Székely Nemzet, 1894 (12. évfolyam, 1-195. szám)

1894-12-17 / 189. szám

Deczember’ 17. SZÉKELY NEMZET. M­é­r­e­y Lajos után már csak egy szónok maradt a jövő hétre — P­é­c­h­y Tamás. Az ülés végén Eötvös Loránd báró vála­szolt általános, élénk helyeslés közt, Z­i­c­h­y Jenő grófnak a köteles példányokat ellenőrző muzeum-bizottság tárgyában tett interpelláczió­­jára s ezzel kapcsolatban benyújtott két javas­latára. Jól megérdemelt, teljes elismeréssel adó­zott a miniszter a nemzeti múzeum nagynevű igazgatója s derék tisztikara sikeres, tudományos munkásságának. Itt nincs szükség semmiféle kü­lön felügyelő, rendező bizottságra. Ne szaporít­suk ama divatos testületek számát, melyek mun­kát rendelnek meg, de maguk nem dolgoznak. A múzeum-ügy nem ilyen ellenőrző­ bizottságot, hanem társadalmi támogatást igényel. A nemzeti múzeum nagylelkű maeczenásának, S­e­m­s­e­y Andornak felemlített nevét, mind a oldalról meg­éljenezték. Örömmel üdvözölte a miniszter a du­­nántúli közművelődési egylet által kezdeményezett országos múzeum-bi­zot­tságot, mely az országos, kivált vidéki múzeum-ügy istápolására első­sorban hivatott. A kultuszminiszter válaszát, Zichy Jenő gr. felszólalása után a ház helyeslő tudomá­sul vette. A tömérdek Agrárius „műtrágya“ után ez a kis, ideális kulturális harmat igazán felüdítette a ház lankadt figyelmét. Ugyancsak Eötvös Loránd báró minisz­ter válaszolt a Serbán-féle interpelláczióra a ba­­lázsfalvi érseki szék betöltése és a román egy­házi kongresszus elhalasztása tárgyában. A ba­­ázsfalvi érsek ki van nevezve, a román egyházi kongresszus elhalasztásának oka az erdélyi poli­tikai viszonyokban keresendő. A ház a miniszter válaszát helyeslőleg, egy­hangúlag tudomásul vette. Az ülés legvégén még Makfalvay Géza terjesztett elő interpellácziót a dohánybeváltás­nak némely vidéken történt elhalasztása miatt. Az interpelláczióra We­k­e­r­le Sándor pénz­ügyminiszter nyomban megnyugtatóig válaszolt s a választ az interpelláló is, a ház is tudomá­sul vette. lakosságát azzal, hogy a fiskális árendásdézsma sem kárpótoltatott, az úrbéri tized kárpótlásá­ból nem egy hatod, hanem egy harmad vonatott le, továbbá a kamat teljes tiz évig nem fizette­tett Mily igazságtalan és méltatlan volt ennek az osztrák korból származó állami tartozásnak elhúzása majdnem három évtizeden keresztül, azt a pénzügyi bizottság is elismeri, a­mely a pénzügyminiszteri javaslatot egészen átdolgozva terjeszti elfogadás végett a Ház elé. Ez a javaslat hatályon kívül helyezi a csá­szári pátens idevágó intézkedéseit és elrendeli az 1848. évi július 1 én megszűnt jövedelmek ál­lami kártalanítását olyképen, hogy a dézsmajö­­vedelmek kártalanításának tőkeértéke a volt úr­béresek úrbéri állományai után megállapított úr­­béri kárpótlási tőkéknek 11 és fél százalékában állapittatik meg s ennek a kártalanítási tőkének fele a volt földesurat, fele pedig a kincstárt il­leti meg. A visszatartandó kincstári résztől el­tekintve, körülbe­ül 3 millióra rúg az összeg, a mivel most sök érdemes család igazságtalanul szenvedett kárát az államnak jóvá kell tenni. B­ELFÖLD. — decz. 17. Az erdélyi úrbéri dézsmák kárpótlása. Az