Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1902
Olvasmányaink. — Irta: Szemlér Ferenc. — tanuló ifjak , ti, a kik nap-nap után egy nyaláb könyvvel mentek az iskolába, meggondoltátok-e már valaha, hogy mi is az a könyv tulajdonképen ? ! Nézzetek csak magatok köré! A szülő, mikor iskolába ad, bármily szegény, utolsó garasát is szívesen áldozza érette; az intézet, amelybe jártok, semmi áldozatot sem kimérve könyvtárakba gyűjti őket számotokra; a jó lelkek pedig, ha jutalmazni vagy örvendeztetni akarnak benneteket, rendszerint megint csak egy-egy könyvet adnak a keretekbe. Aztán tekintsetek tovább ! A művelt ember házában mindig megtalálhatjátok a könyvek súlya alatt roskadozó polcot vagy a díszes kötetekkel tele rakott asztalt, s nincs rendezett város, nincs falu széles e hazában, ahol legalább is egy könyvtár ne állana a polgárság, illetve a nép rendelkezésére. Mit bizonyít mindez ? Azt, hogy a könyv a gyermek, a serdülő ifjú, s a meglett férfi életében egyaránt elsőrendű szerepet játszik. A kisgyermek képes könyve az a néhány összefűzött lapocska, amelyről valaha az abcét tanulgattuk; később az iskolakönyvek , elbeszélések, versek, ismeretterjesztő iratok kötetei, egészen föl ama testes foliánsokig, a melyekből sokat tudó emberek szerzik ismereteiket — mindezek a könyvek kincsesbányák. Belőlük meríthetjük s kell is merítenünk ismereteinknek, tudásunknak, minden jóért, szépért való felbuzdulásunknak s az emberi szívhez legméltóbb érzéseknek értékes drágaköveit, hogy velük lelkünket felékesítve az igazán művelt emberek társadalmában helyet foglalhassunk.