Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1924
cserkesz nép politikai szenvedéseit, pedig a költő a cserkesz álarc alatt a magyarnak a baját szólaltatta meg. Olvassák még Jókait olaszok, spanyolok, hollandok, dánok, svédek, finnek, oroszok, lengyelek, csehek, tótok, szerbek, görögök, törökök, arabok, japánok. Az Arany ember egymaga a külföldön több példányban jelent meg, mint a többi magyar író együttvéve. A külföldi hírlapírók magasztalják a magyar mesemondó lángeszét, fantáziáját, termékenységét, leleményét, ötletességét s új epikus hangját. Az epikus hangot a magyar népmesétől tanulta s így benne tulajdonkép a magyar népmese géniusza incarnálódott s az egész világot meghódította. 13. Jókai hatásának titka, íme, Jókai dicsősége, amely akkora, mint a Petőfié! Kérdés már most, miért ép e két költőjét ismeri legjobban a magyar s ismeri a világ ? Egyszerűen megállapítható, mi bennök közös, lényegében egyazon érték s hatásuknak a titka. Művészetük tárgya leginkább magyar s az idegen tárgyat is magyar szemmel látják. Érzésük és gondolatuk hamisítatlanul magyar és tiszta, nemes, eszményi, szinte szűzies. Alakító és előadó stílusuk a magyar népdal és a magyar népmese stílusa, tehát magyar művészeti stílus. Mindkettő a test bilincsei között is szabadon szárnyaló lélek, vagyis lángész: a maga szemével lát, a maga szívével érez, a maga eszével gondolkodik — gazdagon és élesen. Mindkettő nemzetét nézi és látja, nemzete lelkét s életnyilvánulásait szívja fel s így midőn kifejezi a maga egyéniségét, kifejezi egyszersmind nemzete egyéniségét. Petőfi és Jókai a magyar egyéniség művészi rajzával hódította meg a világot, amely a művészi rajz egyéni vonásaiban ujjongva látta az örök általános emberit, az élő, beszélő emberlelket. 14. Jókai dicsősége — magyar dicsőség, íme, Jókai dicsősége, amely a magyarság dicsősége. Ragyog, mint az égi nap, vakít, szédít — bennünket, e sivár idők szegény magyarjait, elesettségünkben, amely nemcsak politikai és gazdasági, hanem erkölcsi és szellemi elesettség is. Kétségbe kellene esnünk, ha nem hihetnénk Zola Emilnek, aki egy estélyen Jókairól beszélgetése közben ezt mondta: „Egy nemzet, amely félszázados történetének egy lapjára Kossuth, Petőfi és Jókai nevét, három ilyen nevet tud felírni, méhében nagy termékenység csíráit rejti, amelyek biztosítják jövőjét.“ Kétségbe kellene esnünk, ha nem tudnók remélni és hinni, hogy Isten még egyszer fölemeli e három világjáró fiú anyját, a magyar nemzetet! Adatok az 1924—25. tanév történetéhez. Az intézet épületében az áll. felsőkereskedelmi iskola 4 helyiséget foglal el. Fokozatos megszüntetése folytán az ideiglenesen átengedett termeket visszakapjuk s a reálgimnáziumi tanítás szolgálatába állítjuk. Az iskola szűk udvarának kibővítése a nagy szünidőben fog bekövetkezni Tolnavármegye közönségének áldozatkészségéből. A törvényhatósági bizottság dr. Éri Márton alispán úr kezdeményezésére a Tanulmányi Alaptól megvásárolta a reálgimnázium mögött elterülő 658 négyszögöl nagyságú területet s a kincstárnak adományozta a reálgimnáziumi udvar kibővítése céljából. A kerítésnek az új határokra való kihelyezése és a területnek feltöltése a tanév befejezése után várható. Az így megnagyobbodó iskolaudvar végre meg fog felelni a követelményeknek s az ú. n. kisvásártér végleges megszűnése intézetünket az egészségtelen környezettől szabadítja meg. Az intézet tanárai közül Éri Emil r. tanár az újpesti áll. reálgimnáziumhoz helyeztetett át. Pótlására Faludi Ferenc h. tanár nyert alkalmazást. A hitoktatói karban is voltak változások, dr. Vértesi Frigyes r. k. hittanár a pécsi áll. főreáliskolához jutott s helyébe ide dr. Gálos László bakócai