Szegedi Híradó, 1877. január-június (19. évfolyam, 1-77. szám)
1877-02-23 / 23. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. Péntek, február 23-án. 23-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel.Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre IO frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt SO kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre 9 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr.Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGÍTUSTARTALMI LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra Egyes számára. Qkr_ Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak tereét. egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr többszörinél 4 kr, és minden beiktatásná 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, febr. 22. Post varios casus ! . . . A magyar ideiglenes kormány és az osztrák kormány, meg az ú. n. bank közt végre keserves kínok közt megszületett az egyezség. Alább közöljük annak lényegesebb pontozatait, ítéletet mondani fölötte korai ugyan, amennyiben a részleteket, amiktől sok függ, nem ismerjük, de meg még azt sem tudjuk, hogy e vázlatban az egyezménynek fő elvei is híven vannak-e visszaadva, de azt máris kimondhatjuk, hogy az attól várható javulás hitelügyi viszonyainkban koránsem felel meg azon áldozatok arányának, amit a vámügyi egyezményben az osztrák félnek hoztunk. De hisz ez nem új dolog, mert ezt már a májusi megállapodásokban sem találhattuk föl, pedig azok az új egyezménynél mégis csak többet nyújtottak. Tisza Kálmán, kifáradva a hoszszú sziziphusi munkában, minisztertársaival hazajött, hogy pártjával értekezzék. Hogy miként fogadja pártja, nem tudjuk, de hogy miként fogadja a sajtó, azt látjuk. A gúny, kárhoztatás és vénasszonyos átkozódás fülsiketítő macskazenéje hangzik föl üdvözletére a központi és vidéki lapok hazamentő hasábjain, s az őrült vizvár elnyomja a higgadtság férfias szavait. Az egyik úgy döngeti a nyitott kaput, hogy szenvedélyes hangon bizonygatja, hogy Tisza K. nem győzelmet, hanem vereséget hozott haza Bécsből, s mintha valakinek, avagy éppen magának Tisza Kálmánnak is, esze ágában volna győzelemről beszélni. A másik, harmadik és negyedik a paritás torzképét gúnyolja s az elv megmentésén élcelődik, a mely jó lesz lyukas köpönyegnek. A tizedik, kicsiny nagyságához méltóan, átokra fakad és szörnyű haragjában Bécshez folyamodik, hogy vigasztaljon meg bennünket egy kis abszolutizmussal. (A macskamuzsikálók közt kétségkívül ez az utolsó a legbölcsebb és leghazafiasabb !) És mind, mind jobban tudta volna Bécset ráncbaszedni, mint az a gyáva Tisza Kálmán, ki nem vévén a „Vámospérosi Times“ publicistáját sem. Bizony nagy csapás szegény hazánkra, hogy e dicső koncertisták valamelyikét nem bízták meg a bécsi alkudozásokkal. Hogy talpra állították volna ezek a Kolumbus tojását! És az a hitvány Bécs ma le volna verve s a dicsőség örömmámorában úsznék a haza!... De hát ne tréfáljunk, mikor nagyon is komoly az ügy, amiről szó van. Azt látjuk, hogy a legtöbb gúny és szemrehányás most a paritás elvének gyarló keresztülvitele miatt irányul az ideiglenes kormány ellen s csaknem figyelmen kívül hagyatnak az egyezmény többi részei, amelyek pedig bankügyi, vagyis közgazdasági szempontból fontosabbak. De hát mégis legfontosabbá vált a paritás kérdése, mert ez politikai jelleget visel magán. Távol vagyunk tőle, hogy a paritásnak azon módjával, amely állítólag elfogadtatott (l. alább) megelégedhetnénk , de már ha azt, hogy a bank főtanácsában egyenlő számban üljenek a magyarok az osztrákokkal, keresztülvinni semmi módon nem lehetett (sőt annak még elvi fentartását sem akarták az osztrákok megengedni, s azért szakította meg Tisza az alkudozásokat) — szeretnénk tudni, hogy gyakorlati szempontból mi különbség van abban, ha az