Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-07-02 / 79. szám
rabot és fölfelé bukott Bécsije, hol a hadügyminisztériumba a végvidéki osztály vezetését nyerte el. Ma König tábornok a közös hadügyminiszter gr. Bylandt után az első személy a „szürke házban“, mint Bécsben a hadügyminisztérium palotáját nevezik.“ Valóban aggasztó dolog, hogy éppen a mostani viszonyok egy szlavofil érzelmeiről ismert katonát neveznek ki e fontos állomásra, holott már eddig is sajnosan éreztük , hogy a hasonló szőrű elemek nagyon is tág tért foglalnak el a közös hadseregben. A percsóra-szegedi tiszaszab. társulat közgyűlése. A percsóra-szegedi tiszaszabályozási társulat közelebb tarta meg városunkban jó hoszszúra nyúlt közgyűlését, amelyről olvasóinkat a következőkben értesítjük. A társulat bonyolult ügyeinek rendezésére kiküldött kormánybiztos bemutatta a közmunka- és közlekedésügyi miniszter leiratát, mely a kormánybiztost működésétől egyelőre felfüggesztvén, a társulatot autonómiájába visszahelyezi. Azután a vízvédelmi kiadások számadásainak vizsgálati eredménye lett előterjesztve, melyszerint a kiadások mennyisége közel áll a 140 ezer írthoz. A társulati tagok közt ezután megindult a régibb álláspontokból kifolyó éles küzdelem, majd a társulat szervezkedése vétetett foganatba, s a megállapodások szerint a társulati ügyek intézésére egy elnök s egy helyettes elnök, egy igazgató, egy mérnök, egy számvevő-jegyző, egy pénztárnok, ki egyúttal szertárnok s másodmérnök, lett elfogadva. E szervezkedés alapján a választás a következő eredménynyel ment végbe: Elnök: Pallavicini őrgróf , helyettese : Pálfy Ferenc, mérnök : Várady Ignác, igazgató : Hegedűs István, jegyző : Tápay Ferenc, pénztárnok : Nagy Lajos. A társulat elhatározta, hogy a vízvédelem alkalmából fölmerült költségei viselhetése s a töltések helyreállítása végett a kormánytól egy nagyobb, 250,000 frtos kölcsönt vesz föl s e végből fölterjesztést intéz. Fölterjesztést határozott a többség továbbá az ártérfejlesztésnek az 1876-ki vízmagassághoz képest történendő foganatosittatása iránt is, mely esetben az ártérbe esik városunknak egész határterülete. Ezenfölül az algyevi uradalom azon törekszik, hogy a társulati végpont fönt ne Percsóránál, hanem azon fölül legyen ; e törekvésének indoka az, hogy az átszakadt hármasi töltés helyreállítása ne csupán az uradalmat terhelje, hanem oly birtokosokat is, akikre nézve a hármasi töltés fönnállása vagy megszűnése teljesen közömbös. Már az igaz, hogy ebben az „áldásos“ tiszaszabályozó társulatban mi nagyon jól vagyunk összeházasodva mindenfelől ; a mi zsírunkon akar hízni mindenki. íme, ármentesül a percsórai terület, amiből a hasznot egyedül a gyevi uradalom meríti, amely uradalomnak jövedelmeit nem benn az országban, hanem azon kívül költik el; s mégis az uradalom kizárólagos hasznára létesült ármentesítéshez egy egész vidék lakosságának kell adóznia. Ma már ezen vidék lakossága sem bírja a terhet, kitalálták tehát azt, hogy nagyobb ittas-sék az ártér, vonassanak be abba olyanok is, akik eddig abba nem tartoztak, s fejlesztessék az ártér az idei vizmagassághoz. Pedig ha az ártereket el nem zárják annak idején az áradások elől, 1876-ban nincs oly magas viz s nem fenyegeti az elöntés még a természetes magaslatokat is, mint az most megtörtént , s