Székesfehérvár és Vidéke, 1882. július-december (10. évfolyam, 77-155. szám)
1882-09-16 / 110. szám
X-ik évfolyam. 110. szám. Szombat, 1882. szeptember 16 Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, Tsognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért "Szélsz nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, hotter kaszárnya-utczai kereskedésében, Plum iskola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. “Vidéken. raviden posta^i^a/fcalkail. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívüll 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. E16£iaetési ára:]*: : Egész évre......................8 frt.— kr. Félévre . ...... 4 frt. — kr. Negyedévre......................2 frt. — kr. A „Nyílttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten, Hausenstein irodájában, Goldberger A., Dorottya utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, Molnár-utcza és az orsz. hirdetési irodában. — Továbbá Bécsben: Hausenstein és Vogler, Taborstr., Schalek Henriknél, Dukes és Társánál, A. Oppelik. — Székesfehérvárott, a lap szerkesztőségében és Klökner Péter könyvkereskedésében. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Megjelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. § KOSSUTH LAJOS H 80-ik születésnapjára. R Rengedez a bölcső, kisded nyugszik benne, .Térték hazafiak, menjünk fel Zemplénbe, Ott egy házat látok, Monok falujába’. A honnét született hazánk szabadsága, Nem hív harangszó ma üdvözlő imára, Budavárán az ágyú néma mind, De szivünk, honszerelme szózatára Ma a legnagyobb ünnepre int. S ha lenne minden szív csak egy kicsiny szikra: Tűz glóriát szőne Kossuth Lajos homlokára! Dicsően megőszült nyolczvanéves büszkeségünk, Legszebb álmainknak fényes hőse te! Hallod éljenünket, melyet feléd küldünk, Ma nagy napján születésednek. Legyen szent érzetünk talizmán a tettre: Hogy szabad független lesz e hon! Hadd szálljak le Zemplén dicső légköréből hazám vérrel szentelt terére: Itt áll a sánc, hol a hős Zrínyi állt; ott a parányi rom, melyért Szondi életét áldozá; ott a zászló a mely alatt Bethlen vivott; a mező, hol Báthory, Kinizsi, Rákóci győztenek . . . s nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács . . . Hallgattam, szivetek dobbanását hallgatám, mert az a nagy, a kinek most 80-ik születése napját ünnepeljük 50 évvel ezelőtt lépett föl, mint honszabadság prófétája, gondoljátok nem kövezték őt meg? Igen, bilincs csörrenése üti meg fülemet, hogy az a kéz, mely áldólag kiterjed, összekötöztetett, az a toll, mely hazát szeretni TARCZA. LÉPVESSZŐ. ÉLETKÉP. SZIRONTAI (TÓTTH) ARTÚRTÓL. II. X. műkedvelő ur! A nyájas olvasó kétségkívül egy lengő hajú szemüveges sovány öreg urat képzel, ki egyik ódondásztól a másikhoz vándorol, keresvén az örökfényü kárblonkulust vagy Szent Mártonnak dicskörét, melyet ez tudvalevőleg a legendaszerű zsidó uzsorásnál zálogban hagyott. Szó sincs. A műkedvelő ar életvidor, gömbölyű tokájú, fekete barkóval megáldott kéjencz. A legfinomabb hímzésű reggeli köntösben, lábain fogékony keblű hölgyek által ajándékozott piros török papucsban, ép a tojást veri fel a gazdag reggelihez. Mögötte izmosszerecsen parázskészen tartja a gyöngyökkel kirakott és alma nagyságú borostyánkő szopókával ellátott csibukot, melyből a műkedvelő úr néha egy-egyet szippantani méltóztatik. Pazar kényelem. Sardanapali berendezés. Lilaszin plüs bútorzat áttörve aranyozott virágokkal. Az ottománok karcsú pálmáktól beárnyalva. A falakon zöldes fényű kárpit röpködő fácánokkal. Az ablakokon csipkeszerü üveg, apró