osztrákok három, vagy öt vagy nyolc számmal vannak többségben, ha már egyátalán többségben vannak ? Semmi : 3 többséggel és úgy leszavaznak bennünket, mint 8-cal. Ha már gyakorlatilag keresztül nem lehetett vinni a paritást, legalább elvileg kívánta azt Tisza föntartani, az elvet akarta menteni, s az elv és úgy megvan megmentve a mostani módozattal, mint a korábbival, amely szerint nem két, hanem 5 magyar tag számára biztosíttatott hely a közp.tanácsban ugyanannyi osztrákkal szemben, a többit a részvényesek közgyűlése választván, éppen úgy, mint most. Azt mondják, hogy a paritás kérdését a közös bank tervezetében Tisza K. fújta föl oly nagyjelentőségű politikai kérdéssé, tehát ő maga az oka, hogy veresége oly kirívóvá vált. Mi pedig azt mondjuk, hogy nem Tisza, hanem a helyzet tette azzá! íme, még be sem végződött a közgazdasági alku, máris egyszerre két oldalról jön a támadás Bécsből az 1867. évi kiegyezés, a dualisztikus alkotmány, vagyis a politikai paritás ellen. Az egyik hold, emlékezetű Thun Leo gróf nyájas bagoly huhogásában, a másik dr. Fux indítványában lép föl. Mind akettő az osztrák-magyar kiegyezés revízióját akarja, más-más módon ugyan, de a cél mindkettőnél ugyanaz : a dualizmus megbuktatása s Magyarország politikai önállóságának eltemetése az egységes osztrák birodalom tág sírjába. Láthatjuk tehát, mire törekszenek odaát, és ebből tudhatjuk azt is, hogy ez áramlattal szemben nekünk kétszeresen kell jogaink föntartásához ragasz,kodnunk minden téren. Csak a helyzet e követelményének hódolt Tisza K., midőn a paritás elvének föntartásához oly erősen ragaszkodott, hogy készebb volt az alkudozásokat félbeszakítani s válságot fölidézni, semhogy arról lemondjon .... A bankügyi alku már most szépen tisztázta a helyzetet. Látjuk, hogy Bécsben a politikai és pénzkörök valóságos összeesküvést rendeztek ellenünk, hogy először a közgazdatéren lecsépeljenek s azután alkotmányunk talapzatát ingassák meg lábaink alatt. S midőn szövetségesünkben veszélyes ellenséget kell fölismernünk, midőn ehez még orrunk előtt a keleti katasztrófa, — akkor csak engedjünk szabad féket a magyar tűznek, átkozzuk Tiszát és társait és — folyamodjunk Bécshez abszolutizmusért!... Ez aztán majd elhárít minden bajt és meghozza a rég áhított nemzeti nagyságot, oly nagyon pedig, hogy ököllel törüljük tőle a szemünket! Hazai ügyek, Szeged, febr. 21. — A bankügyi kiegyezés, mint előre jeleztük , kedden csakugyan létrejött a két kormány és a bank közt, s ezzel a kormányválság is valószínűleg véget ért; valószínűleg, mondjuk, mert amint túl a Lajtán, úgy nálunk is csak akkor válik valósággá a kiegyezés, ha a kormány annak számára a parlamenti többséget megnyerheti. Tisza Kálmán és minisztertársai most a végből jöttek haza, hogy az egyezség pontozatait a szabadelvű párt elé terjeszszék; ezúttal azonban még aligha fogják annak határozatát kikérni, mert hiszen még ők maguk sem kötötték le az egyezség mellett magukat, de mint ideiglenes kormányférfiak nem is köthették; ezt majd csak akkor teendik, ha a kiegyezés végleg szövegezve s a minisztérium újra kinevezve lesz. Minisztereink most tehát nyilván csak pártjuk főbb embereinek s ezek utján magának a pártnak véleményét óhajtják meg tudni, s azután, a hét vége felé, ismét visszautaznak Bécsbe, hol addig az alkotmánypárt sokszor említett értekezlete végbe megy. A bankegyezmény, az „Ellenőr“ tudósítása szerint, lényegében a következő : 1. A banktársaság két bankintézetet állít, egyet Bécsben , egyet Budapesten. Mind a két intézet élén egy önálló igazgatóság áll , melynek tagjait a részvényesek választják. Az alkormányzókat ezekhez az illető kormányok nevezik ki. Az igazgatóságok hatásköre magában foglalja a teljes rendelkezési jogot , úgy a felállítandó és meglevő fiókok dotációjára nézve , valamint az egyes hitelélvezők hitelmegszabását illetőleg. 