mégis ezen természetes, egykori magaslatok birtokosai is köteleztetnek az ármentesítési költségek viselésére, holott azt érdekük soha nem kívánta, hasznukra soha nem történt, nyilatkozatuk s óhajukat arra nézve soha nem nyilvánították. Úgy halljuk, hogy a város ezen méltatlanságok után a minisztériumhoz egy kimerítő fölterjesztést szándékozik intézni, melyben a társulatban marad hatásának teljes lehetetlenségét fogja föltüntetni. Kiállítási tárgyak. Kiváló örömömre szolgál, azon édes sejtelmet, sőt részben biztos alapon nyugvó hitet táplálni, hogy egynéhány „érdekes“ műtárgy, amely eddig elé is létezett s a város díszítésében lényeges szerepet játszott, a kiállításra fönn fog tartatni. És méltán, mert ezek fogják föltüntetni a lényeges különbséget a szegedi országos és a philadelphiai nemzetközi kiállítás között. E műtárgyak közt rangsorozatban ha nem is az első helyet, de maradandóságra mindenesetre a legnagyobb igényt tartó hely a belvárosi „köpködő“ ,értsd : az ó-sétányt. Hogy honnét vette ez a hely ezt a nevét, azt a manapság rajta csak egyszer keresztülmenő is könnyen kitalálhatja. A „gatyás úriemberek“ reggelenként és estenként, mindkét esetben fáradalmaikat kipihenendők — első esetben az éjjeli alvást, amely huzamossága miatt oly fárasztó, második esetben meg a napi fáradságos facerkodást —— foglalnak itt a padokon helyet. A jól megtömött szortyogó pipából szívják az illatos bagót, amelynek csiklandó, édes és valóban mámorító ereje annyira mozgásba hozza a szájüregnek normálisan cirkáló nedveit, hogy azok központfele futóságuk következtében gomolyokká összegyűlvén, egy erős külbehatásnak , vagy minek — engedve, láváéként ömlenek ki. Miként a kráterek női mértföldekre földobott és a szelek szárnyain háromszor annyira elrepülő, olykor városokat eltemető homokeső , úgy esik ez is, szivárványalakú pályafutásának bevégzése után a kövezetre hull, s csattantó erejét kimutatandó, elválasztja az éjszakkelet-délnyugati fölszékelést, mely után pauza áll be, hogy nyomába lépjen az újabb kitörés. A Kitörés kitörés után követ-Virágh József, Szekula József és Kókay Rudolf rendőrbiztosok, László Mihály és Sas Lajos pusztai kapitányok, úgy Pálfy Antal, Oltványi Ferenc, Gera József és Börcsök Péter tanyai kapitányok és lakosoknak az ingyenerő kirendelése s a munkálatok vezetése és a rend fenntartása körüli sikeres és hasznos szolgálatait, valamint Visky István vásárbiztosnak a percsórai vonalra szüntelenül igényelt munkások összetoborzása és gyors elővezetése körüli fáradozásait. Kitüntetőleg kell továbbá Novák József bizottsági tag úr nevét is fölemlítenünk, a ki mindig igen nehéz feladatok teljesítését vállalta magára s azok sikeres megoldásában ritka ügyeskedik, és származik a lepel, mely az arra érkezőt csalódásba ejti, hogy hát nini , itt meg eső is volt. — Különben „cigánydá“-nak is nevezik e helyet, mert nemcsak Fodor Márton uram napkeverő gárdája, hanem a fekete sereg is itt szokta tartani rendes napi gyűléseit, míg a heves polémia és az egyes, több oldalról jövő interpellációk közepette egy kis meleg eső szét nem ugrasztja őket. Hogy a művészet sem hiányzik , kitűnik onnan , hogy Schiller-fordítások is láthatók itt, keverve egyetmással, patyolatként elterülve az aszfalton. Esténként a bakák méla káromkodásai s a konyhadámák szerelmetes vinnyogásai egészítik ki a művészeti részt, olykor-olykor egy egy rekedtorkú dallal vegyítve, amely ép oly harmonikusan zavarja meg az est néma csendjét, amely hoszantólag zavarja meg mindezeket együttesen a harangszóra fölzajló „capistráng“, követve a taktusos dobszózattól, mely oly mélabús rhythmusokban zörgi : „haza, haza rongyos baka!