tejképek a hitregéből. Mezítelen istenek bachanáliája. Vegyük mindezekhez a fehérkékes füstbodrozatot, az orrcsiklandozó teaillatot és valóban gúnyos szánalom fog el, ha azokra gondolunk, kik a nyomor verítékével küzdenek! Minő paradoxon a természet törvényeiben! A műkedvelő úr életmódja arról tanúskodott, hogy a testi gyönyörök mellett a szellem fogyatékán van. Szerencse a vételben és eladásban — ez az alapja a marhakereskedésnek. Háború, kettős iron, óriási gazságoknak érdemekké való tömörülése — ezek csak iránytűk a „markolj bele“-féle közvagyonban. A nemesi címer, előnév magától következik. A kormánynak szüksége van kortespénzre tanított, elraboltatott, az a szellem, mely csak hazájáért lángolt, hazájától megfosztatott. Számkivetés keserű kenyere, ott van Turinban, gyászos asztalán. De nem!! Itt van ő ! Lelkesült kebellel köszönt ma téged, 80 éves jubileumodon, születésed nagy napján hazánk dicső fia, Székesfehérvárnak ünneplő polgársága! Ami után oly forró vágyai voltak a kebleknek, való tehát, és nem álom, hogy Isten áldása van hazámon, itt van köztünk, hazaszereteted. Magyarok Istene segéljen haza tégedet! Meggyújtom most a remény fáklyáját, s utalva a történelem lapjaira, utalva a hazaszeretet Lajos napjaira, utalva a függetlenségi elvek győzelmére, utalva megyénk függetlenségi képviselőire, a választópolgárok kedlére, és minden hazafi honszeretetére, kimondom az elvet: egy nemzetnek, melynek született egy ily fia, egy Kossuth Lajos a, bizton el kell jutni a diadalra! Csekély a mi tehetségünk, hogy hozzád szállhatna lelkesült örömünk, üdvözlő érzelmünk, csak azt mondjuk: Isten hozzon! Te valál mindenkor hazánk édes fia, mert ott, a rideg távolban is ezen földhöz hű szeretet kapcsolat .Nagy halás a múltban, nemes, síri magányodban, s dicső, mint munkán a jelenben, s keblünk buzgó fohásza azért esd most az ég felé, hogy magyar hazánk ezredéves emlékünnepén Ivígj GlUuiUuIv wíiűMli Uw* v/uUJuj ■»Voltaoszlopa, szabadságunk Franklinja, alkotmányunk világitó tornya, s tanulja meg tőled a nemzet, hogy a jó hazafi miként szeret, s igy minden szív éljen és haljon a hazáért! Ha volnánk, Hellásnak tévém, úgy diadalíven Olympra emelnénk tégedet, ha birnák Rómának kincseit, úgy mély hódolattal leraknák előtted, de csak szivünk vagyon, s hogy ez szerethessen, te hozzád járunk el tanulni, munkálni hazánk boldogságát . . . Világolj örökké előttünk, arra kérve mostan, születésednek nagy napjain, adjál nekünk Valljuk be őszintén, a műkedvelő úr egyik dísztrakkján érdemjelet is láttunk fityegni. Tehát tekintély. Maholnap kinevezik kamarásnak. Az ősök helyett visszaszámítják, vajon hány hízott „címeres“ ökröt szállított Bécsbe! Oh az élősdi kritikának irigységtől tajtékzó fogai vannak! — Tristán! — zenélt wagneri hangcimerák közt. — Hány óra ? A szerecsen fehér fogsoraival vigyorgott. — Pont tizenegy. —• Mit csinál Etelka kisasszony ? — Öltözködik. — Nagyon helyes! Néhány percnyi csámcsogás. Utána csibult vulkán! mely fölött sziporkák táncolnak. Olympi kéj. — Tristán! — Parancsol ?! — Mit vettél észre ? — Semmit. — Nagyon helyes! Feltűnő diplomáciai érzék! A műkedvelő úr olyan mozdulatot tett, mintha fel akarna kelni. A szerecsen segített. — Tristán! Alázatos hajlongás. — Uram ?! — Voltál a bárónál ? — Most megyek. — Nagyon helyes! E három „nagyon helyes“-nek meg volt a jelentősége. Szerelmi rejtvény. A műkedvelő úr egyedül óhajt maradni. A szerecsen a legkomikusabb arcfintorgatások közt távozott. Nagyon összeillett urával. Alig tette ki lábát, a műkedvelő úr, mint egy ruganyos báb, a