Szegedi Napló, 1995. július (1. évfolyam, 42-67. szám)

1995-07-28 / 65. szám

Európa-bajnok lett a szegedi rendőr (Folytatás az 1. oldalról) Az ötszáz versenyzőből már 470 végigment a pályán, amikor beül­tem a kocsiba. Az osztrákok, né­metek nagyon profik voltak, de meglepett, hogy egyikük sem ké­zifékezett a kanyarokban. - Ez mit jelent? - Ahogy az előbb is mondtam, a kocsi nehéz és lassú. A szűk kanya­rokat csak a körív külső szélén, lé­pésben lehet vele bevenni. Vagy egy másik, merészebb megoldással, a kézifékezéssel, amikor kifarol a ko­csi. Előttem nem sokkal indult egy pesti fiú, aki meglepően jó ered­ményt futott ezzel a technikával. Az ő sikerén felbuzdulva elhatároztam, én is megpróbálom. Fűtött a bees­ve, ha a motorozás nem jött össze, legalább az autózásban szerepeljek jól. Végig a gázon volt a lábam, köz­ben pedig megcsináltam a kézifékes trükköt. Ami a lény, bejött. - Mi volt a győztesnek járó el­ismerés? - Egy hatalmas serleget nyer­tem, és egy Daewoo Hi-fi tornyot. Meg persze az az elismerés, ami a társaktól jött, felejthetetlen élmény volt. Szegeden is megvoltak a gra­tulációk. Igazából azt hiszem, nemcsak a verseny, de részvétel is legalább olyan fontos volt. Na­gyon jó volt találkozni olyan régi ismerősökkel, akikkel már koráb­bi versenyeken összebarátkozott az ember. - Itthon, Szegeden, motoros járőrként mi a feladata? - A főutak ellenőrzése, a sza­bálysértők kiszűrése, a városban elszaporodó, bukó nélkül motoro­­zók megrendszabályozása, a kis­motort ketten megülők lekapcso­­lása a legfőbb feladatunk. - Volt-e már rázósabb ügye, mondjuk egy keményebb üldözés...? - Szerencsére nem, bár már balesetem volt. Igazából a Yama­hának nem ellenfelek az autók, pillanatok alatt utolérjük őket. A nagy versenymotorokkal viszont mi nem tudjuk felvenni a ver­senyt. A motorosok üldözésénél nem mindenáron megyünk utá­nuk, mert a motort is meg kell védenünk. A Cetkákkal sokszor felmennek hatvannal a járdasze­gélyre, töltésre, összetörik ma­gukat is meg a motort. Ezeket hagyjuk, hadd menjenek. Legközelebb úgyis találkozunk... - Nem veszélytelen szakma az öné. Mennyit keres egy rend­őrmotoros, ha szabad kérdez­nem? - Nettó 21 ezret havonta... - Ha jól tudom. Ön is azzal a motorral jár, amelyet most a Gál Zoltán-féle balesettel kap­csolatosan sok kritika ért. - A motort kár volt átalakíta­ni, mert 140 felett már instabil. Gyárilag jobb volt, kár volt meg­változtatni a szélcsatornában be­lőtt formát. A láncos meghajtás miatt nagyon könnyen felemel­kedik az eleje, rutin kell a veze­téséhez. - Milyen gyorsan ment már vele? - Egyszer 175-tel, de életve­szélyes volt. Szerencse, hogy az újabb típust már nem engedték átalakítani. - Szédületes élmény lehet ek­kora sebességgel motorozni... - Nem szabad félni. Olyan ez is mint a verseny. Tudni kell mo­torozni. A pályán is eggyé kell válni a motorral, érezni kell minden rezdülését. Csak így le­het nyeregben maradni. PÁL TAMÁS PÉTER (Fotó: Pintér József) Magyarország idegenforgalmi piaci részesedésének megőrzé­séhez, bevételeinek további nö­veléséhez feltétlenül szükséges a nemzeti propaganda erősíté­se - hangsúlyozta Schagrin Ta­más, az Országos Idegenforgal­­ mi Hivatal elnöke a kereske­ delmi tanácsosok csütörtökön, Budapesten tartott értekezle­tén. A készülő intézkedéscso­mag révén az ágazat bevételei 3-5 éven belül kétszeresére nő­hetnek - hangoztatta Schagrin Tamás. Rámutatott arra is, hogy az Országos Idegenforgal­mi Tanács döntése szerint a