Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-02-08 / 1. szám
lát csak a kéz mozgását s a fényt veszi még észre, a kéregállomány tökéletesen homályos, úgy hogy az kris árnyékot már nem vet a lencsébe és az atropin által kitágított pupillán át szemtükörrel vörös visszfényt nem kapni már. A mellső csarnok mélysége is kritérium gyanánt szolgál a hályog érettségének megállapítására; mert ha a hályog fejlődő félben van, vízfelszívás által felduzzad, tumeskál, a csarnok sekélyesedik s azután vízelbocsátás által újra visszatér a lencse eredeti nagysága, egyúttal pedig lazul a kéregállomány és a tok közti összefüggés is s az »érett hályog (mag és kéreg)« Arit elnevezése szerint, »érett gyümölcs gyanánt székel a tokban «. A túlérett hályognál a hályogtömeg töpörödik s a mag kisebbedik, a mellső tok hátsó falán a rajz kászálódik s gyakran tokmegvastagodást hagy maga után. Ha a kéregállomány annyira lágyul, hogy a mag, mely ez esetben kicsiny szokott lenni, a bennekben kóvályog, akkor cataracta Morgagnianára tesszük a diagnosist. Ez elvek uralkodnak Schulek tanár klinikáján s ezeknek alapján létetett a diagnosis azon számos esetben, melyeket én a lejebb következő táblázatokban összeállítottam. Említést akarok tenni még a mesterséges hályogérlelésről. A műtevő sokszor jön azon helyzetbe, hogy vak betegjén hamarább akarna segíteni mint ezt a természet törvényei megengedik. —így írja Stellwagt), hogy hozzá messze földről, Oroszországból, vándorolt nagy nehezen egy hályogos beteg, kinek egyik szeme tönkre ment, a másik pedig éretlen hályoggal bírt. Minthogy a betegnek módjában nem volt körülbelül egy évig várni míg hályogja éretté válik, Stellwag hozzálátott a mesterséges érleléshez. A szokásos tokhasítást inkább az üvegtesten át tanácsolja, mert a duzzadó tömeg nem okozhat nagy bajt az üvegtestnek, melynek sem edényei sem idegei nincsenek, míg a mellső csarnokba kijövő, duzzadó lencsetömeg veszedelmessé lehet, nem állván hatalmunkban a duzzadási folyamatot mérsékelni. A hátsó toknák behasítása azonban annyiban lehet czélszerűtlen is, hogy a későbbi hályogkivonásnál könnyen adhat alkalmat üvegtestelőesésre. Ajánlja a hályog természetes megérésének bevárását, ahol csak lehetséges. — Snellen és Förster észrevevén, hogy iridectomia után a lencsehomály gyorsabban szokott fejlődni, ezen körülményt a hályog gyorsabb érlelésére használták fel. Förster2) az iridectomia bevégeztével a corneát a kancsalsági horog tompa könyökhajlatával vagy zárt kiscsípő domborulatával simogatja, gyúrja. 4—5 hét múlva a hályog operálásra alkalmassá válik. Becker saját tapasztalása folytán melegen ajánlja ezen rationális eljárást; ő még csupán massage által is képes volt egy maghályogot pár nap alatt érlelni. Hogy váljon ezen mesterséges érlelés egészen mente kellemetlen incidensektől és az ekként érlelt hályog ép oly simán és kevés maradékkal távolodik-e el az operáláskor, az még több oldalról tett tapasztalásokból eredő helybenhagyást igényel. Ennél újabb érlelési (?) módszer a Mc’Keown által ajánlott vízbefecskendés úgy érett mint nem egészen érett hályog tokján keresztül. (Centralblatt, 1884. 286. 1.) Ezen eljárás közvetlen a kivonás előtt történik s ha még kéreg maradna hátra, akkor a műtevő fecskendővel vagy kézipalaczkkal mossa ki a tokzacskót. Ennyit tartottam szükségesnek a tárgyammal rokonságban álló közleményekből előhozni. (Folytatása következik.) Az atropin mint veszedelmes szemorvosság. Közli: Ottawa I. dr. tanársegéd. Tudom, hogy sokan lesznek, kik értekezésem czímét megütközéssel fogják olvasni, veszedelmesnek mondván azon orvosságot, melynek jó hatása már annyira ki van próbálva. Kétségtelen, hogy az atropin egyike a leggyakrabban használt orvosságoknak. Nem célom annak hatásait részletezni, azt azonban hangsúlyozni nem tudom eléggé, hogy az atropin a szem belső nyomását nagyon emeli s ez teszi őt veszedelmessé, s ezen hatását nem veszik eléggé figyelembe az orvosok. Igaz, ha olvassuk azon tudományos értekezé- * seket, melyek az atropin hatásait és használásának módját ismertetik, az eredményben könnyen csalódhatunk. Az egyik az atropint mint a szem tensiójának kisebbítőjét ismeri és adja széltében-hoszszában, másik pedig félve nyúl hozzá, mert úgy olvasta, hogy az atropin emeli a szem tensióját. Az orvosok sokszor minden előleges bírálás nélkül, ha vörösek a szemek azonnal atropint adnak, különösen vidéken. A legközelebbi időben Hont megye egyik tekintélyes városában voltam; szóba jött az atropin is és mennyire csodálkoztam, midőn az egyik ottani orvos ekként nyilatkozott: »bizony nálunk az már úgy megy, ha kissé iritáltabb szemmel jön hozzánk a beteg, azonnal atropint adunk neki.« Hogy mily veszedelmes az ily szemgyógyítás, azt illustrálni fogják az alább felsorolt esetek. Különben vigasztalódjunk, nemcsak nálunk van ez így, hanem a külföldön is, és minket különösen az vigasztaljon, hogy a legtöbb ilyen orvoslást külföldi egyetemekről hozzánk került orvosok teszik. Első eset: Múlt év júnnius hónapjában Érsekújvárott töltöttem szabadságidőmet; egy közel fekvő helységből derék, szálas, paraszt legény keresett fel. Hirtelen nagy gyuladás támadt mindkét szemén, bőgenyes folyással. A bal cornea teljesen el volt hegedve. A jobb cornea alsó szélénél 3 milliméter széles hegedés látszott, melybe az iris a pupilla alsó szélével be volt nőve; a cornea többi területe tiszta volt; az iris kissé fakó, a pupilla mérsékelten tágult volt és nem reagált. Ezen a szemen nem volt fényérzés. A pupillán mély üstszerű, a szélig terjedő excavatió látszott (glaukoma). A beteg állítása szerint az orvos a szemek gyuladásakor cseppeket rendelt, melyek az első időben jót tettek a szemeknek, de később már ez sem használt. Atropin cseppek voltak. Ez ellen nincs is kifogásunk, mert a genyedő szaruhátyagyuladásnál kitűnő, de csak módjával: ha a pupilla jól kitágult, az atropin gyógyító hatásának maximumát elértük; iparkodjunk most ebben megtartani. Esetünkben a pupilla kitágulásakor az atropint vagy el kellett volna hagyni, vagy igen mérsékelt adagokban adni; (naponkint 1 — 2 szer 1 °/C solutióból) a sphincter pupillae a csepp ily mérsékelt adagolása mellett nem lett volna nagyon bénítva s a cornea fekélyének átszakadásakor, amint a csarnokvíz elfolyt, a sphincter összehúzódott volna s nem nő vala oda a cornea szélénél fekvő hegbe. A kezelő orvos azonban, talán azon princípiumból kiindulva, hogy genyedő szárú gyuladást gyógyít, tehát atropint kell adni, adta azt akkor is, midőn az íris előesett. A nagy gyuladás gyógyulása után a szem tensióját sohasem vizsgálta, (talán a beteg sem ment az orvosához) így okozott a synechia anterior glaukomát, amely örökre megvakította azon szemet, mely még idejekorán czélszerűen kezelve, később rajta iridectomiát is végezvén, az illetőnek életét és a társadalomnak egy munkás tagot adott volna. Most a társadalom vagyonát fogyasztó élő halott. 2. eset. Vidéki orvos szemtükrözni kívánt egy rosszullátó beteget, atropinnal tágította a pupillát. A becseppentés után azonnal fájni kezdett a szem és acut glaucoma tört ki, mely alig hagyott némi látást. Ehhez hasonló esetet nagyon sokat tudnék felsorolni. 3. eset: 12 éves fiúnál a bal, s egy év múlva a jobb szemén keratitis parenchymatosa támadt, időnként phlydaenás gyuladások is complicálták a betegséget. Hónapokon át kapott naponként többször atropincseppet. A corneák annyira mennyire tisztultak, de a ciliaris injectió nem engedett és a fiú folyton fénykerülő volt. Végre megsokalták a vidéki orvoslást és klinikánkra hozták a fiút. Mindkét corneában foltos homályok, az irisek hyperaemiásak voltak; a tensio mindkét szemen emelkedett f-\-1) volt. Mindkét szemen széles iridektómiát csináltunk ; 9 nap múlva a fénykerülés megszűnt; a visus, mely az operálás előtt a nagy fénykerülés miatt nem is volt vizsgálható, most 6/24. íme egy eset, hol a parenchymás gyuladás által gyöngült cernea könnyen tágulhat ; gyermekkor, hol a sclera nagyon enged a belnyomás emelkedésének s glaucoma tünetei állottak elő az atropin túlságos használásánál. 4. eset: Vidéki orvos nejének bal szemén a látás múlt év július hónapban romlani kezdett. A vizsgáló orvos retinaleválást talált. Egy más alkalommal a betegség tüzetesebb megvizsgálása czéljából atropinnal tágította a pupillát. Egy óra múlva a legna *) Staarreife. Allgemeine Wiener med. Zeitung, 1882. 337. 1. 2) Szemészet. 1883. 64. hasáb.