Szegedi Napló, 1911. szeptember (34. évfolyam, 208-233. szám)
1911-09-21 / 225. szám
Szeged, csütörtök SZLOEDI KAPÍ15, 1911. szeptember 21 225. sz övén, Stegascu József, Dániel Pál, Hámory László, Papp Géza, Rónay Ernő és Rónay Jenő, Lengyel Zoltán, Konyovics Dávid, Pascha Miklós, Pallavicini György őrgróf, Múzsa Gyula, Latinovits Pál, Holló Lajos, Lévay Lajos báró, Bogdán Zdikó, ifj. Edely Sándor, Mártonfy Márton, Vázsonyi Vilmos, Kövécsy Kálmán, Bethlen Pál gróf, Vojnich Sándor báró, Pap Zoltán, Szilassy Zoltán, Kenda Péter, Hoványi Géza, Falcione Árpád, Eitner Zsigmond, Szojka Kálmán országgyűlési képviselők, Barmos György plébános, Juhász Mihály hódmezővásárhelyi, Biró Károly dr. szabadkai, Hauke Imre zombori, Garam 103 Ignác makói, Hegedűs Aladár bajai polgármesterek, Faragó Sándor hódmezővásárhelyi tanácsnok, Solty Gyula csongrádi főjegyző. Ada, Mohol, Martonos, Zants, Gyertyámos, Kistelek községek küldősége, a torontáli sváb községek küldöttségei, Strigl József tanár vezetése alatt, továbbá Szegedről Bokor adolf, Csábi Vencel, Csányi Sándor, Derzy Mihály, Gaál Kálmán, Holtzer Tivadar, Kertész Sándor, Kiss Arnold, Kónya János, Kovács József dr., László Kálmán, Nyári György, Papp István, Pálfy Dániel, Perjéssy László, Regdán Sándor, Sáry János, Szabó Sándor, Tóth Ferenc, Tóth Péter, Vadász Lajos, Vetró Lajos, Weiner Miksa, Újlaki Antal, Balassa József, Pásztor József, Engel Lajos, Sáfár László, Csányi János és mások. A Budapesten lakó szegédiek közül Dalnoki Lajos, Kunfalvi, Pálfy József és mások: Hauser Rezső Sándor, Hoffmann Ignác, Gallovich Jenő, Szigethy Vilmos, Balassa Ármin dr., Csikón Nagy József, Komor István főreáliskolai igazgató, Tóth József keresk. iskolai igazgató, Szűcs Béla, Fényes Marcel bankigazgató, Holtzer Dániel. A deputáció fogadása a kupolacsarnokban történt s a fényes terem megtelt a küldöttség tagjaival. Először a közoktatásügyi miniszter jelent meg s utána a miniszterelnök. A polgármester mindkettőnek átadta a város egyetemet kérő memorandumát, amely részletesen megokolja Szegednek a főiskolához való igényét. Szeged felirata: Nagyméltóságú Vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter Úr! Szeged szabad királyi város közönségének évszázados törekvése, hogy területe iskolák, különösen főiskolák székhelye legyen. Már a tizennyolcadik században kiegészíti lyceumát bölcsészeti tanfolyammal és jogi fő-124.000 lakossal — a legnépesebb és lenagyobb városa az országnak és fejlődésének iskola fölállítását kéri, ki is érdemli a törvényhozás s a korona hozzájárulását s a megvalósítás csak pénzügyi nehézségek miatt maradt el. Amint a harmadik egyetem ügye fölszintre kerül, Szeged emlékiratokban, fölterjesztésekben mutatva ki jogosultságát és alkalmasságát az egyetem befogadására, mindenkor az elsők közt siet a telhető legnagyobb áldo-zatot fölajánlani, 1876. óta szinte állandóan , napirenden van a szegedi egyetem és vala-hányszor tárgyalás, megfontolás alá kerül a létesítés kérdése, az összes irányadó ténye-zők vita nélkül elismerik Szeged igényének igazságát. Volt szerencsénk ismételten meggyőző- dést szerezhetni arról, hogy a császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb enge- | délyét a legkegyelmesebben adná meg, ki- rályi szavával újjáteremtett városának egye- | temmel való fölékesítéséhez. A mindenkori magyar királyi kormány teljes elismeréssel méltóztatott fogadni ajánla-tainkat, sőt 1882-ben el is határozta a szegedi egyetem fölállítását és Trefort Ágoston ki is dolgoztatta annak tervezetét. Az országgyűlés