erdélyi gazdasági egyesület az ország erdélyi részei­ben, továbbá a volt Kraszna, Közép Szolnok, Za­­ránd megyék és volt Kővárvidék területén a meg­szüntetett úrbéri dézsmák kárpótlásánál visszatar­tott összegek kiszolgáltatását kérvényezte a kép­viselőház és kormány előtt, s a kormány be is nyújtotta az idevágó törvényjavaslatot, melyet a képviselőház még ebben az évben elintéz. Az er­délyi birtokosságnak régi és nagy sérelme ez a váltságvisszatartás, 1859-ben kezdte meg a pa­naszkodást az akkori absolut kormánynál, 1867- ben az erdélyi kormányszéknél, majd 1879-ben a képviselőháznál történtek lépések eredmény nélkül, pedig a követelés igazságos volt. Az 1858. szept. 15 iki császári nyílt parancs károsította meg ennek a nagy területnek a bir-Egyszer is sok, a­mig b­irom. Mert én minden éj­jel tovább álmodom a munkában levő regényei­met. Nem szoktam én hiába álmodni, mint ti. Jókai áldozatkészsége. A nemzeti kiadás ügyében megjelent felhí­vásból a rendezőség kihagyott egy tételt, mely tökéletesen jellemzi Jókai idealizmusát. Ez a té­tel a következő: — „Nemcsak, hogy műveimet összes mun­káim kiadóinak rendelkezésére bocsátom, hanem kész vagyok a kiadás létrejöttéhez anyagilag is hozzájárulni.“ Jókai ugyanis úgy képzelte, hogy ha a nem­zeti kiadásra össze nem gyűlne az ezer előfizető, akkor ő maga fogja kiegészíteni a saját száz­ezer forintos — honoráriumát. Ezüst fürtök. A­mikor elolvasta a rendező bizottság által irt felhívást, meg-megrázogatta fejét a következő tétel láttára : — „Legyen a legnépszerűbb magas főh­er­czeg az első, ki a legnépszerűbb magyar költő ezüstös fürteire a babért feltűzi.“ — Nem jól van ez, fiaim, — mondta Jókai szomorúan. — Nincsenek nekem már ezüstös fürteim, csak ezüstfehér parókám van. Jókai barátjai. A hatszázadik jelentkezőnél a nemzeti ki­adás irodájában így sóhajtott fel Jókai : — Nagyon sok aláírónak kell még beérkeznie, mert az eddigiek többnyire ismeretlenek előttem s még nem látom köztük — a barátaimat. Jókai és a prágai menyecske. Prágában hat évvel ezelőtt a Moldva re­gényes partján egy kávéházi kioszkban üldögélt egy magyar ezredorvos és társasága. Egy mesés szépségű szőke asszony, a férje és egy morva képviselő. Csevegtek sok mindenféléről. Egyszer az asszonyka ezzel a Prágában szokatlan kér­déssel lepi meg a magyar orvost: Jókai és Rothschild. Jókai 1858 óta akadémikus, sőt 1862 óta tiszteletbeli tag; 1860 óta disze a Kisfaludy-Tár­­saságnak s 1878 óta elnöke a Pető­fi-Társaság­­nak. Mikor a Petőfi-Társaság megbízásából Ko­­mócsy József és Rákosi Viktor megjelentek Jókai Mór lakásán, hogy a költőnek 70 ik születésnap­jára gratuláljanak s egyúttal megköszönjék a 2000 koronás alapítványt, melyet Jókai a Petőfi- Társaságnál tett, Jókai megölelte, megcsókolta a két küldöttet s aztán végig mutogatta nekik az üdvözlő feliratok pazar gyűjteményét, mondván : — Ezt szerezze meg magának Rothschild ! Nagy dolog, óriási nagy dolog ez ! K­ÜLFÖLD. — decz. 17. A román külügyminiszter az erdélyi romá­nokról. Bukarest, decz. 15. Lahováry kül­­ügyminiszternek a román képviselőházban teg­nap tett nyilatkozatai, a­mennyiben az erdélyi kérdésre vonatkoznak, következőket