Szegedi Uj Nemzedék, 1921. június (3. évfolyam, 121-145. szám)
1921-06-10 / 129. szám
Szeged, 1921 junius 10., péntek. Ára 2 korona. Illik évfolyam, 129. szám. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára : Egész évre . . 480 — , Fél évre . . . 240.— „ Negyed évre . 120.— , egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadók iratai: Szeged, Kálvária utca, II. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részv.Társ. Nem! Nem! Soha! Békét hoz-e a „jogerős béke“? Most, hogy a francia kamara ratifikálta a trianoni okmányt, a magyar békeszerződést az antant nemsokára végre fogja hajtatni. Hogy ez mit jelent, nem célunk most részletezni, csak azt jelezzük előre, hogy a végrehajtás folyamán fog csak kitűnni, mennyire nem tökéletes munka ez a békeszerződésnek csúfolt okmány. Az angol parlamenti tárgyalás alkalmával szellőztették azt, hogy a feltételek diktálásába az angol nemzet nem folyt be. Azokért a felelősséget a franciákra hárították. Briand erről nem beszélt ugyan, de a francia népnek háláját fejezte ki a trianoni békeszerződés létrejötte körül kifejtett munkáért — Oláhországnak! Nos, azt hisszük, ez épen eleget mond! Tisztában lehetünk ezután azzal, hogy a feltételeket, amik leamputálják kezünket-lábunkat, amelyek a csonkán maradt testet gúzsba kötik, tulajdonképen kik diktálták. Nekünk ugyan ez nem újság és csak azért szögeztük le ezt, mert az antantállamok kormányférfiainak hivatalos nyilatkozata. Elismerik, hogy a béke fércmunka és mintegy mentegetődzésképen áthárítják a felelősséget az értelmi szerzőkre. Hogy ezt nem teszik nyiltan, természetes, aminthogy természetes Briandnak az a kijelentése is, hogy: „Magyarország békében és virágzásban élhet majd, ha nem vezetteti magát a bosszúállás hátsó gotdzatától, ha nem lát ellenségeket új határain túl és ha nem akarja visszaállítani a régi Magyarországot.“ Hát megnyugtathatjuk Briand urat, hogy a bosszú gondolata távol áll a magyar nép lelkivilágától. A „ciné mintye“ nem a magyar nép lelkében gyökerezik. A mi bosszúnk a kisantant soha meg nem nyugvó lelkiismerete! Az az örökös rettegés, ami a bűnöst, akiben el nem törölhető az örök igazság sújtó kezének tudata, soha el nem hagyja. Mi nem bosszút akarunk mi. Briand! Mi élni akarunk mint nemzet, ezeréves nemzeti múltúnkhoz és életerőnkhöz, élni akarásunkhoz méltón! Olyan egészséges életet akarunk élni, amilyen élethez a nemzetünk testében rejlő erő jogot ad. Ha ez az erő, ami a csonka testünkben is él, rettegésben tartja a szétmarcangolásunkban bűnösök lelkiismeretét, nem a mi bűnünk, hanem az ő büntetésük! A magyarság ugyan a keresztény erkölcsi alapra helyezkedett, de annak a krisztusi erénynek gyakorlását józan fejjel nem fogja tőlünk várni senki, hogy azokat, akik életünkre törnek, testvéri ölelkezéssel fogadjuk keblünkre. Azt hisszük, hogy Briand úr, akit a nagy revanche gondolatának a légköre nevelt politikussá, maga sem hiszi, hogy egy nemzet önként lemondjon mindenről, ami életének alapfeltétele s nagylelkű gesztussal megbocsásson mindent, amit ellene vétkeztek. De éppen ez az, amit meg kell fontolnunk! Briandnak ez a kijelentése a diplomácia nyakatokért nyelvéből józan magyarságra fordítva ezt jelenti : Magyarország ne várjon semmi jót ellenségeitől. Ne higgye azt, hogy az antant a hóna alá nyúl, mert az antant nem akar, de nem is tud segíteni! Ez majd a béke végrehajtása folyamán fog kitűnni, de ki fog tűnni majd különösen a portorosei tárgyalásokon. Az antant minden reményét most már csak az utódállamok gazdasági