Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-09-16 / 210. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. 210-ik szám. Péntek, szeptember 16-án. Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők.Szegedi Híradó. POLITIKAI És VEGYESTARTALMI NAPILAP. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . i „ 75 „ Egy hóra ... 1 „ 25 „ Szerkesztőségi iroda , hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szánso.árxa, Ssx. Kiadóhir Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, az előfizetési pénzek és hirdi Hirdetések dijai. A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „nyilt tér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. atal: könyvkötészete, papírraktára, hovatések küldendők. Budapest, szept. 12. ny. „A Tisza-kormány az oka, hogy oly kevés kérvény készül a most összeülendő országgyűlés elé a választások megsemmisítése tárgyában.“ Így harsogott a napokban egy ellenzéki lap, amely valószínűleg nem foghatott arra a napra különb vádaskodási tárgyat. Ennek a vádnak is csak ama német közmondás értelmében juthatott hely, hogy mikor az ördög megszorul, legyet is eszik, S a mi ellenzéki lapjaink elveszettnek tartanák azt a napot, amelyen a Tisza-kormány ellen nem vádaskodnának. Vádnak kell lenni naponként, ha hihetetlen is, de minél merészebben előadva, úgy okoskodván, hogy igaza van annak a latin mondásnak, mely szerint a merész rágalomból mindig ragad valami a rágalmazottra. Szerencsére ezek a vádak nagyon könnyen cáfolhatók, a fönt említett pedig a legesetlenebbek egyike, amilyent csak eddig ellenzéki bölcsesség produkált. Azt mondja a fönt említett lap, hogy azért készül most oly kevés kérvény választások megsemmisítése ügyében az országgyűlés elé, mert a nép immár nem bízik a Tisza-regime parlamentjének igazságosságában. Józan ember ugyan minden körülmény közt úgy okoskodnék, hogy ha kevés kérvényezés történik a választások ellen, ennek az lesz az oka, hogy a népnek a kérvényezésre kevés oka van. De hát ellenzéki hírlapírók és józan meggondolás két alig összeegyeztethető dolog s így nem csuda, ha az ellenzéki hírlapok ezt a dolgot ellenkezőleg fogják föl, azaz a közönség előtt ellenkező színben akarják föltüntetni. Pedig hát kézzel fogható a vád együgyűsége és célzatossága. Ha csak a Tisza-rendszer alatt, kevesbedett volna meg a választások ellen intézett kérvények száma, úgy még volna a vádnak némi valószínűségi formája. De hát nem úgy van a dolog. A Tiszarendszer Magyarországon 1875-ben kezdődött s így azt az 1869-iki és 1872-ki országgyűlések megelőzték. S ezeken az országgyűléseken ép oly kevés volt a választások ellen beadott kérvények száma ; pedig az országgyűlés akkor is épen azt az igazolási rendszert követte, amely még ma is érvényben van ; az akkori országgyűlések — pedig hát a rombolónak mondott Tisza-rendszert megelőzőleg — ép úgy vonakodtak választások megsemmisítése által haszontalan izgalmakat kelteni, mint a mostani országgyűlés. De hogy egy füst alatt még több ütést adhassanak, a választásoknak itatással járó voltát is a Tisza-kormány ellen szeretnék fordítani. Pedig ez közös baja minden ország alkotmányos mozgalmainak s e részben pártjaink egyike sem vethet semmit a másiknak szemére. Ezt a bajt nem is neveli ki a népből más, mint természetes megjózanodása, s ezt a megjózanodást alig mozdíthatja elő az az őrült izgatás, amit ellenzéki pártjaink művelni szoktak. De ha az ellenzéki lapok szive vágya teljesednék s a választások nagy száma megsemmisittetnék, csak az lenne belőle, hogy a már lejátszott itatási jelenetek újra ismétlődnének. De