tartalmazták : Az erdélyi kérdésre áttérve, melyet az el­­lenzék vetett fel, a miniszter hangsúlyozza, hogy egy miniszter szavai nagyobb fontossággal bír­nak, mint az egyes képviselők nyilatkozatai. A mai kormány bizonyos abban, hogy megteszi kö­telességét anélkül, hogy a nemzeti érzésen csor­bát ütne és anélkül, hogy az ország érdekeinek ártana. A kormány nem ismeri a megaláztatások útját, a­mely mentegetődzésekben találja kifeje­zését. Ha az ellenzék oda vinné a kormányt, hogy eddigi magatartásától eltérjen, akkor a kormány átadná helyét másoknak, a­kik a megaláztatásokban és mente­­getődzésekben jártasabbak. Azon a napon, a­me­lyen a román kormány a magyarnál interveni­álna, Romániának k­a­r­d­o­t kellene rántani, vagy pedig borzasztó megaláztatást elszenvedni. Az óvatosság posztulatum, mert minden elővi­gyázatlanság nem a mi románjainknak, hanem az erdélyieknek válnék ká­rára. Ha az az izgatás, a­mely az erdélyi kér­désben úgy mi nálunk, mint a határon túl is fo­lyik, megszűnnék, úgy várható volna, hogy a magyar államférfiak a románok óhajainak bizo­nyos pontig eleget tennének. A miniszter végül kijelentette, hogy a kormány sem a nem­zetiségi kérdésben nem interveni­ál­t, s­e­m a­z­t n­e­m tűri, h­­o­g­y Romá­ni­­a ügyeibe beavatkozzék valaki. A kormány erélylyel keresi az ország tör­vényeit úgy a belügyi, mint a külügyi kérdések­ben. A gyülekezési jogot és a törvényes tünteté­seket, a­melyek törvényesen megengedett gyűlé­sektől eredtek, tiszteletben tartotta és nem gá­tolta meg a sajtót abban, hogy e kérdéssel fog­lal­ozzék. De a lármás és sértő tünte­téseket oly kormány ellen, a­melylyel barátságos viszonyban áll, el fogja fojtani. Románia kardját, a­melynek őrzése Károly ki­rály bölcs kezére van bízva bolondokért, vagy agent provokátorokért nem fogjuk kivonni soha. Románia ügyei a­z Ismeri ön személyesen Jókait? Imádom ezt az írót, csakis az ő kedvéért magyarul kez­dek tanulni. Már nem messze vagyok tőle, hogy eredetben fogom olvasni Jókait. Kérőleg fordult azután az orvoshoz: Ha ismeri Jókait, kérem szerezzen egy arc­.képet tőle. — Az nagyon könnyű lesz, valami foto­gráfustól. — Nem. Azt az arczképet Jókainak kell adnia, csak így lesz előttem annak igazi értéke. Meglehetős zavarban voltam, beszéli tovább az ezredorvos, mert — őszintén szólva — akkor még nem voltam Jókaival oly közelről ismerős, hogy nála alkalmatlankodhattam volna. De kise­gített Jókai, a filantróp. Jókairól tudvalevő, hogy mindenkinek, a­ki két forintot ajánl föl az Emiké­nek, sajátkezű névaláírásával ellátott fényképet ad ; én egy humoros, de bensőséges, „bélelt“ le­vélben fordultam hozzá, hogy a prágai szép asz­­szonyt, az ő rajongóját, a­ki mellesleg egy had­testparancsnok leánya, lepje meg képével; ki­látásba helyeztem, hogy a szép menyecske által ígért közvetítési díjamat (egy prágai man­dulástortát) megfelezem a nagy regényíróval. Jó­kai nekem is küldött arczképet, meg a prágai szép asszonynak is, a­kinek példányára ezeket írta: „Az asszony­ szívbe nem lehet annyi keserű­séget önteni, hogy az, ami édes volt, ne érezzék rajta.