vérkeringésének megindításába helyezi. A politikai közeledés, a „dunai konföderáció“ teljes csődöt mondott. Közeledés helyett létrejött a kisantant, a félelemből fakadt dacszövetség a félholtra szabdalt Csonkamagyarország ellen. Most majd megkísérlik a gazdasági kapcsolatot az utódállamok között. Lloyd George már nyilatkozott is az antant terveiről: minden vámsorompó lerombolását kívánja az utódállamok között. Majd meglátjuk, hogy a kisantant ezzel a tervvel szemben hogy fog viselkedni! Mi tudjuk, hogy Magyarországezeréves határai között ideális a gazdasági egység, amelynek megbontása a természet ellen való bűn. Ebben a gazdasági egységben meg voltunk ezer éven át úgy, hogy legutóbb — küzködve bár — még az osztrák tartományokkal közös vámterületen is éltünk. Mi nem fogunk ettől a kívánságtól megijedni. Úgy látszik az antant is rájött már, hogy ez a gazdasági egység, amit a Kárpátok koronája foglal be, büntetlenül meg nem bontható. Kiváncsiak vagyunk azonban, hogy a szomszédaink háborgó lelkiismere mit fog szólni Lloyd George kívánságaihoz ? Megint ki fog majd tűnni, hogy nem a mi hosszú gondolatunk állja útját a mi további békés, „virágzó“ életünknek, hanem ez a kontár fércmű, amely most már „jogerőssé“ vált. A végrehajtás során egyéb lehetetlenségek is sorra napvilágra jönnek majd, amik nyilvánvalóvá teszik, hogy az antant akkor sem segíthet a dolgokon, ha véletlenül akarna is. Mi várhatunk — ezeréves küzködésünk megtaníthatott rá, hogy azé a jövő, aki jobban győzi türelemmel. Nem mi fogjuk Középeurópa békéjét felborítani, felborítja majd ez a „béke“, ammely a kisantant gyötrő lelkiismeretének élő vallomása. Rr. Nemzetgyűlés A kultusztárca költségvetésének tárgyalása Szerda délutáni ülés A nemzetgyűlés délutáni ülését Kenéz Béla alelnök egynegyed 5 órakor nyitotta meg. Sziráky László szólalt fel elsőnek, aki utalt Magyarország nehéz helyzetére, amelyből a múltban különösen a kisgazdák vették ki részüket, ennélfogva indokolt a mezőgazdasági kérdések fellendítése. Örömmel veszi tudomásul a miniszter abbeli törekvését, amely a kopár területek befásítására vonatkozik. Nem lát intézkedést a tenyészállatok védelmére. A méhészet felkarolását a miniszter figyelmébe ajánlja. Utal a kisbérletek nagyobb mértékben való megvalósítására. Mintagazdaság felállítását sürgeti. A költségvetést elfogadja. Utána Kuna P. András szólalt fel. A bérlőkre hívta fel a kormány figyelmét. A béremelések tényleg nagyon aránytalanok. Ez a költségvetés a múlté és annak reményében, hogy a jövő költségvetésünk talán valamivel kedvezőbb lesz, kéri a költségvetés elfogadását. (Éljenzés és taps.) Ezután általánosságban elfogadták a földművelésügyi tárca költségvetését. Széchenyi Viktor gróf határozatára vonatkozólag nagyatádi Szabó István miniszter kijelenti, hogy a maga részéről azt elfogadja. Vass József kultuszminiszter Széchenyi határozati javaslatának a kultusztárcát érintő részeire megjegyzi, hogy a kultuszminisztériumban a közoktatásügyi reform kidolgozás alatt áll, azonban nem tudja megígérni azt, hogy a határozati javaslatban jelzett két hónapon belül az elemi oktatást, illetve a tanítóképző intézeteket a megváltozott viszonyoknak megfelelően átszervezi. Az egész közoktatásügyi reformot a legnagyobb higgadtsággal kell kezelni és nem lehet azt záros határidőn belül végrehajtani. Elnök felteszi a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a határozati javaslatot. