Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)
1891-04-04 / 51. szám
Április 4. Carnot kitüntetése alkalmából a sz.-pétervári lapok a rend szabályainak egy pontját idézik, mely szerint külföldiek a rendjel átvételekor a czárnak ünnepélyes ígéretet tesznek, hogy iránta barátságos érzülettel viseltetnek s ezt szükség esetén tetteikkel is bebizonyítják. Milyen erőszakos módon igyekszik az orosz sajtó e kitüntetésnek kelleténél nagyobb értéket kölcsönözni, igen egyszerűen kitűnik abból, hogy 111. Napóleon császár s Viktória királyné mindketten a Szt.András-rend lovagjai voltak akkor, midőn az egyesült angol-franczia hadsereg a legkedélyesebben bombázta rommá Szebasztopol erődítményeit. Érdekes volna megtudni Hohenlohe herczegtől, királyunk főudvarmesterétől s Kálnoky gróf külügyértől is, várjon a rend átvételekor letették-e a czár vagy a bécsi orosz nagykövet kezébe ez ünnepélyes fogadalmat ? VIDÉK. Egy ünnepelt néptanító. Il yefa lva, márcz. 31. Lélekemelő népünnepet ült márczius 31-én Ilyefalva közönsége. Az ünnepélyt az ilyefalvi ifjúsági önképzőkör és iskolaszék rendezte — az „Országos Erkölcsnemesítő Egyesület“ által kitüntetett elnöke, községi elemi népiskolájának igazgató tanítója — László Lukács tiszteletére. Ennek az ünnepélynek lefolyásáról akarok elmondani egyes mozzanatokat. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét az ünnep, a reformátusok díszes templomában, „gyerek és ifjúsági istentisztelettel“, ahol helybeli lelkész , tiszt. Kis Albert aa, Márk XVI. 6. eme szavai fölött: „f e 11 á m a d o 11“ tartá egyik legszebb beszédét és szivünkbe irta a hitnek, a meggyőződésnek erejével ez édes, boldogító reményét : föltámadunk! A templomból, a községház nagytermébe özönlött az ünneplő nagy közönség, melynek egy része be sem fért. Az iskolaszék és ifjúsági önképzőkör tarto itt meg diszülését. Iskolaszéki elnök, tiszt. Kis Albert úr, az iskolaszék ülését megnyitottnak nyilvánítja; annak nevében üdvözli László Lukácsot, ki a tanítói pályán — szülőfalujában — végzett munkái és elért sikerével, a legmagasabb körök figyelmét is magára vonván : nemcsak önmaga és szülőföldjének, de a székely népnek is dicsőséget szerzett, s ha a Gábor Áronok „minden csöppje drága gyöngyöt ér“ — a László Lukácsok zajtalan munkáját is megénekli egy napon a költőt a serdülő és felnőtt ifjúság erkölcsi nemesítésében, a közművelődés emelésén fáradozók minden verítékcsöppje : gyémánt szemeknél is többet ér. Az országos erkölcsnemesítő egyesületnek László Lukács érdemeit elismerő leirat ünnepélyes átadására, Háromszékmegye kir. tanfelügyelője Eötvös K. Lajos egy küldöttséggel a diszülésbe meghivatván, egy a közönség, ifjúság és László Lukácshoz intézett lelkesítő beszéd kíséretében e küldetésében eljárt; a leiratot felolvastatta (lásd tegnapi számunk „Napi hírek“ rovatában. Szerk.) az 50 frtot átadta. Most az ünnepelt tanító szólalt meg. A megindulástól reszkető hangon kezdett szólni, ha mindjobban belemelegedvén, férfias önérzettel míg egyfelől hálás köszönetét fejezte ki a 15 év előtt nem is álmodott kitüntetésért, addig másfelől isten neve segítségül hívásával tett szent