hát avval nem is törődik ám annyira az ellenzék, mint képmutatása elhitetni szeretné! S még a nagy árt sem sajnálnák megfizettetni a nép erkölcsi veszteségével, csak az ő óhajuk teljesednék s a nép indítaná meg a kérvényezési bajszot — természetesen a kormánypárti képviselők ellen. Azonban egy kis bökkenő van ám a dologban. Az tudniillik, hogy a botnak kát vágó van s igy annak egyike az ellenzék ellen is fordulhatna. S ezt feledik az ellenzéki újságok. A kérvényezési joggal nemcsak az ellenzéki pártok élhetnek ám, hanem a kormánypárt is, s még az sem egészen bizonyos, hogy ha a képviselőház illető bizottságát a választások megsemmisítésének kedvébe belovagolni lehetne, hogy az csak a kormánypártiakat sújtaná. Épen a kisebbség cselekszik botor módon, ha a választások megsemmisítésének fegyverét kiélesíteni törekszik, mert hogy legtöbbször épen a kisebbségek ellen szokott az fordulni, azt számtalan parlament példája bizonyítja. Ezt a kis bökkenőt felejtik ki az ellenzéki lapok számításaikból. Ez is bizonyítja, hogy mily jelesek és okosak az ő számításaik! A Gröczel-ügy. Ez a legújabb katonai botrány még mindig nem tűnt le s amint látszik, egyhamar nem is fog letűnni a napirendről , de ne is tűnjék le addig, mig a botrányhősök, alkotmányunk megsértői, kellőkép meg nem bűnhőd ő Fölhívás az önkéntes tűzoltó-egyesület érdekében. Polgártársak ! Vészsujtotta városunkat a „legelső magyar ember“ „legyen“ szava megmenté a végenyészettől; polgáraink akarata uj életre kelté hamvaiból s most Phönixként megifjult erőben él. Töltéseink s egyéb védműveink az árvizveszély ellen emberi lehetőség szerint biztosítják városunkat, de gyönyörű palotáink és szerény hajlékaink nincsenek kellőleg biztosítva egy másik veszély: a tűzvész romboló hatalma ellen. A városi tűzoltóság csekély létszáma nem mentheti meg e nagy kiterjedésű várost nagyobb tűzvésztől , mert viharban, vagy ha egy időben két vagy több helyütt dúl a tűz, ez a 32 főből álló testület fölosztva semmit sem tehet. A közelmúltban, midőn az árvízveszély ismét óriás mérvben fenyegetett, megtanultuk, miszerint egyetértéssel, közös erővel ellentállva a vésznek, a pokol hatalma sem vívhat diadalt fölöttünk ; egyesüljünk tehát s alkossunk önkéntes tűzoltó egyesületet ! Az önkéntes tűzoltóság eszméje hazánk majd minden városában és a legtöbb nagyközségében termékeny talajra lelt; — egy ilyen nagy város, mint Szeged, képezne kivételt ? ! Egyesüljünk tehát s hozzuk meg városunknak a csekély áldozatot, melyet az önkéntes tűzoltó-egyesület nemes céljának elérése követel ; ne maradjon el senki, akinek keblében valódi magyar vér buzog! Mert minél több tagot számítana az egyesület, annál biztosabb a siker és fényesebb lesz jövőnk. Polgártársak ! Hiszszük, hogy ti. a kik oly sok vész és viszály után várostokat újjá teremtétek, kik büszkén valljátok magatokat szegedieknek, hőn szeretett várostok jólétéért ezt a csekély áldozatot meghozzátok s egyesületünk tagjainak sorába minél számosabban íratjátok be magatokat. A beiratkozás a városi tűzoltóság irodájában eszközölhető, ahol a parancsnokság további fölvilágositással készséggel szolgál. Szeged, 1881. augusztus hó 31. Az önkéntes tűzoltó egyesület szervező bizottsága, teki vakmerőségükért. Reméljük, hogy ez meg fog történni s óhajtandó, hogy mielőbb történjék meg, mert a közvéleménynek hosszas izgatottságban tartása nem tanácsos. A „Hon“ arról értesül, hogy a hadügyminiszter „ d«-it is tudomására jött — intézkedett az összes iratoknak hozzá leendő fölterjesztése végett, hogy az ügy valódi állásához képest a szükséges intézkedéseket