ke­reskedelmi kirendeltségekre is alapozva kell javítani a Magyar­­országról kialakított képet a vi­lágban. A továbbiakban az OIH elnö­ke elmondta: jelenleg önálló idegenforgalmi képviselet mű­ködik Frankfurtban és Bécsben. Rómában, Londonban és Hágá­ban helyi ügynökök képviselik a hivatalt. Megkezdte működé­sét az új képviselő New Yorkban és folyamatban van a moszkvai jelenlét szervezése. Kiemelte, hogy nem lenne célszerű a már meglévő idegenforgalmi kiren­deltségek megszüntetése, ha már azt egyszer anyagi ráfor­­dítással létrehozták. Magyar­­ország számára az éleződő nemzetközi piaci verseny mi­att szükségessé vált az ide­genforgalmi külképviseleti hálózat fejlesztése. Az OIH szerint a jövőben elsőként berlini, milánói és párizsi képviseletünket kell meg­szervezni, bár nyilvánvaló, hogy ennek egyelőre anyagi korlátai vannak. Schagrin Ta­más szólt arról is, hogy az OIH az idegenforgalmi alap­ból ez év második félévében mintegy 40 millió forintot juttat a kereskedelmi kiren­ deltségeknek az idegenforgal­­mi feladatok vállalásából származó többletköltségeik fedezésére. Schagrin Tamás hangsú­lyozta azt is, hogy egy ország vonzerejének javításához el­engedhetetlen a jó közbiz­tonság. Az OIH elnöke ezért felvetette egy idegenforgalmi rendészet létrehozásának szükségességét. E szervezet feladatai közé tartozna a tu­risták tájékoztatása mellett a közbiztonsági feladatokat végzők segítése is. A tanácsosok tanácskoztak 1995. július 28., péntek Hallgatom az egyik frekv­encia­­győztes zenén kívüli magamutogató műsorát a rádióban, ahol már hang­ról megismerem a “sztárriportereket”. Az egyik annyi marhaságot összehord, szex-aberrációs gondolatvilágában, pardon, gondolat nélküli világában, hogy képtelenség 10 percnél tovább frekvencián maradni. A másik végig­makogja műsoridejét, imádva azt a csodát, amit önmagának felépített Ez nem lenne baj, csak az, hogy hisz is benne. A harmadik fenoménről már felesleges szót is ejteni, hiszen ő tölti be az űrt Szegeden, amióta Lottós Gazsi az angyalok szelvényeit töltögeti. Már­­már szakítani akartam a rádióval, ami­kor végre új hang ütötte meg a fülem. Szegedről, a szegedi strandokról kért véleményeket, miután tudtára adta hallgatóinak, hogy fogalma sincs jár­nak-e a Tiszára emberek? Szíves figyel­mébe ajánlom az úszóházakat, a Sár­ga strandot, de városi sétájakor a La­posra is átpillanthat. S, ha már átpillant, bizonyára ész­reveszi, hogy az újszegedi oldalon, (Ré­szen a kemping végéig legyalulták a partot és itt rendezettnek tűnik Per­sze tudom, a szegedi polgárok egy ré­szének az a bizonyos valami is mindig keserű. És ilyenkor a legjobb hivatkozni arra, hogy közös összefogással, meg közös (ülésekkel­, mily csodás dolgok­ra lennénk képesek, mi szegediek. Az­tán minél többször emlegetjük ezt a kö­zös összefogást, annál túrosabb lesz a ló háta, és nő a gaz a Sárgán, mint ahogy arról is megfeledkezünk, roha­nó és egyre szegényedő világunkban, hogy saját házunk előtt a portát felse­perjük. Felejtsük már ezeket a szóla­mokat, inkább tegyünk. Mert bizonyá­ra az a hölgy, aki felhívta a figyelmet, hogy nő a gaz a Sárga strandon, nem vette a fáradságot, hogy néhányat ki­­ráncigáljon a homokból. Ugyanis tud­juk, a jó példa ragadós. Most, hogy figyelem a rádió adása­it, megtapasztalhattam, hogy mind­egyiknek megvan a maga hallgatói ré­tege. Nem hittem volna, hogy egyszer a kötöttebb, szerkesztett műsorok mel­lé teszem le a voksom, és egyre idege­nebbnek tűnik az ad hoc, ahogy esik úgy puffan ökörködés. A tájékozatlan, beszédhibás, orgánum nélküli műsor­vezető pedig egyenesen idegesít. Az a hallgató, telefonáló viszont még jobban, aki mielőtt meggyőződne va­lamiről, a közös összefogás erejében bízva, belekezd össznyafogásainak so­rozatába. Mennyivel egyszerűbb lenne nyitott szemmel, vagy letéve a sötéts­ szemüvegét, végigsétálni a városon és néha-néha hírt adni a jóról is.