fogadást. Ígéretet, hogy istentől nyerendő hátralevő életében továbbra is buzgón szolgálja azt az ügyet, melyért a kitüntetés érte. Az ünnepelt tanító magvas beszédét a közönség tapsok és éljenzésekkel szakította meg A régi óntányérokat és ónedényeket Háromszék és Csikszék asszonyai az első mozgalomra önként gyűjtötték össze a golyóöntő műhelybe ; templomok harangjait öntötte meg ágyúnak Gábor Áronys János műhelyében Sepsi-Szentgyörgyön, és Thuróczy Mózessel Kézdi-Vásárhelyen. Azért nem találjuk a régi fémedényeket a székely házak tálasain s azért nincsenek régi, megvásott és repedt harangok a tornyokban. A nemzet apraja-nagyja meghozta áldozatait a szabadság nemtőjének s valamint akkor volt, úgy ma is a nőknek hazaszeretete az, a mi eredményekhez képes vezetni a férfiak törektőbb rendben, a végén pedig az éljenzés és tapsok egy kis förgetege támadt. Az ünnepély programmja szerint az önképzőkör két nőtagja , Bene Lina és Farkas Etelka kisasszonyok énekeltek igen szép duettben népdalegyvelegeket, melyeket a közönség megujrázott, megél jelzett. Erre következett a titkári jelentés, melyet Gál Károly tanító oly szabatosan irt meg s mely a László Lukács kitüntetésének kézzelfogható adatait tárja föl. (Lásd e tanulságos jelentést lapunk más helyén. Szerk.) Ismét az önképzőkör egy bájos tagja : Gál Róza k. a. szavak szép csengő hangon, érzéssel és szabatosan. Ezt követte Gál Károly tanulságos fölolvasása : „A mértékletességi gyakorlatról“, melyben igen egészséges alapelvekkel körvonalazza egy mértékletességi egylet alakításának nemcsak lehetőségét, de szükségességét is. Az elnök — László Lukács — tárgyalásra tűzi ki a kérdést, melynek tüzetesebb előkészítésére Gál Károly elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, az ifjúsági önképző kör azonban elvileg már ezen gyűlés alkalmával elfogadta Gál Károly javaslatát s a mértékletességi egyletet először is saját kebelében szervezi. Erre Imreh Lajos tanító vezetése alatt, a népiskola felsőbb osztásos növendékei és az ismétlő iskolásokból válogatott, az önképző köre legifjabb tagjai énekeltek igen szép összhangzatos korban. És most jött egy picike kis gyerek, nagybokrétával kezében — az 5 éves kis Duducz Zoltán — egy kis versikében megnevezve : rózsát, szekfát, majoránát, gyöngyvirágot és ibolyát, rozsmarint és rezedát — átnyújtotta László Lukács bácsinak ; ez volt az igazi jutalom ! Most Bene István tanuló állott az emelvényre, az ünnepelt László Lukács egyik kedves tanítványa, a Mikó-kollégium növendéke szavalta : Arany „Tetemre hivás“-át, oly szépen, oly hévvel és ügyesen, hogy gyakorlottabb ifjaknak is dicséretére vált volna. Erre még egy összhangzatos ének következvén, azzal az ünnepély programmja délután 1,2 órakor véget ért; a közönség még egyszer megéljenezte Lászlót, aztán az iskola helyiségébe vonult László barátai és tisztelőinek egész serege, hol barátságos közebéd volt rendezve. A közebéden az iskolaszék tagjain kívül több helybeli birtokos és presbiter vett részt. Háromszékmegye kir. fő- és altanfelügyelője: Eötvös és Berecz, a háromszékmegyei tanítók testületének elnöke , Erdélyi Károly és a kézdivásárhelyi tanítóknak egy három tagú küldöttsége, a sepsi alsó járási tanítói körnek majdnem minden tagja, Révay Pál s.