Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)

1893-05-07 / 109. szám

Amikor, alig egy év múltán, Vay Péter hazajött, itt tudta meg, hogy Eduard, a wralesi herceg idősebb fia, jegyet váltott Mayval — és most már megértette a jóslatszerű szókat. Eduárd meghalt, — s a trónörökös címét s vele menyasszonyát is örökölte az ifjabb György. S akik ismerik az angol uralkodóhá­zat, tudják, hogy az első jegyváltást egy kissé ellenezte az angol királynő, mert a Rhédey grófnő unokája a trónhoz aránylag szegény volt, most, hogy közelebbről megismerkedett vele, ő maga kívánta, hogy György vegye bátyja volt menyasszonyát feleségül, mert rend­kívül megszerette a bűbájos, szép, nemes gon­dolkodású, okos, egyszerű lányt. S ez a frigy ezen a módon még az ős­régi magyar szokásoknak is megfelel, mert a régi magyaroknál hagyomány volt, hogy a férj helyét, ha a csatában elesett, elfoglalta az öcscse, ha nőtelen volt, az asszony az ő if­jabb sógorát nem is nevezte máskép, mint a »kisebbik uram.« A. S. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 6-án. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : B­á­n­f­f­y Dezső dr. Jegyzők: Molnár Antal, Ester­házy Kálmán gr., H­e­n­t­a­i­f­e­r Lajos. A kormány részéről jelen vannak: W­e­k­e­r­l­e Sándor miniszterelnök, C­s­á­k­y Albin gróf, Bethlen András gr., Josi­­p­o­v­i­c­h Imre, S­z­i­l­á­g­y­i Dezső, Tisza Lajos gr. Hitelesítették a múlt ülés jegyző­könyvét. Elnök bemutatja a beérkezett kérvé­nyeket. Kiadják a bizottságoknak. Wekerle Sándor min­szterelnök beter­jeszti a budapesti állami Duna hídra vonat­kozó javaslatot. (Éljenzés.) Kiadják a pénzügyi és közlekedési bi­zottságnak. Molnár Sándor előadó beterjeszti a jogügyi bizottság jelentését Kun Miklósnak rögtön, férjhezmenetele után, azt nem em­lítette. Elég az hozzá, néhány hónappal az esküvő után barátom a magyar fővárosban bérelt műtermet és ott folytatta munkáját. Mivel bírta rá a nő férjét, vagy talán titokban járt e hozzá szép modellje, azt a szobrász maga sem tudta. Kétségtelen volt előtte, hogy a nő megtartotta fogadalmát. Midőn hónapok múltán a házhoz is meg lett hiva, nem egy jelből látta, hogy itt sűrűen lát.-ródhatnak le a Vasgyáros­ból a Claire jelenetek, mint az esketés fo­lyományai. Mert az ő mintáján nem látszott folt. Tündökölt szűzies szépségében, mint azelőtt. A titáni harcz is folytatódott termé­szetesen a mi fiatal művészünk lelkében. Ez a nő má­snak a hitvese, de lelkileg az övé, a szobrászé. Teste azonban senkié, férje előtt talán rejtve tartja azt a kincset, melyet a művész szeme élvezhet. A szobor közeledett a befejezéshez. Egy napon reszkető hangon kérdezte a művész a modelltől: — Mit gondol, sikerül-e majd ? — Úgy látszik, igen. — És megtartja ígéretét velem szem­ben most is, mint másnak hitves társa ? — Feltétlenül. — És férje ? A nő elkomorodott, de csak annyit felelt: — ígéretemet megtartom. Még mielőtt erre került volna a sor, történt a férj halála. Nehéz,volt a művészt rábírni, hogy elmondja, amit erről tudott. De végre még­is elárulta, tegnap hozzá utalt indítványára vonat­kozólag. Az ülés későbbi folyamán tárgyalni fogják. Pázmándy Dénes interpellációt jelen­tett be a miniszterelnökhöz a képviselőház