Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)
1895-12-19 / 302. szám
302. sz. Szeged, csütörtök Szegedi Napló. J. 1 L 11 1895. deczember 19. Egy okleveles tanítónő állást keres mint nevelőnő, társalkodónő vagy házi kisasszony, esetleg vállalkozik órák adására magyar, német és franczia nyelvben elemi és felsőbb leányiskolai tantárgyakban. Czim a kiadóhivatalban. ____________ 1245-1 A szegedi paprika diadala. (Fiumei levél.) Fiume, karácsony hava. Közel vagyunk már az időhöz, mikor ezeréves nemzeti fennállásunk ünnepén a világ előtt közszemlére kitehetjük vívmányainkat, haladásunkat, speczialitásainkat, szóval mindazt, amivel bírunk. Ott lesznek a szegedi, debreczeni, kalotaszegi, bácskai különlegességek, valamint Fiume, az egészben véve speciális magyar város. Az utolsóelőtti szó pillanatnyi tartózkodásra késztet. Fiume és magyar ! Ha csak annyi igaz benne, hogy a magyar kikötőváros a mienk magyaroké, ha csak annyi, hogy a fiumei lakosság érzelme magyar, már akkor is örömmel tölthet el bennünket Fiume szerepe a milleniumon. Mert nem bagatell dolog ám, még harmincz hosszú esztendei fáradságos munka, anyagi és erkölcsi áldozatok árán is az ily, csak távolról csekélynek látszó eredmény, mely közelről nézve minden kétséget kizáróan az óriás alakját láttatja. A magyar corpus separatum ad nexum pedig, lakosságának érzelmei tekintetében, bizony nem áll sokkal Szeged mögött. Kis túlzás kell ahhoz, hogy az idegennyelvű, műveltségű és szokású testvéreinket, a szegediekkel egy rangba helyezzük hazafiság tekintetében, de annyi kétségtelen, hogy ők sohasem fognak egy tálból enni szoláh magyarokkal (?) és mindenkor tért engednek a magyar szellemnek, a magyar érdekeknek. Jókai jubileumából kivette részét a fiumei lakosság is, az egyházpolitikai törvényjavaslatok szőnyegre kerülése idején Fiume a zászlóvivők között szerepelt, a Kossuth-gyász idején lelki gyászt öltött az olaszajkú magyarság is. Nem lesz talán érdektelen a fiumeiek magyar vonzalmának megvilágítására egy történetkének megelevenitése, mely néhány esztendő előtt volt itt beszéd tárgya. Egy tisztes asszonyság, Terzi Franceska kis talicskáján haza, egyik fiumei alközségbe igyekezett. A scuriguei után kétes existenciák rontottak az egyszerű, igénytelen asszonyra, minden valószínűség szerint rablási szándékból. Terzi Franceska egyedül volt, Ostornyelén kívül egy kevés paprika volt nála. A lélekjelenlétét megőrzött asszony az ostort eldobta magától, a paprikát vette ki a gelebéből és abból néhány ujhegygyel juttatott minden támadó szemébe. A rablók az ördöngös szertől megijedtek s futottak árkon-bokron keresztül a szegény asszony örömére. Egyik fiumei magyar újságíró kisütötte, hogy az erős hatású paprika szegedi származású. Mindenki érdeklődni kezdett a paprika, de különösen a szegedi paprika iránt, melynek, ha oly erős a hatása a rablók erejére, okvetlenül hatnia kell az étel erejére is. Megpróbálták. A szegedi paprika természetesen bevált s ma már a legtöbb fiumei étkezőhelyen található. A fiumeiek előszeretettel fogadják a szegedi paprikát, különösen, mert valódi magyar termék,lamosság, finom hangszerelés, mely Delibetet a franczia zeneszerzők legkiválóbbikává teszi. Csupa poézis, csupa dallamosság ennek az operettének a muzsikája, telve franczia könnyedséggel, finomsággal. Érdemes munkát végzett az igazgatóság, az Operette fölelevenílésével, melyet kedvvel és gonddal tanult be a személyzet. A siker nem is maradt el. A rendezés, az összjáték is jó volt, olyan, aminőnek mindig szeretnénk látni. Az előadók közül természetesen elsősorban R. Réthy Laura asszony bájos Girandréeját illeti a dicséret. A művésznő tehetségének legjavát adta e szerepében is és a közönség alig győzte tapsolni énekszámait, melyek közül a betét gyanánt énekelt Pan que 11 é-j é 1e bájos „Tik-tak“ dallal keltett zajos és intenzív hatást. De gyönyörűen is énekelte. Meg is kellett ismételnie. Nagy hatása volt a belépő áriájának, valamint a II. felvonásban énekelt „a jó és rossz férfiak“-ról szóló humoros dalának is. A sikerben vele osztozkodott Pethesné, aki Leo herczeget énekelte. Kedves lovagocska volt és kellemesen hatottak friss vervvel énekelt dalai. Különösen a serenád éneklésével keltett nagy hatást, melyet a közönség zajosan megtapsolt. Pompás volt a Réthy Laurával énekelt III. felvonásbeli duettje, valamint a szerelemről szóló dala. Fényér Alexibus szerepében bebizonyította, hogy éppen olyan hasznos színész ő az operettek hóbortos világában is, mint a komoly drámákban. Sok színész elleshetné tőle a maszkírozás művészetét is. Andorfi Petaud király szerepében a