Szentesi Napló, 1939. október (21. évfolyam, 224-248. szám)
1939-10-01 / 224. szám
Vasárnap, 1939 október 1. szentesi napló Megjegyzések az Alföldi Újság „Bucsúzó”jához A zsidótörvény végrehajtási rendelkezése következtében a tegnapi nappal megszűntek azok a politikai napilapok, amelyeknek engedélyei zsidókezekben voltak. Az egész ország területén közel félszáz lap szüntette be megjelenését s ezek közé tartozik az Alföldi Újság is. Ez az intézkedés egyik része, talán legfontosabb részei annak a törvénykomplexumnak, amely helyre akarja állítani az egyensúlyt a gazdasági és szellemi élet minden frontján és a zsidóság túlzott befolyását számarányának megfelelő illő mértékre igyekszik leszállítani. Egy évvel ezelőtt a zsaroló zugsajtót irtotta ki a kormány bátor kézzel s most került sor a napilapokra. Ezeknek az intézkedéseknek a megtételéhez a keresztény Magyarországnak is elengedhetetlen életérdekei fűződnek s Magyarország sem maradhatott kivétel azoknak az országoknak a sorában, amelyek sorra hozzák meg zsidóellenes intézkedéseiket. Történelmi tény ma már, hogy a magyarországi zsidósajtó járt elől az ország forradalmasításában s mialatt a magyar katona hősies önfeláldozással védte a határokat, a zsidósajtó idebent megmérgezte a lelkeket és előkészítette a talajt Károlyi Mihály, majd Kun Béla uralmának. Tragikus, összeomlásunknak egyik legnagyobb bűnöse volt az a zsidósajtó, amely megcsúfolt minden tradíciót s letétette a fegyvert a magyarkatonával. Ez a hazaárulással egyenlő magatartást hozta ránk a szennyes, bolsevizmust s juttatta el az országot végeredményben a trianoni Magyarországhoz.. Ez a zsidó sajtó lázadt fel elsőnek a szentistváni alkotmány ellen, hogy azután, az idők múlásával alkotmányvédőnek csapjon fel velünk szemben, akik Árpád véréből származunk. Ezek a véresen szomorú tanulságok késztették arra a magyar törvényhozást, hogy véget vessen a zsidó sajtó féktelen destrukciójának és határozott intézkedésekkel vegye elejét annak, hogy 1919 gyászos ideje még egyszer elkövetkezhessek erre a szegény országra. A magyar nép túlnyomó többsége már régóta követelte ezeket a rendszabályokat s a törvény hatálya alól természetesen az Alföldi Újság sem kaphatott menlevelet. Tegnapi utolsó számábanbúcsúzik az Alföldi Újság olvasóitól s mi ezt a szomoru aktust igazán nem akartuk megzavarni. Az Alföldi Újság búcsúsorai azonban néhány megjegyzésre kényszerítenek bennünket. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az Alföldi Újság dolgaival eddigelé egyetlen alkalommal sem foglalkoztunk. Jóízlésünk tiltotta a személyeskedést, nem törekedtünk frazeológiával szerzett olcsó népszerűség után, haladtunk bátran, emelt fővel a magunk útján, nem igyekeztünk alkalmazkodni és igazodni alantas ösztönökhöz, mert azt tartottuk, hogy az újság hivatása nem az utcai hangulat kiszolgálása, hanem a nevelés és a tanítás. Búcsúsoraiban úgy tünteti fel az Alföldi Újság, hogy azért kellett megszűnnie, mert becsületes magyar újság volt, nem voltak nagyurak tányomgalói, nem szolgálták ki az egymást követő rendszereket, tollukat sohasem adták bérbe senkinek és teljesen hittel és meggyőződéssel Kossuth Lajos igazságát szolgálták. Azután szó szerint így folytatja: „Olyan időket élünk, amikor újságírói kötelességérzetünk tiltja, hogy nyilvánosságra hozzuk azokat az eseményeket, amelyek elnémításunkat megelőzték". A kötelességérzet mindenesetre szép tulajdonság nehéz időkben, csak az a baj, hogy az Alföldi Újság esetében egy kis hiba van körülötte. S ha már Vajda Ernőék oly szerények, hogy megszüntetésüknek előzményeit nem akarják nyilvánosságra hozni, nem akarják megszellőztetni, ezúttal mi leszünk szerénytelenek és néhány adatot felelevenítünk az Alföldi Újság múltjából, amelyek beszédes bizonyítékai annak, hogyan járt elől megszüntetett laptársunk pesti zsidó kollégáival együtt az országomlbadöntésében s. Kun Béla uralmának mérhetetlen dicsőítéseiben. Húsz év óta nem szóltottunk ezekről a dolgokról, mert azt hittük, hogy az Alföldi Újság mégis csak be fog majd kapcsolódni a konstruktív építőmunkáiba. Hogy ez nem következett be, hogy nem tudott beilleszkedni abba a munkáiba, amely új magyar életet akar teremteni az ősi magyar földön, arról a kívülállók tehetnek a legkevesebbet. * Azt írja az Alföldi Újság, hogy „a forradalmak és a kommunizmus időszakát kivéve, 39 esztendőn keresztül szolgálták Szentes város hazafias