megtegye. Ennél még többet tud mondani a főszélbali lap, amely „biztos forrásból“ arról értesül, hogy a Göczel-Lendl - ügyben a közös hadügyminiszter, Ryland Rheidt gróf és Tisza K. min. elnök közt e hó 11-én tárgyalás történt, melynek következtében a közös hadügyminiszter az egész ügyben, úgy Göczel nyilatkozataira mint Lendl százados följelentésére, valamint a becsületbírósági eljárásra vonatkozólag a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el. A vizsgálat folyamatban van, illetőleg nagy részben már befejeztetett s az annak eredményéhez szabott kormányintézkedés rövid időn köztudomásra fog hozatni. Ugyanez ügyben már a törvényhatóságok körében is megindult a mozgalom. — Tegnap Budapest főváros és Arad megye közgyűlése, amaz egyhangúlag, ez utóbbi jelentős szótöbbséggel, fogadott el ez ügyben előterjesztett indítványokat, amelyek szerint erélyes hangú fölterjesztések intéztetnek a kormányhoz és a törvényhozáshoz, példás elégtételt kérők. Arad megye fölirata a hazai összes törvényhatóságokkal is közöltetni fog. * A Göczel-Lendl-ügyben fölmerült újabb mozzanatok közt legfigyelemre méltóbb, de egyszersmint legsajnosabb — a botrányt újabb botránynyal tetéző — a bécsi „Wehrzeitung“ c. katonai lap nyilatkozata, amely otrombaságban ritkítja párját s a tűzre olajat öntő tapintatlanság s a szoldateszka szellem kirívó bonyítéka. Itt közöljük belőle a lényeges tartalmú részeket. „A magyar alkotmánynak vagy egy részének fölfüggesztése — amely nagyon valószínűtlen esetről volt szó — nem is tekinthető olyannak semmi esetre sem, amely világosan és nyilván az állam jóléte ellen irányulna. Ha ily esetet egyáltalán megvitatás alá vonnak, bekövetkeztére csak azon föltétellel gondolhatni, hogy e fölfüggesztés az összállam érdekében történik és nyilván az összállam jóléte az, melyről a szolgálati szabályzat 66. pontja szól. Természetesen a magyar alkotmány fölfüggesztését ép oly kevéssé lehetne olyannak jelezni, amely a szolgálat ellen irányul, vagy amely a büntetőtörvény által tiltott cselekedetek közé tartozik. A szolgálati szabályzat 11 ik §. 66-ik pontja azonban gyakorlatilag egyáltalán nem érvényesíthető őfölségének mint legfőbb hadúrnak parancsai ellenében, mert az eskü föltétlenül tétetik le és föltétlen engedelmességet fogad, „bárhol kívánná is ő császári fölségének akarata.“ .... „Föl kellene világosítani Magyarországot s a közvéleményt arról, hogy a hadseregnek semmi köze sincs a „magyar alkotmányihoz, ép úgy, mint nincs semmiféle más alkotmányhoz, s hogy a honvédsereg sincs hivatva a magyar alkotmány védelmezésére, hanem hogy ő fölségének s csak ő fölségének köteles és fog engedelmeskedni. Ha ez a tudat Magyarországon általánossá lesz, akkor talán föl fognak hagyni avval, hogy a hadsereget minduntalan pártharcokba vonják s a baloldalon meg fog szűnni az a fogalomzavar, mely eddig ott uralkodott a honvédség hivatásáról." A katonalapnak ezt a cikkét még a „N. fr. Pr.“ is megsokalja, amely lap megbotránkozásának következőleg ad kifejezést : „Ha a Wehrzeitung e fejtegetéseivel a katonai körök nézetét tolmácsolja, akkor valóban sajnálnunk kell a frivoltást, melylyel e körökben az esküvel erősített alkotmányok fölfüggesztéséről gondolkoznak. Arra a kérdésre, hogy váljon a magyar alkotmány felfüggesztése „világosan és nyilván az állam jóléte ellen irányuló lépésee“, Magyarországon meg fogják tudni adni a kellő választ.“ — A zsidó-ügy Oroszországban. Egy pétervári sürgöny szerint a muszka hivatalos lap a következőket jelenti a zsidóügyben : „A cár, a belügyminiszter azon előterjesztése folytán, hogy egyes kormányzóságokban a bennszülött lakosság és a zsidók között a normális viszonyok uralkodnak, szept. 