“ A prágai menyecske boldogságát nem le­hetett leírni. külügyminisztériumban a parlament támogatásá­val és vezetése mellett fognak elintézést nyerni. A miniszter beszédét gyakran élénk és hosszantartó tetszés szakította meg. TANÜGY. Közoktatásügyünk 1893 ban. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a közok­tatás állapotáról szóló és az országgyű­lés elé terjesztett jelentésének második kötete is megjelent. E kötet a középiskolákról, a felsőbb tanintézetekről, a szakisk­o­lákról és szaktanfolyamokról, vé­gül az emberbaráti és közművelődési in­téz­etekről nyújt részletes beszámolást. A jelentés szerint a középiskolai tanulók százra, úgy a gimnáziumokban, mint a reálisko­lákban folyton gyarapodik, minél fogva új kö­zépiskolák fölállítása mellett, több csonka kö­zépiskola kiegészítése, valamint párhuzamos osz­tályok létesítése is több helyütt szükségessé vált. Örvendetes jelenség, hogy középiskoláinkban a magyar anyanyelvű tanulók száma az utolsó há­rom esztendő alatt 16 százalékkal növe­kedett, míg a német anyanyelvűek száma ez idő alatt változatlan maradt.­­ Ezzel ellentét­ben azonban a román anyanyelvűek száma szin­tén emelkedést mutat, még­pedig 15 százalékkal. A görög nyelv helyett választható tanfolyam tanulóinak száma is emelkedésre mutat, a­mi kétségkívül az egységes középiskola útját készíti elő. A tanulók és iskolák gyarapodásával szem­ben a tanárképzésnek nagy hiányai vannak s a kultuszminiszter kilátásba helyezi a tanárképzés javítását. A felsőbb intézetekről szóló kimutatás nem tartalmaz semmi figyelemre méltót; a bu­dapesti egyetemen szaporodott a hallgatók száma, még­pedig 314-gyel, míg a kolozsvári egyetem statisztikája semmi emelkedést sem mutat, a­miben a főváros erős, de nem mindig egészsé­ges vonzóhatása nyilvánul. A József-műegyetemre vonatkozólag a jelen­tés kiemeli azt, a­mit a sajtóban újabb idő óta igen sűrűn hangoztattak : a helyszűkét, melyen egyelőre kisegítő intézkedésekkel akartak segí­teni. A kérdés végleges megoldása a jelentés szerint hosszabb időt igényel. A jogakadémiákra nézve nem érdektelen az a statisztikai kimutatás, mely szerint a jogakadémiák hallgatósága 1894. óta folyton emelkedik, bár azóta három jogaka­démia megszűnt. Mind a mellett a hallgatóság mai száma felét sem teszi ki a 23 év előtti számnak. Kétféle Nemere van. — decz. 15. Igen, akármint is keltsen székelyföldieknél csodálatot, de bizony kétféle Nemere fut nálunk. Mindkettő megegyezik irányában, az­az hogy észak­keletről áramlik, a­minthogy is a Nemere nem egyéb, mint északkeleti szél, legyen gyenge, vagy erős, hi­deg vagy aránylag langyos. Mert a szelek elnevezése elnevezése főleg irányuktól függ, nem pedig erejük­től vagy az esetleges hőfoktól, mely azokat kiséri. Lényegében más helyeken is megvan a Nemere, csakhogy a vidék fekvése, hegy- és völgyrendszere kö­vetkeztében más-más irányba csap, növekedik vagy veszt erejéből. Nagyenyed vidékén tordai, Kolozsváron beszterczei nevet nyert, Fiuméban, Triesztben, vagyis a mi Adriánkon pedig Bora néven dühöng és pedig szilajabbul, mint a mi háromszéki hírhedt Nemerénk, csakhogy nálunk, mivel hidegebb van, főleg télen sokkal áthatóbb, dermesztőbb szökött lenni. Mindezeknek az észak-északkeleti