elnökének és tagjainak előlépése tárgyá­ban az udvarnál. Az interpelláció az ülés végére marad. Következik a ház szolgálati szabályzatának tárgyalása. Fáy Gyula előadó ajánlja a javaslatot elfogadásra. Mindenekelőtt konstatálja, hogy amennyiben érdekelteket ki lehet elégíteni, ezek meg vannak elégedve a jelen szabály­zattal. Utal azután a javaslt újításaira. Ilyen az elnöki tanácsos, mely állás létesí­tését az elnök túlságos elfoglaltsága teszi szükségessé, ilyen az ellenőri állás, melyet a körülmények szintén sürgetnek. Ajánlja a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobb­­felől.) Mérey Lajos nem hajlandó ahoz já­­rulni, hogy a ház hivatalnokai kivétessenek a ház souverain jogköréből és átadassanak a kormánynak, valamint ahhoz sem, hogy a ház tisztikarában bekövetkező hiányt a kormány más tisztviselőkkel egészíthesse ki. A nyilvánosság szabályozása egyenesen a házszabályokba ütközik, és úgy, mint az, amit itt tegnap is csináltak: a ház kapu­jára kifüggesztik, hogy minden jegy elfo­gyott, holott a karzatokon alig volt 30 ember. Azonkívül igen sok dologban az el­nök belátása lenne jövőre döntő; ezekben a kérdésekben a ház nem adhatja föl el­határozási jogát. A szabályzatot nem fo­gadja el. (Helyeslés balfelől.) Csávossy Béla visszautasítja a jegyek kiadására vonatkozó vádat, mert ebben a tekintetben épen az ő háznagysága alatt a legliberálisabb eljárást követi.­. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József han^^sulyozza, hogy Csávossy harnagysága iránt bizalommal vi­seltetnek és ez ,a kis polémia csak Mérey szavainak félreértéséből támadt. (^Helyeslés balfelől.) Egyébként a szóban forgo szó. * * Amint később a nőtől megtudta, fér­jével majdnem esténkint volt olyan Ohnet­­féle jelenete, de ő tántoríthatatlan maradt. — Ha elkészül a szobor, teljesítem hitvesi kötel­ességemet. A férj is őrjönz­ött szenvedélyében, úgy mint a szobrász. De hiába. Végre kö­­nyörgött, hogy annyit nyújtson neki, mint a szobrásznak. Legalább láthassa azt a nőt, aki isten és ember előtt, lélekben és test­ben az övé. Ezt a kívánságot nem tagadta meg. És ez csak fokozhatta a férj szenvedését. Kétséget sem szenved, hogy egy fáj­dalmas pillanatban annyira erőt vett rajta ez a kin, hogy véget vetett neki, megmér­­gezte magát.* Hogy mi történt a férj halála után, azt olvasóim nagyjában tudják. A dorosmai kocsiszín volt a harma­dik műterem, ahol a művész tanfalusi mun­káját folytatta. Az alfo­dt nap sugarai ragyogtatták modelljének isteni formáit. Dorosmára jöttek, hogy a nő birtoká­nak közelében legyen a találkozás, a pa­raszt háziasszonyban, mint volt dajkájában pedig jobban megbízhattak, mint idegenben. A szobor elkészült, a modell szemé­ben először villámlott meg az érzés szik­rája, a művész őrült hévvel szoríthatta ma­gához ezt a régen áhítozott bűvös szép testet, kijörhetett belőle az annyi ideig ás annyi erővel visszafojtott tűz, mely szerve­zetét emésztette. A dorosmai kocsiszín látta égő vá­gyainak teljesítését. Folyt, ko­­­bályzatot nem fogadja el. Feleslegesnek tartja az elnöki tanácsost, mert ott vannak az elnököt segíteni hivatott alelnökök, de még inkább azt, hogy szolgáltól a közös hadsereg kiszolgált altisztjeit