“ És beáll a takarodás, s pár perc múlva halotti csend borong a „köpködő“ láthatáron. Ez volt a „disz köpködő.“ Ettől kissé délkeletnek fekszik egy tekintélyes, már nem tudom, magántulajdont képező, vagy részvénytársaság által alkotott — szemét g vár. Határai keletről a „ diszköpködő“, nyugatról a kövezed vám bódéja, délről piszok, északról az alább említendő kacsászó. A természet a maga emberségéből nem volna képes ily megkapó képet előállítani; itt egy domb, túl egy másik domb , aztán hegy, völgy s etcaetera graeca; amott egy idylli szépségű csörgedező patakocska, teljes teli nyájasan mosolygó fürdő kis kacsákkal, (vannak, akik százasságuk kegyeletlenségében békáknak nevezik őket) melyeknek bűbájos, andalító dalai a szép iránt fogékony keblű halandónak szivlurjait magas le lendületre ébresztik. Ott a kék harmocskát összekötő járó-ut, a melynek párját keresheted, jóbarátom, a mig föltalálod. Az év-Kiadta:Fekövy Pál fogalmazó, mint bizotts. jegyző. 1876. évi junius hó - én Szegeden, sz. kir. Szeged város köztörvényhatósági bizottságának rendszerinti közgyűlése alkalmával. 245. Ezen jelentés és a vízvédbizottsági határozatban fölsorolt, a város legutóbbi veszélyeztetett állapotában önfeláldozó munkásság és tőke e gyárnak nagy lehet, ami kitűnik onnan, hogy a dézsmálásnak megakadályozása végett bekerítették. Hogy nevezetes is ez a hely, az is világos , hiszen melyik nagy város rendelkezik ilyennel? Mutasson föl nekem London vagy Páris ily szemétgyárat a maga fénypontjain (a külvárosokban talán mutathat, de ott nem kunszt), bezzeg nem tud még Philadelphia sem. (Azért jobb is lesz ezt a szegedi kiállítást megnézni, mint a philadelphiait.) Hát a múltkor meg egy csapat ökör lepte el az egész gyárat; hogy mi célból, azt nem tudom, hanem hogy szörnyen nekigyürköztek a kérődzésnek, azt láttam. A diszköpködő és a most leírt helyek közelében, a vár mellett van a kis „vérmező“, a mely szép, nagy füvel van beterítve. (Apropos, azok az előbb említett ökrök, áthatva a józan humanizmus szellemétől, alkalmasint ide akartak letelepedni legelni; útközben azonban elakadtak a szemétgyárban, és ,nyilván végkimerülésükben keveredtek oda le. Én legalábgy magyarázom meg magamnak, aki jobb magyarázatot tud, szóljon. A gyártól ugorjunk egy kissé északra, itt látunk hullámzó tavacskánk tetején egy kacsácskát, meg egynéhány libácskát fürödni. Hát ez meg olyan kacsa-tó-féle vagy mi ? Úgy van, szives olvasó, ez a kacsa-tó! Éji homályba sohasem burkolódzik, mert amint a nap lenyugszik, megvilágítják a közelében lévő kávéház gázlámpái addig , míg a fölkelő nap sugaraival ismét meg nem aranyozza. Ily örökös világítás mellett látunk olykor vadkacsákat is lerepülgetni, melyeket idehozott az ösztön. Békében vannak itt, mert a városi vadászat még nem jött divatba, pedig az oldalházakból vajmi kényelmesen le lehetne a gondatlanokat puffantgatni , hogy szépen ott hagynák az aranyos tóban fehér foguk feketéjét. Különben ez, bár