Székely Szó, 1942. január-március (2. évfolyam, 1-73. szám)
1942-03-12 / 58. szám
QL évfolyam, 58. szám, Marosvásárhely, 1942 március 12. csütörtök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baross Gáborutca 38. (Telefon 263.) FŐSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN dr. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZÁSZ ENDRE. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 250, NEGYED ÉVRE 720, FÉL ÉVRE 140, EGÉSZ ÉVRE 28 PENGŐ 80 FILLÉR. Magyarország a keleti arcvonalon kívül nem vesz részt semmiféle más hadműveletben Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök feltűnő nyilatkozata egy Berlinben mit sem tudnak Törökország csatlakozásáról a tengelyhez Bolsevista támadásokat vettek vissza Amerika ellentámadásra készül a Csendes-óceánon Magyar szempontból a szerdai külpolitikai jelentések közül meszsze kimagaslik vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, honvédvezérkari főnök nyilatkozata a Zora című bolgár lap munkatársának. A nyilatkozat eloszlatja ellenségeink rosszindulatú híreszteléseit, hogy Magyarország Bulgáriával együtt közös katonai akcióra készül. A magyar honvédség főnöke messzehangzón jelentette ki: a magyar hadsereg a keleti arcvonalon kívül nem vesz részt semmiféle más hadműveletben, mert Magyarország éppen úgy, mint Bulgária békében kíván élni szomszédjaival. Az európai közösség iránt magyar felelősségérzet, valamint a dunamedencei hagyományos magyar állásfoglalás domborodik ki ebből a nyilatkozatból. Háborús időket élünk, a szó a fegyvereké. Mostani körülményeink között súlya van a vezérkari főnök szavának. Félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan magyar állásfoglalás ez. Az angol haderőnek Törökország magatartásának befolyásolására elindított idegháborújában jelentős szerepet játszottak a Szófia állítólagos készülődéseiről szóló hírek. Az egyik török lap csak nemrégiben szögezte le, hogy az ankarai hivatalos körök semmitsem hisznek el azokból a hírekből, hogy Bulgáriában német csapatösszevonások történnének Törökország ellen s hogy talán maga Bulgária is készülődnék. A világ közvéleményének semmi oka sincs kételkedni a bolgár szándékok őszinteségében, hiszen Bulgária éppen úgy, mint Magyarország, békés eszközökkel akarja elérni nemzeti célkitűzéseit és feleslegesen nem bocsátkozik semmiféle kalandba. Magyarország jelenleg azért áll harcban, mert minden oka megvan arra, hogy nemzeti törekvéseit, öncélúségét és függetlenségét veszélyeztetve lássa a bolsevizmus felől. A bolsevizmus egyszer már eljuttatott bennünket a tátongó sír szélére és csak töretlen öntudatunknak, eltiporhatatlan életerőnknek köszönhetjük, hogy nem semmisültünk meg, hanem a kálváriád út legmélyebb pontjáról felemelkedtünk és elindultunk a felfelé vezető úton. Más lapra tartozik, de éppen olyan súlyosan esik a latba, hogy a magunk érdekeinek megvédésével és jövőnk biztosításával egyidejűleg tanúbizonyságot adjuk európai hivatásunknak is. Minden magyar ember tudja azt, hogy ezekben a mostani időkben sem volnánk fegyverben, ha nem lenne éppen eléggé indokolt a félelmünk, hogy a bolsevizmus erőrekapása létünket, állami berendezkedésünket és nemzeti öncélúságunkat fenyegeti. Tisztában vagyunk az előzmények után azzal, hogy mindaddig nem lehet egyetlen nyugodt percünk, és nem érezhetjük biztonságban magunkat, nem élhetünk célkitűzéseinknek, lelki alkatunknak megfelelő életet, amíg a bolsevizmus egyszer és mindenkorra meg nem semmisül. Legelsősorban minket fenyegetne Európában a bolsevista veszedelem