szinte egyhangú véleménye, pártkülönbség nélkül, ismételten megnyilatkozott Szeged mellett. A törvényhatóságok készséggel támogatták törekvését és az ország egész sajtója egyöntetű rokonszenvvel állt mellé. Csak az ország pénzügyi helyzete gátolta mindig a kivitelt. Általánosan ismertek azok az elvitázhatlan előnyök, amelyek Szegedet minden más városok fölött elsősorban alkalmassá teszik egyetem befogadására és köztudomású, hogy közönségünk tervszerűleg készíti elő ennek útját. Természetes központja Szeged az ország alsó részének kelettől egész nyugatig, gócpontja az országos közúti hálózatnak, a gőzi hajózásnak és nemzetközi csatlakozású vasúti vonalaknak, úgy a Dunán, mint a Tiszántúli részekből gyorsan és kevés költséggel elérhető. Századok óta Budapest után — ma már törvényszerűsége biztosítja, hogy az idők végéig az is marad. Teljesen egynyelvű, színtiszta magyar, bár időnkint tömeges az idegen — német, szerb — település, nyelvben, érzésben és szokásokban csakhamar magyarrá idomul mind. Népéből kivált rajok képezik számos délvidéki község magyarságának magvát. Páratlan a hatás s az eredmény, amit a magyarosítás terén elér, a Délvidék nagy előszeretettel küldi fiait Szegedre és annyi iskolát soha nem lehet fölállítani, hogy már a megnyitás évében zsúfolásig meg ne töltenék. Budapestet kivéve, legtöbb az iskolája és ezek a legnépesebbek az egész országban. Két főgimnázium, főreáliskola, felső kereskedelmi iskola, két fiú-, három leánypolgári iskola, felsőbb leányiskola, gépészeti és elektrotechnikai felső ipariskola, faipari szakiskola, tanítóképezde, tanítónőképezde, erdőőri szakiskola, iparos szakiskolák, női ipariskola, háziipar iskola, zeneiskola stb. székhelye és állandóan tárgyalás alatt áll, helyszűke miatt, a meglevők fejlesztése, valamint újak fölállítása. Csupán a szegedi középiskolák végzett növendékei jelentékeny létszámot képesek biztosítani az egyetemhez, többet, mint a legnéiesebb vidéki jogakadémia hallgatósága. Ámde abban a körzetben, amelyből a szegedi egyetem növendékek tömegére számíthat, 36 virágzó középiskola működik, s az ország közállapotairól kiadott kormányjelentések adatai alapján 2000—2500 főre tehető a létesítendő egyetem hallgatóinak száma. Iskolánk állandóan fokozódó keresettsége, minden mástól eltekintve is, elég biztosíték, hogy e létszám megvalósul és csökkenni nem fog. Mint országos központ, székhelye váltsunk az összes polgári és katonai, közigazgatási és bírósági, felső és alsóbb hivataloknak. Ezekben tízezrekre menő számban nyernek alkalmazást a magyar értelmiséghez tartozó családok fentartói, akik gyermekeiknek kivétel nélkül egyetemi kiképeztetést igyekeznek nyújtani. Az állami és törvényhatósági élet természetes fejlődésével ezek létszáma is állandóan emelkedik, másrészt a természetes népszaporodás biztosítja az egész város népességének, evvel a tanuló ifjúság számának is állandó emelkedését. Iskoláink mellett nagy előnyöket nyújt az egyetem részére Szeged közművelődést szolgáló intézményeinek nagy száma és fejlettsége. Könyvtárunk az ország legnagyobb gyűjteményei közé tartozik. Múzeumunk a törvényhatóságiak között a legelső, a tudomány, a művészet s a művelődés minden ágát életképes, nagy eredményekkel dolgozó közintézmények, társadalmi egyesülések szolgálják. A szegedi Dugonics Társaság, a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület,a Szegedi Képzőművészeti Egyesület, városi zeneiskolánk páratlanul állanak, orvosi, mérnöki, jogász. Írói, gazdasági, ipari, kereskedelmi kamaráink, egyesületeink