-szentgyörgyi, Benedek Árpád szentkirályi ref. lelkész, Várkonyi Endre tanár stb. mintegy 50 számra emelkedő, igen kedélyes társaság. És ? És a tósztok egész tengere ! Az első poharat Eötvös K. Lajos emelte az országos erkölcsnemesítő egyesület nevében, a másodikat Erdélyi Károly a háromszék megyei tanítók testületének nevében, a harmadikat Révay Pál az erdővidéki tanítók testülete nevében — László Lukácsra, az ünnepelt néptanítóra. Aztán nem volt vége-hossza ! A kedélyes társaság csak estefelé 6—7 óra között kezdett oszlani, magával vivén egy lélekemelő nap emlékeit, melyen a becsületes zajtalan munka részesült érdemlett elismerésben. Ezrek előtt példa ma László Lukács : ezrek lépjenek nyomába s a magyar nép a második ezer év küzdelmére leend előkészítve. r. I. vését.* Mikor Gábor Áron már meggyőzte a kétkedőket müvének sikeréről, s az ágyút és lőszert úgy gyártotta .Vásárhely város mint egy arsenál, fejleszteni és lehetőségig tökéletesíteni igyekezett a gyártmányokat. Mint a Bem tábornok által kinevezett tüzérőrnagy tett látogatást Debreczenben a kormányzónál, Kossuth Lajosnál, honnan mint a „Székely Tüzérség Főparancsnoka“ jött haza s a képességeit elismerő személyes vívmányain felül 60.000 forintnyi állami segélyezést nyert meg a kormánytól a gyárak további fejlesztésére. * A terveknek egész rendszere zsibongott agyában, hogy miképen teremtsen a székelység között hatalmas tüzérséget és megdönthetetlen ellenálló képességűvé fejleszsze honfitársait. Miként Jakab Elek írja „visszaemlékezéseiben“, Gábor Áron mester és legény volt; ügyelt az ojtozi, gyimesi, tömösi szorosokra, a védművekre és előőrsökre ; a félénkeket bátorította, mindenütt ott volt, ahol baj fordult elő, mindenki bízott benne ; néha egy nap alatt bejárta Háromszéket; tanított, magyarázott; fegyelemhez szoktatta az ujoncz népet s imént felszabadult határőr véreit. Néha műhelyéből a lármadob csatába hívta , megverni segítette az ellenséget s azután ismét műhelyébe tért vissza. Még az alvástól is elszokott, asztala mellett ülve szendergett egy-egy órát. Fis mindezt hónapokon keresztül csupán hazafiságból tette. * A sors sajátságos tragikuma nyilvánult az ágyuhős végperczeiben. A ki úgy szerette az ágyút s a kinek köszönhető, hogy annyi győzedelmes csata vivatott a túlnyomó számú ellennel szemben, az ágyuk nagymesterének dicső életét egy ágyúgolyó oltotta ki. A kökösi csatában 1849 július 2-án a futó ellent kartácsoló ágyuütegbe behatoló ellenséges ágyúgolyó mellén találta a székely ágyumestert s a nemes szív megszűnt dobogni. •Ee az eszme él és Gábor Áron emlékezete élni fog, mig a Kárpátok bűbájos koszorújától övezett földön székely fog élni. És a bogáncskórós eresztevényi sirhalom fölött állni fog az emlék, a múltak jele, kimérve bánjék a vész is vele ! S emeljünk emléket, örökre fennmaradót szivünkben is. Gyűjtsük össze a még köztudatban levő emlékeket, a röpke mondásokat, a tárgyakat, apróságokat, melyek Gábor Áronra vonatkoznak. S midőn állni fog a Csarnok is, mely a székely történet emlékeit lesz hivatva