csibukot hetykén feltartva, ravaszul pislogott. — Hehehe. Lepjük meg a picikét. Venusz pongyolában. Ez lesz az első kísérlet . . . lelkesülést, buzgóságot, adjál nekünk Kossuth apánk tüzet! Ha a mai kor tudományos haladását, nagy mérvű fejlődését, az ipar, művészet terén felmutatott vívmányok végokait keressük, a haladás tényezőit tanulmányozzuk, egy szó áll elénk, e szóban találjuk a haladás kulcsát, magyarázatát: tűz. Ha látom, hogy a tudomány által a gyakorlat terére átvitt tűz s az általa kifejtett gőz a világ mozgató erejét képezi, ki kell mondanom: a tűz hatalom. Ha a nagy Galileinek a földmozgásra vonatkozó tanát visszavétetni nem tudják, s jogosan mondja el a történelmi nevezetességű szavakat: »Még is mozog,“ mi is jogosan mondjuk, a társadalom mozog, a mozgató lélek, a kebel tüze, a hazaszeretet, hatalom. Ha a Hóreb hegyén Jehova egykor égő bokor lángjaiban állt, s tűzlángokból beszélt, itt Árpád völgyén, úgy mint Cegléd határa közt szabadságunk prófétájának, Kossuthnak lángoló szavára, mint egy férfiú ragadt fegyvert a magyar, a Kárpátoktól az Adriáig, széles a hazában, mint tűz-hadsereg állt a nemzeti zászló alá; úgy van, mintha a tűzben ma is benn volna az isten, a hazaszeretet nemzője felhív küzdelemre: előre, előre! A honszerelem tüze a legmagasztosabb hatalom, mely nagyjaink ünneplésére int, és lángoló buzgóságra, s kitartó munkára közeli,, luggiSLiui itillesstiti cuui . Akarjátok látni azt a hazaszeretetet, melyet Kossuth Lajos 48-ban megteremtett ? ! Kossuth apánk adj nekünk tüzet, a hazaszeretet szent tüzet, 1848-nak dicső napjaiból, midőn leborultál a nemzetnek nagysága előtt. Hazaszereteted hivó szózatára lélek szállt a vasba, a vér nem volt drága. Hazaszereteted tűzlángja beszéli, hogy az ifjú keblét megtöré a golyó, a vőlegény mosolygó arccal vérzett el a harcsikon, menyasszonya helyett a hideg halállal fog kezet; az ara nem panaszolta fel, hogy a harcban vérzett el jegyese, fölvette gyászát s abban lett enyhét, hogy Maradjunk ennél. De hát hogyan is történhetett ? Minő ugrás a sült burgonyától a — a tündérpalotába ! Beteg nem volt itt szükség szalonára a képzelt kappanspékeléshez! Tengeri rák, olajvaj, angol ürücomb, nyúlgerinc és csokoládé-kocsonya az étlap. Melléje mártás gyanánt olvadozó mosoly, forró kézszorítás, csók a javából . . . Az „arckép“ hatott. Az ízléstelen divat nem rontotta el a kenderszőke angyalokat. A kimeresztett szemekből ki lehetett olvasni, mennyire vágyódik felvétetni. És csakugyan. Etelka egy szép márciusi nap meghívót kapott Budapestre. A meghívót természetesen kiegészítő az útiköltség: egy újdonat uj százas bankjegy. Nosza rajta! Volt lótás-futás. Uj ruha, uj kalap, uj cipő. Az útibőrönd megtelt csipkefodros alsó szoknyákkal, virágos szatén köténykékkel, cifra selyemszalagokkal és napernyőkkel. A rizspor külön aranyzott pillangókkal ékített dobozkában jön elhelyezve. Egész nap rakosgattak. A mama még a vesepecsenyét is elégette a konyhán. Jah! Mikor valakinek ily szép leánykája van! Harminc forintot kap havonként. Teljes ellátás. Hát még az ajándékok ! Gyöngyélet lesz az! Károly nem győzött eléggé csodálkozni. Az elutazás napján a „haragosdi“ dacára meglátogatta Etelkát. Mi történt ? Hogyan ? Még nem tudja ? Dehogy nem! A nénémasszony tereferélte. Biz úgy van. Etelka megy. Királynőnek Árkádiába! Szívfacsaró jelenet. A szegény fiatalember kétségbeesetten borult a leányka elé. Átkarolta térdeit. — Nem fog engem elfeledni ? — nyögő siralmas hangon. Etelka kacéran hajolt félre. Elpittyente szájacskáját. — De hova gondol ön ?! — szólt