Székely Hírmondó, 2018. május (23. évfolyam, 80-99. szám)
2018-05-02 / 80. szám
SZÉKELY Hírmondó 2018. MÁJUS 2., SZERDA Biztos, hogy ez még sport? Az oroszlánnak sokkal vékonyabb ketrece van az állatkertben, mint amilyet az idegen szurkolóknak csináltak a sepsiszentgyörgyi stadionban (és nem csak). Nem volt elég! Olyan dupla vinklivasakkal megerősített, oldalra kihegesztett vaskeretek, hogy egy kisebb harckocsival nem lehetne áttörni rajta. De nem volt elég! Mert ha tízen-tizenöten felcsimpaszkodnak egy háromméteres kerítés tetejére, és azt percekig rángatják, előbb utóbb engedni fog valamelyik oldala, és onnantól már az övék a „győzelem". Ismét sikerült letépni, szétverni valamit, tönkretenni, eltaposni, amit más felépített. Buli van! Ja, hogy közben van egy futballmeccs is? Az kit érdekel? Csak törjünk, zúzzunk, randalírozzunk - abban van az élvezet! Szerezzük meg a másik zászlaját, mert akkor - a hagyomány szerint - fel kell számolni az ellenfél szurkológárdáját. Megérne egy tanulmányt, hogy miközben több száz ember kap pénzt azért, hogy fenntartsa a rendet, hogyan sétálhatott oda egy Dinamó-drukker a pályának velük pontosan az ellenkező oldalon lévő Székely Légióhoz, téphette le a kerítésre rögzített magyar zászlót, és azzal bő száz métert futhatott a pályán, anélkül hogy elkapják? A televíziók reakcióján már nem is csodálkozunk: fél délután az ment, hogy egy szentgyörgyi szurkoló futott oda a dinamósokhoz, és magyar zászlóval „provokálta a békés bukarestieket". Aztán, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egy Dinamó-ultra az illető, akkor a két hír párhuzamosan futott: egyikben azt mondták, hogy helyi volt, a másikban, hogy bukaresti, csak azért, hogy a zavar lehetőleg fennmaradjon. Tény, hogy teljes tüzérséggel dolgoznak azon, hogy végre sikerüljön megdönteni azt az elterjedni látszó tételt, miszerint itt civilizált emberek, horribile dictu, normális sportkedvelők élnek. Ezek után minden esély megvan arra, hogy a Sepsi OSK- ra példás bírságot szabjon ki a szövetség - elvégre éppen mi elégedetlenkedtünk legutóbb, hogy túl enyhék a büntetések. Most már csak azt a kérdést kellene tisztázni: van még köze ennek a játéknak a sporthoz? Jobban odafigyeltek a kereskedők Rendben volt a kaja Nem találtak romlott, közegészségre káros élelmiszert az ellenőrök - tudtuk meg az élelmiszerbiztonsági főfelügyelőtől AKTUÁLIS 2 Beszélgetés Molnár Imolával, a baróti unitárius egyházközség új lelkészével A bizalom a legfontosabb Molnár Imola, a baróti unitárius egyházközség új lelkésze 1987- ben született Felsőrákoson. Szülőfalujában, majd Baróton tanult, a középiskolát Székelykeresztúron, az unitárius kollégiumban végezte, aztán a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karán folytatta tanulmányait. A négyéves alapképzés után másfél évet Bölönben volt gyakorló teológus, 2013-ban Nagyváradra került, ahol előbb egy évig segédlelkészként, majd rendes lelkészként szolgált. 2018 februárjában, meghívás útján a baróti unitárius egyházközség lelkipásztorává választották, első istentiszteletét éppen húsvét vasárnapján tartotta. Arra kértük, beszéljen röviden életútjáról, a lelkészi hivatásról, elképzeléseiről. Böjte Ferenc - Mikor fogalmazódott meg önben a gondolat, hogy lelkész legyen? - Gyermekkoromban nem volt határozott elképzelésem arról, hogy felnőttként milyen munkakörben szeretnék elhelyezkedni, a lelkészi pálya lehetőségén úgy 17 éves korom környékén kezdtem gondolkodni. Mindenképpen azt szerettem volna, ha majd emberekkel foglalkozom, ha olyan munkahelyem lesz, ahol az előtérben az emberi kapcsolatok vannak, ahol a kölcsönös munka során értékeket lehet átadni, és befogadni. Konkrétan székelykeresztúri diákéveim alatt láttam át azt, hogy az egyházi munka teljesen hozzáillik ehhez az elképzelésemhez. - Milyenek voltak a nagyváradi évek? - Egy 140 fős unitárius szórványközösségnek voltam a lelkipásztora, ez a kis közösség a megmaradni akarásban, az egyházi élethez való ragaszkodásban példaértékűt mutatott. Nagyon jó volt az együttműködésünk más felekezetekkel, a mintegy 13 