előretörése. Legelőször mi esnénk prédájául a vörösre festett orosz medvének, amely karmaival egyszer már szétszaggatta testünket. Más népek és nemzetek háborús törekvései nem érdekelnek bennünket. Nem törődünk azzal, hogy egyik vagy másik nemzet milyen területi gyarapodással akar kikerülni ebből a háborúból, vagy milyen gazdasági célokat akar megvalósítani. Mi csak azt akarjuk megtartani, ami a mienk, azt akarjuk elérni, amihez Isten és a történelem előtt jogunk van. Ezt az álláspontunkat ellenségeink is tiszteletben tarthatják, barátaink pedig megértik. Örökké a békesség volt a vágyunk s amikor kardot forgattunk akkor is csak a béke biztosításáért volt. Keleten ezt akarjuk biztosítani. Szomszédainkkal pedig békében akarjuk folytatni életünket, mert hiszünk benne, hogy minden nép vezetőiben felülkerekedik a felelősségérzet és nincs olyan probléma, amit magasabb szemszögből nézve a dolgokat, a zöld asztaloknál meg ne lehessen oldani. Az idő és a kemény helyzetek sok mindent megérlelnek. Felfogások változnak és hajlíthatatlannak hitt magatartások engednek fel. Példát eleget láthattunk magunk körül a világban. Vessünk csak röpke pillantást a büszke és könyörtelen angol világbirodalom uraira. Amiről eddig hallani sem akartak India szabadságénak biztosítása az események könyörtelen egymásra zúdulása következtében i mér általános probléma Londonban. Sokszor bizony a fenyegető veszély téríti észhez a dölyfös politikusokat s indítja őket magukbaszablásra. Anglia évtizedek óta elzárkózott a közel négyszázmillió lakost számláló India és csatolt részei teljesen indokolt szabadságigénye elől Most aztán látja, hogy sokkal jobb az utolsó órában foglalkozni a kérdéssel, mint soha és amíg még nem késő, jó lesz, ha legalább csekély mértékű barátságot biztosít a maga számára azok felől, akik iránta eddig csak gyűlöletet éreztek. London számítása félremagyarázhatatlan: ha nem emeli dominiumi rangra Indiát, vagy esetleg nem ad neki teljes nemzeti szabadságot, esetleg Japán fogja biztosítani azt számára és akkor Indiával még gazdasági kapcsolatai is megszakadnak, befektetett tőkéje odalesz. Svéd lapok jelentése szerint maga Cripps fog a közeljövőben Indiába utazni, hogy ott az indus nép vezetőivel az Indiának adandó szabadság ügyében folytasson komoly tárgyalásokat. London ugyan még most is taktikázik és tárgyal, amikor cselekedni kellene, hiszen az angol diplomaták és politikusok nagyon jól tudják, mik az indus nép igényei. Nem szükséges ezek megismeréséhez Cripps személyes jelenléte Indiában. Anglia kormánya két évvel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy a háború után rendezi az indiai kérdést. íme azonban a háború sietteti az ígéret beváltását. Churchillék nem játszhatnak kétszínű játékot, hogy majd meglátjuk még mi lesz. Máris választani kell, a döntés máris későnek látszik Amit most nem akarnak megadni, talán néhány nap leforgása alatt az elnyomott népek kivívják maguknak. Ha semmi mást nem is old meg ez a most folyó háború, azt megoldja, hogy a felelős államférfiakban felébreszti a józan belátás ■szelleméi és a minden népet egyformán megtépázható veszedelem előtt békés után rendezik a függő kérdéseket. Az államok életének vannak közös veszedelmeik és mindenekfölött közös érdekeik. Ezek felismerésének megerősödése, amíg ez a háború véget ér, talán még nagyon sok mindent megold. Az elmúlt világháború a gyűlölet magvát hintette el, mert vakok voltak az egyes politikusok. Hinnünk kell benne, hogy a mostani háború végén más lesz a helyzet. Arm I0 fillér