3-án egy ukázt bocsátott ki, amely elrendeli, hogy azon kormányzóságokban, ahol a zsidók a lakosság tekintélyes részét képezik, a zsidókérdés tanulmányozása végett helyi bizottságok alakujanak, melyek a különféle céhek és egyesületek képviselőiből álljanak és a kormányzók elnöklete alatt működjenek. E bizottságoknak, saját fölfogásuk szerint, tényeket kell gyűjteniök, a belügyminisztériumnak pedig meg kell jelölniök a zsidók azon kereseti tevékenységét, mely a törzslakosság létére káros hatást gyakorol, és két hó leforgása alatt elő kell terjeszteniük az állapot orvoslását célzó javaslatokat. A belügyminiszter körirata a kiewi, wilnai, charkowi, odesszai, minszki, mohielewi és witebski főkormányzókkal és kormányzókkal tudatja a fennebbi ukázt. Szeged városrendszer, közgyűlése. Második ülés. Szept. 12-ikén. (Folytatás és vége.) A hétfőn délután tartott ülés további ismertetésének fonalán fölemlítjük, hogy a tiszaszabályozási ügyben a Tiszavölgyi társulat központi bizottságánál teendő nyilatkozat tárgyában Szuha főkapitány előterjesztése értelmében szerkesztett bizottsági jelentés elfogadtatott. Továbbá a csatornázási alap kimerültét jelentő előterjesztés azzal vétetett tudomásul, hogy a további szükségletek fedezésére a jövő évi költségvetés keretében lesz előirányzat. Ezután ismét egy nagyobb vitát előidézett ügy került szőnyegre : a sópajtákat építő vállalkozók ügye. fleiner és Marko Taub Katz építési vállalkozók, a szerződés értelmében, már a múlt hó végén tartoztak volna az egész építkezést befejezni, azonban a munka nemcsak a kikötött záros határidőre, hanem még máig sem fejeztetett be. A záros határidő után vállalkozók a munka befejeztéig minden további napért 50 frt bírságot kötelesek a városi pénztárba befizetni. A vállalkozók azonban a tanácshoz folyamodványt adtak be a határidő meghosszabbítása végett. A késedelem igazolására több fontos körülményt hoztak föl. Nevezetesen az eredeti tervtől utóbb a városi kiküldöttek kivonatára lényeges eltérések történtek, így az alap mészhabarcsban tervezett lerakása a munka foganatbavételekor cementtel rendeltetett el mészhabarcs helyett. Azután az alapozáshoz pilótaverést kívántak. Ezen eltérések részint új anyag beszerzés folytán, részint a munkatöbblet következtében oly időveszteséget vontak maguk után, hogy az építkezés a szerződésben kitelt időre nem készülhetett el. A tanács a jelzett indokok tekintetbevételével saját hatáskörében adott is haladékot, amennyiben az első pajta és őrház elkészítését augusztus végére, az egész munkálatot szept. végére prolongálta. A vállalkozók azonban ezen engedményt nem tartották elégnek és felebbezvényt adtak be a közgyűléshez, mely szerint a határidőt szept. 30-ig, illetőleg október végéig kérik kiterjesztetni. Másrészről az ügyészség szintén tölebkezvényt nyújtott be, ami meg a tanács határozata ellen irányul és még a tanács által adott haladékot is megsemmisíttetni kívánja. Az ügyészség által fölsorolt indokokból kiemeljük, hogy a város károsodik a határidő meghosszabbításával , mert ha eredetileg hoszszabb határidő lett volna kitűzve a munkára , a város előnyösebb feltételek mellett talált volna vállalkozót. Szekerke József rászalja, hogy a vállalat kiadásakor a tanács oly rövid határidőt tűzött ki az építkezés befejezésére, mely szerint az egyik pajtának és őrháznak már 50 nap alatt készen kellett volna lennie. Ha hoszszabb határidő mellett estetett volna meg a verseny, sokkal olcsóbban elvállalták volna a