félig-meddig boszosan. Károly nem tágított. — ígérje meg, — esedezett egyre másra, a kedves a hon függetlenségéért vérzett el! Hiába monda az ősz apa egyetlen fiának, ne hagyj itt gyermekem, ki fogja be szemem? A fiú elment,és elesett. A sír szélén álló apa megnyugodott, hogy fia a hazáért vívhatott. A férj megölelé nejét és gyermekét, hiába volt a köny, mely visszatartani vélte őt, elment oda, hol a golyók halálról beszéltek; s midőn már versebek bobták a hősi homlokot, s szive elvérezett, a haldokló előtt megjelent a szeretettek képe, ajkin túlvilági mosoly honol: függetlenség s szabadságért, hazámért vérzem el! Ott hagyta ekéjét, műhelyét a munkás, a kereskedő is él, messze útra kélt, keresve a nemzeti lobogót. Letette könyvét a tanuló, tollát az író, lantját a költő; kilépett az oltár elől az Urnák szolgája, szent biblia helyett hideg aczélt ragadt; elmentek ... és el is vérzettek. Kossuthnak igéi hazaszeretetet teremtettek. Ma nem hangzik a tüzet jelző vészharang kongása a nemzet fölött, de az elégedetlenség ágyudöreje, a politikai corruptio neszezése, árvák, özvegyek siralma, reszketve futó nők jajszava, s jellemes hazafiak visszavonulása mindmegannyi rémes jelzése annak, hogy ég a hon, ég a nemzet! Hazánk sorsa így nem maradhat, hanem csak független lehet! Ezért kérünk mi ma, születésednek nagy napján, tüzet, lelkesedést tőled, hazánk függetlenségének nagy munkás, izzadó tenyér, a másik a tettre képes ész, erő. Szeressük a munkát, s a szent szabadságot; népboldogítás, népfenség keblem eszményképe, megáldom a népjog s a dicső szabadság zászlaját, s ha kell, érette éltemet áldozom. Azt kívánják tőled is: Hazádnak rendületlenül légy hive ol magyar. Megragadjuk, ha kell, a kardot, hazánk védelmére; de békében kettős tűzzel vívjuk a népszabadságot; jól tudván, hogy igaz marad ama tapasztalat, hogy a nemzetet a jövő boldogság szigetéhez a népnagyság édenébe nem a pusztítás szellemei, nem a vér, nem Etelka játszotta a nagylelkűt. — Jó. Legyen. De csak egy feltét alatt. — Ne gyötörjön! — Ha ön se feledkezik meg a mamáról. Károly megragadta a puha kis kacsokat. Kölni vízzel voltak bedörzsölve. Egy huzamban rakott reá vagy tízezer puszit. Rettenetes szerelmi étvágy! — Esküszöm! Még ma küldök neki — rizskását! A mamának szemeiben könyek ragyogtak. — Most már én is boldog vagyok! — karolta magához mindkettőt. Édes remények! Eszményi üdv! Menander . . . kávé, cukor, mandola . . . kecses kövérségű Vesta szűz . . . költői bájsugár ... oh mit is dalol a fülemile ? A pásztori jelenetet megzavarta a szurtos szolgáló, ki e szavakkal rontott be: — Kisasszonyka! Nézzen ki. Most lovagol erre az a köpcös dragonyostiszt, ki tegnap este betörte az ablaküveget! A dolog nem ment oly simán ! Etelka, mielőtt Budapestre érkezett volna , egy fejezetet szakított ki a szerelem könyvéből. Pikáns kalandocska. Kár lenne eltitkolni. A mama és Károly elkísérték a legközelebbi vasútállomáshoz. Volt kézcsők, virágcsokor és köny. A leánykát beültették egy második osztályú kupéba. Egy süket öreg asszonysághoz, ki egész után szilvás lepénykékkel töltögette gyomrát. — A keresztleányomnál voltam, — csömcsögte — a ki felesége a törökbuckási kasznárnak . . . Harmadikat csengettek. Éles fütty és a vonat pöfékelve megindult. Etelka a kupé ablakán kihajolva zsebkendőjét lobogtatá. Károly görcsös zokogásba tört ki. — Menjünk, menjünk! — rebegő. — Érzem, hogy a szívem megreped . . . A mama vigasztalta. Sohase búsuljon. Annál édesebb lesz a viszontlátás! Ki tudja ?! Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig.