Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-02-24 / 1. szám
A sugáridegek kórboncztanához. Közli Goldzieher Vilmos ír. Kötelességemnek tartom a következő, igen fontos és tudtommal eddig még le nem irt leletet közzétenni. Remélem, hogy ha egyszer e tárgyra lesz fordítva a figyelem, hasonló vagy identikus leletek nem kis mértékben fognak némely, még eddigelé homályos szembaj felderítéséhez járulni. Az illető, általam boncztanilag szabatosan megvizsgált szemet Siklósy Gyula Jr. Rókus kórházi elsőd-szemész úrtól kaptam, kinek ezért itt köszönetet mondok. Ámbár az illető egyénnek kortörténete még le nem folyt egészen, de annyira már most is előrehaladt, hogy a következő doncttani adatokkal együtt mint egész közöltethetik. A kórház segédorvosnak az esetre — melyet én csak futólag láttam — vonatkozó adatai következők : A 19 éves férjezett beteg, Klier Erzsébet, múlt évi július 9-én vétetett fel a kórházba. Középszerűen táplált halvány és bal szemén állítólag 10 éves kora óta semmit sem lát. Okát e megvakulásnak nem tudja, de úgy hiszi, hogy minden fájdalom nélkül keletkezett az. 17 éves korában beállottak ugyan fájdalmak, de ezek 2 hónap múlva teljesen megszűntek. Ezután váltóláz állott be. Újabban fellépett fájdalmak készteték a beteget a kórházba felvétetni magát. Ez időben a bal szem igen érzékeny, feszessége jóval fokozódott, a szaruhártya tiszta, sugár-belöveltség mérsékelt, csarnokvíz zavaros, a csarnok szűk, a szivárványhártya alsó része odanőtt, a felső szabad és atropin által kitágítható, miközben a láta petealakot nyer. A szem hátteréből fény nem verődik vissza Fényérzésnek semmi nyoma. A jobb szem szintén valamivel feszesebb, az üvegtest zavaros, a recegvisszerek tágabbak, sem dombcsavajulat, sem érlüktetés nem látható. Július 16-án a bal szemen szivárvány-csonkolás hajtatott végre. A fonnyadt szivárványhártya a műtét közben leszakadt és részben veszteg maradt a sebben. A csarnok megtelt vérrel. A szem kemény maradt. A műtét után 4-ed napra a jobb szem egyszerre fájdalmas lett, és meg lehetett győződni arról, hogy úgy a fájdalmak mint a feszesség fokozódása rendesen délután 3 órakor lépnek föl. A láza kitágult (atropin), zegzugos, a szaruhártyán pontszerű homályok és a Descemet hártyán csapadék, a csarnokvíz és üvegtest zavarosak, a szemháttér részletei nem láthatók. A háttér minőségéről nem kaptam adatokat. Szao/*0 a rohamszabad időközökben. Augustus 30-án a balszemteke kivétetett és nekem átadatott. A jobb szem állapota állítólag nem változott. Ezen szem további kortörténetéről nincs tudomásom. Ezen esetben tehát egy 10 év óta vak szemről van szó, mely koronkint fájdalmas lett és a felvétel idejében az előrement szivárványhártyalobok jelein kívül a tekefeszesség fokozódását mutatta. A másik szemen akkor savós érhártyalob jelei voltak konstatálhatók. Rövid idővel a vak szemen sikertelenül alkalmazott szivárványcsonkolás után, melynél, mint maga a műtő állítja, a szivárványhártya nem kis mértékben rongáltatott, rögtön fokozódnak a savós szivárvány-érhártyalob jelenségei, tipikus tekefeszesség- és fájdalmak csatlakoznak hozzá, mire méltán sejtetvén a rokon- (Vége következik.)