szeleknek leg­gyakoribb oka főként a hidegebb évszakok alatt, az északi nagy légnyomás, a sarkövi maximumok, melyek részint Izland felől, részint Szibériából nyúlnak Közép- Oroszország vidékeire és egyúttal felénk is. Ilyenkor szá­rító hatású, mindent átható, hideg hőmérsékletű Neme­rénk van, mely, ha első betörésekor akar is lecsapódáso­kat (legtöbbször hófúvásos jelenségeket), de csakha­mar elűzi a felhőket, felissza a párákat és derültté teszi egünket. Természetes dolog, minthogy nagy terjedelmű szárazföldön vonul át, honnan párákat nem vehet magába, de ha találna, akkor sem igen veheti föl épen hideg hőfoka miatt. Lecsapódáso­kat, akárhányszor nagyobb mérvűt, csak annyiban idézhet elő, a­mennyiben nálunk még aránylag me­leg és páratelt légkörre talál. Általában azonban száraz idő kíséri. Ez az egyik, Nemere melyet hivatalos nyelven anticyklonális Nemerének nevezhetni (Antycyklon a nagy légnyomás rendszere), népiesen muszka Ne­merének. A másik Nemere ettől eltérőleg létesét nem annyira északi nagy légnyomásnak, mint tőlünk délre fekvő kis légnyomásnak (“ depresszió ” cyklon) köszönheti, a­mely vidékünk levegőjét mintegy ma­gába szívja. Ez a Nemere nedvesebb, nem olyan átható és akárhányszor langyos is, mert nem a magas Északról veszi eredetét. Ismertető jele a sü­­lyedő légnyomás, míg a másik emelkedő légnyomás mellett süvölt. Ezt a második Nemerét cyklonális vagy népiesen török Nemerének nevezhetnők el, minthogy Török­ország körül elvonuló depresszió okozza, lévén annak a kontraszele. 189. szám. Ilyen olvasztó, török Nemerénk volt 1893-ik év utolsó és 1893. első napján, mely aztán a déli de­presszió távoztával valóságos orosz Nemerévé válto­zott a Moszkva táján fellépett nagy légnyomás kö­vetkeztében és okozta a vasutainkat hét számra meg­akasztó, kerteket, házakat elfedő óriási havazásokat. A második Nemere egyáltalán könnyebben át­alakul elsővé, mint megfordítva. Bár erre is van példa, így 1891. április 22-én hűvös muszka Nemere tá­madt föl 50 mm.-nyi csapadéka havat zuhintván vi­dékünkre, mely szél azonban a felénk közeledő de­presszió hatására mindinkább megmelegedett, úgy hogy 24-re már árvíz fenyegette az ol­menti réteket. Most 14-én dühöngött Nemere anticyklonalis volt, az az északon tanyázó nagy légnyomás szele, mely a légnyomás lényeges sülyedését, depresszió ke­letkezését nálunk megakadályozta. M. NAPI HÍREK. — decz. 17. — Újévi üdvözletek megváltása. Háromszék­­vármegye főispánja az idén is arra hívja fel a vár­megye közönségét, hogy a szokásos újévi üdvözle­tek helyett adakozzanak a legnemesebb czélra, a megyei árvafiú szeretetházra. A szép és nemes tö­rekvés, fölsegélni az emberbaráti intézmények eme legszebb alkotását, már eddig is jelentékeny sike­rekkel járt , évről-évre állandó bevételét fogja képezni ez újévi megváltások ilyen nemes módja a szeretetháznak. Szíves adományok az e czélra kibocsátott gyűjtő íveken, vagy a vármegyeház főispáni igtató irodájában köszönettel fogadtat­nak. A felhívás, melyet Háromszék vármegye fő­ispánja bocsátott ki a következő : Az újévi üdvözletek szokásos megváltása a múlt évben is szép összeget eredményezett a