Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-03-26 / 25. szám
tekben igen terhelő lehet s tán szüségtelen is. Nagy előny azonban az, hogy ily kölcsönöket a bank csak egyszerű utalványokra nyújt s igy a váltóknál minden 3 —4 hóba előforduló bélyeg kiadások megkiméltetnek. A bel és külföld bármely nevezetesebb piaczán pénzek utalványozása és kifogástalan váltók behajtása, az V. főpont alatt jelölt üzletág, s mind a kereskedelemben, mind magánosok részére nevezetes előnyöket nyújthat előforduló esetekben, a bank segédkezése. A bank továbbá nagyobb összegű kölcsönöket eszközöl testületek és magánosok részére s mint közvetitő már öszszeköttéseinél fogva is jelentékeny szolgálatot tehet vidékünknek. Végre elfogad a bank letétbe cse-sekélyebb térfogatú értéktárgyakat s azoknak sértetlen megőrzéséértfelelősséget vállal. Jó sikert óhajtunk e sokoldalú vállalatnak s vajda városunk s vidékének is meghozná a remélt eredményt. Midőn valamely városban egy már ugyanott létezett vállalattal hasonnemű jön létre, önként azon a kérdés merül fel, ha váljon a verseny előnyére szolgált a közönségnek s hátrányára , a már fennállott s újonnan létesült intézetnek. A közönség a versenyben mindig nyer s itt is számokban kimutatható haszon mutatkozik részére, mert a bank legmagasabb leszámítolási kamatai 8 */2 % s a helybeli takarékpénztár eddig 10 °/o ily kamatait máris 9 °/0-ra szállította. Hogy a versenyző felek illetőleg a két pénzintézet, mily hatással lehetnek és kell lenniük kölcsönösen egy más üzletére, erről, — ha szabad*) lesz — a jövő számban fogok elmélkedni. Egyszerű történet. (Durand után francziából.) N. asszonyság, egy ifjú özvegy, a divat s a finom szokások pontos követésében tünteti ki magát. — N. asszonyságnak van egy sógornéja, szinte özvegy, mint ő s ugyanazon nevet viseli ; két egy testvérhez mentek nőül; eme sógorné egy falusi kis házban lakik, Bourgogneban. — A nyár kezdetén, a párisi nő el akará hagyni Párist, mint a többiek, más részről, a falusi nő kívánkozott erősen a fővárosba, mely ez időszakban el volt lepve a vidékiektől. E kettős óhajtás könnyen és kényelmesen vala eszközölhető s nem is sokba került. Egész egyszerűen csak helyet kelle cserélni. A párisi nő berendezkednék Bourgogneban, hol a házi asszony tiszteit töltené be, mig a falusi Párisban foglalná el sógornéja lakosztályát s élvezné az ezen lakáshoz kötött előnyöket. Semmi okosabbat sem gondolhattak volna ki, mint ezen cserét, mely három holnap múlva érné végét. A falusi nő sietett Párisba jutni, s a párisi rögtön a vidékre utazott. Egyiknek megérkezése, s a másiknak elutazása között csak annyi időt vett magának a két sógorasszony, hogy sebtiben némi utasításokat adtak egymásnak , pár bizalmas szót váltottak. — Nem számítasz arra, hogy újra férjhez menj ? — kérdé a falusi, kiből a kíváncsiság nyíltan s minden utógondolat nélkül tört ki. — Szándékom, felele a párisi, —s néked ? — Nékem is. Oly kevés segédforrása van az embernek itt falun, annyira unja itt magát az ember, hogy egy férj csaknem nélkülözhetlen valami. — Párisban nem kevésbé szükséges a férj, — nem azért, hogy az unalmat űzzük, hanem, hogy támaszul és fényűzési eszközül szolgáljon. — S van valakire kilátásod? — Igen, egy kaland. Egy barátném van, ki ez évszakot a bádeni fürdőben tölti. Újság után tudakozódott nálam , írtam neki ; ő megmutatta levelemet egy fiatal német herczegnek, ki el len ragadtatva izmodorom és szellememtől. Ajánlottak neki, hogy személyileg sem volnék rész s elkezdett imádni azon képből, melyet felőlem — kétségkívül hizelgőleg állított eléje az én kitűnő barátném. Tudósit, hogy a herczeg a jövő télen Pakisba jön, azon szándékkal, hogy engem meglásson s nálam tisztelegjen. Szeretetre méltó, nőtlen, házasodni készül : ime már egészen útban vagyok herczegnévé lenni. — Bámulandólag ! — fogadd szerencse-kivánatomat. A mi engem illet, az enyém nem oly regényes és nem oly fényes. Egyik nagybátyám, ki megyénk székvárosában lakik, a város leggazdagabb jegyzőjével akar elvétetni. — Egy jegyzővel ! Hisz ez igen jó párti! — Igen, kétségkívül, ki vagyok vele nagyon békülve. Még nem ismerem leendő házastársamat, de igen jó híreket hallottam felőle. Párából visszatértemkor meg fogom látogatni nagybátyámat, ki jelenleg a poréméi fürdőt használja, — a találkozás megtörténik, — tetszeni fogok, — reményiem, s a lakodalmat valószínűleg megüljük azon időben, midőn te a két sógorné, miután kölcsönösen szerencsét kivántak a boldogsághoz, mely reájok várakozik, elvált egymástól. A falusi elkezdte látogatni Páris emlékeit, látványságait és csodáit, átadván magát tartózkodás nélkül kíváncsiságának, csodálkozásának és bámulásának, a párisi birtokába véve annak falusi lakát és gyönyörteljesen élvezé a nyugalom és magány bájait, megtartván, a mennyire lehetséges vala, falusi elvonultságában a finom szokásokat, melyek második természete a divathölgynek. Eddig minden jól ment. De a jegyző, kinek a falusi nőt kelle elvennie, értelmes és helyes tapintatú ember lévén, azt gondolta, hogy a házasság fontos dolog, s hasonló körülményekben nem járhat el az ember elég óvatossággal. A nagybátya dicséretei nem látszanak előtte kielégítő bizonyítéknak és nem bízott a szép látszatokban, melyekkel egy nő fel tudja magát ruházni, ha férj után veti ki hálóját. Hogy rá ne szedessék, mondá magában, legjobb lesz önmagának, ismeretlenül szétnézni. El fogok tehát menni titokban N. asszonysához, véletlenül fogom meglepni; nem tudva, ki vagyok, nem áll majd érdekében engem megcsalni ; olyannak fogja magát mutatni, amilyen, s én tudni fogom magam mihez tartani. Ezen, az okosság által javalt szándék, a mint megfogamzott, azonnal véghez jön vive. A jegyző kiment a faluba s egy szép reggelen raegérkezék a falusi lak elé, melyben ideiglenesen a párisi nő lakott; átfutotta eszében a mesét, melyet előre kigondolt látogatása igazolására, s incognitóságának kedvező színben feltüntetésére, midőn egy dallamos hangot hallott, mely Rossininek egy művét éneklé. — Egy perczczel a dal megszűnte után az ajtó megnyilt s egy tiszteletre méltó lelki atya lépett ki a házból. A jegyző feltartóztatás monda : — Szabad kérdenem, szerénytelenség nélkül, atyaságodat, hogy NI. asszonyság-e az, ki az elébb ezt az olasz dallamot dalolta? (Vége köv.) 98 — A székelyföldi királyi adomány, és a székely örökség (Két ellentét.) A székelyföldi királyi adomány kifejezést a székely örökségi törvények alapján érteni nem lehet ; mert székelyföldön, hol a fejedelemnek királyi joga soha sem volt, eredeti adomány nem létezhetik; adomány pedig, fejedelem és alattvaló közt, királyi jog nélkül nem képzelhető: a mi adomány létezik, az uj adomány czime alatt van; de a székelyföldi uj adományt meg kell különböztetni a megyei uj adományoktól, mindkettő különböző kútfőből származván. Az első törvényeken, az utóbbi önkényen alapszik. — Lássuk azért a megyei uj adomány eredetét, módját, alkalmazható-e az a