Székely Lapok, 1907. szeptember (47. évfolyam, 199-223. szám)

1907-09-01 / 199. szám

2-ik oldal­­ képű ködmönös magyar emberekkel, kik mind kivándoroltak ebből a Ká­naánból Amerikába, az idegölő, sor­vasztó, erős munkát követelő Ameri­kába dolgozni. Ha ezt a sok munkás­kezet itthon tudnák tartani, a mun­kaadó is olcsóbban kapna munkást, a munkás sem vándorolna ki munka­hiány miatt, csodálatos dolog, hogy ezt a magyarok nem látják. Üzleti nyelven szólva, az egész or­szág kitűnő vállalkozás, jó kezekben busásan meghozná a kamatait, de is­ten­ tudja miért nem prosperál most? Én azt hiszem, nevelni kellene ezt a népet, önérzetes, intelligens mun­kássá s akkor nem a Gunard Line csinálna kitűnő üzleteket, de a szép Magyarország ! utat ugorjuk át s telepedjünk le az Édes­forrás Mis közelébe, ahol a nagyváradi Hamza Gyuszi mámorba varázsló muzsi­kájára szilaj tánchoz lát az aranyifjuság, mig a szép asszonyok lebilincselő csapata dr. Nagy Józsefné, dr. Szász Károlyné, Hints Zoltánná, dr. Ladányiné, az álom­szerűen szép Kelemen Margit kart karba fűzve dudorásszák a „Víg özvegy" cukros vágykeltő valcerét. Itt a jókedv, a dévai tréfa, a tarka öröm ütött tanyát, Erősdy Sándor elfelejti az egy éves Kálváriát, s csupa színes elmés­­ség és sziporkázó ötlet. Nagy József alis­pán egy fatörzsre ül s galkonyi testőrség­­ként fonja körül egy folyton szélesedő, ha­talmasodó hullámgyűrű, melyben Avédik Simon kúriai biró, Sebess Dénes tábla­­biró, dr. Molnár Gábor és Rosnyay István főszolgabirák, Jeney Jóska és Szekeres János, Ladányi főorvos s még többen vál­takoznak. A ragyogó arany nyilakat lövöldöző au­gusztusi nap veszti már harci kedvét s bágyadt mosolylyal dűl a biboros felhő párnák Ifi­ás csipked­iszére A fenyőrenge­teg rejtelmes belsejéből nesztelenül, tapo­gatózva surrannak elő az alkonyat sejtel­mes árnyai. Jön az est, frissül a levegő, pakolnak a szobalányok, s Harazáék is rágyújtottak a „Bob herceg* kardkivonó indulójára, melynek izgató ütemeibe bele­harsan egy-egy messze csendülő „Hurráh* kiáltás. A felhőkkel ölelkező hegyek smaragd­zöld csizmás lábainál álmos szender közt piheg Borszék. A csillogó fehér ezüst vá­szonhoz hasonlatos hegyi utón csattogó jókedvvel halad a fűszeres hangulatú, bo­hém társaság. Fiatal fenyőfabottal kezé­ben, mintegy pásztorlányka XV. Lajos udvarából, imbolyog Margit asszony této­vázva, valamit nagyon fürkésző szemmel. A hold ezüst szálai gyémántosra fényesi­tek dus haját s ő halkan szólt oda a ci­gányoknak , az alispán kalapomhoz ró­ , í­zsát tett . . . Miért is van az, hogy az a boldogság, j­­ ami már elrepült.­ ­ A „Szabadság“ újabb meséje. Megint kacsázik, még­pedig haladó­párti furfanggal. De hiszen ez ismeretes dolog. Olyan bizonyos mint a kétszer kettő, hogy a ha­ladópárti „Szabadság“ című darabont újság olyankor, midőn a hősködő darabonték berkeiben baj van, mindig valami újabb dajkamesét, kacsát tálal fel naivan hiszé­keny közönségének. Csak az a kérdés, hogy a csekély számú olvasók közül is akad-e bár egy józan eszű ember, ki eze­ket elhigyje. Alig hisszük. De álljon itt a kacsa a maga vizes va­lóságában. Tegnapelőtti számában azt írja ez a da­rabont szócső, hogy az autonóm párt egyik István nevű tagjánál Szent­ István napján értekezlet volt, melyen el lett határozva a tisztújítás jelölése olyformán, hogy a szász régeni egyik főszolgabírói állást a párt átengedi a szászoknak, a másik járásban pedig egyik szolgabirói állásra oláh jelöl­tet állítana. Uramfia, hát ez mi akar lenni? . . . Maszlag, csapda, avagy egyszerűen e haladópárti nyomtatványocskától megszo­­kott üres