h­áromszékvármegyei fiú­ árva és szeretetház ja­vára. Azon reményben fordulok ismét mindazok­hoz, kik egymásnak újévi üdvözletet szoktak kül­deni, a­helyett szíveskedjenek azt a fiuárvaház részére bármily csekély összeggel megváltani. Fiu­árvah­ázunk ezen adományra valóban reá szo­rult, mert ma már 48 személyt táplál naponta. Fogadják újévi üdvözletem őszinte nyilvánítását. Kelt Sepsi-Szentgyörgyön, 1894. decz. 10-én. P­o­­­s­a József, főispán. — Thea estély. A szegények karácsonyfája költségeire rendezte a sepsi-szentgyörgyi nőegylet választmánya szombaton este. S mondjuk ki rövide­sen, hogy olyan jól bevált estély volt ez, a milyen bizony ritkítja párját Közvacsora-féle tendencziája volt, a mennyiben 50 krajczárért b­eát, hideg sül­teket a legnagyobb választékban, tetszés szerint való bőségben, süteményeket s minden jót és ízletes dol­got szolgált ki nagy figyelemmel és pontossággal a rendezőség. S a közvacsoráktól való idegenkedést ez az estély is alaposan lehűtötte. Hova­tovább job­ban bebizonyul, hogy olcsóbban és kívánato­sabban étkezni az ilyen mulatságokban nem lehet, mint a­mikor takarékos asszonyaink rendezik a közvacsorát, a­hol költekezni sem lehet az előírt, valóban nagyon csekély értékű tarifán felül. Maga az estély műsora látni, hallani és élvezni va­lók dolgában pazar volt. B­ó­n­i­s zenekara jól ta­nult nyitánynyal örvendeztette meg a közönséget. Azután két képlet következett. Az első az „Ügyet­len szerelmest“, az utóbbi a „Kényes kérdést“ mu­tatta be. Megkapó csoportok voltak jellemzetes vo­násokkal. Kelemen Margit, Deák Terka kisasszonyok, Izsák Gáborné úrasszony, Báts Jenő, Bernstein Vik­tor, Goldstein Mór és dr. Damokos Ödön urak ala­kítottak a két képletben. A közönség többször új­­rázta s a függöny ismét meg ismét fölemelkedett, hogy gyönyörködjék a hatásos jelenetekben. Majd ifj. Gödri Ferencz ur lépett a felolvasó asztalhoz s szel­lemes ötletekkel tarkázó jóízű apróságokban illusztrálta a felolvasók mizériáit. Folytonos derültség közben olva­sott s a hallgatóság szívesen hallgatott volna még to­vább is, de jött a humoros felolvasás vége s csak a za­jos tapsok jutalmával lehetett a kiérdemelt elisme­rést kifejezni. Még egy képlet következett, a „N­e olyan peczkesen!“ Jól megformált, ügyesen beállított csoport, a­melyben Nagy Móráné úrasszony, Bernárd Ilona, Kupferstich Gizella, Mélik Erzsi, Császtka Nelli, Sükösd Vilma kisasszonyok, Bikfalvi István, Fejér István, Goldstein Mór, Kajtár István, Nagy Mózes, Mélik István, Müller­ Lajos, Salamont Adolf urak és Deák Boldizsárka vettek részt. Gyö­nyörködött a közönség s meg is ismételte a csinos j­elenetet élénk tapsok között. A buffet, mint mon­dók, gazdag volt és hallatlan olcsó, hogy jobb izü legyen a falat, bájos felszolgáló kisasszonyok szol­gálták ki a változatos menüt. Jött azután a táncz s el nem fogyó jókedvvel sikult a sima parketten tán­­czoló párok zaja az éj késő óráiban is. A kitűnő mulatságot rendező választmány élén ott volt a nő­egylet köztiszteletben álló alelnöke Tompa­­Mik­­lósné őnagysága, ki szívélyes előzékenységgel repre­zentálta az egyesületet a jelenvolt választmányi ta­gok díszes sorában.

Next