Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1921
A szülők szíves figyelmébe. Csonka-Magyarországon a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 113.700/1920. sz. rendeletével megállapított tankerületi beosztás szerint — 31 leányközépiskola van, köztük 25 leánygimnázium; a fiúgimnáziumok száma 93, a reáliskoláké 17. — A fiúközépiskolák évszázados fejlődés eredménye, a leányközépiskolák egy-két évtized alatt keletkeztek. Az utóbbiak gyors fejlődése igen szembeötlő, ha meggondoljuk, hogy ötven évvel ezelőtt még a polgári leányiskolákat is általában feleslegesnek tartották. A leányközépiskolák kialakulása nem ment könnyen, sok akadályba ütközött, mégis bekövetkezett. Nem a meggondolatlanság és elhirtelenkedés hozta létre, hanem annak a gondolatnak megerősödése és terjedése, hogy a nőknek a nagyobb művelődéshez joguk, s erre a nagyobb művelődésre a világnak szüksége van. Ez a gondolat sokáig foglalkoztatta a kulturális kérdésekkel foglalkozó tudósokat, a hivatásos paedagógusokat, a közoktatásügyi kormány szakembereit, a szülőket s végre meghajoltak az eszme előtt és a régi korok mulasztásait dicséretre méltó energiával és gyorsasággal pótolták. A nők szélesebb körű művelése tehát tért hódított s a természetes fejlődésnek ezen újabb eredményével a közvélemény is lassanként megbarátkozott. Mégis vannak, akik nem jó szemmel nézik a leányok magasabb kiképzését és különböző érveket hoznak fel ellene. Némelyek szerint a sok tanulás nem nőnek való, mert a nőnek egész természete, agyberendezése nem alkalmas az elmélyedő gondolkodásra. — Hát az bizonyos, hogy a nő nem férfi, fizikai és pszichikai különbség van köztük s ezt a különbséget tudomásul kell venni és tiszteletben tartani. De ha a nő másnemű lény is, mint a férfi, abból nem következik, hogy alsóbbrendű és hogy nem alkalmas a nagyobb művelődésre, hisz époly metafizikai fokozaton áll: értelmes ember. Akik hosszabb időn keresztül foglalkoztak a nők oktatásával, hivatottak arra, hogy a dologra vonatkozóan komoly véleményt mondjanak. S ezek azt mondják, hogy a lányok tudnak tanulni, akarnak is és nagyobb lelkiismeretességgel dolgoznak önművelődésükön, mint a fiúk. És nemcsak a középiskolai tanulásban, hanem az egyetemen sem maradnak a férfiak mögött. Hát kell-e ennél nagyobb bizonyíték azon állítás ellen, hogy a nők nem képesek a magasabb művelődésre. Alig van még múltjuk ezen a téren s mily jeles példákkal dicsőítik saját nemüket. Természetes azonban, hogy a nő a tanulás után is nő marad sajátos képességeivel, érdeklődésével. Ez így van helyesen. A nőt férfivá átképezni nem lehet, akarni nem szabad; az erre való törekvés veszedelmes következményekkel járna. Mások azt mondják, minek tanul a nő, mikor a férfiak sem kapnak tanultságuknak megfelelő állást. Törekvésükkel csak nehezítik a férfiak helyzetét és megélhetését, ami végelemzésben a nőknek is kárára lesz. Igaz, hogy a középiskolai és egyetemi tanulmányokat végzett férfiaknak elhelyezkedése leromlott helyzetünkben még nehezebb, mint azelőtt, de ennek oka nem a nők és nem a nők tanulása. A nők csak abban az esetben kapnak