Szegedi Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 9-24. szám)
1921-01-16 / 12. szám
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen! nemzetközi Akik az orosz katonákat a frontról ismerik s a bolsevista viszonyokról kellően tájékozottak, azok előtt a Hoffmann és Ludendorf tábornokok által felvetett nemzetközi hadsereg felvonulását nem lehet másnak nevezni, mint egy „nemzetközi hadijátéknak“. A „dicső“ vörös hadsereg nem nevezhető másnak, mint gyáva rabló hordának, amely csak addig arai diadalokat, amíg az eségtől és rongyoktól hivatásos katonai szolgálatba kényszerített orosz hordával áll szemben. A vörös hadsereg pályafutása alatt eddig még nem került jól kiképzett és kellőleg fegyelmezett hadsereggel szembe. A bolsevisták eddigi létezésüket nem a hadseregnek, hanem az antant államok egymásra való féltékenykedésének s az egymás elleni sakkozásoknak köszönhetik. Kimeríthetetlen nyersanyag s más egyéb természeti kincsekben bővelkedik Oroszország és Szibéria, amit elfecsérelni még Leninék rabló gazdálkodása sem tudott. Az angolok, amíg anyagilag és erkölcsileg Kolcsak kormányát támogatták, fegyvereket, hadfelszerelési cikkeket csempésztek át s felejtettek célzatos késedelemmel a vereseknél. No meg a Kolcsak, Dutov, Denikin hadseregének desertőrei is a legjobb szállítók voltak. A felületesen és erőszakkal összefogdosott „önkéntesek“ túlnyomó százaléka hivatásos bolsevik volt, akiknek a sapkarózsája alatt már ott volt a véres csillag. Már régen, még 1917 végén belátta minden becsületes orosz hazafi, hogy csak rendes nemzetközi hadsereg tud náluk rendet csinálni. El is kivettek mindent, mind az antantnál, mind a központi hatalmaknál. Hivó szavuk azonban csak kiáltó szó maradt a pusztában. Az orosz értelmiséget a rendes hadsereg újoncozásáról a franciák beszélték le s a cseheket 1918 május 1-én leszerződtették egy évre. A hazaszállításra mintegy 50000 főnyi csehet vagoníroztak be, akiket hivatalosan Vladivosztokon keresztül a francia frontra szándékoltak küldeni. A németek erélyes közbelépésére azután Trotzkij a Penzától Vladivosztokig uton levő cseh transzportokat lefogatta, illetve a lokomotivokat lekapcsoltatta s a napi étkezést kiadni elfelejtették, úgy, hogy hetekig csak az amerikai veres kereszt élelmezte azokat. A csehek megunva a bizonytalan várakozást, mintegy vezényszóra lefogták az egész transzszibériai vasútvonalat s egy évig egész Kelet-Oroszországot és Szibériát kezükben tartották. Elszökdösés, fertőző nemi bajok a halálozás folytán számuk 30000-re csökkent s még igy sem tudtak velük elbánni. Ismerve a csehek gyávaságát, ha ők ily tiszteletre méltó eredményt értek el, mily eredményt tudna elérni egy jólvezetett, kellően felszerelt nemzetközi hadsereg. Épen a tizenkettedik órában kezd Európa komolyan gondolkozni azon, hogy a bolsevikok által összpontosított nemzetközi söpredék garázdálkodásának véget vessenek. A mi szomorú példánk, az ultimátumok küldése s a fegyvertelen hadifoglyaink halálra kínzása nagyon indokoltá teszi, hogy védekezzünk a bolsevizmus ellen. Korántsem azért veszedelmes ez, mert pestises ragályával megfertőzhet bennünket, hanem azért, hogy a faji vezetőknek a más országban élő fajrokonait a titkos destruálásra, korrumpálásra ösztönzi, akik Oroszországban a Jehova Ígérte