ezer reformátussal és 10-11 ezer római katolikus hívővel, de más magyar és román felekezetekkel is. Ünnepeket együtt tartottunk meg, közös kulturális programokat szerveztünk, de említhetem az ökumenikus imaheteket is. Ugyanakkor számomra a kapcsolatépítés szempontjából is kiváló hely volt Nagyvárad. - Hogyan fogadta a baróti gyülekezet meghívását? - Örvendtem neki. Nagyváradi éveim alatt több meghívást is kaptam más gyülekezetekbe, de úgy gondoltam, csak akkor megyek el onnan, ha valahova, szülőföldemhez közel hívnak. Unitárius lelkipásztorként az embernek vállalnia kell azt, hogy oda megy, ahova kihelyezik, elmozdulni akkor lehet, amikor lehetőség van rá. Mindenhol vannak előnyök, hátrányok is, az ember természetétől, értékrendjétől függ, hogy melyiket hogyan éli meg. - Új szolgálati helyén mit tart majd szem előtt? - Mindenhol elsősorban a gyülekezet jellege a fontos, ennek függvényében lehet olyan programokat, tevékenységeket szervezni, melyek aztán a gyülekezet hasznára, javára válnak. A hagyományos egyházi szolgálat mellett fontosnak tartom a családlátogatásokat, a gyermekekkel, fiatalokkal való foglalkozást is, de azt szeretném, ha minden korosztály találna valami magának valót az egyházi tevékenységekben. Az újítások sem tetszhetnek mindenkinek, ugyanakkor az sem, ha mindig csak a régihez, a megszokotthoz ragaszkodunk. A lényeg, hogy a hívek érezzék magukénak az egyházközséget, az abba befektetett munkájuknak legyen elismerése, az egyházközség fogalma ne egy alkalmi valamit, hanem az állandó otthonos helyet, az együtt megélt szép pillanatokat jelentse számukra. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a különböző felekezetetekkel való közös alkalmak is építően nyilvánulhatnak meg az emberi viszonyokban, sok mindent el lehet érni, ha a lelkészi szolgálat során erre is figyelmet szentelünk. - Említette a fiatalokat. Ők hogy viszonyulnak az egyházhoz? - Az elmúlt években sok gyerek- és felnőtt táborban vettem részt, ezek arra is jók, hogy a fiatalok elképzeléseivel, igényeivel ismerkedjenek a lelkészek, a gond az, hogy a hiányos eszköztár miatt ezeket nem mindig lehet megvalósítani. Konkrétum például a fiataloknak az egyházhoz való viszonyulása. Nem úgy tapasztalom, hogy ne lenne hitük vagy igényük, csak sokszor a megfelelő formát nem találjuk, melyben ők a hitüket megélhetik. Kölcsönösen időt kell adnunk egymásnak, de türelemmel minden megvalósítható. - Zárógondolatként: mit üzenne röviden a baróti unitárius egyházközség tagjainak? - Minden új időszak elején vannak tervek és nyilván vannak fenntartások is. A tervek megvalósulásához idő kell, türelem és gondviselés jó sok. Számomra a hangsúly a közös munkán van, amit szeretném, ha egyszerűen, nyíltan, szeretettel végeznénk, s akkor biztos az eredmények sem maradnak el.« Az előző évek során tapasztalt „piszkosságok”, no meg az idei igencsak kisszámú rendellenesség tükrében elmondható, hogy a Szent György Napokon élelmiszert forgalmazó kereskedők egyre öntudatosabbak - állítják az illetékes hatóságok. Tinea Teddy Mint arról már korábban beszámoltunk, a Kovászna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság munkatársai április 24. és május 15. között tematikus ellenőrzéssorozattal igyekeznek elejét venni a meleg idő beköszöntésével gyakoribbá váló élelmiszermérgezéseknek. A Szent György Napok alatt élelmiszert forgalmazók is célkeresztbe kerültek, mi pedig ezen ellenőrzések eredményességéről érdeklődtünk Dr. Sikó-Barabási Sándor az igazgatóság vezetője tegnap kifejtette, nem bukkantak olyan megbotránkoztató rendellenességekre, mint pár évvel ezelőtt, amikor egy kereskedő nejlonzsákban, a napon tárolta a nyers halat és más húsféléket. - Kisebb szabálytalanságokat találtunk, amelyeket a helyszínen orvosoltunk: akadt, akinek hiányzott az igazgatóságunktól igényelhető engedély, de ezeket időközben kiváltotta. Egy kereskedőnek nem működött a hűtőszekrénye, nem volt áram alá helyezve. A vállalkozó erősítette, hogy ez lehetetlen, ám végül elismerte, hogy valószínűleg elfelejtette működésbe hozni - részletezte dr. Sikó.