Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-02-18 / 1. szám
juk, hogy a félbenhagyó zsába, mely nem a váltóláznak álozás alakja, valóban mindennapos a reggeli órákban jelentkező rohamok által tűnik ki. Ő is állítja, hogy ezen bajok ritkábban ismétlődnek, mint a közönséges váltólázok. Szöveti változásokról a szemen mit sem említ, nála csak köthártya belövelés, könyezés és fényiszony szerepelnek. Legtöbb eseteket észlelt 1830-ban a cholera előtt, azon kívül 1836, 1846 és 1853, mely években az álozás váltóláz valamennyi alakjait látta vala. Kiemeli a kinal fényes hatását. Újabb időben Mannhardt közölt 4 esetet* *). Az első egyszerű köthártyalábból (Taratis) állott, mely minden harmadik nap 9 órakor lépett fel és délutánig tartott. M. csak a harmadik roham után lett figyelmes a baj minőségére, miért kínait rendelt kis adagokban. A 34 éves betegnél még egy 4-ik roham következett, de két erős adag kínál után több rohama nem jött. Mannhard különösen kiemeli, hogy zsába nem volt jelen, hogy tehát az ismert félbenhagyó zsábával való összezavarásról ez esetben szó nem lehetett. Nevezetes a 2-ik eset, melyben a baj alkalmazkodási hüdösben állott. A 30 éves férfiú az előtt több évvel konok váltólázban szenvedett volt, melyet későbben rohamokban jelentkező roszlátás követett zsábával és hányással. Már egy év óta nem hány a roham végén, és a fájdalom is csekély, de nála a roszlátás naponta kétszer is megjelen. Kisebb kínai adagok folytán a rohamok rendezettebbekké váltak és pedig pontosan reggel 9 és délután 3 órakor lépnek fel. Egynéhány nagyobb kínaladag folytán kimaradt a roham, és azóta a beteg meg van gyógyulva. A 3-ik eset szintén alkalmazkodási tüdést mutatott, mely kifejtett, mindennapos váltólázzal párosulva járt. Ezen esetben (18 éves leány malária vidékből) a szembaj a lázzal együtt ismétlődött. A negyedik eset egy 8 éves leányt illet, ki malária vidékből való és már többször harmadnapos váltólázban szenvedett. Nála minden második nap betérő kancsalság volt jelen, melynek szervi okát Mannhardt a nagy fokú hypermetropiában ismerte fel. Ő ezen félbenhagyással fellépő kancsalságot tulajdonképen nem tekinti a váltóláz álcsás alakjának, hanem csak az átalános rész dispositóval hozza kapcsolatba, mely a kancsalságra máris disponált szemet a láz napján még inkább hajlandóvá tette. Eulenburg és Landois által az edénymozgató idegek bántalmairól (Angioneurosen) a Wiener Medizin. Wochenschrift-ben **) közzétett csikksorozatukban a szóban levő baj szintén említve van. A szerzők erre nézve nem bírván saját tapasztalattal, csupán az irodalomra hivatkoznak, kiválóan Staub már említett közleményére valamint Mannhardt első esetére, mely utóbbi úgyszólván mintaképet adja annak, mit a szerzők félbenhagyó szemlék alatt értenek. Mannhardt esete — úgy mondják — tisztán arról tanúskodik, hogy itt az ötödik agyideg első agyának köthártyas edényidegszálai Malariagers által okozott, helybelileg korlátolt bántalmával van dolgunk. (Vasomotoroside Infektionsneurose). Ez egészen elkülönítendő azon, szintén félbenhagyó zsábától, mely ugyanazon idegág érzési szálainak bántalmazottságát követi. Ha az idevágó egyes esetekben egyrészt zsába köthártyalob nélkül, másrészt köthártyalob zsába nélkül említtetik, de némelykor mindkettő együtt lép fel, ezen tény csak azt mutatja, hogy a Malariagert vagy az egyiket vagy a másikat vagy mindkét idegszálat egyszerre ugyan, de egymástól elszigetelve támadhatja meg. A szemorvosok által leírt tünetek pedig már magukban azt tanúsítják, hogy az edények a roham alatt rendellenesen tágulnak, hogy tehát az edénymozgató idegeknek múlékony, részletes hüdése van jelen. Ezen elmélettől ismét áttérvén a gyakorlat által nyújtott anyaghoz, említést kell tennem egy mind rohamainak típusára mind szemen észlelt szöveti változásokra nézve igen nevezetes esetről, melyet nem az irodalomból, hanem Oesterreicher tisztelt tagtársunk szívességéből közölhetek, ki azt 1846. ezen társulat ülésében ismertette meg, és az illető adatokat számomra közelebb „ újra összeállitá. Az eset H éves, egészséges nőt illet, ki háza körül sokat foglalkozván, többször áthüléseket szenvedett, és 1846 augustus havában szombaj által lepetett meg, mely sajátságos tünetekkel folyt le. De sz.