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadja. Ezután áttértek a földművelésügyi tárca költségvetésének részletes vitájára, amelyet a Ház el is fogad. Ezután a kultuszminiszteri tárca költségvetésének vitája során elsőnek Csukás Endre szólalt fel. Nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy a falvakban a népnevelést helyreállítsuk. Egyetlen egytárcának élére sem kell a jelen körülmények között olyan férfiú, akinek annyira a szívén és lelkén kell a tárcát viselnie, mint a kultuszminiszternek, mert neki nemcsak számokkal, hanem szívvel és lélekkel kell felvenni és kezelni tárcájának minden ügyét és meleg érzéssel kell annak minden részét viselnie, mert az ifjúság lelki melegéről és érző szívéről van szó. Ezt tapasztalom a miniszter úrnál is és tudom, hogy ő a falu iránt meleg együttérzéssel és szimpátiával viseltetik. Amidőn a falu kultúrájáról szól, ki kell térnie a megszállott területeken lévő egyetemek sorsára is, amelyek könyvtáraiknak és felszereléseiknek nagy részét ott hagyták. Ezeknek az egyetemeknek új felszerelésekkel való ellátása lehetetlen akkor, amikor a falvak iskolái teljesen elhanyagolt állapotban vannak. Amidőn egy tanító 80—100 gyermeket tanít összezsúfolva egy teremben, nem tartja tovább helyesnek, hogy új középiskolákat létesítsenek. Ipariskolákra és erdőiskolákra van szükség. Mindenben praktikumra kell helyezni a fősúlyt, hogy intelligens gazdákat és iparosokat tudjunk nevelni. Ezután beszél a felekezeti és községi tanerők fizetésrendezéséről, hogy azok éppen úugy díjaztassanak, mint az államiak. Ezután beszélt a nyugdíjas tanítók járulékainak késedelmes kiutalásáról s kéri ebben a tárgyban a legsürgősebb intézkedést. Ezután a közpapságról beszélt. A közpapság volt úgy a háború előtt, mint alatt, majd a proletárdiktatúra bukása után az egyik igen fontos államfentartó elem. Kéri a minisztert, hogy a közpapság érdekében ne ragaszkodjék a törvény rideg álláspontjához és a drágasági illetékek megállapításánál a papokat megillető holdaknál ne a holdak száma, hanem a földek haszna szolgáljon alapul. A költségvetést elfogadja. Mielőtt áttérnének az interpellációk tárgyalására, az elnök napirendi javaslatára kimondotta a Ház, hogy legközelebbi ülését június 9-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja, amelynek napirendjén a költségvetési javaslat vitájának folytatása szerepel. Birtha József az első interpelláló: Interpellációjában kérdi a külügyminisztert, hogy hajlandó-e közbelépni a felvidéki reformátusok érdekében és a békeszerződés pontozatai értelmében a nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és vallásszabadságának biztosítására mindent elkövetni. Az interpellációt kiadták a külügyminiszternek. Több interpelláció törlése után az ülés fél 9 órakor véget ért. Csütörtök délelőtti ülés A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium tárcájának költségvetési vitája következik. Első szónok Gerencsér István: — A magyar politikának a magyar kultúra iránt nem volt meg a kellő érzéke. Ennek hátrányát most látjuk. Egész népoktatásunkat át kell alakítani. Kötelességünk az ifjúsággal megismertetni a háború történetét s a gyilkos trianoni békeszerződést. Ez olyan kötelesség, mely alól kitérni nem lehet. A háború történetét azonban nem olyan beállításba kell tartani, mint ahogy azt Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő itt előadta, nem úgy, hogy mi már 1915-ben tudtuk, hogy a háborút elvesztettük, mert ez nem áll. Akik a fronton voltunk, erősen reménykedtünk, hisz mindenütt ellenséges területeken állottunk. Ezután indítványt nyújt be, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a köz