Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 1. szám

Tárgylátás Írta : Kettes­ Aladár, az orvostudományok doktora Meghatározás Bármennyire világos a tárgylátás fogalma, rövid és pontos meghatározása nehéz. Először, mert szorosan összefügg a szem többi funkcióival, másodszor, mert a tárgy felismerése magasabb idegi folyamatok összegeződésének eredménye, amelyben az érzéklésnek csak bizonyos, közelebbről nehezen kihámozható szerepe van. A definí­cióval már a múlt század szemorvosai sokat foglalkoztak. Felállították a minimum visibile, cognoscibile, sét arabile, legibile fogalmát. Ezek mindegyike alapja volt a fogalmi meghatározásnak és a vizsgálat kiviteli módjának. Az idők folyamán mindinkább előtérbe került a minimum séf arabile , két pont különállásának felismerése. Ez vezetett a visus­i látóélesség és a látószög fogalmához, ami a V­I­l/­ egyenlet alapján jelenleg is mérésünk alapja. Kétségtelen, hogy a minimum separabile összefügg a pálcika-csapréteg szerkezeté­vel, ha a viszonyok nem is olyan egyszerűek, mint ahogyan a tan- és kézikönyvek rend­szerint előadják. Annyi bizonyos, hogy a közbeeső csapot a két szomszédossal szemben küszöbérték feletti ingerületkülönbségnek kell érnie, hogy két pont különállását fel­ismerhessük, így magyarázza Kravkov (1950) azt az ismeretes tényt, hogy az emberi szem feloldóképessége jóval kisebb lehet, mint egy csap átmérője, ami tudvalevőleg 3—4 fa, azaz 35—30”. A feladóképesség ezzel szemben kedvező körülmények között elérheti a 6”-et, sőt finom fonál esetében a félmásodpercet (Hecht és Mintz, 1939). Ez azonban nem változtat azon a közismert tényen, hogy a normális szem minimum separabilejének felső határa átlagosan 1’, alsó határa 30” (V = 1—2). A színlátás befolyásának kiküszöbölése céljából tovább szűkíthetjük a meghatá­rozást azzal, hogy tárgyról és környezetről azonos összetételű visszavert színtelen fénynek kell érkeznie a szembe. Ennek hangsúlyozása nem felesleges, mert többször javasolták már, hogy a látóélességet színes mezőben mérjük, rendszerint ellentétes színű tárggyal, pl. sárga alapon kék betűkkel, vagy áteső sárga fényben fekete jelekkel. Rendszerint arra hivatkoznak, hogy így jobb látóélesség érhető el, mint a közönséges táblákon. Ez igaz, csakhogy a vísusvizsgálatnál nem arról van szó, hogy minél jobb látóélességet mutassunk ki, hanem méréssel, valamely szabványként elfogadott mértékrendszerrel. Körzeti tárgylátás A látótér folyamatos ugyan, mégis megkülönböztetünk perifériás és centrális tárgylátást és látóteret. A kettő közötti határt kb. 1.5 fokra tesszük, mivel ezen belül a fixálás már alig rögzíthető. Fritsch szerint (1908) 2°, mert itt jelennek meg az első pálcikák. Mindkettőnek megfelel az a gyakorlati tapasztalat, hogy a centrális látó­élesség mérhetőségének felső határa Y 1 0.01 (1 méterről ujjolvasás), ami kb. 1,7°. A minimum separabile alapján definiált körzeti tárgylátásnak gyakorlati jelentő­sége csekély. Az idevágó elég terjedelmes irodalmat legújabban Low (1951) foglalta . Szemészet­­—

Next