Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1876

szorgalma folytán tetté vált eszme: a magyar népdalok öszszegyű­jtése, melyet két vastag kötetben 1846—1847-ben vett a nemzet; ugyancsak a Kisfaludy­­társaság megbízásából jött létre az Arany László és Gyulai Pál által szer­kesztett, s 1872-ben kiadott, „Magyar népköltési gyűjtemény“ két új kötete; úgy szinte a Bartalus István által énekre és zongorára alkalmazott „Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye“ két kötetben (1873. 1875.) — így született meg Kriza János szerető gondjai alatt a székely népköltési gyűjtemény „Vad­rózsák“ cím alatt. (1863.) — így hozta 1876-ban a Magyar könyvesház 9. 10. sz. füzetében a „Szerelmi népdalokat“ Székely Sándor gyűjteményéből. (Sajtó alá rendezte Abafi Lajos). A népdal-költészet imént jelzett történeti élete, azon nemes buzgóság, melyet a népdalok öszszegyű­jtése körül tapasztalunk, s azon hódítás, melyet — főleg napjainkban — a népdal tőn, megérdemli, hogy minden irányban ki­­terjeszszük figyelmünket, mely bennünket a népköltészet bensőbb ismeretéhez, s ez által annak kellő méltatásához juttat; mert örök igazságot mondott Kölcsey, midőn igy ír: „A valódi nemzeti poezis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell keresnünk. Azon pólus, mely felé az irodalom hajóját kormá­nyozni kell, nem más, mint a nemzeti valóság.“ Jelen értekezésünk célja is oda irányul, hogy a népdal sajátságait egyes vonásokban feltüntetvén, lássuk röviden: mi a népdal és tárgya; milyen a népdal berendezése; melyek a népdal kellékei, s végül, mikép szerepel a nö­vényország népdalainkban? Első fejezet: I­­I. A népdal és tárgya. A dal a kedélyi (lyra) költészet nagy osztályába tartozik, s nem egyéb, mint a szívben támadt érzelemnek költői alakba foglalt kiáradása, mely ezen érzelmet hatályosan, jellemző rövidséggel, s költői nyelven hozza napfényre oly idomzatban, hogy az a dalolásra alkalmas legyen; vagy mint Kölcsey röviden kifejezi: „A dal harmoniás szavakba öntése a gondolattá érlelt érzeménynek.“­­ A népdal ezek nyomán nem más, mint valamely egyén szivérzelmének ki­sugárzása, mely az imént jelzett általános jellegek mellett gyengédsége, ter­mészetes üdesége, kedves egyszerűsége, népies irálya, vagyis törő­lmetszett népies, de mégis költői kifejezései által tűnik ki egyéb daltestvérei közöl.

Next