Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei (Budapest, 1964)
NÉGY FAL KÖZÖTT - Változások - Hervadt kertben
VÁLTOZATOK HERVADT KERTBEN A kerti golyókon a nap tüze ég . . . Langyos sugarak, bús őszi mosolygás. Szótlan haladok fáradt utamon s vérem melegíti a nap sugara. A ritka lugas, mely a nyár idején még árnyat terített, amidőn teveled bolyongtam a rét iratos szövetén, most fázva susog s piruló levele egymásra borulva, a szélben inog. Pár árva virág remeg ott a gyöpön, hús szára lehajlik, tört szeme zárul és várja a csendet, az álmot adót s én hallom e csend, e múlás elejét. Némán haladok . . . De a fű, a virág mind kérdi: Szegény, emlékszel-e még? Emlékezem és kigyuló szememet a könny lepi el s csüggedve lezárom. Halovány orcámra a láz tüze száll, miként a levélre az őszi, piros láb, aztán lesülyed fejem a kebelemre, mint ottan az őszi virág, amely elhal. S a kerti golyókon a nap tüze ég.