2. A banktársaság központi orgánuma 15 tagból alakul, kik közül kettőt-kettőt a budapesti és bécsi igazgatóságok delegálnak; nyolcat a részvényesek szabadon választanak. Ezeken kívül tagja a főtanácsnak a kormány által kinevezett alkormányzó és elnöke az uralkodó által kinevezett kormányzó. — A megbízatás tartama négy év. 3. Az igazgatóságok és a főtanács között az alapszabályok értelmezése miatt fölmerülhető vitás kérdésekben választott bíróság dönt, mely három magyar, három osztrák legfőbb ítélőszéki bíróból s egy ő felsége által évenként előre kinevezett elnökből áll. 4. A magyar bank dotációja 50 millió minimum. Nagyobb hitelszükség esetén a bankjegy-tartalékból e dotáció fölemelhető. Ez ötven millió kizárólag magyarországi hiteligények kielégítésére fordíttatik. A bank alaptőkéje szaporítható s a szaporodásból is Magyarországot illeti az 50 millió arányának megfelelő rész. 5. A banjegyek német- és magyar-szövegűek. A magyarországi igazgatóság hivatalos nyelve a magyar. A magyar bank központi tisztviselőit magyar honpolgárokból a főtanács nevezi ki a fiókok hivatalnokait az igazgatóság. Febr. 22. Tisza Kálmán és minisztertársai szerdán este megjelentek a szabadelvű körben, hogy a pártnak felvilágosításokat adjanak a bankügyi egyezmény pontozatai felől. A párt csaknem teljes számmal volt jelen. „Tisza — írja a „H.“ — rajzolta nagy körvonalakban a paritás kérdése körül fölmerült vitát, a sok tervet, melyeket olvasóink már ismernek, és hozzátéve, hogy a kinevezett alkormányzó és két, a direktórium által választott tag által (minthogy ez a hivatalos kikötés mindkét félre egyenlő, tehát a paritás megvan) jobban vélte biztosítni a magyar érdekeket is, mint más kombinációk által. Előadta, hogy az ötven millió minimális összeg biztosíték a hitelmegvonás ellen és ezenfelül az országnak szükséglete kielégíthető a főtanács által. Elmondta, hogy a direktórium önálló hatáskörrel bír a fiókok és azok dotációja fölött. Első évben 4, másodikban 2, és a többi évben, a kormány kívánságára, még 3 új fiók fog az országban állíttatni. A cenzorokat a magyar direktórium nevezi ki, csak csőd esetén lehet kifogása a kinevezés ellen a közp.tanácsnak, de az új kinevezés hasonlóan a direktóriumtól függ. Végül elmondá, hogy ő ezt az alkut is a szakításnál jobbnak tartja, de ha többségben lesznek, akik ellenkező véleményen vannak, és elválalják a felelősséget, ők meghajolnak az előtt. Kijelenté végül, hogy mielőtt hivatalos minőségben a részleteket szövegezve elő nem terjeszti, addig a párttól véleménynyilvánítást sem kíván, ami nagy helyesléssel találkozott. Azután egyes képviselők intéztek kérdéseket Tiszához, Széllhez. A miniszterek készséggel adtak fölvilágosításokat. Gorove a képviselők nevében megköszönte a felvilágosításokat. A körben a miniszterek késő estig maradtak, és sok kérdés jön privative „megbeszélve.“ A hangulatot még jellemezni nem akarjuk, csak annyit jegyzünk meg, hogy az érdekeltség és izgatottság nagy.“ben a magyar nemzet politikai meggyőződése és rokonszenve egy és osztatlan, amely határozottan a török felé vonz bennünket. A mi szálas szélsőbalunk, elkezdve a bpesti demonstráción, folytatva a konstantinápolyi utazás és a diszkard átadása eseményén, majd a hazatért ifjak fogadása és tovább vándorlásai megéneklésén — oda vitte a dolgot, hogy a török rokonszenvet s ennek kapcsán a helyes keleti magyar politikát is úgyszólván a maga művének hirdeti s úgy adja, mintha a többi csak úgy kullogna ő utána. Pedig hát a dolog úgy áll, hogy a szélsőbal lapja az ő szertelen, tolakodó lármájával csak árthat ennek az ügynek is, mint minden másnak, legyen az a legszentebb. Kellemetlenül tűnt föl a vidék higgadt, értelmes köreiben pl. az, hogy a Konstantinápolyban járt egyetemi ifjak néhánya, ahelyett, hogy tanulmányai után látna, folytatja vándorlását, ami most már kóborlásnak is beillik; egypár megjelenik Kecskeméten, Cegléden (Verhovay dicsőségének emelésére), N.