Szekszárdi Vasárnap, 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-09-26 / 38. szám
10 K , SZEKSZÁRDI VASARNAP „A bor felold" Dionüszosz isten biztosan kicserélte már kezében a szőlőfürtöt egy boroskupára és elégedetten nézi olümposzi magasságokból az emberi nemet, mely lám, ha nem is kifejezetten érezte, de még mindig megünnepli a bor ünnepét. De akad-e ember, aki így ősz táján Dionüszoszra gondol, vagy akárcsak összefüggésbe hozza a poharában tartott nedűt valami szimbolikus, szakrális égi itallal. Megfeledkeztünk mi már erről, mondhatnánk, nem telik időnkből, erőnkből mitológiára, metafizikára, az érzékek világában élünk. Vagy talán felbukkan emlékezetünkben a jóságos pap is, akinek a kezéből először vettük el a kelyhet Jézus vérének szimbólumával. Esetleg újra átéljük a művészet nietzschei kettős felosztását apollóni és dionüszoszi alkotóerőre, és a dionüszoszi elragadottság olyan állapotba juttat, melyben megláthatjuk a dolgok lényegét. Vajon hozzányúlhatunk-e a borhoz anélkül, hogy ezek a dolgok eszünkbe jutnának? Aligha, mert a borivásnak igenis művészete, sőt filozófiája van. Nem véletlen, hogy Hamvas Béla ezt írja a borról: „Saját rossz magatartásunk irritál bennünket és a feloldást eszeveszetten keressük. Az özönvíz nem tudta kimosni belőlünk. De a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk! Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor." Igen, ha van hozzá alkalom, ha van hozzá ambiente, a bort érteni kell. A bor emberi is, isteni is, a föld és a nap ajándéka és ezeket a távoli, de összefüggő dolgokat - talán a bor segítségével -eggyé, egésszé, harmonikussá formálhatja az értő értelem. Szabó Katalin Fotó: ka - t 1993. SZEPTEMBER 26. Szolgálat -kallódó társainkért A Börtönpasztorációs Társaság új neve szeptember 1-je óta: Mécses Szeretetszolgálat. A szervezet tagjai feladatuknak a bűnmegelőzést, a bűnelkövetők börtönbéli figyelemmel kísérését, gondozását, a szabadulók utógondozását tekintik. Ezen feladatok szolgálatában áll az az iroda, amely a közeli napokban kezdi meg működését a Kadarka u. 38. szám alatt, az egykori sajtérlelő helyén. Itt egyrészt ambuláns tanácsadás folyik majd, lelki gondozás, orvosi és jogi tanácsadás. A munkában az érintett szakterületeknek megfelelően több szakember is részt vesz: lelkész, orvos, ügyvéd és büntetés-végrehajtási dd^kzó segíti majd tanácsaival a szolBI munkáját. Az utógondozás része lesz az a heti egy alkalom, amikor hajléktalanokat várnak uzsonnával - az ekkor tartott istentisztelet a lelki megnyugvást, a görcsök feloldását kívánja szolgálni. Ha meg tudjuk teremteni a biztos, egyértelmű anyagi bázist, ha elérjük, hogy a környezet, az emberek elfogadják ezt a munkát, akkor segíteni tudunk embertársainknak, ily módon a társadalomnak és természetesen Szekszárdnak. Meg szeretnénk szüntetni, hogy ennyi kallódó ember legyen a városban - mert sajnos, igen sok van. - mondja Apostol Pál. - ógyé - Mészöly Miklós: „Búcsúzom is, mint mesztic''' Európa nehéz sorsú haza' (Folytatás a 3. oldalról.) cserék, diskurzusok folytatódnak tovább, amelyek azután az írásművekben is tükröződnek. Ordas Iván felvetése, hogy találkozzanak a régió megyei lapszerkesztői is, jó ötlet. ' (Igazi út, integrálódás, nemzetállam) Igaza volt Chmelnek, hogy egyes politikusok a nemzetállamról álmodoznak. Ez így van Szlovákiában és Romániában