világbirodalom első államát látják. Aki tud a sorok között olvasni megértheti, hogy minden nemzet sajtója nemzeti hősökként dicsőid a „kommiszarokat“. Minap olvashattuk egy hivatalos sajtóorgánumban, amely országunk elesettségét annak tulajdonítja, hogy itt „reglamán és disciplinán“ jár az emberek esze. Meg kell tehát mutatni, hogy a „reglamás és disciplinás“ hadsereg ütni is tud, ha rá kerül a sora. A rendcsinálás már az entente államok kölcsönös féltékenykedése és bizalmatlansága miatt is nemzetközi csapatokkal fog eszközöltetni, akiknek útja a legkönnyebb, legszebb diadal itt lesz. A szerencsétlen orosz nemzet értelmiségét, legjobbjait még csak az a remény élteti, hogy ezek a fölszabadító csapatok egyszer valahára megérkeznek. Minden virág, minden jó falat, minden csók, ölelés csak őket várja, olyan fogadtatást, ünnepeltetést még nem látott a történelem, de olyan fejedelmi gazdagságot sem, amiben lesz részük azon szerencséseknek, akiket a bevonulás ki fog tüntetni. Noha a száz és száz sebből vérző nemzetünk fiait kímélnünk kell a feladat megoldásával, de a magyar vitézi név hírneve megköveteli, hogy mi is okvetlenül részt vegyünk ebben az expedícióban. Engedjék meg önkéntes csapatok szervezését s meg vagyok róla győződve, hogy az orosz front legvitézebbjei fognak jelentkezni a legemberibb hadjáratra. Ha ezt megtesszük, nem szólva a becsületes katonai munkával szerzett érdem elismeréséről, a hálás orosz nép feldúlt otthonának újjáépítésénél való segítségünknek szóban ki nem fejezhető anyagi előnyeiről s az orosz nép szívéből folyó hálaérzet erkölcsi hasznairól olyan befolyásra tehetünk szert, amit nem képes pótolni semmiféle diplomáciai mesterkedés és bankmanőver. Hosszas barangolásaim alatt magam láttam, hogy mindenütt, ahova magyar a lábát tette, pár hét múlva vezető állásban volt, körülrajongva a vörösek és fehérek vezetőitől. Egyetemi tanárok, akikkel a szibériai földrajzi társasággal való alkalmaztatásom idején a múzeumban a fölolvasásoknál összejöttem, nem győztek eléggé csodálkozni azon, hogy a magyar miért mester mindenben, hogy oly játszi könnyedén tud dolgozni s a nyelvi nehézségeken olyan könnyen átvágja magát. Bizony eleget szégyenkeztem, hallván, hogyan tudott ez a nép ismeretlenül élni oly soká Ausztria egyik tartományaként. Ezt sehogyan sem tudták megérteni, sajnos, én magam sem. Még hízelgőbb volt a cári katonák és véres katonai komisszárok véleménye a magyar katonai erényekről. Magyarország gazdasági nápraállításánál katasztrofális lenne ezen gazdaságilag, erkölcsileg eléggé nem értékelhető szempontok figyelmen kívül hagyása. Nem nemzeti hiúságtól való megszédülés vagy a körülményeknek tárgyilagos igazságossággal való nem ismerése, hanem az én és más látni tudó bajtársaimnak megállapítása mondatja velem, hogy megfelelő háborús tapasztalattal rendelkező altisztektől, tisztektől vezetett, kellőleg fegyelmezett, jól táplált, kifogástalanul felszerelt, megfelelő utánpótlással rendelkező 3 magyar hadosztállyal meg lehet tisztítani Oroszországot és Szibériát a bolsevistáktól A rongyos, éhező, koldus hadifoglyok s a vörösök kezébe állott magyarok meghódították lelkében az egész orosz nemzetet s az oroszok tiszteletét és bámulatát vívták ki. A magyar hadosztály elindulásának hírére megremegne egész vörös Oroszország. Ha