Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1876
szorgalma folytán tetté vált eszme: a magyar népdalok öszszegyűjtése, melyet két vastag kötetben 1846—1847-ben vett a nemzet; ugyancsak a Kisfaludytársaság megbízásából jött létre az Arany László és Gyulai Pál által szerkesztett, s 1872-ben kiadott, „Magyar népköltési gyűjtemény“ két új kötete; úgy szinte a Bartalus István által énekre és zongorára alkalmazott „Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye“ két kötetben (1873. 1875.) — így született meg Kriza János szerető gondjai alatt a székely népköltési gyűjtemény „Vadrózsák“ cím alatt. (1863.) — így hozta 1876-ban a Magyar könyvesház 9. 10. sz. füzetében a „Szerelmi népdalokat“ Székely Sándor gyűjteményéből. (Sajtó alá rendezte Abafi Lajos). A népdal-költészet imént jelzett történeti élete, azon nemes buzgóság, melyet a népdalok öszszegyűjtése körül tapasztalunk, s azon hódítás, melyet — főleg napjainkban — a népdal tőn, megérdemli, hogy minden irányban kiterjeszszük figyelmünket, mely bennünket a népköltészet bensőbb ismeretéhez, s ez által annak kellő méltatásához juttat; mert örök igazságot mondott Kölcsey, midőn igy ír: „A valódi nemzeti poezis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell keresnünk. Azon pólus, mely felé az irodalom hajóját kormányozni kell, nem más, mint a nemzeti valóság.“ Jelen értekezésünk célja is oda irányul, hogy a népdal sajátságait egyes vonásokban feltüntetvén, lássuk röviden: mi a népdal és tárgya; milyen a népdal berendezése; melyek a népdal kellékei, s végül, mikép szerepel a növényország népdalainkban? Első fejezet: II. A népdal és tárgya. A dal a kedélyi (lyra) költészet nagy osztályába tartozik, s nem egyéb, mint a szívben támadt érzelemnek költői alakba foglalt kiáradása, mely ezen érzelmet hatályosan, jellemző rövidséggel, s költői nyelven hozza napfényre oly idomzatban, hogy az a dalolásra alkalmas legyen; vagy mint Kölcsey röviden kifejezi: „A dal harmoniás szavakba öntése a gondolattá érlelt érzeménynek.“ A népdal ezek nyomán nem más, mint valamely egyén szivérzelmének kisugárzása, mely az imént jelzett általános jellegek mellett gyengédsége, természetes üdesége, kedves egyszerűsége, népies irálya, vagyis törőlmetszett népies, de mégis költői kifejezései által tűnik ki egyéb daltestvérei közöl.