Székely Szó, 1942. január-március (2. évfolyam, 1-73. szám)

1942-03-12 / 58. szám

QL évfoly­am, 58. szám, Marosvásárhely, 1942 március 12. csütörtök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baross Gábor­­utca 38. (Telefon 263.) FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 2­50, NEGYED ÉVRE 720, FÉL ÉVRE 140, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Magyarország a keleti arcvonalon kívül nem vesz részt semmiféle más hadműveletben Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök feltűnő nyilatkozata egy Berlinben mit sem tudnak Törökország csatlakozásáról a tengelyhez Bolsevista támadásokat vettek vissza Amerika ellentámadásra készül a Csendes-óceánon Magyar szempontból a szerdai külpolitikai jelentések közül mesz­­sze kimagaslik vitéz Szombat­­helyi Ferenc vezérezredes, hon­védvezérkari főnök nyilatkozata a Zora című bolgár lap munkatár­sának. A nyilatkozat eloszlatja ellenségeink rosszindulatú híresz­teléseit, hogy Magyarország Bul­gáriával együtt közös katonai ak­cióra készül. A magyar honvéd­ség főnöke messzehangzón jelen­tette ki: a magyar hadsereg a keleti arcvonalon kívül nem vesz részt semmiféle más hadműveletben, mert Magyarország éppen úgy, mint Bulgária békében kíván élni szomszédjaival. Az európai közösség iránt ma­gyar felelősségérzet, valamint a dunamedencei hagyományos ma­gyar állásfoglalás domborodik ki ebből a nyilatkozatból. Háborús időket élünk, a szó a fegyvereké. Mostani körülményeink között sú­lya van a vezérkari főnök sza­vának. Félreérthetetlen és félre­­magyarázhatatlan magyar állás­foglalás ez. Az angol haderőnek Törökor­szág magatartásának befolyásolá­sára elindított idegháborújában jelentős szerepet játszottak a Szó­fia állítólagos készülődéseiről szóló hírek. Az egyik török lap csak nemrégiben szögezte le, hogy az ankarai hivatalos körök semmit­­sem hisznek el azokból a hírek­ből, hogy Bulgáriában német csa­patösszevonások történnének Tö­rökország ellen s hogy talán maga Bulgária is készülődnék. A világ közvéleményének semmi oka sincs kételkedni a bolgár szándékok őszinteségében, hiszen Bulgária éppen úgy, mint Ma­gyarország, békés eszközökkel akarja elérni nemzeti célkitűzé­seit és feleslegesen nem bocsát­kozik semmiféle kalandba. Magyarország jelenleg azért áll harcban, mert minden oka meg­van arra, hogy nemzeti törekvé­seit, öncélúségét és függetlenségét veszélyeztetve lássa a bolseviz­­mus felől. A bolsevizmus egyszer már eljuttatott bennünket a tá­tongó sír szélére és csak töretlen öntudatunknak, eltiporhatatlan élet­erőnknek köszönhetjük, hogy nem semmisültünk meg, hanem a kál­váriád út legmélyebb pontjáról felemelkedtünk és elindultunk a felfelé vezető úton. Más lapra tar­tozik, de éppen olyan súlyosan esik a latba, hogy a magunk ér­dekeinek megvédésével és jövőnk biztosításával egyidejűleg tanúbi­zonyságot adjuk európai hiva­tásunknak is. Minden magyar em­ber tudja azt, hogy ezekben a mostani időkben sem volnánk fegyverben, ha nem lenne éppen eléggé indokolt a félelmünk, hogy a bolsevizmus erőrekapása létün­ket, állami berendezkedésünket és nemzeti öncélúságunkat fenyegeti. Tisztában vagyunk az előzmények után azzal, hogy mindaddig nem lehet egyetlen nyugodt percünk, és nem érezhetjük biztonságban magunkat, nem élhetünk célkitű­zéseinknek, lelki alkatunknak meg­felelő életet, am­íg a bolsevizmus egyszer és mindenkorra meg nem semmisül. Legelsősorban minket fenye­getne Európában a bolsevista ve­szedelem előretörése. Legelőször mi esnénk prédájául a vörösre