is. Remélem, hogy Magyarországon sohasem lesz így. Az nagy tragédia lenne. Úgy érzem, ez itt nem következne be. A magyar ember általában józan. Nem dől be az első hordószónokoknak, demagógoknak. Integritás? Klasszikus eset vagyok. A családomban van a magyaron kívül szlovák kálvinista, lutheránus szlovák, szász, katolikus sváb, az is három vidékről. Mi e környéken nem vagyunk homogének. Erről beszélünk. A skinheadek nincsenek itt DR. MISZLIVETZ FERENC (FŐISKOLAI DOCENS, SZOMBATHELY) („Előítéletek vasketrecében" - a skinheadek nincsenek itt) Azt üzenem nekik, gondolják meg, hogy azt a vasketrecet, amit metaforikusan használok, de déli szomszédainknál véres valósággá vált, azt ők is építik, és hozzájárulnak ahhoz, a Magyarországról újra kialakulóban levő negatív képhez, amiben nyilván sok a klisé vagy felszínes elem, de ez nem csak a mi helyzetünket, megítélésünket rontja, esélyeinket kicsinyíti, hanem, mivel középtájon vagyunk, az egész térséget egy zűrzavaros, veszekedős és megbízhatatlan válságos övezetnek láttatja. Foglalkozom ennek a külpolitikai vetületével is, és nagyon szomorúan látom, hogy romlik a megítélésünk. S ezért a skinheadek sokat tettek. DORNBACH ALAJOS (AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKE) (Európai kultúra - nemzeti kultúra - nyitottság) Akiben nincs meg a kultúrák iránti nyitottság, az előbb-utóbb elzárkózik azoktól is, akik az ilyen értékeket képviselik. A nyitottság hiánya nem védelmet jelent a nemzeti kultúra értékeinek, hanem az maga a kulturális szalámitaktika. Ma is vannak, akik kulturális vasfüggönyöket építenének fel a határok mentén és maguknak tartanák fenn a beutazási vízum kiállításának a jogát. Az európai mese MÉSZÖLY MIKLÓS (ÍRÓ) (Nemzetállam, annak mibenléte, megvalósulási formái, következményei) Úgy látom, régiónk problémái és válságai e két kategórián belül megközelíthetők. De hogyan is kezdődött az európai mese, amely máig is érvényes és a politikai eszköztárunkat meghatározó nemzetállam-ideológia köre? Szent Johanna utolsó tárgyalásán mondott egy olyan mondatot, amelynek szimbolikus értéke van, ha az európai típusú nemzetállamról meditálunk: „A franciák Franciaországban! Az angolok Angliában! C'est la fin." Ez a vége. Forradalmian új gondolat volt ez akkor, kertelés nélküli, mert az addig amorf, nagy tömbökben élő emberiségről volt szó. Szent Johanna mondata volt az első értékelése és jeladása annak, hogy az európai fejlődés új útra kíván lépni. És lépett is. Csodálatos koncepció volt, mert létrehozta a szervezett nemzetmolekulák rendszerét, amely biztosította az autonóm nyelvek, irodalmak, szokások, szellemek, reflexológiák kialakulását, s hosszú időn keresztül konszolidálni tudta az azon belül elkerülhetetlen ellentéteket, az identitástudatot. A homogenitás, mint törekvés nagyon is emberi, de hatásában és következményeiben van valami abszurd. Tartani akarjuk magunkat ehhez, azonban szembe kell nézni egy gondolattal: a mesztic-gondolattal. Mert mi valamennyien meszticek vagyunk, csak úgy csinálunk, mintha homogének lennénk. Nem tudunk azok lenni. Be kell vallanunk meszticségünket és ezzel a filozófiával tudnánk a legreálisabb interatív problémákat megoldani. „Búcsúzom is, mint mesztic", köszönt el Mészöly Miklós, s hozzáteszem Thomka Beáta kiáltását: „Ne legyenek falucskányi legkisebbségek." Németh Judit Fotó: kafi -