előkelő színvonalúak. Az elemi, közép- és felsőbb fokú népoktatást szolgáló, ismeretterjesztő, tanfolyamok, fölolvasások, hangversenyek minden fölhasználható időt lefoglalnak az egész éven át. Mindezek tág alkalmat nyújtanak a művelődésre, másrészt a keresetet is nyújtó közreműködésre. Irodalmi tevékenységre hat napilap, több heti és szaklap, míg kenyérkereső mellékfoglalkozásra ügyvédi, orvosi, mérnöki, kereskedelmi, gyári, egyesületi stb. irodák és hivatalok nyújtanak alkalmat. A társadalmi érintkezés minden ágára kaszinók, otthonok, körök, közel kétszáz egyesület állanak rendelkezésre, a testedzést, spor- ttot evezős, vivó torna, atlétikai, kerékpár, korcsolyázó stb. egyesületek szolgálják. A lakás és élelmezési viszonyok a legszél-sebb igényeket kielégítik, minden kényelmet nyújtó lakások és étkező helyiségek, olcsó lakások és éttermek, élelmezési nagy ipari telepek, szerény igényekhez mért tápintéze tek, végül a város által föntartott népkonyha a megélhetés legkedvezőbb feltételeit biztosítják. Szegénysorsú hallgatók támogatására máris harmincon felüli ösztöndíj vár kiosztásra. Tömegelőállításra képes iparunk, nagyarányú kereskedések, fejlett verseny, olcsó beszerzési piacról és e téren is minden igény kielégítéséről gondoskodnak Szeged nagyfor- bikám! — kiáltott az egyik ember. — Szakítsd ki a beleit a vén gébének! Abban a pillanatban, amikor az ajtót eltávolították, Lagertajillo egy rettenetes, alulról felfelé irányított döféssel szúrt ellenfele hasába és oldal felé szakította ki pengéjét. A hosszú sebből a belek tartalma ömlött ki. És nyomban utána villámsebesen bal hónalja alá szúrt és keresztül vágta a nagy kerületet. Bambito felordított, összehúzta magát, míg hónalja alul vastag vérsugár szökött a másiknak arcába. Egy pillanatra úgy látszltt, mintha fösszeesnék, de hirtelen még egyser felemelkedett, kidomborította széles mellét, felemelte karját és a vértől elborított, pillanatra eltakított ellenfélre döfött. A két borda között egyenesen a szívbe. Lagertajillo mindkét kezével a levegőbe kapott, kése kihullott kezéből. A hatalmas test élettelenül bukott előre. És mintha a. haldokló Bambitónak, akinek vérsugara a halott ellenfél testét elöntötte, ez a látványos erőt adna, őrjöngve szúrta tőrét újra meg talra a halott véres hátába. — Hagyd, Bambito, bátor kicsikém, győztél! — szólt nyugodtan a padróna. És ekkor a legborzasztóbb történt. Bambito Chico, akinek utolsó életnedve piros halotti lepelbe burkolta ,a legyőzött ellenfelet, erősen nekitámaszkodott mindkét kezével a földnek és kinyujtózkodott magasra. Kinyújtotta nyakát, hátraszegezte fejét és a sötét, süket éjszakába diadalmasan kiáltott bele: »Kikeriki!« Azután összeesett; ez volt az utolsó üdvözlete az élethez . . . A következő pillanatban elvesztettem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, még mindig ott feküdt a két élettelen tömeg. És ezek fölött, rájuk hajolva görnyedt a »pápa« és hízelgő, becéző kezekkel simogatta a rettenetesen szétmarcangolt testeket. De azt láttam, hogy a vérét nem érintette meg ... óh nem! Kezei csak a levegőben mozogtak ide-oda a hullák fölött. És akkor azt láttam, hogy finom, puha női kezek voltak . . . Ajkai mozogtak. — Szép salsa, — suttogta — szép, piros paradicsomlé! . . . Mikor kün voltunk az országúton, megszorította kezemet és suttogva szólt hozzám: — Oh, mennyi vér! Mennyi sok, szép, piros vér! Oh, az élet! Milyen gyönyörű élvezetekkel ajándékoz meg az élet! Gyönyörű ez az élet! Azután hallgatagon ereszkedtünk le az alvó Granada felé.