külső dísz tekintetében szintén kiváló helyet foglal el a kiállítandó mű- A Széchenyi-téri fasorok ügyében. T. szerkesztő úr! A Széchenyi-téren ültetett fasorokat, a tervezett körülkerítés meg nem védheti a szelek dulakodásaitok A fák fiatalok , gyorsan nőnek, törzseik gyöngék, a szél ide s tova hajtja őket, minélfogva idomtalan görbékké lesznek s igy sokat vesztenek szépségökből. Azért szükséges, hogy minden egyes fához egy sugár fenyőkaró illesztessék addig , mig törzse megerősödik. A külső sérelmek oltalmára azután a vaskészülék bármelyikét alkalmazhatni , csak a szemsértő faalkotmányt ne. Úgy emlékszem, hogy ily karók szállítása iránt volt is már hirdetés. De hát miért késnek alkalmazásukkal ily soká ? (Már meg van. Sz.) A fasorok akácfái nézetem szerint alacsonyak, kár volt azokat oly rövidre levágni. Az ily sétányoknál a fa törzsének 2 méter és 80 centiméter magasnak kell lenni, hogy a lekonyuló ágak a sétálók kalapját ne érinthessék. Ami egyébiránt e fákat illeti, én őszintén megvallom, hogy szeretem az akácfát ott, ahová való, de a városok szépítésére , különösen ily díszes sétatérre, nem látom alkalmasnak. Először azért nem, mert durva, tövises, vadtermészetű s vékony, szárnyas levelei nem szolgáltatják az óhajtott árnyékot. Másodszor: mert az utolsó zöldek közé tartozik s tavaszszal, midőn sóvárgunk a zöld után, sokáig várakoznunk kell lassú fejlődésére. Harmadszor: virágainak fojtó illata nem minden ember tüdejével harmóniás; lehulló virágai a piszkot szaporítják. Ezen okoknál fogva én az akácfát ily nagy városok díszítésére nem, s csak erdősítésekre s eleven kerítéseknek tartom alkalmasnak, tekintetbe véve e nagy város szép jövőjét, nem lett volna-e jó, az akácfák helyett a szép hársfát ültetni ? A hársfát minden fanévi közt az első hely illeti ; fája tiszta, növése kellemes, kerekded leveleivel sürü lombot képez s kedves árnyat szolgáltat; azonfölül az első zöldek közé tartozik s virágainak illata minden más illatot fölülmúl. Tudjuk, hogy Berlinben , Páris boulevardjain mily szerepet játszanak a hársfák. A sétaterekről tett emlékeztetése szerkesztő úrnak mindenkor gyors eredményt szült ; így van ez jól, ez a sajtó kötelessége ; az ily ártatlan figyelmeztetéseket senki résznéven nem veheti. A sétaterek eddigi alakításánál azonban, nézetem szerint, a cél el van tévesztve , mert az árnyékról nincs eléggé gondoskodva; míg egy rész meglehetősen be van árnyékolva, a másik része üresen maradt. Nézetem szerint nemtárgyak sorában, mégsem oly nevezetes , mint az előbb említettek, de mindenesetre érdekkel szemlélhetendik messziről jövendő vendégeink , mert most még csak körülbelül négyéves, tehát teljes díszében van; később, mikor majd létesének évszámai megduplázódnak, bekövetkezik reá nézve is a hanyatlás ideje, amikor is poskatagának trulillatos kigőzölgése jelentékenyen gátolni fogja a szemlélőt figyelmes vizsgálódásában. Hanem most egy nagyot ugrunk — egész a sóház előtti ásatásokig. — Ennek, úgy látszik, nagyon megörültek, midőn találták, mert még most is abban a pompában tündököl. — Vagy lehet úgy is, hogy azért hagyják meg, hogy mutogassák Szeged azelőtti hollétét. De bocsássatok meg, itteni gödrök, hogy — bár mind termeteitek és alakjaitok szépsége, mind ájulatgerjesztő kigőzölgéstek méltán megkövetelhetné a beható