székelyföldre? A megyében az uj adomány az előbbeni törvényes adománynak, vagy szerződésnek ismételt megerősítése ; annálfogva ott az új adomány mindenkor előbbeni adományt, vagy szerződést föltételez; de én a székelyföldre, hol eleitől fogva csak székely örökség volt és van, nem alkalmazható, minthogy pedig a megyében a birtok törzsökös jogát csak eredeti adománylevéllel lehetett törvény előtt bebizonyítani, az pedig tűz, hadjárás, vagy egyéb szerencsétlenség által elveszett: igen keserves lett volna, hogy a birtokos saját hibáján kívül esett történet miatt ősi birtokától megfosztassék , hogy ez eltávoztathassék a Verb. II. 77. T. 1-ső §-a, ugyanaz Approb. Const. IV. T. 13. T. 2-ik Art nyomán tartoztak a fejedelmek, uralkodói kötelességeknél fogva, azoknak, kiknek leveleik had, tűz, vagy egyéb szerencsétlenségek miatt elvesztenek, uj adomány-levelet adni. Ennek nyomán az 1791- beli országgyűlés a 35-ik articulusánál fogva meghatározta, hogy a kik az 1784-beli oláh zenebena, vagy a törököknek Erdélybe (Hátszeg*) Szabad Szerk. vidékére) beütések alkalmával leveleiket elvesztették, megbizonyitván királyi könyvekkel, pere levelekkel, káptalanok, konventek levéltáraival, sőt emberi bizonyokkal leveleiknek megvoltát s elvesztét, a fejedelem ezeknek ez elveszett levelek tartamához alkalmaztatott uj adomány-levelet adjon minden dij nélkül. Ily esetekben is a székelyföldön nem volt uj adomány-levélre szükség, mert a fiskus nem szólíthatott senkit is produktiora, hogy jószágát mutatná meg, minélfogva bírja ; egyesek ellen védte a birtoklás és időmúlás; mert székelyföldön nem lévén eredeti adomány, hanem csak tiszta székely örökség, arra nem lehetett tiszta adománylevelet venni. A fejedelem a megyében 1848 előtt négy czim alatt örökösödött alattaival birtokában ; de ezen czimek a székelyföldre nem voltak alkalmazhatók; örökösödött tehát 1) Hitlenség által, a székely pedig hitlenség bűnében sem vesztette el jószágát, hanem a Verb. III. t. 4. T. 3. §-a szerint feje elüttetvén, jószága szállott atyafiaira. Ez alól egyetlen egy kivétel van a történet könyvében: Béldi Pál nótáztatása, az is az Apafii gyöngeségéből történt, hogy féltett fejedelemségét annál inkább állandóvá tegye. ( 2) Magszakadás által, székelyföldön pedig a magvaszakadt székelynek örököse lett a szomszéd ; a fejedelem, vagy fiskus soha sem örökösödhetett ; példa sincs reá, sőt I. Rákóczi György 1636-ban január ЗО-án kiadott kiváltságánál fogva székelyföldön a magvaszakadás kihirdetését is örökre megtiltotta, ezen szavakban. ..Hogy „ennekutánra soha, akármely magvaszakadottnak „magszakadását a székelyek között kihirdetni és „végrehajtani ne lehessen, sőt azon rangvaszakadottnak javaiban a mi, vagy maradékaink erdélyi törvényes fejedelmek számokra, valamely „iktatás, vagy foglalás ne lehessen, vagy tétethessen, hanem a magvaszakadottnak javai mind „két ágon lévő maradékaira, az ő régi szokások „és szertartások szerint szálljanak és menjenek által.“ Ez azt bizonyítja, hogy székelyföldön donationalis jószág nem lehet; mert ha egyszer a fejedelem uj adományt adott, az abból reá háramló jogát meg is szüntethette, tehát csak egyféle birtok van, t. i. székely örökség. 3.) Szerződés által, Approb. Const.II. R. 8. T. 4. Art. úgy a Comp. Const. IV. R. 12. T. 15. Art. szerint, midőn t. i. a fejedelem valakivel valamely jószágot cserél vagy valakitől vásárol, vagy midőn valaki jószágát örökre eladja, magának semmi jogot fenn nem tart, mely eset