Székely Tanügy, 1908 (10. évfolyam, 1-17. szám)
1908-01-01 / 1. szám
2-ik oldal, mint a molnárja, vagy a kovácsa, aki legalább okát adja, vizzel miért hinti meg annyiszor az égő szenet. Annyi deáksága után azt is a tiszttartójától kérdi meg, szelleje délre vagy észak felé fekszik-e? Az országgyűlésre elmegy, de nem ért az ország dolgához. Azt sem tudja, Erdélynek micsoda országok a szomszédai, a Maros előbb a Tiszába vagy a Dunába ömlik-e és hol szakad bele? Ebből nem azt akarta kihozni, hogy a deáknyelv haszontalan volna, hanem hogy idővesztegetés annyi esztendeig csak azt a nyelvet tanulni. Parasztember fiának jobb volna, mihelyt írni és olvasni tud, valamely mesterséget tanulni, „mivel a mesterségek és a kereskedések hajtanak hasznot az országban.“ Azt szerette volna, hogy a tudomány olyan közönséges, olyan általános legyen minálunk, mint a tudatlanság. A lányokat pedig éppen olyan jól kell oktatni, mint a fiukat, mert az egyik olyan hasznos az országnak, mint a másik. „Nem igaz ” — kérdezte Mikes, — hogy egy jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonynyá változván, a fiát is mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, az ország szolgálatára alkalmatossá tenni? Hasznára van tehát az országnak ha a leányokat jól nevelik és oktatják, s a régi rómaiak megajándékozták az olyan anyákat, a kik a haza szolgálatára jól nevelték fiaikat.“ A „Székely Tanügy“ immár tizedik esztendeje ír és beszél abban a szellemben, ahogy közel két százada a dicsőséges fejedelem és hűséges kamarája irt és beszélt, rámutatva a tarthatatlan állapotokra és a jövendő feladatokra. Vésse be továbbra is minden székely tanítónak szívébe a dicsőséges fejedelemnek azt a halhatatlan intelmét, hogy „a haza szolgálata nem mentségekkel, hanem a közvégzéseknek végrehajtásával s kinek-kinek egyszeri elhatározásában állhatatos tökéletességével vehet hasznot és előmenetelt. Ennek a mondásnak követése legyen a székely tanítóknak és a „Székely Tanügyinek a dicsősége! Dr. Márki Sándor: Gondolatok. Nincs nemzet és állam a föld kerekeségén, amelynek létfentartásáért, fejlődéséért, ezer éves fenállásából és alkotmányos múltjából folyó jogos vezető szerepéért oly megszakítás nélkül való óriás küzdelmet kellene folytatnia külső és belső,, de sokkal inkább belső ellenségeivel és a kiszámíthatatlan nehézségekkel, melyek minduntalan nyakába zúdulnak , mint épen a Magyar nemzet és állam. Ilyen körülmények között a nemzeti kulturális haladás is sokkal nehezebben fejlődhetik és lehet általánossá hazánkban mint az más szerencsésebb viszonylatok között élő és virágzó államokban történhetik és szemünk láttára sokkal kevesebb népességű országokban tényleg történik is. Nekünk úgyszólván minden talpalatnyi tért nagy küzdelemmel kell sok helyen elfoglalni, sőt helyenként még megtartani is a lépten-nyomon előtolakodó ellenfelekkel szemben. Igaz, hogy a férfi élete a harc és küzdelem, és talán a békés könnyű élhetés és előhaladás a puhaságra tenné serénnyé és azért valódi diadalérzés hatja át keblünket, dobogtatja meg szívünket minden új alkotás láttára, amihez hála a magyarok Istenének mégis csak elég sűrűen van szerencsénk. A „Székely Tanügy“ mint szűkebb hazarészünk erős magyar nemzeti szellemben nagy buzgósággal szerkesztett egyik lelkes közlönye egy évtizeden át igen sok nehézséggel és épen az érdekeltek jelentékeny közönyével is küzködve — elismerésre méltóan állotta meg helyét és hiszem, hogy fokozódó sikerrel tör előre és magasabbra ezután is megizmosodott ifjú és tapasztalatokban is gazdagodott erővel. Ám komoly sikerrel ezután is csak azon esetben fog munkálhatni, ha nemcsak egy kis lelkes gárda támogatja szellemileg, hanem a nagyközönség is ajtót nyit előtte és így Székely Tanügy. Van e létjogosultsága a „Székely Tanügy“-nek, mikor oly sok s köztük előkelő tanügyi lap szolgálja a magas tanügy érdekeit ? Még egy évtized előtt is nagyon sokan ellene voltak az úgynevezett Székely akciónak, azt állítván, hogy miután a székelység fajilag amúgy is magyar, tehát külön székely kérdést csinálni nemcsak fölösleges, de veszedelmes is. Ma pedig már az egész magyar közvélemény elismeri, hogy itt, az erdélyi részekben külön magyar politikát kell követnünk, fontos nemzeti érdekekből, mely magyar nemzeti politikának bázisa, csakis a gazdaságilag és közművelődési téren megerősített székelység lehet. Ha már külön elbánásban részesíttetik ,a nemzeti szempontokból az erdélyi részek magyarságának gerincét képező székelység gazdasági téren, váljon bizony a székelység nevelés és oktatásügye is nem olyan kérdés-e, mely megkülönböztetett figyelmet és támogatást érdemel ? A nevelésnek, a jövő nemzedékre politikailag is érvényesülő hatását ma már minden országban elismerik. S hogy az iskolaügynek itt, a hazának e kis szigetén ne volnának külön feladatai is, azt már sohá vitatnunk nem szabad, hiszen a nevelésnek magának is csak akkor mutatkozik eredménye, ha az nem általános szempontok szerint, hanem a nevelendő egyedek s azok társadalmai tradícióinak, jelenlegi és várható körülményeinek megfontolt számbavételével történik. Ezen különleges biológiai jelenségeknek, a magyar közoktatásügyre kiható számbavételét és felhasználási módját megállapító eszmecserére nézve várjon láthatnánk-e teret, mondjuk az alföldi, fővárosi vagy a dunántúli tanügyi lapokban? Nem. Ilyen célra nekünk külön tan- Székely Tanügy. Maros-Vásárhely, 1908. január 1. módjában álland az, hogy a családot, az életet minél közelebb hozhassa az iskolához és azok között az aranynál értékesebb kapocs lehessen a mi, kipróbált erejű szerkesztőnknek óhajtom, hogy teljes mértékben sikerüljön úgy, hogy majd az első nagy állomásnál a huszonöt esztendős fenálláskor minél fényesebb eredmények legyenek felmutathatók. Maros-Vásárhely, 1907. dec. 26. Deák Lajos.