Reviczky Gyula összegyűjtött művei (Budapest, 1944)

ELBESZÉLÉSEK - Heti krónika - Rossz bor

HETI KRÓNIKA (Az ünnepek ünnepe.) Forr a világ, emberek és országok hajbakapnak, a koldus gyű­löli a gazdagot, a gonosz az erényest s minden egészen olyan most is, mint kétezer év előtt volt. Vannak farizeusok, kik teli torokkal hirdetik az erényt, de azért fölfeszítik azt, aki gyakorolja. És a tehetetlen, gyáva Pilátusok mos­sák kezeiket most is, mint Jézus idejében, és ha ma születnék egy új Messiás, ezt is halálra engednék ítélni. A világ, ez a »vén muzsikás« minden hangból csak fejet húz s aztán megint elkezdi a régi nótát, mindig ugyanazt . . . Egyik nép után a másik pusztul, egyik háború után a másik ontja a vért. A keményszívű gazdag most is ebeit uszítja a koldusra és a »jámbor sírva éhezik« mint Lázár ide­jében. Ki tehet róla, hogy az embereket sem Isten, se törvény, sem a ter­mészet meg nem javíthatja, s hogy aki jónak született, kénytelen tűrni az önzők és gonoszak bántalmait. Egy nap van az évben különösen, melyen e vádak mind fölélednek, de nem töltenek haraggal, hanem csak végtelen szánalommal, mert aki legtöbbet szenvedett, azt mondta kínzóinak : »Türel­mes vagyok mint a bárány !« Valaha régen, valahol messze, abban a világrészben, melyben most az afgánok és angolok ontják vérüket, egy ismeretlen zsidó faluban született egy szegény kis­fiú. Valamelyik istállóban, az ökrök és borjúk között pillan­totta meg először a világot, de a mese azt mondja, hogy fényes csillag hir­dette születését és napkeleti bölcs királyok jöttek őt imádni. És boldogok voltak, akik őt imádták, boldogok, akiket az ő fényes csillaga vezérelt! . . . Az a kis­fiú Jézus volt, az elnyomottak örök vigasztalója, az eltévedettek türelmes oktatója és a megtérők jóságos atyja. Az ő születésének ünnepe a szent karácsony , az emberiség legszebb, legnagyobb ünnepe, mert akkor született meg az irgalom és a könyörület, akkor jött a világra a bocsánat és a szeretet. S azóta Jézust vallja királyának minden ember, aki türelmes és szelíd, aki könyörületes és irgalmat gyakorol, aki szenved és bízik, aki elhagyatott, gyönge és oltalomnélküli, aki tiszta szívű és akit erényéért üldöznek ! A jók és erényesek kezdettől fogva az ő, Jézus alattvalói voltak. A karácsony tehát nemcsak a keresztények nagy ünnepe, hanem minden jó emberé, kinek bölcsőjénél az angyalok zengették : »Dicsőség a menny­ben Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek !« (R. Gy. H.) ROSSZ BOR Olyan a bor, mint az asszony : ha jó, nagyon jó, de ha rossz (csak a kor­helyek vannak más véleményen) akkor igazán förtelmes. Poéták is csaknem ugyanannyiszor megénekelték a jó bort, mint a szép asszonyt. Főleg miná­­lunk, ahol a bornemissza gúnynév, abban a hazában, melyről az Arany János zsebrákja méltán elmondhatta : Boldog ország, áldott ország. Melynek földje ilyen bort ad.

Next