őt oktobelején először látván, bal szemén fényiszonyt, könyerést, a szarunak átalános homályát találta, „vizes izzadmánynyal a köthártya és tulajdonképi szaru között ,, mely az előbbit a szaru alsó harmadrészében különféle („gombost” egész borsósgirmekkoraságú hólyagacska alakjában előre tolta. Az alsó szemhéjnak a szarura való gyengéd odanyomása által ezen hólyagacskákat egész a szaru felső széléig lehetett feltolni, mely eljárás azonban a betegnek igen nagy fájdalmakat okozott, szabadon hagyatva, a hólyagocskák újra lefelé sülyedtek. Fájdalom jelen volt különösen a szemben, de azon kívül a belső és külső szemzugban, soha sem a felső szemgödörszél táján. A szemhéjszélek érintése nyilván igen fájdalmas volt, azért a beteg jobban érezte magát behunyt szemmel, és kivált éjjel. A látás csupán fényérzésből állott. A szemteke többi részei épek voltak. A beteg többnyire a reggeli órákban borzongásról panaszkodott rá következő meleggel. 11 óra tájban Pest nem talált lényeges eltéréseket az ütérlüktetésben és hőmérsékben, csak a fej kissé melegebbnek tűnt fel. Rendes székelet, vizelet átlátszó, tiszta, csapadék nélkül. Az imént vázolt keratitis mint intermittens quartana duplex folyt le. A leírt tünetek ugyanis 2 napig fennállván, 24 óráig tökéletesen hiányoztak. A szabad napon semmi fájdalom, fény iszony, könyezés, a lázerő csak kevésbé roszabb mint a jobb szemé, a hólyagocskáknak nyoma sem található. Reggeli órákban beteg sem hideg sem meleg érzetről nem panaszkodott. A szabad napot követett két nap alatt ismét az előbbi helybeli és átalános tünetek mire újra szabad nap következett. Az eleinte rendelt lábellenes szerek, nadályok stb. semmi változást sem hoztak, majd a bántalom álczás váltóláznak ismertetvén fel kínal rendeltetett, mire azon változás állott le, hogy a kettős láz egyszerűvé vált. Most 4 nap alatt csak az elsőn és a negyediken voltak jelen a tünetek, két napot szabadon hagyván. A rohamok mindinkább szelidebbekké váltak, (a hólyagocskák kisebbedtek számban és mekkoraságban) mikor új meghűlés és gyomorrontás folytán újból az előbbi kettős roham lépett fel, és ugyan nagyobb fokban. Hánytató után a kinál újra egyszerűsítette a typust, csökentette a rohamok erejét, míg azok végre ki is maradtak. Azon kis homály, mely még hátra maradt, mákony festvény által nem sokára eltűnt, és a beteg szem vissza nyerte tökéletes láterejét. Áttekinthetőség végett ide iktatom a rohamok sorozatát: Október 6. 7 roham „ 8 szabad nap „ 9.10 roham * 11 szabad nap „ 12.13 roham „ 14 szabad nap, kinai * 15 roham „ 16.17 szabad napok „ 18 roham, gyengébb „ 19.20 szabad napok „ 21 roham, még gyengébb „ 22 szab. n. gyomorrontás „ 23.24 erős roham „ 25 szabad nap, hánytató „ 26.27 roham „ 28 szabad nap, kinal 29 roham „ 30.31 szab. nap, kinal Nov. 1 utolsó roham, igen gyenge, úgy hiszem, hogy a leírt tünetekből minden bizonynyal következtethetjük, miszerint itt oly bántalommal van dolgunk, mely mind typusra mind néhány átalános testtünetekre nézve a váltóház jellegét viseli, melyben azonban a szemtünetek annyra előtérbe léptek, hogy kiváltképen az első időben épen ezek, vonták magukra a kezelő orvos figyelmét, mint melyek a betegség egész folyama alatt úgyszólva egyedül gyötörték a beteget. A szembaj alakját illetőleg, Oesterreicher szabatos leírása nyomán percig *) Klinische Monatblätter für Augenheilkunde 1865. 18. 1. **) 1867. 72. szám.