szokott mókáival mulattatott. A II. felvonásban, mely 17 évvel későbben történik, mint az első, ugyanavval az arczvonásokkal játszott mint az elsőben. Már pedig neki, mint rendezőnek, akinek a jó példával kellene elől járni, nem szabadna az ilyen dolgokat megengedni. Belépő áriája ,Gyermekim elvesztem országomat, mely egyik gyöngye az Operette zeneszámának, hatástalanul hangzott el. Sziklai Pirouette szerepében jól eltalálta a hajlongó udvaronca figuráját. Kedélyes volt és túlzástól ment, ami természetesen előnyére vált. Mókáin jóízót nevetett a publikum. Lé Vay Sári, mint Anglore és Lé Vay Margit, mint Stella, kis szerepeikben ügyeskedtek. A kar a szokottnál élénkebb volt, azonban nem ártana, ha különösen a női karral több próbát tartanának, mert néhol csak úgy immel-ámmal énekelnek. A rendező figyelmeztethetné őket is, hogy az első és második felvonás között 17 évi időköz van. A sikerült előadásban színre került operettet holnap megismétlik. Nyári vasárnap volt és a Mucsi-féle tánczhelyen a csöngőtei kapitányság legényei forgatták a lányokat és ittak a tavalyiból. S egyszer azt mondja Német István a Franczia József czimborájának : — Gyere Jóska haza. A többiek azt mondták : — Ne menj csak azért se. Oszt maradásra fogták, Némethet meg fenyegették. Az meg aszondta : — Csak azért is gyere Jóska. No, Jézusom, ez már legénysértés. Mit, no ? Ki szava ál hát itten ? Apró Palkó és Horváth Gyönge Mihály aszondták, hogy az ő szavuk a szentirás. Hogy azonban ezt be is bizonyitsák, közre kapták azonmód Németh Istvánt és lebirkózták térdre a lányok a szeme láttára. Ott volt már a levegőben, a haragos legényszemek villogásában, hogy a kutyafejének meg kell halni. Érezte is a végét Németh István, mert menekülni akart. Kiszabadulva futásnak eredt. Hohó. Még a feje sincs beverve. A nélkül nem men kend haza. Utána vetette magát Tököly Miska és fejbe verte a kampós bottal. Németh István feje állta, ámbátor megszédült kissé az ütéstől. Odaértek most a többiek, de már kint volt a bicska és a menekülő Németh István nyakát érte Horváth Gyenge Gyurka bicskája mélyen. Végig szaladt a vér Németh István ünneplőjén és ő maga oldalt vágódott a homokon. — No, hát eredj most haza. Még ezt mondták ottan, Németh István meg is halt és itta a vérét a homok, így és ilyen okok miatt ölik a legényt a tanyán. A törvényszék Horváth Gyenge Györgyöt halált okozó súlyos testi sértés miatt 2 évi börtönre, Tököly Mihályt pedig könnyű testi sértés vétsége miatt 8 napi fogházra és 5 forint pénzbüntetésre ítélte. A Vádlottak az ítéletben megnyugodtak, azonban közvádló és vádlottak védője felebbezést jelentettek be. Sajtóper a Kúrián A kir. kúria ma tárgyalta Forgó Imre és Csemegi Antal sajtóperét. Ki hitte volna? czímmel jelent meg egy czikk, amelyben Réti Ferencz főszolgabírót a közbirtokossági irományok elsikkasztásával gyanúsították. A szerzőket a czikk miatt az esküdtszék verdiktje alapján 200 —200 írt pénzbüntetésre ítélte a szegedi törvényszék s ezen ítélete ellen beadott semmiségi panaszt a kúria ma elvetette. Színház: Petaud király és udvara. Delibetnek másfél évtizeden bájos operettéjét elevenítették fel ma este színházunkban. Az Operette egészen az újdonság ingerével hatott. Delibetnek ez az operettje az első termékei közül való, de már ebben a művében is benne van mindazon kiváló tulajdonság: dal Törvényszék. Elnök: báró Konradsheim Oszkár, bírák : Onitiu Elek, dr. Füzesséry Zoltán, ügyész : dr. Rigó Endre, kir. alügyész, jegyző: Paraszthy Ferencz. Megöltek egy legényt. Egy bűnügyet tárgyaltak ma a törvényszék előtt — a határról, mely arról szól, hogy ölik a legényt a tanyán. Úgy halt meg a szegény Német István legény mint közönségesen, ahogy szila legények ittasan pusztítják egymást a homokon. Sport. Egy csomó sport-verseny. Szabadkai levelezőnk Írja: Az „Achilles Sport-Egylet“ f. hó 14-án tartotta meg igazgatósági ülését, mely alkalommal a verseny-bizottságot ott megalakították és a jövő 1897. évre a következő versenyeket tűzték ki: Február 2. Jégünnepély Palicson (zárnap jan. 25.) Február 22. és 23-án jégünnepély a Balatonon. (Zárnap febr. 15.) Márczius 22. Milleniumi versenybizottság ülése. Május 10. Tavaszi versenyek Palicson. Védő : Rottenbiller János. Május 14. Kirándulás és országúti versenyek. Május 25. Országúti versenyek Szabadka és Zenta között. Július 26. Bajnoki úszóversenyek Palicson. Augusztus 2. Milleniumi és az egylet 20 éves jubileumának versenyei Palicson. Okt. 4-ikén. Őszi versenyek. A febr. 2-iki palicsi ünnepély sorrendje: I. Korcsolya műverseny. it. Síkverseny. Távolság 500, 5000, 1500 méter. III. Nem-