Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1903
gimnáziumi tanuló, a piarista rend noviciusai közé felvétesse magát. Az érettségi letétele után a rend Kolozsvárra küldötte, ahol az egyetem mathematikai és természettani fakultásába iratkozott be. A papi pályát azonban nemsokára ott hagyta és úgy végezte el a négy egyetemi évet. A rendből való kilépése ugyan egy kis változást idézett elő életében, mert saját munkájával kellett a mindennapi kenyerét megszereznie, de buzgó kitartása, szívós munkabírása rövid idő alatt oly körülmények közé juttatta, hogy tanulmányait gondtalanul folytathatta. Hegedű órákat adott, korrepetitoroskodott, a kolozsvári állami kereskedelmi iskolába bejárt, mint óraadó tanár és szorgalmáért állami ösztöndíjat is kapott. Alig végezte el egyetemi tanulmányait, tanári oklevelet szerzett és tanári állás elnyeréséért pályázott. A petrozsényi gimnáziumhoz meg is választották helyettes tanárrá, de ő az állást nem fogadta el, mert más állással kínálták meg. Eperjessy Miklós, jelenleg portugáliai, akkor perzsiai osztrák-magyar követ, fia számára oly nevelőt keresett, aki egyfelől gyermekét magánvizsgálatai letételére előkészítse, másfelől elkísérje németországi útjára és azután tartózkodási helyére, Teheránba. Mihálovits Béla elolvasta a pályázati feltételeket és nem sokáig habozott. Bár eközben megnősült, tanulni vágyó lelke arra ösztönözte, hogy az állást elfogadja és ezáltal az ismeretlen messze idegenben szerzett tapasztalatokkal szellemét gazdagítsa. 1898-ban búcsút vett családjától és hazájától és elutazott. Perzsiában egy évig tartózkodott. A keleti világ ismeretlen szokásai, a szines, tarka-barka képek, mik szeme elé tárultak, nem hagyták érintetlenül. Egész után, egész ottléte alatt folyton figyelt, szakadatlanul jegyezgetett. És ehhez neki csodálatos tehetsége volt. Aprólékos, de jellemző vonások, amelyek más figyelmét elkerülték volna, mind, mind bevándoroltak jegyzőkönyvébe, amely óráról-órára, napról-napra bámulatos módon telt meg a legérdekesebb jelenetek rajzával. A követnél való állása kitűnő kulcs volt az európai ember előtt elzárt helyek felnyitására. Ahová más idegen nem is közeledhetett, oda ő a követ révén bejuthatott és éles szeme mindent meglátott, amit előtte talán senki sem figyelhetett meg oly közvetlenül. A dervisek vallási szokásait, a háremek rejtett titkait, a családi, társadalmi és politikai élet minden