folyna is egy kevés magyar vér, de abból áldás és előny fakadna a koldussá tett szegény hazánkra s a belső rend is megszilárdulna s az itteni titkos és — ne áltassuk magunkat — a még mindig folyó belső bolsevista destrukció azonnal megszűnnék. A magyar szuronyok messze keleten vívnák vissza azt, amit nálunk a forradalom s a nyomán támadt elaléltság elvesztett. Hazafias hűségükben, faji önérzetükben kipróbált frontvitézeink fegyverrel állítanák vissza az ezer éves dicsőséget s öregbítenék a hagyományos magyar vitézségnek immár az egész világot bejáró hírnevét s újólag megmentené Európát a keleti rémtől, mint tette azt évszázadokon át annyiszor. Nyitott szemmel, lábhoz tett fegyverrel várjuk a jövőt s el ne mulasszuk kihasználni a döntő pillanatot, ami sokkal hamarább el fog érkezni, mintsem gondolnék. Dr. Lévay Ferenc. &/ Szeged, 1921 janár 16 .^i r21P'?' «gjg» MB^^i^^^£^33ggBM«kflll III l Előfizetési árak: E& erre 30 kor. — Félévre 180 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. im fclpWWKart 2 korona. Vasárnap KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kredóhivatal: Kálvaria-ucea 10. Telefon 153 szám A szegedi egyetem A kolozsvári egyetemi tanárok töbesége a szegedi egyetem ellen Ismeretes, hogy a debreceni egyetem legutóbb meghívást intézett a pozsonyi és kolozsvári egyetemekhez felszólítva a két egyetem tanári karát a debreceni egyetemmel való együttműködésre. Ama riadalomra, melyet e hít keltett Szegeden, mint megírtuk dr. Somogyi Szilveszter polgármester vezetésével küldöttség utazott fel Budapestre, hogy a kormány tagjai előtt újból hangsúlyozzák azt az országos érdeket, mely a szegedi egyetem mellett szól. A küldöttség a legjobb benyomásokkal utazott vissza Szegedre, mert nemcsak a miniszterelnök, hanem a kultuszminiszter is a szegedi egyetem mellett foglalt állást. Igaz ugyan, hogy Vass József dr. az új kultuszminiszter — bár elődje végleg Szegednek ítélte az egyetemet — határozatát a száműzött tanárok állásfoglalásától tette függővé. De minthogy a tudós Lechner profeszor szerint a tanárok többsége Szegedhez vonzódik, mindenki bizalommal nézett a többszörösen megígért szegedi egyetem, a város évszázados álma megvalósulása elé. Most azután jön a lesújtó hír, mely szerint a kolozsvári tanárok többsége a debreceni meghívás mellett foglalt állást. Alig merünk hitelt adni e hírnek és képtelenségnek tartjuk azt az okoskodást, mellyel ezt az állítólagos döntést indokolják. Azt mondják többek között, hogy új egyetemeket alapítani a mai viszonyok mellett, a kulturális vonal sülyedését jelentené, mert nincs elég tanár a rendelkezésre és a dologi feltételek is hiányoznak a tudományos munkához. Nem lehet és nem szabad rosszul felszerelt csonka egyetemeket a külföld elé állítanunk. Későn kapván e hírt ezúttal nem foglalkozhatunk azzal érdeme szerint, de ha a hít megfelel a valóságnak, bízunk abban, hogy az efféle érvelésre megfelelnek azok, kiknek ajkáról oly sokszor és annyiféle formában elhangzott az ígéret, mely szerint az egyetem csakis Szegedé lehet. ifi. évf. 12. sz. Mmmi Nem! Óriási sikert aratott a Az előadások 3, fél 5, és 8 órakor Széchenyi-moziban a Lengyelvér. Ss-tissco Jegyet váltani az elővételi pénztárnál, kezdődnek. Az első része Kakukfiók címmel még csak ma és holnap van műsoron.