ügyeimet — mégis nem időzöm tovább bájos keretökben, hanem sietek tovább , mert az idő sürget s még hátra van egy szintén jeles kiállítási tárgy-kollegátok, persze egészen más ivadékból. Ez pedig itt jön ii. Ha — ami valószínű — a kiállításon kocsik is lesznek kiállítva, a vevő annak jóságát kipróbálandó, csak hajtasson végig kocogva a budai országút kapuntuli részén, s ha a kocsi kiállja a próbát, akkor kállitási medaillont érdemel s bátran megveheted. Mégegyszer, szives olvasó, figyelmedbe ajánlom ez említett helyeket, tanulmányozd s kutasd azokat, rá különösen a sóházi romokat, a melyek mellett elenyésznek Pompeji maradványai , bámulva áll ott meg a halandó, elgondolván, hogy városunknak ez diszpontját képezte valamikor. Díszelegj soká ! . . . 8 légy maradandó te itt egyedüli rom! Mig e kék vimmedli el nem múlik orromon, S légy nyugodt! mert mig Anglia trafikál: Orosz kuvasz-kölyök falaid közt nem pipál: Ribizli. A vízvédelmi bizottság jelentése. (Folyt, és vége.) Prvári Pál alkamarásnak az egész vész ideje alatt éjjel-nappal tanúsított és a beszerzések körül a legkitartóbb erélylyel teljesített fáradozásait s ezen eljárása közben tapasztalt önzetlen, lelkiismeretes eljárását, Szabados János tanácsnok úrnak az alföldi vasút végmunkálataihoz eszközlött és majdnem leküzdhetlen nehézségekkel járt óriási mennyiségű anyagbeszerzések, ezek kiszállítása s a munkálatok megindítása körüli nehéz fáradalmait. — Wagner Károly tanácsnok urnak a csolnakok és dereglyék összeírása és központosítása, mentőlápok fölállítása, a mentés és élelmezés érdekéből tett intézkedései, úgy az als. vasútnál foganatosított s bámulandó erővel folyt közmunka kirendelése s vezérlete körüli nagy érdemeit el nem hallgathatjuk, amely műveletében utóbb említett tanácsnok urnak sikeres támogatására szolgáltak Borbála Mihály, Temesváry István és Szabó János bizottsági tagok. Ugyancsak elismeréssel kell fölsorolnunk L 11n Károly és Gráf Ferenc urak neveit, kik az alföldi vasúti munkálatok sikeres befejezhetésére nélkülözhetlenül igényelt pénzes munkaerők alkalmazhatása tekintetéből jelentékeny mérvű gyűjtéseket eszközöltek ; Petrovics István vízvéd. bizottsági tag fáradozásait, kihajlott kora dacára a vízvédbizottsági ülésekben szüntelenül résztvett, és méltóságos Németh József fölszentelt püspök urnak szülővárosa megmentésére kétizben is küldött 650 frt nagybecsű pénzadományozását s a város sorsa iránti mély érdeklődését, úgyszintén Kiss Dávid helybeli polgártársunknak a város védelme tekintetéből szükségessé vált 40,000 frt kölcsönnek szives készséggel tett megjánlását, valamint Kemény Nándorseg mellett ifjú erőt, szakértelmet s a végsőre kész elszántságot tanúsított , aki kezdetben a védbizottsági elnöknek volt legkiválóbb támaszára , majd a hattvasi beszakadás következtén — amelynek fontosságát s az intézkedések rendkívüli gyorsan követelt végrehajtásának szükségességét föntebb is hangoztattuk — az alsóvárosi lakosság fölserkentésében a legnagyobb tapintattal és ügyességgel közreműködött, majd később a percsórai vonalra szükséges munkások kivezénylésénél a legnagyobb önmegtagadással fáradozott. A percsórai társulat kormánybiztosa, nagyságos Marsovszky Gyula miniszteri osztálytanácsos úr, a társulati ártér megóvása s ezzel együtt a város közvetett megmentése körül