Székelyhon, 2019. szeptember (1. évfolyam, 166-186. szám)

2019-09-23 / 181. szám

r ^ ^Jl irodalm,_kulturális melléklet 2 H VHk ^Hf ^HH hányva 2019. szeptember iflf II. évfolyam, 10. (16.) szám • megjelenik négyhetente ostobaságom ^^ mm —_ .­­_ Sarusi es Duma M Bodor Adam: (T Molnos Zoltán / 1 fT a világvégéről, n .. „ hogy félvakon Rebi meg seho­­lj szürrealistának született / a szeméremvirág csereberéltem ^ pirosáról ff örökvers Dsida Jenő Országos eső Most, mikor beköszönt e halk haladás és a szálas eső sűrűn lelógó drótja zár köribéd finom kalitkát: nincs többé levegős, kitárt szabadság. Pillanatnyi csapongás nem vidámít gyors tettekre s a könnyedén kilendült villámmozdulatot ma­­ földre ejted. Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis háza, már a hegyéi sem oly közelben ível, mint azelőtt. A nyűg, a lassú terhes ólomidő lehullt, kiterpedt s mint a rossz gumi, nyúlt ki mindenütt a távolság. Jön a sál, köpeny s az unott készülés. Kerekeskútad az udvar végén gúnyosan és öreg mosollyal gunnyaszt: messze vagy immár onnan is, jaj, messze, mint az öröm napos vizétől, messze, mint az igazság kútfejétől. Esténkint gomolyos, városnyi felhők tömbjén kell komoran s fázón keresztül fulladnod, mielőtt a csillagok zord, nyirkos tűzeihez fölér a lelked. Istálló - olaj vásznon, 25x20 cm IMEESSffl Bálint Tamás A MŰVÉSZEK ÉLHETETLENSÉGÉRŐL Diákkorom óta nem tudom hová tenni az elszállt, hippi, életképtelen, de azért sztárallűrökkel, vélt vagy valós sérelmek tüskéivel alaposan felvértezett művészeket. Azokat az ártatlan, kicsit flúgos, bohókás egyéneket, akik magukról oly sokat szeretnek beszélni. Roppant műveltek, és néha egy-egy jól odakanyarított szellemi terméküktől a környezetük tátott szájjal elalél. Egyéb napokon persze nem tudnak eligazodni egy pályaudvaron, lekésik a fellépésüket, nem tudnak befi­zetni vagy megírni egy számlát, egy pályázatot, képte­lenek műveik utóéletével és saját önmenedzselésükkel foglalkozni, esetleg rendesen autót vezetni. Különös ismertetőjelük, hogy már korán, színes, böl­csész, képzőművész diákkorukban kitör rajtuk a fel­tűnni akarás, a harsányság - vagy épp ellenkezőleg, a rejtőzködés. Mint egy természetfilmben, eredeti környezetükben figyelendők meg. Ők azok, akik inkább gondolkodnak, mint tesznek. Emiatt persze azt hiszik, hogy csakis ők a legnagyobb és legigazibb tudás birtokosai. Ám a mérleg túlsó serpenyőjében ott van az a renge­teg kreativitás, amellyel színesebbé teszik mindannyi­unk életét, segítenek többféle szemszögből rávilágítani a dolgokra. Olyasmikre is, amelyek a mindennapokban nem foglalkoztatnak minket, s amelyek nélkül is egé­szen jól meglennénk. Másrészt megszólaltatnak olyas­mit is, ami éppen erősen bennünk van, csak nem tudjuk olyan ragyogóan megragadni, formába önteni. Szóval ez az élhetetlen művészfajta kiegészít minket. Szükségünk van egymásra a teljes képhez. Csodálatos, hogy ennyifélék vagyunk, hogy a világban nem csak a mifajtánk létezik. Fogadjuk hát el a zakkant művészlelkeket, és ne néz­zünk furcsán, ha valaki kocka vagy kerek, ha számol vagy rajzol, harsány vagy szelíd. Eszmei értéke felbe­csülhetetlen mindegyik példánynak, vigyázzunk rájuk, veszélytelen, de veszélyeztetett faj.

Next