Széphalom 20. (2010)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Nyiri Péter: "Haj, boldog idők!" Jókai Mór: A régi jó táblabírák

SZÉPHALOM 20. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2010. 237 nyíri Péter „Haj, boldog idők!" Jókai Mór: A régi jó táblabírák Jókai Mór 1856-ban írt regénye. A régi jó táblabírák­ az olvasók körében nem tartozik a legismertebb Jókai-alkotások közé, ám méltó arra, hogy a Széphalom évkönyvben szóljunk róla. Több okból is. Bár nem kerek évforduló, alkalmat ad a megemlékezésre, a kevésbé is­mert Jókai (­szöveg) bemutatására. 185 éve, 1825-ben született meg Komáromban a nagy mesemondó, a­­­miként azt egykor egy cigányasszony megjósolta a­­ „könyvtermő csodafa”. Az igen bőséges Jókai-könyvtermésből ugyanakkor valójában mindössze néhány művet­ szokás emlegetni; a többi háttérbe szorul, s főként csak szaktudományos írásokban (bár leg­többször sajnos ott sem) kap figyelmet. Kétségtelen, hogy a kiemelt Jókai-regények megér­demlik az elsőbbséget és a törődést, de az árnyaltabb és hitelesebb Jókai-képhez elengedhe­tetlen az életmű egészének tanulmányozása. A régi jó táblabírákról a szakirodalom viszony­lag szívesen szól(t),4 Zsigmond Ferenc a legfontosabb tizenkét Jókai-regény közé sorolja,­ ám a köztudatban többnyire „fehér folt” ez a Jókai-regény. A régi jó táblabírák a zempléniek számára is érdekes lehet, hiszen a mű az 1846-47-es éhínség, az észak-magyarországi burgo­nyavész idején játszódik, a cselekmény az éhínség bemutatásából bontakozik ki. Mindezek mellett figyelmet érdemel a regény (tematikai, műfaji, narratív) összetettsége, valamint er­kölcsi mondanivalója, az összefogás és segítőkészség szükségességének hangsúlyozása, a múlt erkölcsi értékeinek a jelen és a jövő számára is példaként állítása. Dolgozatomban a fenti szempontok alapján vizsgálom a szöveget, előrebocsátva, hogy munkám — a terjedelem okán — csupán figyelemfelkeltő, bemutató vázlatnak, s nem ki­merítő alaposságú, minden részletet aprólékosan tárgyaló tanulmánynak tekintendő.­ ­ Jókai Mór: A régi jó táblabírák (1856), sajtó alá rendezte Nacsády József, Jókai Mór Összes Művei, szerkeszti Nagy Miklós, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963. 2 Színi Gyula idézi Jókai nővérének, Vályiné Jókai Eszternek a feljegyzését. Jókai édesanyja a kertben egy könyvet olva­sott, amikor egy cigányasszony ezt mondta neki: a könyvet „akárhová eldugod, kinő a földből, nagy fa lesz belőle, aki­nek minden ágán csupa könyv terem majd, mint vadkörtefán a vackor”. A fa itt nyilván Jókait jelképezi. Ld. Színi Gyu­la: Jókai. Egy élet regénye, Eri Kiadó, Bp., 2004. 15. 3 Főként A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot, Az arany embert, a Szegény gazdagokat­, és a sor még folytatható, de A régi jó táblabírák nem tartozik közéjük.­­ Mások mellett Nagy Miklós és Fábri Anna. Nagy Miklós: Jókai. A regényíró útja 1868-ig, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1968.; Nagy Miklós: Jókai Mór, Korona Kiadó, Bp., 1999.; Fábri Anna: Jókai-Magyarország. A modernizálódó 19. századi társadalom képe Jókai Mór regényeiben, Skiz Kiadó, Bp., 1991. ; Lásd a Zsigmond Ferenc által kanonizált, tizenkét regényt tartalmazó Jókai-nagyciklust: Zsigmond Ferenc: Jókai, a Ma­gyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1924. 171-221.

Next