Szemészet, 1943 (79. évfolyam, 1-2. szám)

1943-06-01 / 1-2. szám

apróságunk és folyékony, forró ólomcseppeccskék állapotában át­égetik magukat a szem burkain. A robbanóaknák (tányér, koporsó, húzott stb. formájában) tele­pítve nyernek alkalmazást; hatásuk aknahatás, vagyis kisebb mér­tékben repeszeikkel, inkább robbanásukkal hatásosak. A szemekre fölöttébb veszedelmesek azáltal, hogy megszámlálhatatlanul sok apró idegentestet (kevés szilánk, sok lőporszemcse) nagy erővel szétszór­nak, rendszerint mindkét szemet érik ezek, sőt az egész fedetlen arcot (a felsőruha felfogja!). Az orosz aknák lőpora rossz minőségű ú. n. „vadászlőpor“; ahelyett, hogy a robbanáskor tökéletesen elrob­banna, e folyamat tökéletlenül megy végbe s a lőporszemcsék egy része a bőrbe, kötőhártyába, szaruba beékelődik, illetve beég. Az így sérült egyén mindjárt ránézésre felismerhető, annyira jellegzetes képet nyújt: az arcbőr, szemhéjak sötét palakok foltokkal tetováltak; ugyanilyen foltok tarkítják a teker kötőhártyát; a szarun, illetve szar­uban elhintve apró tűszúrásnyi­ mákszemnyi halvány sárgás ide­gentestek; ugyanilyenek képesek átlyukgatni a szivárványhártyát, befúródni a lencseállományba. Hogy példát említsek: egy gázlóbárűn áthaladó szekerünk alatt robbant aknából a szekér mellett gyalogolt honvédnek mindkét szemébe áthatoló lőporszemcsék kerültek; az arcbőrön a beégett lőpor nyomán támadt tályogtól másodlagos fertő­ződésre bőven adódott alkalom; a szaruk genyesen beolvadtak, a szemek, melyeket kb. másfél méterről ért volt a robbanás, tönkre­mentek. A szekéren ülő honvédet ugyanígy érte az akna, azonban kb. 2 méterről, így a robbanás már nem volt elegendő erejű áthatoló sérülésre, hanem csak a szarukba és teker kötőhártyákba égtek a lőpor szemcsék, a szaruk mindegyikébe vagy száz s mégis a szemek megmenekültek, ma már közepes látásélességgel bírnak. Ez a példa élénken megvilágítja azt, hogy az aknákkal foglalatoskodóknál, az elaknásított területen foglalkoztatottaknál milyen hatékony volna védőszemüvegnek használata. Ezért értem volt felterjesztéssel felettes katonai parancsnokságomhoz, melyben védőüvegek használatának rendszeresítését tanácsoltam. Időközben értesültem, hogy utászoknál ilyen óvintézkedés megvolna már, de mert speciális ipari védőüvegek nagy tömegben nem állanak rendelkezésre (én a Xietsche—Günther rathenowi cég Din-védőüvegét, „Modell Stroof“-ot tartanám legmeg­felelőbbnek), az egyszerű mindennapos szemüveg, akár napvéd­ő­­szemüveg alkalmazását ajánlottam; a legtöbb esetben ez is elegendő volna a lőporszemcsék felfogására. Pápaszemektől — nóta bene — szemsérülést (üvegszilánk) egyáltalán nem láttam, szemben Elsching néhány kivételes esetével, a szemüvegnek veszélytelen szerepét hábo­

Next