ferdítés? . . . Nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy Szent­ István előestéjén a vármegye tiszti­kara (a valódi tisztviselők) évtizedek szo­kásához híven az idén is megjelent vár­megyénk köztiszteletre méltó, szintaagyar, becsületben m­egőszült „István bácsi“-jánál névnapot köszönteni És lefolyt e névnap azzal a magyaros vendégszeretettel, lélek­emelő ünneplésével várt megyénk e közbe­­csülésben álló birtokosának, mely jellemzi e nemesi kúria törül metszett magyarsá­gát még a társadalmi érintkezésben is. És folyt is szó mindenről, csak épen arról nem, amit a haladó­k lapja mesél. Sokkal kedvesebb dolog foglalkoztatta az elméket, — semhogy a haladóknál már rögeszmévé fajult tisztújítással vagy hon­­mentéssel foglalkozott volna bárki 13. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. szeptember hó 1. Agyrémek. Egyik helyi lap által „Pullus ad marga­retum“ módjára felfedezett jeles közgaz­­dasági iró úgy látszik arra a tapaszta­latra jutott, hogy az állatok körében neri lehet babérokra szert tenni. Kapta magát és agyrémek gyártásához fogott. A „nagy“ harc segítő társairól emléke­zik meg és a tudásbért emlegeti. Arra nézve, hogy a vármegye ellenál­lása országosan kimagasló alakjait kik támadják, csak az a megjegyzésünk, hogy a kimagasló alakok minden vonalon kö­vessenek olyan magatartást, hogy őket még szennyes irka firkákkal se lehessen támadni. Arról pedig egyáltalán senki sem tehet, hogy Maros-Torda vármegye úgyne­vezett pártjai és tisztviselői olyan maga­tartást tanúsítanak, a­mely még a „pisz­kos nyomtatványok“ igazság­érzetét is felkelti annyira, hogy védelmüket kéretle­nül is felkínálják. A ,tudásbér"-rel kapcsolatos kombiná­ció pedig csupán a bevezetésileg leírt agyrémgyárból kipattant torzszülött, mert a miként már lapunk más helyén megírtuk, egész bizonyossággal jelezhetjük, hogy a vármegyei független (autonóm) párt sem a nemzetiségekkel, sem senki mással a tiszti állások, avagy az országgyűlési kép­viselői választó­kerületek felosztására nézve soha nem paktált és azt nem is fogja megcselekedni. Hanem ajánlunk mi azoknak, a­kiket illet , nem furcsa, de igazi morált! Olyat tudnillik, a milyet minden becsületes, tisz­tességes úri gyomor bevehet s melynek betartása mellett senki védelemre nem szorul és senki szennyes irka firkákkal, sőt piszkos nyomtatványokban se legyen támadható! Ez a becsületes morál! MI UJSIG?! 1907. augusztus 31. Lúgnak búgnak . . . Azt beszélik, — mi is hallottuk és fenntartással közöljük, — hogy dr. Ugrón Gábor főispán a kis ügyészség közreműködését kísérlette meg igénybe venni az Erősdy Sándor vármegyei főjegyző felfüggesztésének végrehajtása czéljából. Azt is beszélik, hogy a kir. ügyészség a közreműködést előre meg­tagadta volna. Azonban azt is beszé­lik, hogy ez esetre a kir. törvényszék belemenne a segítés­nyújtásba. Fenn­tartással közöljük e szállingó híreket és magunk sem akarunk azoknak hi­telt adni, de ha mégis úgy volna, akkor okvetlen e kiáltás tör elé be­lőlünk: „dicső alkotmánybiztosítékok! szegény autonómia!! fenséges bírói függetlenség ! ! ! Villanytelep átvétele. Városunk törvényhatósági bizottsága tud­valevőleg 750000 korona értékben meg­váltotta a helyi Farkas M. utódai cégtől a villanytelepet. A telep átvétele most van folyamatban, s egy e célra kiküldött bi­zottság ma kezdte meg működését. Hírek a Székelykiállításról. Az eddigi bejelentések szerint a Szé­kelykiállítás I., II., III. és V. osztályaiban nagyobb kollekciókkal és külön alosztó- Naponta frissen házilag készített ki isimé­t ír sír kúp hassé Gru­sáth János Tagven­déglőjében. A Háztól elhordva páronként 24­ fillér.

Next