előnyben ré­szesítik. A szabályzat titoktartást erőszakol a tisztviselőkre. Hát ez mire való, mi el­titkolni való van, vagy lehet itt a házban ? A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Wekerle Sándor miniszterelnök szerint eddig mindenki sürgette úgy a fizetést, mint a szolgálati szabályzat létesítését. A kérdés az, hogy csak az illetményeket sza­bályozzuk, vagy egyéb szükséges pragmati­kus intézkedéseket is megcsináljuk ? Az ál­lami alkalmazottakra nézve csak legutóbb mind a két tekintetben eljártunk, ajánlatos, hogy így tegyünk a ház alkalmazottaival is. Itt a ház jogkörének megcsorbításáról szó sincs, világosan ki van mondva, hogy az ide vonatkozó intézkedések kizárólag a háznak vannak fentartva. A nyilvánosság kérdésének épenséggel szolgálatot teszünk, mert ami eddig a háznagyra volt bízva korlátlanul, azt jövőre szabályozzuk. A szakbizottságokról mondottak és ily ke­véssé állják meg helyüket. A titoktartási fogadalom jogosult, mert fegyelmi ügyekben kényes természetű családi ügyeket külön­ben világgá lehetne bocsátani stb. (Élénk helyeslés.) Az altisztek alkalmazása a rész­letekre tartozik, bár annak a jogosu­­ságát sem lehet kétségbe vonni. (Helyeslés.) Kéri a szolgálati szabályzat elfogadását. (He­lyeslés.) Andreánszky Gábor b. legnagyobbrészt egyetért Wekerlével az általa elmondottak­ban. Mivel azonban fontosabb dolgunk is van ennél , mert ez a javaslat úgy is nagy, azt hiszi, hogy azt ma nem végezik el. Wekerle Sándor a mellett van, hogy folytassák a tárgyalást; ez nem pártkérdés hanem a ház ügyének kérdé-'re. Egy kis jó­akarattal áttehetjük magunkat ezen a kér­désen. (Helyeslés.) Madarász József a megszakítás mel­lett van. A ház a tárgyalás folytatását hatá­rozta el s a javaslatot általában el­fogadta. Az 1. S-t Fáy Gyula előadó módosításával el­fogadták. A 2. S-nál Fáy Gyula előadó némi módosítást ajánl. Linder György két segéd-gyorsiró al­­kalmazását kéri. Hoitsy Pál ajánlja, hogy a gyorsiro­dai személyzet maradjon úgy, amint ed ig volt. De nem helye­sli, hogy a naplószer­kesztő mellé a gyorsiroda adjon kisegítőt. Hiányzik a javaslatból egy hivatalnok s ez a levéltárnok. Ez a hivatal szervezve van s be is van töltve, ezért a hivatalnokot nem mellőzhetjük. Módosítást ajánl, hogy levél­tárnoki állás rendszeresíttessék. Az elsők­nek a javaslat túlságos jogokat biztosít, a­melyek abszurdumra vezethetnek. Ajánlja, hogy a 2. §. utolsó előtti bekezdése ha­­gyassék ki. Mérey Lajos nem tartja helyesnek, hogy elnöki tanácsosi állás szervezt­essék, akinek több fizetése lenne, mint egy képvi­selőnek. Ajánlja inkább, hogy a helyett­es titkári állás szerveztessék. Több módosí­tást ajánl a szakaszhoz. A revisor helyett az ellenőr elnevezést ajánlja. A vita bezáratván. Wekerle Sándor miniszterelnök figyel­mezteti Méreyt, hogy más államokban nagy fizetésű tisztviselők vannak az elnök mellé rendelve. Ajánlja ez új állás szerve­zését. A képviselőház elnökének is meg kell adni a jogot, amelyet más hivatal fő­nöke leír. Külön levéltárnoki állásra itt szükség nincs, ha csak sinecurát nem akarunk. A szakaszt a miniszterelnök és Lin­der György módosításával fogadják el. A 3. §-nál :L SZEGEDI híradó. Vasárnap, 1893. máj. 7.

Next