oly buzgalmat és fáradozást, a társulat létérdekének megóvása körül oly lelkiismeretes eljárást tanúsított s oly szolgálatokat végzett, hogy lehetetlen a tekintetes közgyűlésnek et az elismerésnek minél fokozottabb nyilvánításával meg nem jutalmaznia. Továbbá Molnár Márton tanácsnok, ki a percsórai társulat védbizottsági elnöke volt s mint ilyen hét hétig távol volt övéitől, a legnagyobb szorgoskodással szolgálta a társulati s közvetve a városi érdekeket ; úgy Amay Gyula főszámvevő ugyancsak a társulat gazdasági ügyeinek intézésére kirendelt bizottság elnökének, a vész ideje alatt a munkások fizetése és a számadások készítése körüli terhes fáradozásaikért — a tekintetes közgyűlés meleg elismerésére méltók , — valamint Boros Frigyes középítészeti fölügyelő urnak az alföldi vasút fölmagasítása s a percsórai keresztgát védelménél tanúsított s a legnagyobb elismerésre méltó fáradozásait el nem hallgathatjuk. És végül, a kit a polgári érdemek koronája legméltóbban megillet , kit a közvélemény „Percsóra hőse“ címmel tisztelt meg s a ki legfőképen a percsórai társulat megszabaditójaként tiszteltetik, aki hét héten keresztül nélkülözésekkel, szenvedések közt, éjjel-nappal a rendkívül hosszú percsórai társulati töltéseken a munkálatokat nemcsak értelmi és tapasztalati fölényével intézte és vezényelte, hanem a védművek létesitésére életének gyakori kockáztatásával is ténylegesen befolyt. Várady Ignác ur, kit a tekintetes közgyűlésnek hálája, kitüntetése és elismerésének örök emlékezetű nyilvánítására tisztelettel ajánlunk. Szegeden, 1876. évi junius hó 2-án. Taschler József, Pálfy Ferenc, főkapitány, polgármester. Reizner János, főjegyző. 1876. évi junius hó 2-án Szegeden tartott vízvédelmi bizottsági ülésből. 204. Ezen jelentés, melyben a vizvédelem ideje alatt leélt napok kimerítő s teljes hüségü ismertetése s a vízvédelemben hálára érdemesült polgárok nevei foglaltatnak, a bizottság osztatlan tetszése és helyeslésétől kisérten, annak megérintésével terjesztetik a tekintetes köztörvényhatósági bizottsági közgyűlés elé, miszerint a jelentéstevő Pálfy Ferenc polgármester, Taschler József főkapitány s Reizner János főjegyző urak, a vízvédelmi munkálatok alatt tanúsított higgadt éberségük, lelkiismeretes gondosságuk és példaadó , lelkesítő működésük folytán a köztörvényhatósági bizottság hálája és elismerésének legmelegebb nyilvánítására ajánltatnak. K. m. f. lelkesítő példaadás által kitűnt polgároknak eléggé nem magasztalható honfiúi erényei és áldozatkészsége iránt e törvényhatóság stáláját és elismerését amidőn ünnepélyesen kinyilvánítja, egyszersmind az összlakosságnak s a jelentés s a vízvédbizottsági végzésben külön is fölsorolt egyeseknek, társulatok és testületeknek sikeres munkálkodása, áldozatkészsége s elszánt fáradozásaiért köszönetét ezennel kifejezi; egyúttal a nehéz, de hősileg leküzdött vésznapok tüzetes leírását magában foglaló ezen jelentés eredeti példánya az utókor megemlékezése és lelkesítésére levéltárba helyeztetni, ezenfölül hirlapilag közzététetni, de egyúttal külön is 500 példányban kinyomatni s a törvényhatóság, a polgárság és a jelentésben fölsorolt érdekeltek között — egyúttal a törvényhatóság föntebb nyilvánított hálája s elismerésének kifejezéseképp szétoszlatni határoztatott. Kiadta: Reizner János, főjegyző.