megőrizni, hogy azokból hazaszeretetet tanuljon a későbbi ivadék , legyenek a „Székely Nemzeti Múzeum “-ban megőrizve a székely ágyúhősre vonatkozó emléktárgyak. A lánglélek tüzéből származó szikrák pedig égjenek tovább a hazafi szívekben . E szikra fényt ad és tüzet s ég olthatatlanul. Uh kouti, őrizd e tűzet s ne félj, ha vész borul! SZÉKELY NEMZET. A márkosfalvi estély. — Gábor Áron síremléke javára. — — ápr. 2. Eseményszámba megy a márczius 31-ik napja Márkosfalván. Olyan bált teremtettek ott, hogy vágyakozhatik utána akármelyik város. Abból a szenvelgő modorból nem zavarta semmi a mulatságot, ami már nemcsak néha, hanem sajnos gyakran meghazudtolja a bálnák jelzőjét, a mulatságost. Akkora energiával ropta az ifjúság a csárdást, hogy elragadt a példa az öregekre is ; volt is dolguk a hölgykeringő alatt, hogy zihált bele a mellkas. A terem ? Hjah azt fáradhatatlan rendezők feldíszítették, zöld gályákkal szépségesen. A fenyűgaly fonásokba foglalva, nyesett fülkékké alakult, hogy kereteket képezzen egy sereg tükörnek és képnek. A bejárattal szemben eső falon pedig apró lobogódiszités közül kifeketéllett két ágyú, teljes felszerelésű, a régi divatu füles és széles lafettás fajtából. S mennyire helyén való volt ez az ágyujelvény, mikor a székely ágyuhősnek, Gábor Áronnak síremléke javára rendezett ünnepélyt Márkosfalva lelkes közönsége. A nemes példát bizonyára követni fogják mások, sokan, mind , mert a hazafi kegyelet kötelesség s éber lelkesedésnek bizonysága a márkosfalvi siker. * Siker erkölcsi és anyagi tekintetben, melyből az oroszlánrész a márkosfalvi rendezőséget illeti ugyan , de része jut belőle mindenkinek, ki távolból eljött vagy elküldötte kegyeletének filléreit. A jelenlevőknek az a gyönyörűséges kép is kárpótlást nyújthatott fáradságukért, az a kép, melyet a nagyszámú ifjúság nyújtott. Régi bálozók létünkre is ritkán találjuk emlékét egy ilyen kedélyes s igazi székely tűzzel lefolyt mulatságnak. * Egy alkalmi felolvasással vette kezdetét az estély. A felolvasás nem vette hosszasan igénybe a türelmet. Mert a zenenyitány már is hangulatba hozta az apróbb és nagyobb lábakat, a szerint, hogy atlaszczipővel, vagy lakkszandolinnal voltak vértezve. Egyszerre ajangás és átmenet nélkül teljes volt az animó és ki is tartotta, mig kelet felől felderengett a hajnal s szétszórta rózsás pírját ébenfürtös arczokon és deres bajszos tar-koponyákon. * Közben csak annyi szünet esett, a mennyi a szervezeti rekonstruálás által okvetetlenül megkivántatik , mikor is a bálterem mellékhelyiségei zsongó méhkashoz voltak hasonlók , ahová nem gyűjtenek, hanem a honnan elfogyasztják mindazt, mit buzgó emberbarátok edibilék alakjában felhalmoztak. * Nem hibánk, ha a foglalkozó és folytonosan „foglalkoztatott“ rendezőség minden jóakarata daczára is nagyon hiányosan tudjuk bemutatni azt a listát, melynek ABC rendre való szedésére kevés egy embernek a munkaképessége. Különben „helyreigazítások“ korszakában élünk, amikor a fényes jelzőért az egyszerűség barátja duzzog, s viszont: elegáns hajlamokkal megáldott szellemek dehogy tűrik el, hogy a báljuk — non plus ultra ! Nos, tehát kiegészítéseknek