Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1934
és részben, viharban évről-évre vezették a rév felé. Fejlődött és izmosodott is az iskola, csak a gyászos emlékű kommün távolította el a vezetőket az intézet éléről. Ennek bukása után ugyan anyagilag teljesen kifosztva kapta vissza az egyház az iskolát, de a fenntartó testület és az igazgató szívós kitartása legyőzte a pénzünk romlásából keletkezett veszteségeket. Úgyhogy végre az 1925—26. tanév folyamán óriási áldozatok mellett saját tulajdon épületet szereztünk. Hogy pedig azt minden követelményeknek megfelelővé tegyük, a megszerzett épület mellé hatalmas, új iskolaépületet emeltünk több mint egy milliárd korona költséggel és a régi épületet is az 1927—28. tanév folyamán átalakítottuk, ami úgy a rend fenntartásához, mint az eredményes munka megvalósításához nagyban hozzájárult. Sőt az intézet jövő fejlődését előmozdítandó, még az 1925—26. tanévben külön épületben szép kis leányinternátust szervezett az egyház. Ez mindjárt az első évben annyi lelki gyönyörűséget szerzett a fenntartónak, hogy bár anyagilag nagy áldozatokkal járt, mégis már egy év tapasztalatai után annak további kiegészítését határozta el és az 1926—27. tanévben 41 leányinternátusi tanuló, az 1927—28. tanévben pedig 47 leányinternátusi tanuló talált meleg családi otthonra a polgári leányinternátusban. A leányinterntáus helyiségeit az 1928—29. tanévben már 60 növendékre bővítettük és teljes kényelemmel berendeztük. Ezek végrehajtásával rövid pár év alatt a piciny szentendrei református egyház százezrekre rúgó óriási áldozatokat hozott a magyar és református oktatás s nevelés ügyének, mely áldozatok erejét messze felülhaladják, miért is a legnagyobb támogatásra érdemes. Azóta folyik évről-évre a csendes, de áldásos munka az intézetben, mely úgy egyházunk, mint porbasújtott nemzetünk javát hivatott szolgálni. Különösen a múltak érdemeinek feltárásával és a más vallásúak kölcsönös szeretetével akarja elősegíteni a nemzet egységes közvéleményének kialakulását. Kitartó és közös munkára akarja nevelni a jövő honleányait és honfiait. Sajnos, hogy ezt a csendes és ideális munkát nagy mértékben akadályozta az állam pénzügyeinek nehéz helyzete, melyből kifolyólag intézetünknél is bekövetkezett az államsegély , többszöri leszállítása és ez olyan súlyos terheket rakott a fenntartó vállaira, hogy nagyon kétségesnek látszik az azzal való eredményes megbirkózás. Annál is inkább, mert a helyiség és annak fenntartása, fűtése, világítása, valamint az eddigi személyi hozzájárulások, tanári lakbérek, nyugdíjterhek címén már eddig is jelentősen nagyobb összeget tettek ki, mint az államsegély. Holott a fenntartónak írásbeli biztosítéka van a hozzájárulás mérvéről. Mindezekhez hozzájárul az évek óta tartó gazdasági válság, mely most már az azelőtt jobbmódúaknak tartott társadalmi osztályokat is megrendítette és ezáltal internátusaink növendékeinek és bejáró tanulóinknak létszámát is állandó csökkenésben tartja.