festett orosz medvének, amely karmaival egyszer már szétszag­gatta testünket. Más népek és nemzetek háborús törekvései nem érdekelnek bennünket. Nem törő­dünk azzal, hogy egyik vagy má­sik nemzet milyen területi gyara­podással akar kikerülni ebből a háborúból, vagy milyen gazdasági célokat akar megvalósítani. Mi csak azt akarjuk megtartani, ami a mienk, azt akarjuk elérni, ami­hez Isten és a történelem előtt jogunk van. Ezt az álláspontunkat ellenségeink is tiszteletben tart­hatják, barátaink pedig megértik. Örökké a békesség volt a vá­gyunk s amikor kardot forgattunk akkor is csak a béke biztosításá­ért volt. Keleten ezt akarjuk biz­tosítani. Szomszédainkkal pedig békében akarjuk folytatni életün­ket, mert hiszünk benne, hogy minden nép vezetőiben felülkere­kedik a felelősségérzet és nincs olyan probléma, amit magasabb szemszögből nézve a dolgokat, a zöld asztaloknál meg ne lehes­sen oldani. Az idő és a kemény helyzetek sok mindent megérlelnek. Felfogá­sok változnak és hajlíthatatlan­nak hitt magatartások engednek fel. Példát eleget láthattunk ma­gunk­ körül a világban. Vessünk csak röpke pillantást a büszke és könyörtelen angol világbirodalom uraira. Amiről eddig hallani sem akartak India szabadságénak biztosítása az események könyörtelen egy­másra zúdulása következtében i mér általános probléma London­ban. Sokszor bizony a fenyegető veszély téríti észhez a dölyfös po­litikusokat s indítja őket magukba­­szablásra. Anglia évtizedek óta el­zárkózott a közel négyszázmillió lakost számláló India és csatolt részei teljesen indokolt szabadság­igénye elől Most aztán látja, hogy sokkal jobb az utolsó órában fog­lalkozni a kérdéssel, mint soha és amíg még nem késő, jó lesz, ha legalább csekély mértékű barát­ságot biztosít a maga számára azok felől, akik iránta eddig csak gyűlöletet éreztek. London számítása félremagya­­rázhatatlan: ha nem emeli domi­­niumi rangra Indiát, vagy esetleg nem ad neki teljes nemzeti sza­badságot, esetleg Japán fogja bi­z­tosítani azt számára és akkor In­diával még gazdasági kapcsolatai is megszakadnak, befektetett tőkéje odalesz. Svéd lapok jelentése szerint maga Cripps fog a közeljövőben Indiába utazni, hogy ott az indus nép vezetőivel az Indiának adandó szabadság ügyében folytasson ko­moly tárgyalásokat. London ugyan még most is taktikázik és tárgyal, amikor cselekedni kellene, hiszen az angol diplomaták és politiku­sok nagyon jól tudják, mik az indus nép igényei. Nem szüksé­ges ezek megismeréséhez Cripps személyes jelenléte Indiában. Ang­lia kormánya két évvel ezelőtt ígé­retet tett arra, hogy a háború után rendezi az indiai kérdést. íme azonban a háború sietteti az ígé­ret beváltását. Churchillék nem játszhatnak kétszínű játékot, hogy majd meglátjuk még mi lesz. Má­ris választani kell, a döntés máris későnek látszik Amit most nem akarnak megadni, talán néhány nap leforgása alatt az elnyomott népek kivívják maguknak. Ha semmi mást nem is old meg ez a most folyó háború, azt meg­oldja, hogy a felelős államférfiak­ban felébreszti a józan belátás ■szelleméi és a minden népet egy­formán megtépázható veszedelem előtt békés után rendezik a függő kérdéseket. Az államok életének vannak közös veszedelmeik és mindenekfölött közös érdekeik. Ezek felismerésének megerősödése, amíg ez a háború véget ér, talán még nagyon sok mindent megold. Az elmúlt világháború a gyűlölet magvát hintette el, mert vakok vol­tak az egyes politikusok. Hinnünk kell benne, hogy a mostani háború végén más lesz a helyzet. Arm I0 fillér

Next