barátjai lévén , terünket megnyitjuk előtte. Íme egy rövid névsor, hogy kik voltak a márkosfalvi bálon : Asszonyok: Br. Apor Miklósné, Bakcsi Gergelyné (Albis), Barabás Gergelyné, Bartók Károlyné (K.Vásárhely), Boér Ferenczné (Sepsi- Szentgyörgy), özvegy Becző Gergelyné, Becző Zoltánná, Bogdán Imréné (Martonfalva), Borbáth Jánosné (Bereczk), Deák Domokosné (Kovászna), Özv. Dombi Lászlóné (Nyújtód), Galgóczyné, Özv. Gaál Zsigmondné (Dálnok), Hatházy Károlyné, K. Horváth Miklósné, Incze Kálmánná, Kis Albertné, Kocsis Gáborné, ifj. Koós Andrásné, Kovásznai Józsefné (Angyalos), Könczei Gyuláné (Szemlélek), Lázár Andrásné (Dálnok), Mihály Elekna, Nagy Gergelyné, Nagy Sándorné (Márkosfalva), Szabó Gézáné (Csernáton), Szabó Lázárné (Martonfalva), Szini Gyuláné (Kézdi-Vásárhely), Végh Pálné (Csernáton), Özv. Vajna Gergelyné, stb. Leányok: Bakcsi Emilia, Bakcsi Vilma, Balogh Róza, Barabás Ilona, Barthos Irén, Bogdán Gizella, Deák Irén, Dombi Jolán, Fejérdi Amália, Gál Irén, Gaál Mariska, Gaál Emma, Galgóczy Ida, Hatházy Etelka, Hatházy Szabina, Imreh Irma, Kocsis Etelka, Kozma Róza, Könczey Irén, Lázár Emma, Mihály Margit, Mihály Ilka, Nagy Anna, Nagy Ilona, Nagy Juliska, Sipos Irma, Sipos Mariska, Szörcsey Vilma, Vajna Katika, Végh Róza stb. Egy példa mit kell tennünk arra nézve, hogy néhány hónap alatt Gábor Áron sírját az eresztevényi temetőben méltó emlék jelezze ! (—•—) Szin ház. A közönség kitartó érdeklődése mellett folynak a színtársulat előadásai s szerdán este még egy olyan limonade-izű német bohózat is mint „Őh azok a férfiak“ szép számú közönséget tudott összegyűjteni. A színészek sem nagy lelkesedéssel tanulták be 52. század •e lapos, kevés komikummal biró darabot s az előadó gyors menetét — mi nagyon óhajtatos lett volna — egy pár szerepnemtudás is zavarta. Ez a kritika azonban nem érinti Miklóssi Ilonkát, ki egy kedves bakfisch leány szerepében ismét elragadó közvetlenséggel játszott s derült sugár volt minden megjelenése. Aitner Ilka, Keresztesi Amália vontatottan, kedv nélkül végezték a dolgukat. Németh pompás volt az egyetlen jó szerepben. Figyelemreméltó ifjú tehetség Rátkai Soma is s érdemes lenne egy pár jelentékenyebb szerepet is rábízni. * Csütörtökön nagy közönség előtt kitűnő előadásban láttuk Erkmann-Chatrian nagyhírű színművét, a „Rantzauk“-at. Helyes szereposztással, a darab belbecséhez méltó készültséggel hozták színre. Talán ez volt a társulatnak eddig legösszevágóbb, gondosabb előadása. Drámai cselekvényekre képes emberek a „Rantzauk“ alakjai s az írók erőteljes vonásokkal, élethűen rajzolták őket. Magukhoz lánczolják a nézők szív és gondolatvilágát, mert karakterek egytőlegyig úgy jóban, mint roszban. A két Rantzaut Balázsi és Csatár játszták, mindketten helyes felfogással. Balázsi szerepe nagyobb tért nyújtott már annyiszor elismer tehetségét érvényesíthetni. És kiváló, emlékezetben maradó is volt alakítása s érdemes a gyakori kihívásokra, melyekkel a közönség a nagyobb jeleneteiben nyújtott műélvezetért adózott. Liptai és Keresztes Amália is találó vonásokkal ruházták fel a falusi tanító s neje szeretetreméltó alakjait. Szilágyi Szeréna Louise