tisza pártját teljesen abszorbeálhatja, e fanatizmusát csak növeli; itt is tehát a balközépnek kellene engednie, ha fúziót akarna. Mind a két esetben eddigi jellegét elveszítené; ha a Deákpárttal bizonyos pontokra nézve paktál, meghazudtolja előbbi programmját és kompromittálva van választói előtt, ámbár csak ilyformán nőhetné ki magát ellenzékké a szó parlamentáris értelmében; ha pedig a szélbal táborához szegődik, e programmot a legélesebb végletekig kell kibővítenie és tökéletesen kivetkőzik önállóságából. Ezt nem akarja föláldozni, a másik szerepre vállalkozni már puszta következetességből sem bátorkodik s igy — legalább nagyban és egészben — minden a réginél marad. Ezen rövid elmélkedés után kényszür véres örömei által föltüzelve, vak dühvel nyúlt vadászkése után , miközben Róza reszketve kifutott és az előszoba ajtaja előtt összerogyott. Itt találta őt a vadászfiú, ki Bucbek úr reggelijét hozta. Segítség után kiáltott, mire az aléltat szobájába vitték s azonnal nem az atya , hanem a lelkésznő után küldtek. Sokáig tartott, mig Róza magához tért. Első tekintete anyja barátnőjére esett, azon ifjú anyjára, kinek karjai közül erőszakkal ragadtatott ki , és a már-már kitörő könyek , melyeket csak a kétségbeesés vas fájdalma tartott vissza , majdnem újra az döbbent állapotra juttatták. Csak nagy megerőltetés közt volt képes végre a lelkésznő előtt szerencsétlenségét felfedezni, és most a tiszteletreméltó lelkésznő résztvevő érzelmei által fölébresztve , szemei sűrű könytengerbe lábbadtak, ami enyhülést adott keserű fájdalmának. De szíve meg volt törve, életereje fölemésztve, mert csak a rögtön bekövetkezett szerencsétlenség világosított föl tulajdonképeni lélekállapotáról és a kilátásba helyezett elválás győzte meg őt arról, hogy Vilmos nélkül élni teljesen képtelen. Vilmos is csak ennek tudata és Róza betegsége által jött tisztába bensejével; ő is csak a kényszerű lemondás pillanatában ismerte meg érzelmeinek horderejét; most igen megérthetjük azon fiaszkót, melyet Gihiczy jobb sorsra méltó indítványa , valamint Irányi kihívása szenvedett e napokban Tisza fóruma előtt. Komolyan a fúzió kérdése forgott fönn: Irányi az ő sátraiba szólította a balközép harcosait, hogy egyesülve törjenek lándzsát Kossuth politikája mellett. Ghyczy a közjogi kérdés elejtését s a reformokra nézve a jobboldalhoz való csatlakozást ajánlotta. A Tiszapárt a szélbali klubb meghívását visszautasította s Grhyczy államférfiut javaslatai fölött napirendre tért. Egyelőre ez a vége a fuzionális hűhónak, ami bennünket egy csöppet sem lepett meg. A jövő is elég tisztán áll előttünk; nem lesz az más, mint körülbelül a múltnak ismétlése. Legfölebb az kétes előttünk, hogy mire fogja magát Ghyczy határozni, miután Tiszával tüskén-bokron keresztül többé semmi esetre nem mehet. Azai a Deákpártot illeti, az mentnek tudja magát minden ingadozás, minden vajúdástól; erejében gyarapodva, céljaira nézve tisztában lévén önmagával, bátran bizalmasan követi nagy és bölcs vezérét. T Á R C A. A rózsák. (Vége.) Egy reggel, midőn Bachek az épen három napi vadászat és dorbézolás után viszszatért, leányát , még mielőtt a lelkészhez ment volna, szobájába hivatta. Róza megjelent, mitsem sejtve a történendökről és atyja ugyanazon hangon, melyen különben más vendégek megérkezésére szokta őt előkészíteni, jelenté neki, hogy négy hét múlva ifjúkori barátja és vadásztársának fiához, gróf Ellarethez fog nőül menni. Esdeklés, kérelem, hány hasztalan volt, sőt még egypár heti halasztást sem nyerhetett a szegény leány, melyet arra használt volna, hogy nagynénjének , ez egyedüli, Buchek ur mogorva kedélyére látszólag hatni tudó lénynek írhasson s őt kérhesse, hogy szegény rokona bizonyos szerencsétlenségét elhárítsa. E kérelmének ismételt megkísérlése — az intézkedésekhez szükséglendő idő ürügye alatt — a vad férfiút annyira magánkívül hozá, hogy a tegnapi lakoma és vadáz Országgyűlés. A főrendiház szept. 6-dikán ülést tartott, melyen a naplóhitelesitési , pénzügyi , közjogi törvénykezési és fegyelmi bizottságok megalakittattak. Az ülés tárgyát ezenkívül még a miniszterelnök kétrendbeli átiratának fölolvasása képezi. Egyikben az igazságügyi és kultuszminiszteri székeken történt változás jelentetik be, másik a delegációk összehívásáról értesít. A képviselőház pénteken osztályüléseket tartott. Az osztályok következőleg szervezkedtek: I. osztály: elnök Zsedényi Ede, jegyző Mihályi Péter ; II. osztály : elnök K. Sennyey Pál, jegyző Kubinyi Árpád ; III. osztály : elnök Dániel Pál, jegyző Szentpály Jenő ; IV. osztály : elnök Bánó József, jegyző Radó Kálmán ; V. osztály: elnök Pulszky Ferenc, jegyző Pulszky Ágost; VI. osztály: gr. Péchy Manó, jegyző Széll Kálmán; VII. osztály : elnök Gorove István , jegyző Molnár Antal; VIII. osztály: