Széphalom 18. (2008)
"MI EZT A NYELVET SZERETNI TARTOZNÁNK..." - Péntek János: Kolozsvári üdvözlet A Magyar Nyelv Múzeuma avatásán
SZÉPHALOM 18., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2008 15 PÉNTEK JÁNOS Kolozsvári üdvözlet A Magyar Nyelv Múzeuma avatásán Azért rohantunk ezen a tavaszi hajnalon Kolozsvárról Széphalomra, hogy a Magyar Nyelv Múzeuma avatásán és a Magyar nyelv hete rendezvénysorozatának megnyitásán kis különítményünk tolmácsolhassa az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, az Aranka Társaság, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, valamint külön megbízással A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága üdvözletét. Ez az ünnep most különleges eseménye az anyanyelvi mozgalom mágikus tavaszi határjárásának, amely mindig a helyesírási verseny február végi gyulai Kárpát-medencei döntőjével kezdődik, számunkra a kolozsvári Aranka-versennyel folytatódik, tíz napja több mint kétszázan vettünk részt A magyar nyelv napjai ünnepén Aradon, az elmúlt héten pedig erdélyi gimnazisták is ott voltak a Kazinczy-verseny győri döntőjén. Szövetségünk - szellemében és a nyelvet, a nyelvhasználatot illető céljaiban - utóda a Kazinczy korabeli Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak. Az akkori Társaságot előkészítő, 1791. január 2-án kelt Rajzolatában Aranka azért tartja elengedhetetlennek az erdélyiek részvételét a felvilágosodás nyelvi és szellemi mozgalmaiban, mert - mint írja - „... ha mi magunkat ezen közös dologból kihúznók, netalán könnyen megeshetnék, hogy a nemes magyarországi és erdélyi egy magyar nyelv lassan-lassan majd úgy megkülönbözhetnék, hogy nem két hazában egy nyelv, mint most, hanem egy nemzetben két nyelv lenne. Melyet nemes hazámnak s édes nemzetemnek nem kívánhatok.” Kazinczyék és Arankáék munkálkodása nyomán, „nyelvünknek vidám tavaszszán”12 - a nyelv művelt főváltozatában, az irodalmi nyelvben egyre inkább kiegyenlítődtek a táji különbségek, ezt követően a 19. században - már az Akadémia tekintélyével és szakmai befolyásával - folyamatosan kiteljesedett és fölemelkedett a magyar nyelv. A 20. században azonban megtörtek, számunkra kedvezőtlen irányt vettek a nyelvi folyamatok: a leszakadt külső régiókban a magyar jogilag alárendelt helyzetbe került a rivalizáló szomszéd nyelvekkel szemben, a nyelvhasználat korlátozásával fontos regisztereiben leépült, folyamatosan teret veszített beszélői számának csökkenésével és a nyelvcserével. A külső régiók magyar nyelvi 1 Jemcsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Bukarest, 1955. 94. 2 Aranka nevezte így a felvilágosodás nyelvi mozgalmait.