polgárságát". Vajda Ernőéket, úgy látszik, ezúttal cserbenhagyta az emlékezőtehetségük, mert ha jól tudjuk, az Alföldi Újság a kommunizmusidején zavartalanul megjelent és a kossuthi eszmék nagyobb dicsőségére teljes odaadással támogatta a hírhedté vált proletárdiktatúrát. Soha rútabbul nem éltek még vissza Kossuth Lajos nevével, mint az Alföldi Újság s a nagy magyar szabadsághős bizonyára megfordulna a sírjában, ha elolvashatná azokat a sorokat, amelyek az Alföldi Újság 1919 április 20-iki 106. számának 3-ik oldalán jelentek meg a proletárdiktatúra dicsőítésére. Ebben a húsvéti számban ugyanis, a következőket írja az Alföldi Újság: „Feltámadás . . . Eszme diadalának ünnepe . . . Húsvét . . . Évezredek színes hazugsága foszlik szerte: a vörös lobogó diadallal törtet előre . . . Bármit is mondjanak, a legelső kommunista emeli, Jézus emeli azt a lobogót, az a Jézus, aki élt és kereszthalált szenvedett, nem az a Jézus, akit a papok prédikálnak . . Akikor már áldozatos hazafiak Horthy Miklóssal az, élén Szegeden megkezdették az ellenforradalom megszervezését. Ezeknek a hazai fiaknak ezt üzente az Alföldi Újság: „ . . . Indulatok fészkelődnek onnan a jobboldalról, onnan, ahonnan az ellenforradalom szelei fújnak. Húsvét ünnepén kell kihullni egy hatalmas fegyvernek az ő kezükből. És ki fog hullni. Igazságot hirdetünk és igazságot fogunk tenni, ha még egyszer a vallás örve alatt akarnak orgyilkosságot elkövetni a szabadság, jog és igazság ellen." Vagy olvassuk csak el azokat a sorokat, amelyeket a nagy alkotmányvédő Alföldi Újság 1919 április 10-én megjelent 97-ik számának 3. oldalán ír: „Elvtárs megszólítás divatos mostanában mindenfelé. Eltűntek az ostoba címek, a rangok, nincs többé úr és szolga, se sógor, se koma. A legmegtisztelőbb cím az elvtárs. Valaha suttogva mondották ezt a szót egymásnak a munkások és üldözés járt érte, kilökés a műhelyből, feketelistára vétel, tolonckocsi, éhínség, földönfutás. Ma a legnagyobb megtiszteltetés éppen úgy, mint a keresztből, amely valaha szégyenfa volt, vált az emberi megváltás legszebb szimbóluma. Megdobog az ember szíve, mikor egymást elvtársnak szólítják, mert ebben a szóban benne van a szomorú múltnak minden szenvedése, de a jövő dicsőségének minden szépsége is." Így lelkesedett a proletár forradalom idején az Alföldi Újság a jobb és szebb magyar jövendőért, a magyar haza boldogságáért. Hogy ez a mostani hang, amellyel fennen hirdeti, hogy a legnehezebb időkben is a területében és szellemében független Magyarországért küzdött, mennyire őszinte, arra fényes bizonyságul szolgálnak ugyancsak az 1919 április, 10-én 97. szám/L. oldalán megjelent következő sorok: „Ma az urak urazzák egymást sötét szalonok mélyén, titokban, míg a munkások büszkén szólítják egymást elvtársnak mindenfelé. Ez a szó összeköt minden elnyomottat. Ha külföldre vetődik vadidegen emberek közé, ez a bűvös szó beilleszti őt a szocializmus nemzetközi testvéri láncába. Csak aki külföldön jár, tudja, hogy mit jelent az egyénre nézve is a nemzetközi forradalmi szocializmus." „Mindenkor igyekeztünk az igazat megírni", — mondja búcsúzójában az Alföldi Újság, „s ha olyan idők is jöttek, amikor erre nem volt mód, inkább hallgattunk, de nem csaltuk meg és nem vezettük félre a becsületes dolgozó kispolgári tömegeket". Hogy mennyire hallgatott az Alföldi Újság a proletár forradalom idején, nehéz időkben, ennek a csattanóéi cáfolatául idézzük az 1919 március 26-i számában „Az új utak" cím alatt megjelent cikkének néhány egészen őszinte sorát: „Néma elfogódottsággal tekintünk azokra a férfiakra, akiknek a végzet kezébe tette Magyarország sorsának az irányítását. Az akarat és az erő, amelyet képviselnek, a proletárdiktatúra akarata és ereje. Okosságuk és ügyességük sok kockázatot elháríthat és sok veszedelmet kikerülhet. Azt kívánjuk nekik, nőjjenek irdatlan világtörténelmi feladatuk közben oly nagyra, mint az orosz proletár forradalom két világraszóló nagyságú hőse, Lenin és Troczky. Glória Filmszínház műsora Sarkad! Nagy Antal ucca Telefon 242. Csak egy napig! VASÁRNAP, október 1-én délután 2 órakor, fél 4, este fél 7 és 9 órakor: Maga lesz a férjem Magyar film! Főszereplők: Jávor Pál, Kabos, Ágay Irén, Csortos Gyula és a legjobb színészegyüttes. — Alegkacagtatóbb magyar filmjáték, komikus, jelenetek, bonyodalmak, zene, vígság, cigány. Jávor és Kabos együttes legjobb filmje. Magyar Híradó. Nagy kiegészítő műsor. 3. oldal