elnök b. Lipthay Béla, tudta csak , hogy szenvedélyesen szeret és mi több, hogy épen oly mértékben viszontszerettetik. De férfiassága során megszokott önuralma mégis adott neki annyi erőt, hogy szerelmét leküzdje. Erősen tartotta magát, hogy kedvese el ne bukjék, és amint Róza lassan-lassan fölüdült és a szokott körben, melyhez való viszonya oly borzasztóan megváltozva tetszett neki , megjelenni képes volt, Vilmos volt az , aki türelemre és az atyai akarat teljesítésére ösztönző. Gróf Ellareth, a neki szánt vőlegény , nem műveit ugyan, de jószivli s nem minden természetes ész nélküli férfiú volt; arra igyekezett tehát terelni tekintetét , hogy jövendő sorsának e nem épen sötét pontjából merítsen számára megnyugtatást. Minél nemesebb volt e törekvés, minél mélyebben ismeré azt föl Róza, annál fájdalmasabban hatott az reá, és amily kérlelhetlen volt atyja minden kérés és rábeszélés iránt , és oly rendithetlen maradt az ő szerelme és azon meggyőződése , hogy ha más menekvés nincs , a halál könyörülő keze megszabadítandja őt. És úgy látszott, mintha a szerencsétlenek ez utolsó és leghívebb barátja nem is késnék soká a megváltással. Azon ájulás óta egészsége, alakja szemlátomást hanyatlott. Ilaiii ügyek: jegyző Dániel Ernő ; IX. osztály: elnök Justh József, jegyző Kvassay László. Ezen osztályok 6-dikán hozzáfogtak a képviselők megbizó-leveleinek megvizsgálásához s azt a 7-dikén folytatólag tartott tanácskozásaikban be is fejezték. Hátra van még az állandó igazoló-bizottság megalakítása, melybe minden osztály egy-egy tagot választ. A balközép két első határozata, melyeket f. hó 5-én tartott értekezletében magatartására vonatkozólag hozott , igen figyelemre méltók. Ghiczy ugyanis előadta egyéni nézeteit a politikai helyzet fölött, melyek a közösügyi törvényeket illetőleg lényegesen eltérnek a balközép eddigi programmjától. A párt erre hosszabb tanácskozás után kimondá határozatát, mely a „Hon“ szerint következőleg hangzik : „A kör nem tartja szükségesnek, hogy azoknak, amiket Ghrczy Kálmán tisztelt barátunk előadott, tárgyalásába bocsátkozzék és irányukban véleményét nyilvánítsa. Már 1867-ben kiadott programmjában kifejezte a balközép-párt elveit, kijelölte a célt, mely felé törekedni kötelességének ismeri; kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, körülményeket és az eszközöket, fog elvei valósítására működni. Most is ezen elveket tartván helyeseknek, ezen cél felé törekedni ismervén kötelességének , a lisztért barátunk által előadott vagy azokkal rokontermészetűnézeteknek megvitatása és az azokkal szemben követendő eljárás megállapítása csak akkor lenne szükséges és időszerű , ha a képviselőháziján többségben levő párt egy részétől jönnének hozzánk oly ajánlatok, melyek elveink legalább egy részének azonnal valósítására nyújtanának bizonyos feltételek mellett kilátást.“ Ezután a 48-as párt által a balközéppárthoz intézett fölhívás vétetett tanácskozás alá. Erre nézve a kör abban állapodott meg, miként a balközéppárt mai napon s határozatában újólag kimondotta, hogy pártállását, melyet már az 1867-ik évben körvonalazott, jövőben is fönntartja, a hozzá intézett fölhívásnak nem felelhet meg, és erről a 48-as pártot küldöttségileg értesíteni rendelte. Az első határozatból azt látjuk, hogy a balközép hajlandó alkudozásba bocsátkozni a Deákpárttal, ha ez teszi a kezdeményezést; a másodikból ellenben látjuk, hogy a szélsőbal fúzió-ajánlatát határozottan visszautasította. Egyelőre ez is elég arra, hogy országgyűlésünk működésének termékenysége iránt jó reményt tápláljunk. Mindenki észrevette ezt, csak atyja nem , vagy ha látta is , csupa tettetésnek tartotta, így hervadozott a kitűzött esküvői nap elé s még csak egy hét volt a jelen pillanat és ama borzasztó ünnepély között. Ekkor Vilmos egy estén, mint azt mindennap tévé, a halvány, ingadozó leányt a kerten keresztül hazakisérte. A rózsák időszaka volt. Fülemilék hallaták lágy dallamaikat a sötétlő bokrok közt; a hold tisztán tündökölt az égen és szelíd fénynyel áraszta el a szunnyadó természetet, a bimbóiért rózsabokrokat s ama sápadt , hervadó rózsát, ki most gyászoló barátjára támaszkodva, lassú léptekkel haladt az illatozó kerten keresztül. Az est szépsége, a virágok mennyei illata egy percre letartóztaták őt. Mellette a langy esteli szellőben ringatózott egy rózsabokor, a legszebb és legbujább a kertben. Róza megtekintő azt csodadús bimbóival és észrevéve , hogy egy ágacskáján hét bimbó virágzott, melyek közül csak egy kezdett nyiladozni. — Hét bimbó és hét nap! — mondá' halkan..............amikorra elhervadnak . . . ! Hideg borzadály rázkódtatá meg Vilmost e szavak után , de égi mosolylyal fordult hozzá Róza; a hold megvilágitá átszellemült arcát s könyben úszó szemeit. — Amikorra elhervadnak — ismétlé —