-Kőrösön, Kassán, Egerben, sat., s a jó, lelkes magyar néppel ünnepeltetik magukat és csinálnak „nagy napok“-at. És a szélsőbal lapja úgy adja, mintha ez az ő cége és protekciója alatt folyna, így nem csuda, ha ez a vándorlás csömört kelt s maholnap árt magának az ügynek is. íme, Kecskemétről ezt írják a „P. N.“-nak: „Nálunk is volt a konstantinápolyi küldöttség két tagja: Szűcs és Gebhardt. A folytonos eső dacára ezer és ezer ember várta őket a vasúti indóházban, számos kocsival őket ünnepélyesen bekísérték, lakomával és díszelőadással fogadták. Vendégszerető nép vagyunk, s hogyne látnék szívesen a Konstantinápolyban járt ifjakat, kik a nemzet érzületének adtak kifejezést ? A törökök iránt is rokonszenvezünk, mert bennük Oroszország ellenfeleit látjuk, adakozunk a török sebesültek javára, helyeseltük, hogy ifjaink Konstantinápolyba mentek, s örvendettünk, hogy a hazatérőket ünnepélyesen fogadták a vasúti állomásokon és a fővárosban. Mindennek dacára megtörtént, hogy a kecskeméti említett fogadás alkalmával a kaszinó az ünnepélyességek rendezőitől megtagadta termeit, s a tüntetésekben főleg a nép s az akadémiai ifjúság vett részt; a szabadelvű értelmiség azonban ezektől tartózkodott. Ennek okát egyszerűen és őszintén megmondjuk. Mi rokonszenvezünk Törökországgal, de ezt nemzeti nagy érdekből teszszük, s e nemes és nagy ügyet, saját érzelmeinket nem akarjuk kompromittálni azáltal, hogy ezeket egy párt, a szélsőbal által saját céljaira kizsákmányoltatni engedjük. A „konstantinápolyi ifjaknak“ miszsziójuk befejezése s a főváros általi fogadtatásuk utáni utazása országszerte , ily színezettel látszik bírni. Az ifjak egy része először is Ceglédre ment Verhovay szélsőbaloldali képvé választásához, a mi nálunk sokakat disgusztált. Kecskeméten a Mocsáry-zászlók alatt vonultak be (a zászlókon ez is állott: „Éljen,a konstantinápolyi küldöttség!“ de ezt az eső lemosta) s a szélsőségekre hajló tüntetések mellett. Nagyon tartunk attól, hogy a mérték-nemtudás másutt is kompromittálja az ügyet.“ (A „P. N.“ erre a következőket jegyzi meg . Kecskeméti levelezőnk e soraira megjegyezzük, hogy az egyetemi tanulóknak természetesen az nem lehet feladata, hogy az országban városról városra utazzanak. A konstantinápolyi küldöttség legnagyobb része ezt nem is teszi, hanem szorgalmasan folytatja egyetemi tanulmányait. Akik a vidéken utaznak, az 3—4 tag, akiknek sem arra nincs joguk, hogy a küldöttség nevében föllépjenek , sem pedig eljárásukért a küldöttséget felelőssé tenni nem lehet. Amit a vidéken utazók tesznek, azt saját felelősségükre mint magánemberek teszik, és meg vagyunk győződve, hogy ezek is , amint értesülnek arról, hogy eljárásuk oly félreértésre ad alkalmat , mintha szélsőbali emiszszáriusok lennének, abbahagyják a dolgot. Ha szeretik az ügyet, amiben nem kétkedünk, mást nem tehetnek.“ Meglássuk! — A mi szélsőbalunk régóta ismeretes szálasságáról s arról, hogy a hazafias szent erényt csak magának tulajdonítja, többé-kevésbé hazaáruló lévén előtte minden más pártbeli halandó magyar ; de újabb időben egy oly tulajdonságát kezdi velünk megismertetni, ami valóban meglepő egy oly pártnál, amely par excellence magyar nemzeti pártnak mondja magát , mert ez a tulajdonság minden más jellegű lehet, csak nem magyar. Ez pedig a tolakodás. Mindnyájan tudjuk, hogy a keleti kérdés Elnöki jelentés a közigazgatási bizottság működéséről. (Folyt, és vége.) V. Az oktatás- és nevelésügy terén kifejtett munkássága a közigazgatási bizottságnak az adóügyi tevékenységgel méltán párhuzamba tehető. A szegedi iskolaszék részéről megejtett 8 tanító- és tanítónő-választást, illetőleg áthelyezést hagyott jóvá és erősített meg.