­Majd ha ide eljut egyszer a magyar, akkor lesz alapja nyafogásainak is. De addig? Egy közös össznyafogás marad ez az egész ország. erkély Közös összenyafogás Az év első felében 7 százalékkal nőtt az ismertté vált bűncselekmények­­ száma az előző év azonos időszakához képest Pintér Sándor altábor­nagy, országos rendőrfőkapitány bejelentette, hogy a pásztói, halált okozó rendőri atrocitás kapcsán a Nógrád mgyei főkapitány benyújtotta lemon­dását, amelyet ő elfogott Hozzátette: a vezetők er­wicsi felelősségi tartoz­nak beosztottaik tetteiért Az is elhangzott, hogy július 5-én szakértői vizdálat indult a rendws^ Yamaha motorok alksdmassz át illetően, mivel az állo­mány részéről neratív észrevételeket kaptak. Ismeretes, hogy Gál Zoltán ház­elnök július 17-i baleseténél Yamahákan ülek a felvezető rendőrök Rejtező udvarok Csönd, lépcsőházi homály, s a virágzó mályvák (Folytatás az 1. oldalról) Mondom, ez van más udvar­ban. Itt nem s még mindig nem hallatszódik semmi. A kapualjban némán árválkodik az obuigát felirat (festékszóró­ból, pirosan): HŰJE. Az udvar­ban csak a fák és csak virágok. Törökmogyoró, “potyószilva” lombozata fonódik egymásba, utóbbinak termése már érik, az egyik sarokban emberma­gas mályva nyílik, a másikban rózsa bimbóz, s halogatja a bontakozást - igen, ez udvar­hoz kifejezetten ez illik. Nem virulás, de zárkózott, félénk nyílás. Titokzatos, számunkra eddigelé ismeretlen fa növeszti fürtös termését-ilyet sehol és sose láttál. ... Körbenézel, s persze fel is. Boltíves ajtók s ablakok. Kör­folyosó, cifrán kunkorodó ráccsal. A lépcsőházi forduló akárha templom lenne: súlyos márványzatból a korlát, színes, rubinvörös-borostyánszín-sma­­ragdzöld üvegcserepekből az ablak. Felérsz a folyosóra, el­ső, majd második emelet. Itt sincs senki, némább szinte, mint az udvar.. Holott­­ oda­lenn sincs senki. Bezárt ajtók, lezárt lakások. Rácsok. Elszá­radt szobanövények, virágföld, cserepéből kiborítva, de máig a cserép alakját formázva, gyö­kerektől át- meg átjártan, mély­ségesen elhagyatottan... Csönd. Elköltözött mindenki innét? Futva távoztak az utolsó lakók? Mi van? Veres Károlyné, a szegedi ön­­kormányzat vagyonkezelő és vál­lalkozói irodájának vezetője: " A födém életveszélyes volt, a hu­szonegy lakást tavaly kiürítettük, a lakók számára mis lakásokat biztosítottunk. Három üzlet még üzemel az épületben, a földszin­ten, s részlegesen az OTP. Ho­gyan, mikor és mikorra tervez­zük a felújítást? Szeretnénk az épületet a felújítási kötelezettség átvállalásával értékesíteni. Olyan cégnek vagy magánszemélynek eladni, aki, illetve amely a felújí­tást is elvégzi. S hogy jelentkező van-e? Hát persze. Nemsokára - azaz előbb­­utóbb - eltávozik a némaság a házból, kopácsolás, felújítás zaja veri fel az udvart. Mester­emberek szállják meg - na­gyon helyesen - az épületet. Amely életveszélyességéről le­mond, mi több, kívánatos lesz­­ a beleköltözés, és kitart újabb száz vagy kétszáz évig. Addig azonban­ csak a csend, csak a lépcsőházi ho­mály, s a virágzó mályvák. FARKAS CSABA (Fotó: Pintér József)

Next