rokonszenves alakját igen szépen, egyenletesen alakította, valamint Miklósi Ilonka a tanító leányát. Szarvasi Soma is nagyban befolyt a jó előadás sikerére s úgy játékban mint szavalatban egy, még nem kiforrt, de igaz tehetségnek s hivatottságnak adta tanujelét. b. i. NAPI HÍREK. — ápr. 4. — Eljegyzés. A Bogdán családnak husvét kétszeres ünnepe volt. Dr. Argay Béla köz- és váltóügyvéd pécsi kir. alügyész s az ottani előkelő társaságnak kiváló alakja jegyezte el Bogdán Mariskát, városunk egyik legszebb leányát. — Deréky Antal, Egry Kálmán színtársulatának kitűnő tagja hétfőn jubilál. Közönségünk nemcsak mint jeles színművészt ismeri őt, hanem mint írót is. Nádiája, Búzavirág népszínműve nem csupán kísérletek a színműirás terén, hanem bevált darabok s nálunk is kedvező fogadtatásban részesültek. Azonkívül szorgalmas ő mint fordító is s legújabban Jakab Ödön „Székely históriák“ cziklusából fordított több elbeszélést német nyelvre. Jelenleg Gábor Áron czímű, egészen székely tárgyú népies jellegű szinművén dolgozik. Mint szintársulati titkár és rendező, gondosságától függ igen sok ügy a társulat szervezetét illetőleg, valamint a színpadi szezonirozás körül is. Nos, Deréky urnak hétfői 25 éves színészi jubileuma alkalmából pályatársai megemlékeznek róla s közönségünk bizonyára szívesen veszen részt abban, ha egy érdemes munkáját ennek a nehéz pályának elismeréssel és méltánylással illetni, alkalom nyílik. Az alkalom a hétfői! — Határszéli csendélet. A mult héten soósmezői legények átmentek a túlsó országba már látni. Ott a határ közvetlen közelében mérik az olcsó mód urat. Piros bor, fehér bor s elég az hozzá, hogy a kapatos legények egy kis barátságos vitába elegyedtek a herzsai oláhokkal. A vége menekülés lett mindkét fél részéről, de valahonnan egy oláhországi puska került elé s a soósmezői legényeknek olyan üdvözlést küldöttek utána a manlicker-előd öbléből, hogy lyukas lett tőle az egyik legénynek nemcsak az ujjasa, hanem a bőre is. Fel sem vette a bajt s ismét kiránduláson töri a fejét, pedig abba is jutott két szem göbecs az aprajából. — Hamis pénzgyártók Délmagyarországon. Temesvárról jelentik, hogy Pescha Miklós fehértemplomi törvényszéki bíró a napokban házmotozást tartatott Verseczen több ottani lakosnál, kik pénzhamisítókkal állanak összeköttetésben. A vizsgálóbíró ez alkalommal Andrejevits czipésznél nagy mennyiségű ólmot, horganyt és több formát talált, melyek a hamis pénzgyártáshoz használtattak. Lefoglalt továbbá több levelet, amelyek nagy mennyiségű bútorok és értékpapírok megrendelésére vonatkoztak . Andrejevits nem tudta igazolni, honnan szerezte a pénzt e nagyobb megrendelésekhez. A bíróság folytatja a vizsgálatot. — Magyar ember öngyilkossága Monte-Carloban. Említettük, hogy múlt szombaton Monte- Carloban Lazarovics Mihály, egy délmagyarországi gazdag nemes család sarja agyonlőtte magát. Most azonban a „Prold“, melyből mi is átvettük a közleményt, kijelenti hogy itt tévedés történt a személyben, mert az öngyilkos neve nem Lazarovics. Maga Lazarovics Mihály teszi közzé ezt a helyreigazítást. Az öngyilkossági hir onnét ered, hogy Lazarovics, elutazása előtt a ment."