Katolikus gimnázium, Szentgyörgy, 1907
eti jegyzeteimből: tudnivágyás, az ismeretszerzés vágya, az értelmi vágy, ezen végelemzésben velünk született ösztöneink egyike, mely oly korán jelentkezik s csakhamar oly hatalmasan lép föl, nem engedi, nem engedheti meg, hogy az elmélkedésen kívül csak a mások többé-kevésbé megbízható tapasztalataival elégedjünk meg ott és akkor, ahol és amikor mi is rendelkezünk olyan eszközökkel és módokkal, melyekkel ismereteinket, tudásunkat saját tapasztalatainkból építhetjük föl, vagy amelyekkel másoknak tapasztalatait bizonyosakká, magunkra nézve megnyugtatóan hitelesekké tehetjük, miáltal kellemes, jól eső érzetnek, érzelemnek, élvezetnek leszünk tulajdonosai. S ezen kellemes érzet oly erővel ösztönzi, sarkallja, folytonfolyvást újabb és újabb ismeretszerzésre vagy a szerzettek bizonyossá tételére az embert, hogy az attól elmaradhatatlan fáradalmak sem elijesztők, sőt sikertelenség esetén nem lemondólag hanem izgató, nyitó erővel hatnak. Tu ne cede malis, sed contra audentiorito ! Példákat erre a beláthatatlan múlt s a szinte átláthatatlan jelen bőségesen szolgáltat. Ezen szellemi vágy hagyatta oda velem is békés, csendes otthonomat, hogy a pihenés és újabb erőgyűjtés napjait — az ismeretgyűjtés fáradalmaival